Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.
Kapcsolatban Rod Stewarttal

Kapcsolatban Rod Stewarttal

2010.06.28. | B-vendégszerző

Az énekes akinek nincs hangja de mégis jó hallgatni...

14. alkalommal rendezték meg a T-Mobile Kapcsolat koncertet a városligeti helyszínen és ismét egy nagy sztár látogatott el hozzánk, hogy emlékezetessé tegye ezt a dátumot.
Bemelegítésként a hazai Megasztár győztesei léptek a színpadra, hogy produkcióikkal elkápráztassák a nagyérdeműt. Nem sikerült nekik. A Caramel, Gáspár Laci, Király Viktor, Oláh Ibolya négyes nemhogy kiemelkedőt nem alkotott a színpadon, de produkciójuk igencsak siralmasnak is volt mondható. Nem tudták a szövegüket, hamisan énekeltek, vagy alig érthetően és még a zenekarra (melynek teljesítménye szintén nem volt kiemelkedő) sem figyeltek, így az összhangzás igencsak kaotikus volt. Megemlíteni egyedül Tóth Gabit tudom, akin látszott, hogy nemcsak egy hakninak fogja fel, hanem tényleg odateszi magát és igyekszik a legtöbbet nyújtani a közönségnek. Még egy apró szösszenet: külföldi nagy slágereket feldolgozni nagy merészség, hiszen az ember fülében ott cseng az eredeti dal és ha az előadó nem tud semmilyen pluszt hozzátenni, akkor egész szám mint halvány utánzat marad meg az emlékezetben. Ezért például a Michael Jackson féle „Bad” lélektelen előadása inkább kiábrándító mint élvezetes. Több példát nem is mondok, az egészet úgy ahogy van inkább gyorsan felejtsük is el, minthogy rémálmainkban kisértsen.

Az alacsonyan gyülekező felhőkre vetett sanda pillantások kísérték a színpad áthangszerelését, de szerencsére az égiek megkegyelmeztek annak a 250-300 ezer embernek (meg nem számoltam, de nagyon sokan voltunk), akik kimentek az 56-osok terén felépített színpadhoz. Rod Stewart zenéjét nagyon szerettem, de ez nem is csodálható, hiszen harmatos gyermekkoromat éltem, mikor ő az európai slágerlisták élén énekelte hogy Do Ya Think I'm Sexy?. Roppant kíváncsi voltam rá, vajon ma hogyan énekel és bennem mit mozgat meg, mikor végre élőben látom őt. Nem is kellett sokáig várni, mert egyszer csak elsötétült a színpad és aranyszínű öltönyében máris ott táncolt középen hat gyönyörű vörös ruhás hölgy között, akik a háttérvokált és a kísérőzenét szolgáltatták. Jellegzetes érces hangja van, mellyel hatalmas hangulatot képes teremteni, bár 65 éves korában azért nem ugyanaz a lendület hajtja, mint pár évtizeddel ezelőtt, ami a másfél órás koncert végére már rajta is meglátszott. Mindezt számon kérni azonban balgaság lenne, hiszen a közönség már az első számoknál lelkesen integetett és tapsolt.

Az 1976-os First Cut is the Deepest egy gyönyörű és megindító dal, melyet a hegedű dallamai csak még érzelmesebbé tesznek és ennek hatása alól nehéz kikerülni. Követte az It's A Heartache, mely szintén a női szivek legmélyére hatol és még a tinilányok arcára is képes könnyeket csalni. Ekkor már lekerült a zakó Rod Stewartról és háttérben látható LED falon ezernyi piros szív hullott alá, mintegy illusztrációként. Egy óriási magyar zászlót is kaptunk tőle a Rhythm of my Heart végén, ami óriási tapsot és éljenzést kapott, megérdemelten. Humorban sem volt hiány, egy hatalmas fricskát kapott a most zajló dél-afrikai világbajnokság, hiszen megmutatta, szerinte mi is volt a vuvuzela eredeti felhasználása (ezen részt szigorúan 12 éven felülieknek ajánlom erotikus tartalma miatt) és láthattunk róla pár pikáns képet is harisnyában és magassarkúban. Ekkor már kék öltönyben volt és a kései időpont miatt erősen sötétedett, ami a színpad két oldalán lévő kivetítőkön lévő képet tökéletesen élvezhetővé tette. A nézőtéren is sokan táncoltak és integettek a lufijukkal, vagy a felfújható pálcikájukkal. Most volt időm szétnézni és láttam, hogy sokan kijöttek az idősebb korosztályból, de elsöprő többségben mégis a fiatalok vannak. Boldogan ütögettük a fejünk fölött az embernagyságú levegővel töltött lufikat és hullámoztunk a refrénekre. Visszakanyarodva kicsit a focihoz, aki nem tudná fanatikus rajongója a Celtic focicsapatnak, így nem meglepő hogy a Hot Legs szám alatt számtalan labdát rúgott, vagy dobott ki a színpadról amelyek mindegyikéért közelharc alakult ki a nézőtéren, miközben a kivetítőkön gyönyörű női lábakat láthattunk. Ki erre ki arra figyelt, de hidegen senkit nem hagyott a koncert, jelzi ezt hogy a honvágyról szóló Sailing megható szövegét már mind együtt énekeltük.

Utolsó számként a Baby Jane-t adta elő Rod Stewart, akinek a közönségből felé áradó szeretet szemmel láthatóan nagyon jólesett. Sokat mosolygott és integetett, többször meg is köszönte, hogy itt lehetett és látszott rajta nem számított ekkora rajongótáborra.
Egy élő koncert varázsa mindig magával ragadja a nézőt, főleg, ha egy olyan energiája és lelkesedéssel teli előadót láthatunk a színpadon mint őt. A koncertet záró utolsó mondata biztató volt, hiszen úgy köszönt el, hogy viszontlátásra, ami azt jelzi ha hívnánk szívesen jönne még.

A felejthető Megasztáros bemelegítés után petárdaként robbant Rod Stewart másfél órás koncertje, amely visszahozta a 70-es évek végének diszkóvilágát és annak felszabadult hangulatát. Aki eddig még sosem volt Kapcsolat koncerten, biztos vagyok benne, a mai nap után már alig várja, jövőre ki jön el hozzánk.

[A cikk szerzője: dinnye]

1 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

http://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr42113951

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Rock me Amadeus (Rod Stewart, Kapcsolat koncert) 2010.07.09. 13:07:06

„Mert szememben mind tisztább fénnyel telten a magában-egy Igaz sugarába mind jobban-jobban behatolni mertem.”   (Dante: Isteni színjáték)   Szörnyű elbeszélni, mi van ottan.   Amikor két éve a Santana-koncertről írtam...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

csunderlik.péter · http://csucsuka.blog.hu/ 2010.07.09. 13:08:20

Roderick Amadeus Stewart. Ő a bálványom. Egyik művére még variációt is írtam. Mert Rod Stewart a popzene Schmitt Pálja. Sármos. Zsigeri. Úgy komponál, hogy csak egyszerűen kifolynak belőle a dalok, és mindenben otthon van, legyen szó dögös slágerekről vagy érzelmes balladákról, a végigkokózott diszkókorszakról vagy a feldolgozós alibi-évekről. És ahogy előadja őket az összetéveszthetetlenül füstös hangjával! Felborzol és gerincre vág minden hosszú combú, platinaszőke modellt, bárhol, bármikor, ahogy ő mondja, vagyis az élő cáfolata annak, az egy régi tévedés, miszerint az igazi művész belehal a zenélésbe, verselésbe. Mert mint egy gombafelhős atommagömlés, vagy egy eldurranó pöfeteg, úgy szórja szerteszéjjel a spóráit. Micsoda potencia! Ez az ember egy torokgyík.

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

Hirdetés


A hét dala

Kövess a Facebookon!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...