Alice In Chains a Pecsában

Alice In Chains a Pecsában

2009.11.28. | Rálf atya

Piros betűs ünnep volt tegnap. Végre eljött ez a nap is. 1993-ban NEM jöttek el a Metallica-nak nyitni, 3 éve nyáron a Pecsa szabadtérre NEM jöttek el. Tegnap itt jártak végül. (Ha 3 éve a kevés elővételben eladott jegy miatt mondta le valamelyik fél a bulit, akkor kérdem, hogy azok az emberek, akik tegnap ott voltak, mind épp nyaraltak 3 éve?) Azt hiszem nem nagy szavak, ha azt mondom, hogy rocktörténeti mérföldkő volt a tegnapi buli, hisz a 90-es évek egyik meghatározó rock bandája először járt nálunk, nagy hiánypótlása volt ez a sorsnak. Ezek után kezdek hinni a csodákban, mivel a feloszlásuk után tettem le elsőként arról, hogy valaha is látom őket, Layne halála után másodszor, a 2006-os fiaskó után (ami egyben a Stone Sour-tól is megfosztott minket) pedig harmadjára. És mégis. Köszi Live Nation, Madonna helyett ilyenekre kellene koncentrálnotok.

Mielőtt a lényegre térek fontos lenne leszögezni, hogy 2009-et írunk, nem 1996-ot, az Alice In Chains énekesét pedig William DuVall-nak hívják. Az utolsó megörökített megmozdulásuk, az Unlugged óta jópár év legurult, nem saját maguk tributeja akarnak lenni, hanem egy 2009-es AIC. Sem a lemezt, sem a koncertet nem illik összehasonlítani a régmúlttal. Amit elvárhatunk tőlük, az egy tökös és jó rock lemez, ami talán időtálló is lesz, meg egy felejthetetlen koncert. A lemezben nincs hiba. Aki a régi felállást szerette az vagy ezt is imádja, vagy nem hallgatta még meg elégszer. Azon szerencsések közé tartozom, akik már láthatták ezt a felállást valami külföldi fesztiválon. Ott nagyon megnyugodtam, jó gyerek ez a William, a koncert meg nagyon laktató.

A szerencsés, ámde mégis hálátlan feladat, hogy lépjen fel a Chains előzenekaraként, senkit sem illetett meg. Ez így talán jobb is volt, jobban lehetett koncentrálni a lényegre, talán csak a pultosok csóválták a fejüket. Villany le, egyszerűen felsétáltak a színpadra, szolid de látványos vetítéssel a háttérben indult is a Rain When I Die, majd ÁÁÁÁÁ, Them Bones. Innen kezdve semmi olyasmi nem történt, amitől ne 10 pontos lett volna a koncert. Egy erős best of-ot kaptunk az új lemezről is pár dallal, amik legalább annyira sütöttek, mint a régi nagy kedvencek. Mert igazán régi nagy kedvencek is előkerültek: We Die Young, Love Hate Love, It Ain't Like That, de volt az akusztikus Jar of Flies-ról a Nutshell is, ami nekem a koncert egyik csúcsát jelentette. De igazából kár kiemelni is bármit, homogén kurvajó volt mind a 19 dal.

Azt említenem sem kell, hogy a megszólalás is makulátlan volt, minden a helyén, a megfelelő arányban, talán csak a dobok puffogtak kicsit meg lehetett volna hangosabb. Az egyik attribútumuk, a dupla vokál pl. meseszép volt, Jerry és William egyszerre, felváltva énekeltek, náluk ez a lúdbőr egyik összetevője, szájtátva kagylóztam, mint kisgyerek a sárkányos mesét. Tisztes munkájukat elvégezve lementek, majd visszajöttek, hogy az utóbbi évek leggyilkosabb ráadását ránk engedjék a Would? és a Rooster dalokkal. Mondjon ennél valaki jobbat. Jól érezték magukat állításuk szerint és én ezt elhiszem. Mi is.

Állítólag a heroin jobb, mint a szex. Nem tudom, de az Alice In Chains tuti jobb, mint a heroin.

Akit érdekel, az itt megnézheti a turné setlistjeit, a budapesti is tuti fenn lesz 1-2 napon belül.

Tales from Budapest | Egyenáram / Váltóáram

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr601557688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Econom 2009.11.28. 10:16:04

Kedves Rálf atya! Az Isten áldjon meg:)!
Nagyon örülök! Végre egy ilyen koncert beszámoló. Én már nagyon régen jártam ilyen hangulatú, a közönség által ekkora lelkesedést mutató koncerten. A Roosternél tűnődtem leginkább, hogy milyen erőteljes a vokál (én kis tudatlan) és rögtön be is ugrott, hogy dehiszen ez a közönség! Úh köszönet a hálás közönségnek is!
És Istenem.... ezek az emberek... azon gondolkodtam, hogy csak én öregedtem az elmúlt x évben (és itt már érthetünk ezalatt évtizedet is:()??????.
Teljesen lazán, hétköznapi szerelésben kiállnak és letaglózzák az embert. Nem kell dizájn, nem kell stylist, a maguk egyszerűségében ontják azt az energiát, ami talán még a leghátsó sorokban is érződött.
Miközben az én ízlésemnek nagyon tetsző módon összeállított műsort volt alkalmam élvezni, eszembe jutott, hogy volt, amikor csak azért mentünk el megnézni többször is a moziba a Facérokat, mert végre láthattuk azokat a zenészeket, akiket imádtunk és akiknek az albumait kincsként adtuk körbe-körbe... vagy az is eszembe jutott, amikor még a grundig magnó elé fekve bömböltettem a fülembe a Facelift és a Dirt dalait...
És az is eszembe jutott, amikor a gyöngyösi Mocskosállat Barbie koncertekre jártunk minden pénteken a Blue Catsbe, vagy a Sörbárba és tőlük hallottuk azokat a zenéket, amiket már a 90-es években sem nagyon játszottak klubokban... és miközben ezek a gondolatok cikáztak bennem, teljesen át tudtam adni magamat annak a varázsnak, ami ezen a koncerten jelen volt és átjárta szerintem a jelenlévők nagy részét (ez alól a Férjecském volt kivétel, aki - mivel sosem szerette - végig kínlódta az egészet, nem is értem, miért jött el, de így legalább visszakaptam a VHK koncerteken tanúsított ellenállásomat:):)).
Úh én személy szerint teljesen egyetértek minden egyes sorral, amit leírtál! És nagyon szépen megfogalmaztad, le a kalappal.
Az énekes hangja lenyűgöző volt. Ha valaki próbálja énekelni ezeket a számokat, azért szerintem tapasztalhatja, hogy olyan hangfekvéseket dalolt Laney, amik azért a normál halandónak legalább kaparás szintjén kikezdi a torkát:):). isteni jól énekelt William, de mindegyikük nagyon ott volt.
A szívem vérzett, mikor két éve elmaradt a meghirdetett koncert, főleg, hogy a Stone Sour is nagy kedvencem.
Csillagos 10st érdemelnek és csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla!!!
További szép napot Mindenkinek!
Ui: amúgy sokszor nem értem, hogy a különböző koncertekről miért olyan emberek írnak kritikát, akik amúgy nem szeretik. Ha valakinek nem tetszik egy adott előadó, hiába tud az előadó magas szinten zenélni, sosem fog a kritikus róla jót írni. Ezért is tetszett ez a kritika, mert látszik, hogy Te rajongó vagy és igazából a rajongóit kell egy előadónak meggyőznie, hogy rászolgál a bizalomra. Szerintem.

Rálf atya 2009.11.28. 11:27:00

@Econom:
Köszi Econom, örülök, hogy tetszett, de annak még jobban örülök, hogy rád is ekkora hatással volt a koncert. Körülöttem is mindenki énekelt, talán pont te álltál mellettem.
Igen, aki képet akar kapni, hogy 2009-ben milyen a ROCK zene, annak leginkább az Alice In Chains-t ajánlanám.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.11.28. 12:46:22

@Econom: Ha bármilyen eseményről egy olyan ember ír, aki amúgy elkötelezettje, rajongója, barátja, sógora stb. az esemény résztvevőinek, alkotóinak, akkor az egy elfogult rajongói, baráti, rokoni ömlengés lesz, nem kritika.

Ettől függetlenül az igaz, hogy a nagy orrtúrásban a legtöbb kritikus elfeledkezi arról, hogy megemlítse a kritika tárgyában tapasztalható esetleges pozitív dolgokat. Holott ez ugyanúgy a dolga lenne, mint a könyékig fikázás.

Econom 2009.11.28. 14:10:33

@Rálf atya: jaja... fú, többek közt, mellettem állt egy férfi és előttem egy csaj, nos ők nagyon nem örültek annak, hogy tetszett és végig "énekeltem"... még majdnem vissza is fogtam magam, de aztán beugrott, hogy hohóóóóóóóó, dehiszen a közönség így (is) kinyilvánítja a tetszését, ha meg nem tetszik, akkor vagy szóljon, vagy menjen arrébb.

Econom 2009.11.28. 14:19:21

@efes: igen, teljesen jogos észrevétel, csak nekem pont az jutott az eszembe, hogy pl. a tavalyi Apocalyptica koncertről is úgy írt valaki, hogy szinte fogalma sem volt az együttesről (session zenésznek nézte Antero Manninent...), vagy amikor Madonnáról úgy írtak a nyári koncert után, mint az ígéretes jövő előtt álló művésznőről... (amúgy én Őt is nagyon csipázom).
Ha már véleménynyilvánítás, inkább szeretem azokat, ahol az észlelő saját érzelmeiről van szó, hiszen ízlés tekintetében "nincs igazság", hála Istennek, hiszen így aztán megmutatkozik a világ hihetetlen változatossága, és az is, hogy ugyanazt az emberek akár szélsőségesen más módon érzékelik és dolgozzák fel.
De: még több Alice in Chainst szeretnék!!!!:):) nos, remélem, hogy a "see you soon" tényleg nagyon hamar lesz...
Üdv!!!!

Bellamy 2009.11.30. 13:35:43

Ez kérem szépen eddig tuti Top5-ös zenéhez köthető élményem.

Emlékszem még, amikor Békásmegyeren gyakorlatilag az utcán élve lengyelpiacos gagyiwókmenen hallgattuk a ronggyá másolt számokat. Pénteken meg feleséget, és két gyereket otthon hagyva és a Pecsába elzarándokolva ott álltak fenn a színpadon és NEKEM zenéltek. Őrület, nem?

A Man in the Box alatt majdnem elbőgtem magam, annyira elkaptak az érzések.

Egy ilyen után kezdi érteni az ember, hogy tényleg mennyire sok kis csicska gondolja magát itthon fasza zenésznek, közben meg nímandok gyülekezete mind.
Az AIC korszakos zseni csapat nem vitás. Ebben a műfajban nem könnyű művészi értékeket alkotni, nekik simán megy, izzadságszag nélkül.

Zanzásítva a koncertről: az első szám után mellettem egy csávó rám néz, azt mondja: "aztakurva..."
Egyetértek.

vlaca55 2009.11.30. 15:13:07

FELEJTHETETLEN koncert volt! Remélem Jerry "See You Soon!" elköszönése nem volt véletlen. Egy sziget-nagyszínpad-AIC páros a következő álmom!!! Az izomlázam meg hétvégére majd csak elmúlik... Hiába 35 évesen már nem vagyok a régi. :))

Bellamy 2009.11.30. 16:25:16

Egyébként én kizártnak tartom hogy ez a zene Nagyszínpadon is jól működjön. Persze jöjjenek, meg minden, de ez nem egy stadionzene.

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!

süti beállítások módosítása