Nem titkolt szándékom, hogy minél többeteket kimozdítsalak otthonról, úgyhogy emberek, ha még nem hallottátok a buli hírét vagy nem ismeritek a fent említett urat, hadd ordítsam bele a fületekbe: február 18-án Richie Kotzen koncert a Ladikon!

Ha egyszerűen csak csíped a húzós, blues alapú hard-rock zenét egy kimagasló képességű muzsikussal, akkor ez már simán elég, hogy ott legyél. Ha rock-gitározol, akkor bízom benne, hogy tisztában vagy vele, hogy KÖTELEZŐ ott lenned! Ha netalántán olyan csajszi vagy, aki a babaarcú, mégis dögös rocker fazonokra bukik, ne keresgélj tovább.

Richie órási. Nem tudom, mivel érdemelte ki a nagytesónál odafent ezt a tehetséget, énekhangot és fazont, de mindez így egyben… hát, kurva nagy mázlista. A gitározása egészen brilliáns: intelligens, virtuóz, de mégis könnyed. Alapból blues, kicsi funk, soul hatással. Amikor meg elengedi magát a strato-n vagy mostanában a telecaster-en, akkor aztán őrület jön, irgalmatlan technikai tudás, néha kis kalandozás fuziós, jazz-es témák felé, de ami a legszebb, hogy játékában végig megmarad a feeling ellentétben a legtöbb robotkezű kollégájával szemben. A szólói meg olyanok, hogy belekezd, és ahogy a pimaszul villogó csatároknak is nagyon hamar alárúgnak, az ő esetében legszívesebben egy Martens bakanccsal taposnád szilánkosra az ujjait, miközben az arcába sziszeged: „te akartad haver, kellett neked alázni?!”. Szóval kellő önbizalommal nem rendelkező gitáros palánták inkább meg se nézzék, lazán benne van a pakliban  hogy egy életre elmegy a kedvük a gyakorlástól.

A karrier kezdete

Az 1970-es születésű Kotzen számos amerikai zenész kollégájához hasonlóan a KISS és Ace Frehley hatására kezdett komolyabban foglalkozni a gitárral hétéves (!) korában. Minden bizonnyal nem a véletlen műve volt, hogy 19 évesen már lemezt adott ki, és ekkorra már a szakma is felfedezte az ifjú titánt.

Poison

Na, nem ez lesz a legdicsőségesebb fejezet a CV-jében, de tudod, fiatalság, bolondság (lásd még a Pantera korai időszakát). Richie mindössze 21 éves volt, mikor csatlakozott a glam zenebohócokhoz. Az együttműködés nem volt túlságosan hosszú életű, és legnagyobb fegyvertényként talán azt jegyezheti fel Kotzen, hogy taknyos létére elszerette, majd feleségül is vette a dobos nőjét. Ne csodálkozz, hogy a Poison Reunion (de rosszul hangzik...) nem Richie-vel jött létre. Ami fontosabb: innentől kezdve már hihetetlen sebességgel potyogtatta a jobbnál jobb szólólemezeket.

Mr. Big

Ez komoly történet volt. Igaz, már leszállóágban voltak Nagy Úr-ék (1999-et írtunk), de akkor is: Billy Sheehan mellé bekerülni, ráadásul Paul Gilber utódjaként, ember! Erre nem sokaknak volt esélye. Neki olyannyira, hogy még hosszan kérethette is magát! Végül már Sheehan és Eric Martin énekes személyesen látogatott el hozzá, „rákényszerítve” a csatlakozásra. Hidd el, Billy-ék tudták, mit miért csinálnak.

Íme egy szóló ebből a korszakból. Aki laza blues-okat szereti, az az első három percet hallgassa, aki arra kiváncsi, hogy milyen, amikor nekigyűrközik a srác, az ugorjon a 3. perc tájékára.
Aztán itt van egy ismert Mr. Big dal, az Addicted to that Rush Kotzen játékával (azért Sheehan papát is nézzétek basszuson, állat… :)

Együttműködések

Számos produkciót említhetnék (lásd a discography-ját), mégis elsőként Glenn Hughes-t emelném ki. Egyrészt, mert imádom az Öreget, másrészt, mert erős rokonságot érzek Hughes és Kotzen zenei világa között.
Másodjára aztán itt van Greg Howe (lásd korábbi cikkünk:. Fekete metal), akivel két közös lemezt is készítettek és aki amúgy nemrég jelentetett meg egy durván beszaratós jazz / rock fúziós lemezt "Sound Proof" címmel. (Kóstoló a közös produkciójukból.)

Gitár leckék

Hadd említsem még meg a Fender istállót, amelynek  Kotzen az egyik legértékesebb tagja. (Itt is van a csúnya zöld Signiture telecaster-e). Ahogy az már ilyen szintű gitárosoknál dukál, a neten rengeteg oktató anyag fellelhető Kotzen-től. Érdemes ebből is csemegézni egy kicsit, elsősorban gitárosoknak, vagy a gitár szerelmeseinek:

• Egy fiatalkori cucc, zseniális
• Funk téma

Mi várható az A38 hajón?

Itt megtalálható egy setlist a közelmúltból, ha esetleg akkora fan lennél. De ha ez nem mond semmit, legyen elég annyi, hogy úgy tűnik, előkerülnek dalok vagy 6-7 szóló albumáról is. Szinte biztosak lehetünk benne, hogy most sem hallhatunk semmiféle jazz vadulást (pedig egy kis ízelítő milyen jó is lenne), ellenben nagyon komoly blúzolás megy majd nagyon erős dalokkal. Én tudom a dolgom, ha te is, hát jó szórakozást szerdára!

Egy remek dal régi videója, várhatóan felcsendül holnap is: Mother Head's Family Reunion