Minden magára valamit is adó zenei blog, portál megírta, hogy feloszlott a The Mars Volta. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a kísérő zenészeket összeverbuváló kreatív páros, a zenéért felelős Omar Rodriguez-Lopez és dallamokat, szöveget szállító Cedric Bixler-Zavala útjai kéttéváltak. Cedric szerint azért, mert Omar nem hívta, a saját projektjeire koncentrál. Omar nyilatkozatait nem olvastam, lehet, hogy még nem is nyilatkozott, de gondolom neki is van egy olvasata és annak is okai, hogy miért nem hívta Cedric-et, miért nem turnézott többet az új lemezzel a Volta. Egyikük sem lehet könnyű ember. Egy biztos, a páros nem dolgozik együtt, jelen állás szerint nem is fog.

Mit jelent ez nekünk?

Leszögezem, úgy írom ezeket a sorokat, hogy hatalmas Volta rajongónak vallom magam, kb 2003 óta. A sok-sok stílust reprezentáló tengernyi kedvencem között ők voltak azok, akikben teljes mértékben megtaláltam azt, amit a zenékben keresek, ami a legnagyobb örömet tudja okozni, legyen az lemezhallgatás vagy koncertlátogatás. Ha meg kellene nevezni A kedvencet, hát ők azok.

Felfoghatjuk mi rajongók ezt az egész hírt úgy is, mint egy lesújtó katasztrófát, a legrosszabb hírt, ami érkezhet Omar-ék háza tájáról. Szerintem nem az. A Noctourniquet lemez és az, hogy nem turnéztatták meg rendesen, már éreztette, hogy nem működhet minden úgy, mint korábban. Omar alig-alig gitározik a lemezen, legalább is ahhoz képest, amit megszoktunk. Egy házasságban is eljöhet az a pillanat, amikor a válás a legjobb megoldás mindenkinek, kiváltképp a gyerekeknek, amik jelen esetben mi lennénk, a rajongók. Így egy boldog hetet lehetünk apánál, egyet anyunál.

Az At the Drive-in-ről sem gondoltam volna soha, hogy összeállnak, s láss csodát. Nincs kizárva, hogy lesz még The Mars Volta lemez vagy koncert, ezt bízzuk a sorsra meg a két El Paso-i faszira. El kell fogadni, hogy addig nekünk se lenne jó ez, amíg nekik nem. Inkább választom azt, hogy legenda lesz belőlük, a zenetörténeti lexikonokba a banda ünnepelt hősként és kiindulási alapként lesz emlegetve, akikre mindig jó lesz visszaemlékezni, mint a múlt nagyszerű lemezeire, zenekarára. Nem örülnék annak a folytatásnak, hogy egy konfliktusokkal teli és felejthető kreatív produktum elhomályosítsa mindazt, amit eddig felépítettek. Mert nem jó dolog a hőseidben csalódni. A csúcson kell visszavonulni, veretlenül. Szerintem ezt ők is így látják. Ennek örülni kell.

Én így akarok rájuk emlékezni: