Fesztiváldepresszió Mobyval

Fesztiváldepresszió Mobyval

Bármennyire is harcolok a gondolattal, ennek ellenére véget ért a Heineken Balaton Sound is. Azóta eltelt 1-2 nap, hiába nyüszítettünk, mint egy óvodába menni nem akaró kisgyerek, visszaültünk a munkahelyi forgószékekbe, apró kis csíkon keresztül nézünk a monitorra, húzóra isszuk a vizet is, szorít a nyakkendő. A lányoknak talán csak annyival jobb, hogy nyitott cipőben és nyakkendő nélkül teszik ugyanezt. Ha kinézek az ablakon, látom a forróságot. Eközben becsukott szemmel azt képzelem, hogy sétálok egy színpad felé, ahonnan szól a zene, minél közelebb battyogok, egyre hangosabbnak hallom a zenét, bár felsőtestem néhol nem engedi meg, de hetykén a vállamra van dobva a pólóm, 2 sört viszek, miközben egy buckába belerúgva az egyiket félig magamra öntöm, baszdmeget sziszegek, majd belekortyolok a másodikba. Jönnek a "mit keresek én itt?" gondolatok. Nagyon gonosz dolog, hogy ez is véget ért.

A fesztiválra emlékező cikkemben
úgy fogalmaztam: a Moby koncert a fesztivál hattyúdala volt. Az volt. Divat-mobysként azóta sok kritikát elolvastam a koncertről, többnyire negatívakkal találkoztam.(Elgondolkodtató, hogy bárki jöhet kis hazánkba, nekünk senki sem jó igazán, legyen az feltörekvő sztár, vagy élő legenda. De ez egy másik cikk témája.) Nyilván nem lehet mindenkit szeretni, de ki kell jelenteni: a Moby koncert alatt a tömeg hipnózis alá került, mindenki érezte a pillanatot, hogy kap valami olyat, ami elég lesz ahhoz, hogy a szürke hétköznapok ne is legyenek annyira szürkék, a mindennapi gondok pedig könnyebben legyenek elviselhetőek. A gondjainkat persze még a néha gitározó, néha kongázó, néha egyszerűen csak frontemberkedő és tenkjúzó Moby sem tudja magával vinni. Nem tette most se. A fesztiváldepresszióra egy orvosság van. Következő fesztivál, következő élmény, barátok. Az ilyen élmények, mint a Moby koncert viszont tényleg segítenek, igazi boldogságpirulák. Persze, ha nem így gondolkodunk, nehéz örülni pillanatoknak.

Próbálok visszaemlékezni a dalokra, melyek elhangzottak a koncerten (közben olyan fejet vágok, mint két háromjegyű szám fejben összeszorzása közben). Jó volt látni a feltartott karokat, az egymásba kapaszkodó embereket, a koncert fényeit. Bár ott lehetnénk, nem? Addig is az alábbi pár számmal révedek vissza, miközben lassan belátom, a fesztivál elment, a fájó torok itt maradt. Emberek, ideje levenni a karszalagokat és elkezdeni tisztogatni a sarokba dobott fesztiválcipőket.

Ennyi. Kinyitni a szemeket! LESZ MÉG ILYEN!

TOP5 Moby szám MOST:

1. Why does my heart feel so bad
2. Porcelain
3. Lift me up
4. Honey
5. Natural Blues

TOP5 Balaton Sound 2008 koncert | VOLT fesztivál - Part II.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr921246580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Horváth Oszkár · http://oszkarsag.blog.hu 2009.07.15. 15:35:19

Elég pöpci minőség e! Lift me upról azt se tudtam pénteken h azt várom, vasárnap meg mire jött, már oldalról néztem. Ez a Bush-os szöveg nem is volt meg, amit előtte benyom.

bbking 2009.07.15. 17:02:43

Honey-t eléggé agyonhallgattam, ezért egy ideje (5-10 éve) nem is tettem be. Viszont a koncerten az baszott oda a legjobban nálam. Kösz a videókért.

Amúgy az új lemezről hiányoltam a I'm not in love-t, vagy volt, csak nem emlékszem :)

Miért nem lehetett JimBeam-et kapni a fesztiválon? Ez jelentősen rontotta az élményt.

Rálf atya 2009.07.16. 07:13:53

Nekem Mobyval kapcsolatban az utolsó élményem 1996-ból van.
Talán furcsán hangzik, de nem más előtt volt előzenekar, mint a Red Hot Chili Peppers. Az akkori Európa turnét itt nyitották Budapesten, a Kisstadionban és Moby melegített nekik. Nem tudom, hogy a Soundos koncerten mennyire reszelte a gitárokat, de ott akkor nagyon, mint akinek ezen múlik az élete. Ha jól emlékszem azt mondta, hogy még tini korában írt ilyen zúzósabb dolgokat, azokat adta elő. Nem volt rossz, de annyira jó sem. De az is Moby volt.

marcivagyok 2009.07.16. 09:58:09

@Rálf atya: valamikor elég kemény pank zenét játszott.
Akkor egészen más volt...elhívatott vegán :D Többek között így született az Animal rights c. albuma is. Aztán a Moby play után lett igazán nagy...nagyon nagy:D

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!

süti beállítások módosítása