Nick Douwma! Ha kimondom ezt a nevet valószínűleg nem sokan kapják fel a fejüket, ám ha a "művésznevét" említem, valószínűleg minden drum and bass rajongó szívverése egyre hevesebb lesz: Sub Focus!

2003 óta borzolja a drum and bass szcéna kedélyeit, és már a kezdetek kezdetén is ontotta magából a veretős dallamokat, szigorú basszusokat no meg a zenéjében rejtőző hihetetlen energiát. 2004-től az Andy C felügyelete alatt működő Ram Records színeiben rakosgatja a lemezeket, ahol később olyan nevekkel dolgozik, mint az angliai elegáns-agygyilkos duó, a Chase & Status, a holland dnb-architektor banda a Noisia, továbbá Dj-Hype, Dj Fresh, Culture Shock, Nero, Xample and Lomax, Breakage, avagy Alix Perez (attól, hogy rájuk nem aggatok fura jelzőket, ugyanolyan nagy neveknek tartom az itt felsoroltakat is :D).

A 2005-ös X-Ray/Scarecrow kislemezzel beírta magába a Drum and Bass halhatatlanjainak sorába hiszen kinek ne lenne ismerős az X-Ray című szám, mely a hazai és külföldi dnb bulik nélkülözhetetlen eleme, ráadásul a kislemezzel felkerült az angliai Dance Chart-ra is! 2008 Júniusában jelentkezett a Timewarp/Join The Dots single-lel, mellyel ismét mély krátert hagyott a dnb rajongók agyában és bebizonyította, hogy van keresnivalója a szakmában. A kislemez érdekessége, hogy 2 tökéletesen különböző stílusú számot pakolt fel rá, az egyik inkább a sötétebb drum and bass számok kedvelőinek kegyét keresi, a másik pedig a liquid felé kacsintgat, de így is tökéletesen kiegészítik egymást, és szolgáltatják a hamisítatlan Sub Focus érzést! Egy szó mint száz, hihetetlen profizmussal összerakott, jól felépített számokból áll össze zenei munkássága, melynek ékes bizonyítéka a 2003 óta világra szabadított 10 kislemez, valamit a 2009-es megjelenésű, saját nevével fémjelzett nagylemez!

13 szám van az albumon gondosan összeválogatva, az összkép pedig nagyon kiegyensúlyozott, már ha lehet ilyet mondani egy dnb album esetében! Egy erős, egy gyengéd, egy sötét, egy világos, egy fekete, egy fehér... kb. ilyen jelleggel váltják egymást a számok, ami egy jó elgondolás, mert a veretősebb dallamok után van időnk egy kis szusszanásra, hogy újra képesek legyünk hangokat értelmezni.

Mivel is kezdődhetne az album, mint a Let The Story Begin című szerzeménnyel, melynek hallgatása közben egy moziban érzi magát az ember mintha a főcímet nézné éppen, még a narrátor is meg van, aztán valami nagyon más történik, aminek nem szabadna kisgyerekek fülébe jutnia. Közel 5 percnyi célzott agyroncsolás után mindenki fellélegezhet, a World Of Hurt első percében nincsenek kegyetlen dallamok, sőt némi liquiditás kezdi felütni a fejét, de később itt is elszabadul a pokol. A Follow The Light egy nagyon jól összerakott, kellemes darab, és ha valaki hozzám hasonlóan a Balaton Soundon élőben élvezte a Sub Focus koncertet, az tudja, hogy milyen érzés az mikor ez a szám nagyon hangosan szól, és nagyon sok ember szarrá tombolja magát közben. Egyébiránt a BBC Radio 1, Essential Mix sorozatbeli szereplésének darabját hallhattuk viszont.

A Last Jungle-t valami mélyebb értelemmel akarták ellátni, erre gondolok legalábbis mikor a lírai kezdést meghallom, de ahogy megy tovább a szám, egyre biztosabb leszek, hogy valahol eltévedtek, és sajnos kissé unalmasra, jellegtelenre sikerült az egész. Nem sikerült túl változatosra a Deep Space sem, de mégis meg van benne az a bizonyos valami ami megmozdítja az ember lábát és fejét még a fotelban ülve is, nem mellesleg kitűnő rávezetés a Rock It című számra. Aki perverz képzelheti azt, hogy ha a Rolling Stones kezébe elektronikus kütyüket tennénk akkor kábé ezt hoznák ki belőle, de ezt a büdös életben nem fogjuk meg tudni! Mondjuk azt sem mondanám, hogy Sub Focus kreált egy rock and bass számot, de ügyesen ötvözte a két műfaj egyes jellemvonásait. Senki ne számítson bonyolult gitártémákra és őrült dobmunkára, de nyomokban felfedezhető benne némi rock. Ha nagyon “fülhunyorítva” hallgatjuk! A Move Higher-t sokáig nem tudtam hova tenni (mikor 0:31-hez ért a szám azt hittem Orbital-t hallok), egyfajta fekete báránya volt ez az albumnak, ami megtöri azt a jó kis vonalat amit az első számtól kezdve sikerült végigvinni, de később beláttam, hogy pont jó helyen van ott, mert féltávnál ad egy kis szusszanásnyi időt és kicsit visszalassítja a tempókat, hogy a Vapourise majd újra hullámvasútra ültethesse azt. Az egész szám olyan, mintha folyamatosan mennénk felfelé valahova, tulajdonképpen négy percen keresztül húzza fel az agyunkat, majd egy elegáns mozdulattal átpasszolja a Triple X-nek, ami egy könnyed, önfeledt “örömzene” formájában repít minket a Could This Be Real karjaiba. Az első percben úgy tűnhet egy újabb fiúbanda ütötte fel fejét az angol zenei piacon, de később minden kétséget kizáróan kiderül, hogy egy kellemes dubstep számmal van dolgunk. A zseniális átvezetés a fiúbandák világából a dubstep komorabb bugyrai felé, bárkiben szép emlékeket ébreszthet, ha tisztában van a holland Noisia Alpha Centauri című számával. A Splash-nél már érezhető, hogy lassan közeledik az album vége, kellemes levezető hangulata van, majd később a Timewarp kicsit összezavar minket, hogy akkor most még sincs vége, hiszen egy ilyen számmal albumot és bulit is csak kezdeni lehet, de végül egy nagyon liquid, nagyon dubstep szám, a Coming Closer könyörtelenül lezárja az albumot, és véget vet 56 percnyi szórakozásnak.

Bevallom eleinte nagyon bántott, hogy szinte nincs újdonság az albumon, de ahogy egyre többet hallgattam, ráéreztem a régi számokra, és ezen a lemezen, így összerendezve bárkinek önfeledt kikapcsolódást nyújthat! Én részemről simán adok rá 10-ből 9-et!

Írta: MutánsTehén