Egy ideje nem láthattam őket élőben, tegnap az A38-on - szerintem a kihagyásnak köszönhetően is - olyat hoztak, hogy a fal adta a másikat. Tehát a Barabás Lőrinc Eklektric a színpadon. Új DJ és sampler főosztályvezető van, de Dr. Dermot is ott volt a pozanjával, és Sena is odatett, az Irie Maffia különítményre lehetett számítani. MC Kemon nem jött, ellenben nagyon kellemes meglepetés a többek számára ismert karibi születésű Kasai, akinek a megjelenésével mintha kicsit Bobby Womack vagy Al Green lépett volna a színpadra.
- Nekem szívügyem a jazz, semmilyen más zenét nem tudok ennyire szeretni, és két számot is úgy hallgattam végig, hogy a közönséget néztem, nem a zenekart. Elmondhatatlanul jól esik, hogy közönséget csináltak a jazznek, őrjöngő, táncoló emberekkel, ez a legtöbb, amit a magyar zenéhez hozzátehettek EVÖR, és már megtették.
- Ez az én zeném, teljesen világos, hogy közel ugyanazokat a lemezeket hallgattuk végig, minden fél percét adom. Most éreztem viszont először, hogy a magyar Incognito van a színpadon. Olyan popzenét csinálnak a jazzből, ami azonnal magával ragadta azt is, akivel voltam, pedig először volt BLE koncerten.
- Delov Jávor a dobokkal olyan hangzásra emeli a zenét, mintha bármelyik amerikai nu jazz banda koncertezne. Igaz, hogy a mélynyomó előtt álltam végig, és lehet, hogy emiatt el vagyok tévedve, de annyira ütött, mint amennyire Poogie Bell hip-hopot tud varázsolni élőben a színpadra a dobjával, annyi különbséggel, hogy Jávor közben végigröhögi az egészet :)
- Fábián Juli olyan orgánummal szólalt meg az első számban, amiben szerepelt, hogy rá se ismertem. Ez azt juttatja eszembe, hogy fiatal zenészekről van szó, és hiába a profizmus és az elkötelezettség: ők még évekig mindig egyre JOBBAK lesznek! Olyankor mi van?
- Sena elvarázsolt. Megint addig hadonászott csukott szemmel, hogy szinte a kézmozdulatoknak elhittem, amit mondani akar, nemhogy a hangjának. A legdurvább észrevételem, hogy a kocsiba bedobtam az Irie Maffia CD-t, mert nagyon meg akartam már hallgatni a Wanna c. számot, de nem volt rajta. Mondom biztos másikon van... erre tegnap leesett, hogy a kedvenc Irie számom tulajdonképpen Barabás Lőrinc Eklektric. Zutty...
- Ez kőkemény siker. Olyan, mintha egyszerre lenne a színpadon az M People, az Incognito,The Roots, Miles Davis és teljes baráti köre, meg időnként Joe Zawinul és bármilyen kisegyüttese. Meg persze Eric Truffaz, Mark Farina, és lehetne még sorolni az érezhető befolyásokat, és szépen fel lehet engem idegesíteni azzal, amikor valaki bemondja, hogy ez "ugyanolyan".
- Lőrinc nagyon jól ráül erre a zenére, amit maga körül a zenészek által megteremtett, nyilván nem véletlenül az ő projektje. Nem beszélgettem még vele, de van egy olyan érzésem, hogy a szellemiséget ő teszi a zenekarba, és ettől érzi magát mindenki olyan jól.
- Időnként olyan basszusgitár hangok ugrottak előtérbe rövid időre, ami miatt azt éreztem, fel kéne menni a színpadra és mutogatni a srácra (Bata István), hogy ő volt az, őt tessék megtapsolni.
- Akit mindenképpen meg kell még említenem, bár lassan már komplett a névsor, az a háttérben csendesen meghúzódó Premecz Mátyás a billentyűknél. Nem nagyképűségnek szánom, de olyan volt a koncertkezdés, mintha magamat hallanám, és komolyan mondom, nagyon ritka az ilyen, amikor minden következő hangról majdhogynem kitalálom, hogy mi lesz az. Amelyik szám nem Juli és a trombita közös dallamára épül, annak a hangulatát nagyon határozottan a billentyű adja meg. Óriási sound, a háttérbe bepakolt loopjai nélkül nem volna elég elektronika a zenekarban, nem volna ennyire különleges, nem volna ennyire utazós.
- Minden pozitívumot aláhúz, hogy a zenekaron egy számnál sem láttam azt az arckifejezést, hogy "na játsszuk le a sikerszámot a parasztoknak", ami sok esetben eljön, főleg olyanoknál, akiknél a siker már 40-50-es saját szám repertoár után köszön be. Mindenki szemmel láthatólag szemérmetlenül jól érezte magát a színpadon, és amikor el-elkapom, hogy egyik-másik zenész az énekes vagy az MC szövegét motyogja maga elé zenélés közben, az olyan kívülről, mintha az illető a kedvenc zenekarjának a koncertjére jött volna el, csak éppen játszana is benne.
Odabasz a pozitivitás, nem tudom másképpen mondani, oktatni kéne ezt az üzenetet, az érzést pedig, amit a zenészek éreznek a koncerteken, akár a színpadon, akár a nézőtéren, csomagolni kéne, és szétküldeni mindenkinek a sok hülye szórólap mellé. A Wanna (I wanna feeeeeel) című számot csatolnám szívem szerint, de továbbra is csak a Famoust találom jó minőségben:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Pingback: B-oldal » TOP1 magyar jazzénekesnő NOW 2009.04.30. 07:58:10
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Hitchiker 2009.03.07. 13:09:26
nem baj legközelebb akkor ezekszerint még jobbak lesznek
2009.03.07. 13:19:56
A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2009.03.07. 13:20:20
ZZZZZ 2009.03.07. 14:44:04
Z.
Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2009.03.07. 14:59:14
puhutakawa 2009.03.12. 16:38:15