Holnap jelenik meg a duó harmadik stúdióalbuma - mit érdemes róluk tudni? Leginkább azt, hogy tisztában vannak a zenéjük hangulatával, és jelentősen hozzájárul a sikerükhöz, hogy ezt mindig vastagon alá tudták húzni egy azzal kongruens videóval. Olyannal, amibe az ember legalább annyira belebambul, elveszik benne, mint a downtempo zenében. Mintha a lányt, aki tetszik, nézném mozdulatlanul, ő pedig hagyná, hang nélkül. Hang helyett érzések, amelyek közelébe a Röyksopp el tud repíteni.

Nem késő: a két norvég zenész, Torbjørn Brundtland és Svein Berge korábbi közös élményeiken felbuzdulva 1998-ban álltak össze újra, és 26 évesen, 2001-ben adták ki az első Röyksopp albumot. A formáció elnevezése amúgy egy gombafaj, a szóvicc kedvelőknek örömet okozó "füstgomba" neve (puffball), ha hiszitek, ha nem, a norvég szót még barátságosították is, hogy könnyebb legyen leírni: røyksopp vs. röyksopp! Sokat segítettek.

Néhány példa a vizualitásra a sikeresebb számoknál:

• Az Eple (alma) című szám klipjében 70-es évekbeli fotókat válogattak össze nyaralásokról, telelésekről, utazásokról. Bár Nyugatról van szó, azért a régi Volvo is megadja azt a hangulatot az élénk színekkel, trapéznadrágokkal és frizurákkal társítva, mint nálunk a Zsiguli. A klipben folyamatosan képekre közelítenek vagy éppen távolodnak, és mindig egy kép kis részletéből fejlődik ki a következő fotó. Ez nem volna ennyire hatásos, ha nem olyan időből származó képekkel csinálnák, amikor ilyen stílusban még kevesen vágtak videót.
• A Poor Leno-ban egy veszélyeztetett, általában párban előforduló (kitalált) állatfaj egy szem példányának rövid szabad életének utazását követhetjük végig, fogságtól fogságig. Nem mennék bele elemzésekbe, hogy mit jelent a videó, vagy az, hogy egy beöltözött kis embernek tűnik a magányos főszereplő. A felgyorsított (time-lapse) videókat keverték össze kicsit a képregények, kicsit a meserajzfilmek világával.
• Egy harmadik stílus a Remind Me: a repülős menekülési útvonal diagramok, minden igényen túlmenő vállalati prezentációk, biológia albumok, piktogramok és a Sim City világát idézi. Miközben bemutatja a szereplő egy napját, random részletekbe megy bele: az utasok százalékos megoszlása közlekedési eszközök között, vasút áramvonalassága, hogyan jut el a tej a termelőtől a shake-be, ki hova jár ebédelni délután 1-kor... hülyén hangzik? Nem az. Varázslatos, és egyúttal a 2002-es MTV Europe Music Award nyertes videója.

Meghallgattam az új albumot, kicsit björkösebb, kicsit tuctucosabb, de ugyanaz a Röyksopp sound, énekhangok, élesen kiemelkedő dobok és a dallamosság megtalálható benne, és az utolsó három számban megnyugvásomra visszaköszön az első album hangulata.

És egy svéd remake (zene: Slagsmålsklubben)

Számomra a Röyksopp az az elektronikus zene, amit nemcsak a keverés és a jó sound tesz azzá, ami, mint legtöbb esetben. Bár az sem kevés, ha a tisztán akusztikus zenét játszók éppen itt járnak a cikkben, talán nekem elhiszik: ütős és esztétikus elektronikus zenét készíteni embertpróbálóbb (emberebbet próbáló:) feladat, mint jól gitározni egy jó zenekarban. Bár a nyugalommal és a hivalkodás nélkülözésével jellemezhető downtempo zenéről van szó, ez helyenként mégis tud hangos és felemelő lenni, és ami szintipopossá teszi, az az, hogy feltűnően dallamos. Szerintem van benne egy lapát Depeche Mode is, és ha ez mond valakinek valamit, egy kis hangulat Skaven és Purple Motion munkájából, akik az underground szoftveres zeneszerzés egyik elmozdíthatatlan sarokkövét fektették le 1993-ban. Az ének alatt van dallam, a dallam alatt vannak akkordok, az akkordok alatt van dinamika, a dinamika alatt pedig van lélek.