Syd

Syd

2009.01.06. | mavo

Hatvanhárom éves lenne ma a jó öreg Syd (nem, nem Syd Meyers, és nem is Syd Vicious, hanem Syd Barrett, a Pink Floyd néhai gitárosa), ha nem hal meg csendben kettőezer-hat nyarán. Előre szólok, rengeteg zárójelet fogok felhasználni. Így megy ez.

Én Woodstock kezdése előtt pár nappal születtem, pár hónappal később jelent meg az Ummagumma (~kamatyolás), amit Syd (és a Floyd egyik) legjobb száma, az Astronomy Domine1 nyit meg, ám ekkor Syd már körülbelül egy éve nem szerepelt a Floydban. Kevesen bírják a folyamatos lecsózást anélkül, hogy széthullana az életük. Ő sem bírta ki.

Pink Floyd - Astronomy Domine

Syd elég nagy előnnyel indult kortársaihoz képest, ugyanis szülei nem tettek keresztbe zenei karrierjének, sőt. Inkább bátorították, és szerencséje volt abban is, hogy Cambridge szülötte volt, így apja halála ellenére bekerülhetett a helyi művészeti kollégiumba: anyja éppen diákoknak adta ki a lakás Syd testvérei által (öten voltak) addigra elhagyott szobáit. Ha bárkit is érdekel, a Syd nevet névrokona, egy helyi dzsesszdobos után vette fel, az azonban sokkal érdekesebb, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem volt a Pink Floyd alapító tagja. A társaság akkoriban egy azóta teljesen elfelejtett Rado (Bob) Klose nevű gitárossal cserélgetett sűrűn neveket, volt Meg(g)adeth(!) is (a kubai rakétaválság közeli emlék volt még), amikor összefutottak Syddel, éppen talán Abdabs néven szerepeltek, és lőn szerelem első látásra, mivel Klose csak hobbinak tekintette a zenélgetést. Érdekes az is, hogy bár alig múlt tizenkilenc, két év alatt vezére lett az érkezésekor már eléggé húsz feletti átlagkorú társaságnak.

Akit a kronológia, meg mindenféle adatok érdekelnek, az inkább lapozgasson (online) enciklopédiákat, a történet hangulatát viszont a Wish You Were Here albumon keresse, mert tényleg telitalálat (és az alábbi videón csak a zenére figyelni, az zseniális, a képanyag javarészt borzalmas).

Pink Floyd -Wish  You Were Here

Syd egyénisége valóban lenyűgöző lehetett, a lábjegyzetben linkelt videón lehet látni, hogy ő kezdte el a bandánál zene és a színpadkép összehangolt kezelését, ami aztán (a Floyd esetében) az Earl's Courtban érte el a csúcsot, ám már Syd nélkül. Ha még nem írtam volna: lesz bőven zárójel.

Nem ez volt az egyetlen jellegzetessége a Pink Floydnak, ami éppen hozzájuk kapcsolható Watersszel, aki vele ellentétben a zenekar legidősebbje volt. Több más dologban meglepően hasonlítottak egymásra azon túl, hogy már első keresztnevük a Roger  is azonos volt: viszonylag korán (Waters pár hónapos, Syd kábé tizenhat éves korban) elvesztették apjukat, és talán mert egyaránt valamiféle képzőművésznek (na jó, építésznek) indultak, sohasem csak zenében gondolkodtak, annak ellenére, hogy Syd ösztönösen, míg Waters egy idő elteltével rendkívül tudatosan terelte a zenekart abba az irányba, aminek valódi végállomása a már említett Fal koncert volt.

Biztosan közhelyesnek tűnik mára a kép2, amit a (brutálisan profi) Have a Cigar fest elénk, ám ne felejtsük el: az Elvis, Buddy Holly és mondjuk a Beatles sikerén felbuzdult lemezkiadó menedzserek hihetetlenül fiatal emberekkel kötöttek szerződéseket, és még nem tudták, ezek a fiatal emberek mérhetetlen kockázatot jelentenek majd. Syd egyszerre volt jó és rossz helyen, amivel akkoriban nagyon nem volt egyedül, és őszintén kimondható: a szerencsésebbek közé tartozott, ha életútja hosszúságát nézzük, ám a pechesebbek közé, ha zenei, művészi karrierje alakulását tekintjük.

A Pink Floyd második, 1968-as, (számomra) az elsőhöz képest óriási ugrást jelentő A Saucerful of Secrets albumán már szinte alig működött közre, és mint arra a Shine on You Crazy Diamondban3 utalás is van, addigra több koncerten nagyjából katatón állapotba került, és lehet, túlzásnak tűnik, de én úgy érzem, élete végéig így maradt. Közvetlenül a szakítást követő karrierje fájdalmasan rövidre sikerült, és (számomra) kevés újat hozott az első Floyd lemezhez képest, még ha csendes depressziója előre is mutatott a  Meddle és a Final Cut felé — említettem már, hogy rokon lelkek voltak Watersszel?

Syd Barrett - The Madcap Laughs

Hetvenkettőben még próbálkozott a Starszal, volt pár meghívása ide-oda, próbáltak belőle producert csinálni (például Damned), sok sikere annak se lett. Na jó, semennyi. A Floydtól persze kapta a csekkeket a számai után (talán a világon a legtöbb ilyen-olyan néven kiadott hivatalos albuma a Floydnak volt, köztük temérdek kompiláció, persze Syd szerzeményeivel is), tehát volt miből élnie, mégis visszaköltözött a régi otthonba, és kétezer tájékán ismét festegetni kezdett, mint valamikor nagyon régen. Az igazi Pink Floyd rajongók  közben mindvégig fél szemmel figyelték, mert mégis csak  ő volt Syd, néha hájpolták a The Madcap Lauhghst, mert olyan igazi ős Pink Floyd, aztán csendben eltávozott két és fél éve, de ezt talán említettem már. Rák, akárcsak Wright esetében. Így megy ez.

Syd egyszer még belépett a Pink Floyd életébe, és bár több millióan látták ennek eredményét, a film egyik leghíresebb jelenetét, szinte senki sem tudja, hogy mi köze ennek Sydhez.

Aki látta A fal című filmet, biztosan emlékszik arra a jelenetre, amikor a Pinket játszó Geldof leborotválja  (többek közt) a szemöldökét. Érdekes története van ennek. Syd 1975-ben mindenféle bejelentés nélkül ellátogatott a Shine On You Crazy Diamond stúdiófelvételeit megnézni. Wright és a többiek is egybehangzóan azt mondták később, egyáltalán nem ismerték fel, Waters sírt, amikor megtudta, ki érkezett oda bejelentés nélkül. Pedig alig több, mint hat éve nem látták.

Dagadt volt, kopasz, alig szólt pár szót, és le volt borotválva a szemöldöke.

Így megy ez. De mintha ezt is írtam volna már.


1 az Astronomy kiváló példa arra, két eltérő gondolkodású zenész miként tudja majdnem ugyanazt előadni nagyon másként. Syd  bottleneck technikát (slide guitar) alkalmaz a két verse közt, míg Gilmour pár villanásnyi barrét leszámítva inkább bontásokra épít, a szám mégis majdnem ugyanúgy szól, csak Syd előadása inkább R&B, Gilmouré kicsit rockosabb, no de ez már a technikából önmagában következik. Bónuszként érdemes megnézni a Voivod csodálatos feldolgozását is, az megint más műfaj. vissza

2 „The band is just fantastic, that is really what I think, oh by the way which one's Pink?” vissza

3 „Now there's a look in your eyes like black holes in the sky.” vissza

35 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr5850462

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Rálf atya 2009.01.06. 08:41:11

Nick Mason könyvében, az Inside Out-ban van is egy fotó a studióba látogató Sydről. Ott áll egy nylon szatyorral a kezében és olyan üres tekintete van, ami minden okot megadott a látvány mellett Watersnek a sírásra. Én is percekig néztem a fotót, amikor elősször megláttam a könyvben. Minden benne van abban a fotóban. Félelmetes.
Az írás meg szép munka.

Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2009.01.06. 09:44:09

Nekem a Shine On a kedvenc számom...
Kb. olyan ez, mint a Show must go on (kivételesen nem a Floyd Wall-féle, hanem a Queen-féle). Meg se született volna, ha...

Mi lett volna ha kérdések, asszem feleslegesek. Ezeknek így kellett történnie... Sajnos, vagy nem sajnos.

RIP

Azazello007 2009.01.06. 10:14:59

Szerintem pont a Syd-féle pszich-pop Pink Floyd messze a legjobb.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.01.06. 10:29:17

Ízlése és pofonok, de a Syd-féle Floyd mint pop ...

mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.01.06. 10:30:28

Rálf atya,

asszem fülinapra azt a könyvet kérem ... :-)

Azazello007 2009.01.06. 10:38:59

@mavo: ezen nem fogunk összevitatkozni, egyébként is máshogy értelmezem a popzene fogalmát; ráadásul az olyan számok, mint a 'See Emily Play' de akár Syd szólólemezei is óriási hatással voltak a kilencvenes évek brit gitárpopjára -- de például az Animal Collective új lemezén is érezhető néhol a hatása.

Bastille · http://labdabiztos.blog.hu 2009.01.06. 11:23:16

volt egy szólóalbuma, ha nem szóló volt, javítsatok ki, de az nekem nagyon bejön,

pl a rats, dark globe, octopus.....mind kurva jó kis egyszál gityós számok.érezni rajta a magányos barett melankóliát, de katatóniát semmiképp.

pingwin · http://pingwin.blog.hu 2009.01.06. 11:27:22

ah, le lett love a voivod feldolgozas.

eloszor toluk hallottam, aztan megszereztem a pink floyd lemezt is, nekem tetszik.

magyar-magyar szótár 2009.01.06. 11:33:12

Köszönjük, ez jó volt.
Annyit teszek hozá, ami még sejtelmes motívumként a sorok közül sem olvasható ki innen, hogy lényegében Syd széjjelszívta az agyát. LSD. stb.
Frank Zappa mondatával: Egy ember, akinek nem kellett vóna annyit szívnia.
Eggen. Nem kirakták a zenekarból, hanem ellehetetlenült, Gilm' eleinte csak segédgitáros volt.. de Syd-del egyre kevésbé lehett beszélni is, szétesett. És hát jelentős figura, pl szerintem jelentősebb, mint az egész Beatles, de hát én valamennyire monomániás hülye is vagyok, tehát a fene tudja, hogy igazam van-e.

Egyszer játszott Jimi Hendrix-szel, kb '67. novemberében. Vagy februárban? Most fejből hirtelen keverem...

Ja, és jó ez az anekdot. (A ff képen látható is látható is:)
Volt egy pink színű Cadillac-je. Egyszer odament hozzá egy csávó (úgylátszik, az angolokba is szorult mélymagyar irígység :) ) valami olyasmivel, hogy Hunnan van mibűvan mennyivót, egy ilyen fiatal kiscsákónak??!?? Erre Syd a fószer kezébe nyomta a kulcsot azzal, hogy akkor tessék, az övé, vigye, ahová akarja.

magyar-magyar szótár 2009.01.06. 11:37:07

Számomra első a Syd-es Pink Floyd (mondhatni ezek mind "szólólemezei..") Aztán a többi szigorúan a Wall -ig. A sokat köpködött Animals sszámomra az utolsó Floyd lemez. Biztos mond valamit a Fal is, de hát a Who Tommy-ja is mondott valamit, oszt?

Lánykoromban (gondolom a másodkézi szemét copyrmányokból, afféle tizenegyedikkönyvírók, mint U.T. volt, nyomán) az a mese járta Syd-ről, hogy lendkerekes autókkal játszik a kastélya folyosóin.

magyar-magyar szótár 2009.01.06. 11:42:06

Szintén érdekesség, hogy Jimi Hendrixnek és Sydnek nagyjából egy időben (64-65) volt Silvertone Danelectro gitárjuk is (hát. ..ö.. Jiminek nyilván több, mert "ette"...) ez a fazon, más színben: www.2sound.de/images/article_large/gitarre-danelectro-59-dano.jpg

magyar-magyar szótár 2009.01.06. 11:45:18

A pop vitáról: Éppen ebben volt a nagy. Hogy a pop (az Emily) felől hozta be a gyerekeket. Van egy román "kalóz" koncert'em, a római.. Hát Celentano Itáliájában nem semmi volt az... Pont az 'Emily' kristályos példa
Valamint a pszichedelikus Beatles csak ezután jött (hümm, ha a Bors' az...)

mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.01.06. 11:54:03

@Azazello007:

oké, szerintem se essünk emiatt egymásnak ... :-)

mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.01.06. 11:58:36

@Bastille:

két szóló lemeze volt (The Madcap Laughs illetve Barrett), az első anyagából van az utolsó videó.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.01.06. 11:59:19

@magyar-magyar szótár:

„Annyit teszek hozá, ami még sejtelmes motívumként a sorok közül sem olvasható ki innen, hogy lényegében Syd széjjelszívta az agyát. LSD. stb.”

Khm.

„Kevesen bírják a folyamatos lecsózást anélkül, hogy széthullana az életük. Ő sem bírta ki.”

Bastille · http://labdabiztos.blog.hu 2009.01.06. 12:23:34

@mavo:
nekem meg a the madcap laughs van meg...

be kell szerezzem a továbbiakat, mert egy cimbora értesített, h van egy harmadik is, amin maradék felvételek vannak, ez az 'opel'

Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2009.01.06. 13:16:46

Azért az szomorú, hogy legutóbbi Sydre emlékező bulin (talán tavaly) Waters külön lépett fel és nem a Gilmour-Mason-Wright csapattal... Most meg már késő bármi is...

Reméltem h a LIVE8 elindít valamit...

Életem álma hogy egyszer Gilmourt lássam élőben, hátha...

pingwin · http://pingwin.blog.hu 2009.01.06. 17:49:15

en ott voltam, igaz nem egeszen a koncerten, hanem csak a parkban.

_fá_ · http://www.langologitarok.hu 2009.01.06. 20:00:10

ez volt az egyetlen floyd album ami sehol sem izzadtságszagú :(

magyar-magyar szótár 2009.01.07. 02:19:59

Kösz a mondatot. Ki mondta?

Más. Lánykoromban írtam egy gyerekregényt (mindenki vagy robinzont ír vagy időjárást...) aminek lényege, hogy Syd nem őrült meg, hanem Beretzky Szidor néven átplántálódott (uchronia) ide, az Osztrák-Magyar Monarchiába, ami az Észak-Amerikai polgárháború miatt megzúzott NyugatEurópa elé került a fejlődésben.. Az OM tele amcsi menekültekkel, Elvis von Pressl-lel pl .. Csak a gépelt kézirat elázott a kerthátuljában a lakásfelújításkor. Néha hátramentem, megnézni: nőtték be a piszkebokrok.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.01.07. 07:25:45

@magyar-magyar szótár: ott van a post második bekezdésében ...

irrelevant 2009.01.09. 21:06:51

Szerény, de szélsőséges véleményem szerint a The Piper at the Gates of Dawn többet ér, mint az összes többi Floyd-lemez együttvéve.

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2009.01.10. 02:03:41

Mavo: eleinte nem is akartam hozzászólni, mert fölöslegesnek tartottam. Na azért annyit mégis: gratulálok. Kitűnő. Még!

Péter: jó kis lemez az, kétségtelen (sőt, ha a következőt, a The Saucerful Of Secrets címűt mögévágva folytatólag hallgatod, még jobb, nem véletlenül adták ki később egyben A Nice Pair címen). De szerintem a csúcs egy olyan "lemez" (nekem van is ilyen, 23 perces kazettán), aminek az A oldala a drámai Atom Heart Mother, a B pedig a lírai Echoes.

mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.01.10. 05:51:53

@otvospeter:

szerény, de szélsőséges véleményem szerint van rajta pár jó szám, de amatőr munka egyébként.

dzsefi 2009.01.10. 13:15:20

@Molnargoreny: na ezzel maximálisan egyetértek, a monolit két csúcsa (de jó kis képzavar) az AHM és Echoes, ezeknél teljesebbet nehéz lenne írni. bárcsak több hasonló lenne!

irrelevant 2009.01.10. 13:17:54

Na igen, nekem az LSD-s hippidalocskák a szívem csücskei, a nagyívű, monumentális rockzenei dolgokat nem igazán kedvelem.

pingwin · http://pingwin.blog.hu 2009.01.10. 21:16:30

@mavo

koszi, a psychic tv ment magatol :) kesobb megleltem az eredetit is, ami youtube korszakban azert nem olyan nagy nehezseg:)

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

Hirdetés


A hét dala

Kövess a Facebookon!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...