Van abban valami báj, hogy 2012-ben igazából 1,5 album meghallgatása után elmegy az ember egy olyan zenekar koncertjére, melyet tulajdonképpen nem is ismer, ráadásul a zenekar egy olyan műfajban képvisel értékel, mint a progresszív metál, mely sokak számára gyakorlatilag a befogadhatatlan kategória. A Dream Theater rajongással a szívemben, valamint a Fates Warningről kapott baráti ajánlásoknak eleget téve elmentem az A38-ra és kurva jól szórakoztam. A zenekar egyfajta best of turnén szerepel és a 15 állomásos európai turnén az A38-ra is ellátogattak. A turnépólókat nézegetve jókat mosolyogtunk, hogy Németországban a festői Aschaffenburg, vagy Reichenbach, míg Hollandiában Uden volt az állomás, szóval nem mondható, hogy a legendás zenekar fanfárok és tűzijáték kíséretében vette be Európát.

A koncerten összegyűlt az, akinek ott kellett lennie, hosszú hajak, progresszív rocker kinézetek, zenekaros pólók (nyilván én is), fogyott a sör és egymás után jöttek a masszív dalok. Megállapítottam, hogy a Fates több ponton is (számomra) könnyebben befogadható, mint a Dream, hiszen itt a zenészek inkább dalokat adnak elő, mintsem egyszerre szólózgató hangszerorgiákat hallanánk. Talán egy dologban kell a Fates Warning zenekart elmarasztalnom: a balladák nagyon töltelékszagúak voltak, nem volt bennük olyan elem, ami miatt akár egy nem progresszív metálos is érdeklődjön a banda iránt. Kijelenthető, hogy a bandatagok ugyanúgy mestereik a hangszereiknek, mint a Dream Theater-zenészek, ellenben mindezt sokkal "csendesebben" és közvetlenebbül teszik, mindenféle misztikus és flikk-flakk nélkül. Mondjuk mindezt már az A38 előtt álló Fates kisbuszokból is gondolhattuk volna.

A koncert végén a zenészek iszonyú jófej módon dedikáltak, beszélgettek, fényképezgettek a rajongókkal, barátommal mi is jól megtárgyaltuk Bobby Jarzombek dobossal a fej mögötti cin létjogosultságát, melyet ezen a turnén (eddig) még mellőzött a géniusz. Aztán hazamentünk és másnap a munkahelyen háromszor is meghallgattam a Still Remains című dalt, ők pedig valahol Európában zötykölődtek tovább a kisbuszukban, hogy valami furcsa nevű városban találkozzanak 300 rajongójukkal.