Nyakunkon a Karácsony és miután megvettünk minden ajándékot, hazacipeltük a legszebb karácsonyfát és teletöltöttük a hűtőt sörrel (csak vésztartaléknak a nehezebb napokra...) ideje egy jó kis koncerten kikapcsolódnunk. Erre nyújt módot a nemsokára hozzánk érkező Harlem Gospel Singers, akik vidám karácsonyi dalokkal igyekeznek felderíteni a kedvünket.

A műsorban majd helyet kapnak a „hagyományosabb” egyházi dalok is de dzsessz, rhythm and blues és popszámok is felhangzanak majd. Régóta igaz és megcáfolhatatlan hogy a világ legjobb énekesei mind feketék és amerikaiak, erre a legjobb példa az énekesnő, Queen Esther Marrow, akit méltán neveznek a gospel királynőjének. Pályafutása során rengeteg művésszel dolgozott együtt, hogy csak a legnagyobbakat említsem: Harry Belafonte, Miriam Makeba, Joe Zawinul, Lena Horne, Mahalia Jackson, BB King, Aretha Franklin és Bob Dylan. Mint látható, nem ragadt le egyetlen műfaj mellett sem és mindegyiküktől tanult valamit amivel színesítheti énektudását. Idén tölti be 69. évét, de hangja még mindig csodálatos és olyan erő lakozik benne mely a legtöbb mai énekeséből hiányzik. Ennek érzékeltetésére hangozzon el a Let The Good Times Roll melyet egy tavalyi fellépésükön rögzítettek.

Karácsonynál maradva, szerintem mindenki vágyik arra, hogy olyan dolgokon is eltöprengjen, amiken egy átlagos hétköznap nincs ideje. Az egyik ilyen dolog, ami szerintem mindenkiben felmerült már, az az, hogy ha egyszer a sarkon befordulva szembejönne a teremtőnk és lenne időnk egy kurta kérdésre, a nagy többség azt kérdezné, hogy vajon mi is az élet értelme. A Harlem Gospel Singers is erre a régi kérdésre keresi a választ a Have a talk with God című számukban, melyben sajnos egyértelmű választ nem kapunk, de jólesik hallgatni.

A következőkben egy kicsit lassabb és inkább a blues jellegzetességeit magán viselő számukat mutatnám meg, melynek címe: „Who's gonna carry you”. Szerintem nincs annál jobb, mint egy hideg téli estén a meleg fűtőtest mellett forralt borral a kezünkben ezt a dalt hallgatva ellazulni. Lassan indul, de a gospel hagyományai szerint a végére megtelik erővel és energiával, így ha rosszabb lelki beállítottsággal kezdtük el a számot, mire véget ér már, egyáltalán nem látjuk olyan sötétnek a helyzetünk.

A végére az egyik legismertebb afro-amerikai spirituális dalt hagytam, melyet több mint egy évszázada énekeltek a gyapotföldön dolgozók, egészen pontosan az első írásos emlék róla 1862-ből származik. Rengetegen feldolgozták és énekelték már, de ennek ellenére nem hiányozhat egyetlen nagyobb gospel előadásról sem, ezért azt gondolom joggal számíthatunk arra hogy a Sportarénában is elhangzik majd a Go Down Moses.

A szervezők szerint korlátozott számban még lehet jegyet venni a koncertre, így aki a cikkünk alapján kedvet kapott a december 15-i előadáshoz, az ne gondolkozzon sokat, mert a végén még lemarad.