Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.
Köszöntjük a Rosa Parks bemutatkozó albumát!

Köszöntjük a Rosa Parks bemutatkozó albumát!

2011.01.12. | Rálf atya

Ahogy annak idején az USA-ban egy Rosa Parks nevű afro-amerikai hölgy letette fekete farát a busz fehéreknek fenntartott részén, kirobbantva ezzel a feketék polgárjogi mozgalmának liberális vonalát, talán ennyire egyszerűen és nagyszerűen tette le bizonyítékát a fenti hölgyről elnevezett győri zenekar, hogy nemcsak hazánk legjobb underground bandái között van, de külföldi szemmel nézve is mértékadó a produkció. A nemrég "kijött" (értsd: nyilvános tárhelyre feltöltött) bemutatkozó album igen erősre sikeredett.

A legnagyobb örömöt nem is a zenei produktum abszolút értékben vett minősége jelentette, hanem, hogy óriásit feljöttek ez előzőleg rögzített dalokhoz képest, illetve jó látni, hogy felnőtt és beérett egy jó kis underground banda, akik mennek előre és teszik a dolgukat töretlen lelkesedéssel.

A dalok egy éret és ötletes zenekart mutatnak, a hangzás sem rossz. Nem lesz a Hi-Fi magazinban referencia lemez, kár, hogy nem volt rá több pénzük, de azt hiszem a büdzséből bőven kihozták a legjobbat.  

A lemezt le lehet tölteni innen, a csapat blogja itt van, a myspace oldala pedig itt. A zenekar dolgairól, az új lemezről a basszusgitáros Flo-t faggattam ki:

B-oldal: Mi történt veletek az előző interjú (2009. május) óta?

Flo: Sokat túlóráztam, a többiek vizsgáztak, diplomát írtak és védtek. Néhányezer kilométert tettünk a családi Suzukiba egy-egy koncertre menet. Utóbbiból szerencsére bőven kijutott nekünk is, nagyon sokat játszottunk, gyakoroltunk, ismerkedtünk és barátkoztunk. Új zenék, teljesen új stílusok hatottak ránk, az „útkeresés” ezzel együtt talán véget is ér. Megismertünk néhány olyan embert, akik nélkül most sehol sem lennénk, játszhattunk olyan bandákkal, akik abszolút kedvencek azóta is. Készült néhány pólónk, három alkalommal oda-vissza túléltük a szerb-magyar határt 35 hangszerrel a csomagtartóban - sosem gondoltam volna, haha. Remek két év volt, amit ősszel egy sűrű naptárral és stúdiózással koronáztunk meg. Hamar eltelt, próbáltunk kihozni belőle mindent, már ami a „parkoló rózsát” illeti, haha.

B: Hol és hogyan vettétek fel a bemutatkozó lemezt?

Flo: Bándon, az AMP Stúdióban, Pallagi Attila kezei alatt. Egy hétvégét szántunk rá, sávonként vettük fel. Túl sok időnk nem maradt csinosítgatni, de így is terveztük. Attila aztán kihozta belőle a legtöbbet. Ő egyébként tapasztalt és remek kolléga, nem hiába rögzít nála állandóan szinte az egész Veszprém megyei underground (PFA, Iszonyat).

B: Van különbség a 2009-es és a 2011-es Rosa Parks között?

Flo: Persze. Gyakorlatilag ég és föld, ami a zenei részét illeti. Mint említettem, megismertünk olyan új dolgokat, melyek erős hatással voltak ránk, a zenére is. Mindenképpen érettebbnek érezzük a produkciót, a sok koncert jót tett a színpadképnek is. A hozzáállásunk természetesen semmit nem változott, ugyanúgy örömmel megyünk el a világ végére is, csak hogy 30 percet játszhassunk pár négyzetméteren.

B: A lemezen egy dalban van „énekhang” is. Nagyon adta magát, vagy ez is egy kísérlet?

Flo: Adta magát. Szinte már a szám megírásától ordibáltunk a próbákon különböző, le nem jegyzett dolgokat, amikor aztán végre rászántuk magunkat és elkészült a „szöveg”. Úgy éreztük, passzol ehhez a számhoz ez a pár sor, de nem hiszem, hogy a jövőben betörünk az énekes bizniszbe.

B: Eddig milyen a lemez fogadtatása?

Flo: Örömmel mondhatom, eddig minden várakozást felülmúl. Mindenki nyitottan és barátságosan fogadta ezt a letölthető verziót. (január végére tervezünk 100 db CD-t is elkészíteni, normális borítóval, tokkal – ebből már kb. 30 db félre is lett téve) Óriási megtiszteltetésnek éreztük, amikor néhány magyar blogon/fórumon is írtak róla, ráadásul nagyon sok visszajelzés futott be hozzánk, ami szintén zavarba ejtő. Egyébként mi is úgy érezzük, hogy sikerült visszaadni valamit a legjobb koncertekből, energiát, hangzást, ilyesmit. Ebben óriási szerepe van Attilának, nagyon profi segítséget kaptunk a stúdióban.

B: Klip esetleg készül valamelyik dalra?

Flo: Egyelőre nem terveztük, talán ha majd egyszer nagyon sok időnk lesz… Addig csak az eddigi koncertfelvételekből próbálunk összevágni valamit, elsősorban a mi örömünkre.

B: Mik a tervek 2011-re?

Flo: Rengeteg koncert, egy kicsivel több próba, és egy közös lemez az Ana Never-rel. Nagyon szeretnénk egy hosszabb-rövidebb turnét is megszervezni, szerb barátainkhoz mindenképpen vissza akarunk menni pár koncert erejéig, ezenkívül néhány külföldi lehetőség is buszbérlésre csábít. Meglátjuk, mit sikerül összehozni belőle.

B: Hogy látod most az általatok is képviselt színteret?

Flo: Nem látok óriási változásokat. Egyre több zenekar tűnik fel, aztán egyre több hagyja abba sajnos. Szervezések terén viszont sokat javult a helyzet, rengeteg jó bandát lehet elcsípni akár hétköznap is, ezeken a bulikon megfordul átlag 50 ember, tehát ez mindenképpen pozitív. Hazai részről pedig maximális tisztelet azoknak az együtteseknek, akik viszik az egész punk/hardcore/screamo/post színteret előre: mID, Wolf Shaped Clouds, Dance Or Die, Fuseism, New Dead Project, hogy csak a legjobbakat említsem. Nélkülük igazán szerénynek/szegénynek érezném ezt a magyar földalattizást.

Hajrá Rosa Parks! 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr462575336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

Hirdetés


A hét dala

Kövess a Facebookon!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...