Idei második koncertélményem a szombati Dürer Kert buliba kalauzol vissza, mely nagyon-nagyon jól sikerült.

Tavaly óta kerülgetem a Sonar-t, de valahogy eddig sosem tudtam megnézni őket, most végre sikerült. Nagyon tetszett! Sok gitár, sok elektronika, hosszú elszállós témák, mondhatni post-rock. Vagy mégsem, tulajdonképpen mindegy, mi a műfaj, a srácok valami egyedit csinálnak. Egyik barátom a 65 daysofstatic-hoz hasonlította. Sajnos csak 45 percet játszhattak, de a közönség nagyon hálás volt érte. Következő felvonásuk február 21-én a Kuplungban, Sonar 360° címmel. Jelentsen ez bármit is, eléggé érdekel.



A Kerekes Band következett, melyet az utóbbi években inkább csak fesztiválon láttam, de mindig tetszett, mennyire meg tudnak őrülni. Ez most sem volt másképp, viszont nekem sok volt az új szám és az is feltűnt, hogy valahogy több volt az ének is. Viszont az énekhangzás nem sikerült tegnap túl jóra... Már-már kimentem sörért, mikor belekezdtek a Killing in the name of feldolgozásba, mely feltette a koronát az egészre.

Az est fénypontja - nem bántva a többieket - a Special Providence volt. A srácok már több koncertet adnak külföldön, mint itthon, viszont érezni rajtuk, nagyon örülnek a magyar közönség szeretetének. Előreszaladok és azzal kezdem, hogy ilyen vastapsot ritkán lehet rockbulin hallani. Mint egy színházban... Hihetetlen volt az összhang, ami áradt a fiúkból, a szokásos világszínvonalú produkcióban egyszerűen nem lehet hibát találni. A műsor is frissült, nem volt egy másodperc üresjárat sem. Egy nap tényleg arra fogunk ébredni, hogy a fiúk világsztárokká váltak. Már most megérdemelnék, az én szememben már azok...