Egy kis Sinatra és egy kis gengszterkor. Ma ebédnél elkezdtek újra mozogni a fogaskerekek, hogy vajon miért állandóan ezt nyomják tőle, amikor egyrészt nem ez a legnagyobb száma, másrészt egyáltalán nem is az ő száma. Tényleg nem? Emlékeim szerint ez a hetvenes évekből egy Liza Minelli film betétdala, Sinatra pedig a 30-40-es években volt a csúcson, és még a My Way is csak 60-as évek.

És valóban, A New York, New York című filmet ha valaki nem látta, Martin Scorsese tiszteleg vele a musical műfaja előtt, a főszerepben Lizával és Robert De Niroval, nem mellesleg óriási bukó lett, az akkor soknak számító 14 millió dolláros költségekből csak 13 millió jött vissza a pénztáraknál. Egyébként szar is, dögunalom. Az 1977-es filmben addig vergődik a fáradt jazzénekesnő, míg De Niro végül megírja neki a New York, New York című számot, amellyel végül nagy sikere van, THE END.

Sinatra 1979-ben rögtítette újra a számot, és szerintem ő egyedül keresett vele 14 millió dollárt. A 80-ban megjelent Trilogy című tripla albumra került a zene, és egyúttal ez az utolsó klasszikus, neki tulajdonított "Sinatra" szám. Még akkor is, ha valójában a Cabaré előadójához tartozik... aki ugye nem jön Magyarországra, viszont elküldi maga helyett Bonnie Tylert. Na mindegy. A Trilogy albumot Grammyre jelölték 80-ban, de a legjobb album a Christopher Cross Sailing című számát is tartalmazó lemez lett (nekem semmit nem mond...), a legjobb férfi pop előadó kategóriából a másik Grammy jelölést pedig Kenny Loggins hozta el a This is ittel, neki legalább a Top Gun és a Footloose néhány betétdalát köszönhetjük.

Itt jegyezném meg, mert nem tervezek Frank Sinatra cikksorozatot indítani, hogy elterjedt tévhit, hogy a Singing in the rain Frank Sinatra. Igen, ennyire híres, ha egy férfi énekel és hegedű vagy big band szól a háttérben, akkor az már Sinatra, de azért ez nem ilyen egyszerű. Eleve ott a Rat pack, Sinatra szűkebb baráti köre, akikkel mind színpadon, mind fimlekben (pl. az Ocean's eleven 1960-as eredetijében) együtt tűntek fel: Dean Martin, Sammy Davis Jr., Peter Lawford és Joey Bishop. Akihez viszont - bár Sinatrának volt vele 3 közös filmje - így együtt semmi közük, az Gene Kelly, aki 1952-ben forgatta az Ének az esőbent, és nem, a Gene nem női név, és igen, ő énekli. Ja és igen, a New York, New York valóban Sinatra és Kelly közös száma egy 1949-es filmből, de az nem ugyanez a szám. Mindent megtesznek, hogy könnyű legyen valamit rosszul tudni. Ha most még hozzáteszem, hogy Billie Holiday NŐ, mint ahogy Dusty Springfield is, illetve Richard Pryor NEM FEHÉR, lehet, hogy néhányan csalódni fognak.

A New York, New York tehát Liza Minellinek készült, és abból lett Frank Sinatra utolsó nagy száma, 1979-ben. Talán ezért játsszák ezt a rádiók, és nem a monumentális Sinatra klasszikusokat fénykorából. Az első nagy száma? Fogalmam nincs, valaki segítsen. Számos, Harry James zenekarával kiadott közös kislemez után 1942-ben az első szólómegjelenése a Night and Day mai napig akkora klasszikus, hogy aki nem hány tőle mire elvégzi a jazztanszakot, az nem járt be. Ehhez az évhez kapcsolódik egyébként a pletyka, mely szerint a gengszter Sam Giancana intézte el, hogy Sinatra felbonthassa előnytelen szerződését Tommy Dorseyval, máskülönben Sinatra egész életében keresett pénzének fele Dorseyt illette volna (előnytelen?!). Ezt a szerződésbontást ábrázolja a Keresztapában a lófej levágás jelenet (nem Sarah Jessica Parker), mint ahogy a filmben számos más utalás is valós személyekre vonatkozik, pl. a Las Vegast megálmodó Moe Green karaktere Benjamin 'Bugsy' Siegel ihletése (igen, a "bunkó vagy Bugsy" is innen jön), vagy Hyman Roth karaktere - az őt megformáló színészhez állítólag be is futott egy telefon a mintául szolgáló legendás gengszter Meyer Lanskytól, hogy gratulál a megformálásához. Beeep. Nincs több üzenete...

Néhány Sinatra klasszikus évszámmal:

• Night and day (1942),
• Let it snow (1950),
• My Girl (1952),
• Love and marriage (1955),
• It was a very good year (1965),
• Strangers in the night (1966),
• My way (1969)
• New York, New York (1979)
• Teljes diszkográfia »

Death jazz madafakaaz! | Krakózia kedvenc zenésze