Nekem nagyon tetszett, nem is beszélve az erős nosztalgikus érzésről, ami elkapott, látva a nagy fekete korongokat :)
Kicsit más volt a zenehallgatás régen. Most meg csak megnyitok egy fájlt...

@totyizselé: Ugyan, a zene ugyanaz, a többi csak technológia. Mennyi szöszölés volt azokkal a bakelitekkel, karcolódott, porolódott, nem is szólva, hogy megvetted az utolsót, és otthon derül ki, hogy a B1-en ugrik a tű. Egy valamire való Ortofon tű? Ma szerintem vagy 20-30 ezer ft lehet, és hát fogyóeszköz az is. Ma már épp olyan, mint a gramofon. persze, ha nem művészkedünk vele... A bakelit pozitívumai is csak milliós high end cuccon jönnek ki (ha kijönnek egyáltalán, és nem csak a cucc tulaja vakítja magát vele, mire adott ki milliókat), átlag hifin nincs különbség bakelit, cd és mondjuk a flac file-ok között.

@efes: Technikailag lehet hogy igazad van. De a bakelit több mint csak a rajta lévő zene. Eleve a külső borító, belső borító stb, ezek még cd nagyságban sem jönnek ki igazán. A zenekarok és a borítótervezők bakelit méretre tervezték a borítón szereplő dolgokat. Én például kedvenc zenekaraim lemezeit igyekszem megvenni (nyilván money kérdés is és nem is tudom mind megvenni sajnos), hiszen szeretném úgy "birtokolni" e lemezeket ahogy a zenekarok szánták nekem. Persze bakelitből csak a Queen-ek vannak meg.

Azért a CD gyártás is legalább ilyen rumlis.

Nekem timecode bakelit rendszerem van, mert digitális párti vagyok, de szeretem tapogatni a lemezeket, rátenni a kezemet a zenére, és hát a bakelit a zene szimbóluma (hát jobban, mint a kotta...), úgyhogy van lemezjátszóm, meg lemezeim is. Egy ortofon pickup+tű 15-től 50-ig van. És hát DJ-zés esetén páros szerv :D Drága szórakozás, de tök jópofa dolog gondosan lecsavarni és eltenni a pickupokat ha nem használod, a kis ortofon dobozkába, majdnem olyan mint a villanyvonatozás vagy a bélyeggyűjtés :) Autistáknak való, és én sztem kicsit az vagyok...

Amúgy van ráció ebben a bakelit istenítésben, de csak akkor ha analóg hangfelvétel analóg/akusztikus hangszerről. Ugyanis hiába nem hallasz X Hz fölött (senkit nem akarok megsérteni pontos számokkal), egy hegedűhangnak lehetnek olyan felharmonikusai nagyon magas frekvenciákon, amit ugyan külön nem hallasz, de a hang karakterét mégis meghatározzák. De miután recseg, és mélyemelést is kell végezni (ami elentronikus), simán ugyanott vagy, mint CD-vel :) Sztem nagyon sokszor ez a bakelitkedvelés egy olcsó modorosság olyanok részéről, akik utána egy szar hangfalon hallgatják és közben nyitva van a körúti ablak... ehhez képest vallási szintű involváció mellett képesek emberek egymással vitatkozni a témáról.

A dokumentumfilm egyébként a How it's made, hónapokig be volt állítva felvételre, ezt mondjuk pont nem láttam, de tök jó nézni, olyan, mint a Tesz-Vesz város :D

Na ezért jó a B-oldal, így komplett, mert én pl leszarom a borítót. Ha veszek 10 CD-t akkor is az első dolgom, hogy betolom a gépre. A lemezkiadók amikor lemezt akarnak küldeni mondom h küldjék eleve mp3-ban, borítót JPG-ben, többi nem érdekel :) Ez a hozzáállás a lemezpakolásnál, költözésnél meghálálja magát, de így is 3 különböző helyen vannak a lemezeim.

Nem azt mondom, hogy hiányzik a bakelites hercehurca, annál azért jóval lustább vagyok.
De mondjuk az Iron Maiden Live After Death dupla koncertlemeze nem akármilyen érzés volt kézben tartva. Bent a lemez mellett még egy csomó fotó...
Nem mintha sokat lapozgatnám a cd-im bookletjeit, de azért van egypár, ami művészi szinten kivitelezett, pl. az Enchant egyik lemeze, olyan, mint egy kemény borítású könyv. Csípem az ilyet.

A költözés meg mindenképpen kurva nagy szívás :)

@Interstellar Overdrive: Nem tudom, én már könyvet is monitoron olvasok...:)
@nosferato: "Autistáknak való" Jesssz! :D
Amúgy a cd bookletek sokszor könyvnyi méretű információt tartalmaznak, pl. egy opera esetében, ezek bele sem fértek volna egy bakelit tasakba. Ja, jó játék, de én nem sírom vissza, az biztos. A bakelit-istenítés után szar cuccon való lejátszásban is egyetértünk.

@efes: bakeliteknél úgy oldják meg a bookletet, hogy egy nagy kartondobozban van még az egész, és abban van egy bakelit méretű négyzet alakú gyakorlatilag bármilyen vastag könyv. És a kartondoboz szélére ilyen textil van ragasztva, mint a régi kötésű könyvek törzsére :) Nevezzük díszdoboznak. Komplett regények beleférnek így, de kell neki annyi hely, mint egy népszabinak, tehát pl. vasúti kupéban nem illik olvasni, mert rányitod a két melletted ülőre.

@nosferato: Ja, elképzeltem most a teljes Wagner-Ring Furtwängler-féle előadásának díszdobozos kiadását, komplett librettóval. Kb. mint egy kódex. :D

A hanglemezt a hibái tették élvezetessé:) A zenei hang nem egy elektronikai csoda, hanem attól több. A Yamaha gyár annak idején csupán azért vett egy hagyományos zongoragyárat mert meg akarta érteni, hogy mitől szól szebben, mint az elektronikai kütyüjük. Üdv

Ez dejó! Köszi. Bakelit-szerelemben senyvedek én is.