Elvis Costello a MüPában - Három dalért jöttem, egy életművet kaptam

Elvis Costello a MüPában - Három dalért jöttem, egy életművet kaptam

A létező legszakszerűtlenebb koncertbeszámoló következik egy avatatlan szem- és fültanútól, aki csak néhány felületes zenei benyomás és az azokhoz kapcsolódó jóval mélyebb és tartósabb élmények okán vett jegyet hirtelen felindulásból az eseményre, de ezt egyáltalán nem bánta meg.

elvis_1.jpg

Mit keresek én egy Elvis Costello-koncerten? A singer-songwriter előadókkal alapvetően szimpatizálok, lévén Tesco gazdaságos vidéki kivitelben én is hasonló műfajban utaznék, ha egy kicsit több energiát fektetnék bele, bár ez egy külön történet. Az eredetileg Declan Patrick MacManus néven anyakönyvezett úriember pedig akkor is a szívem egyik csücske, ha óriási életművéből mindössze három dal érintett meg igazán, ráadásul abból kettő feldolgozás.

Természetesen Sebők János rocktörténeti könyveiből és a sajtóból már régóta tudtam, hogy ki ő, de igazán 2002 végén érintett meg zenéje, amikor is teljesen véletlenül láttam a tévében a Halálos szenvedély (I want you) című filmet, melynek főcímdalát Elvis Costello írta és énekelte. A monoton, majdnem hét perc hosszú, ugyanakkor szenvedélyes dalt akkoriban nem tudtam elégszer meghallgatni ahhoz, hogy meg tudjam unni. Az I want you pár évvel később életem filmjének is fontos betétdala lett, mivel egy fájdalmasan szép és viharos kapcsolat másik fele is tökéletesen azonosulni tudott vele. Románcunkat a Notting Hill-ben (Sztárom a párom - újabb fantáziadús magyar filmcím!) újrahasznosított és újra felfedezett She és a talán egyetlen magyar világsláger Szomorú vasárnap (Gloomy Sunday) is fémjelezte, természetesen mindkettő Elvis Costello előadásában. Bármennyire is külön utakon jártunk is ezután, ez a három dal finom utalásféleképpen valahogy mindig előkerült az elmúlt évtized során. Mi sem természetesebb (?), mint hogy október 25-én az illető hölggyel együtt hallgattuk a hatvan éves Mestert a Nemzeti Hangversenyteremben. Megállapítottuk, hogy erre a bulira egyikünk sem ment volna el mással, de ettől függetlenül életünk útjai továbbra is másfelé tartanak.

A közönség abszolút heterogén képet mutatott. Rengeteg helyről hallottam angol szót, valószínűleg a főváros expat közössége szép számmal képviseltette magát. A korösszetétel a gyenge húszasoktól a hatvanasokig terjedt, ezzel is jól illusztrálva Elvis Costello zenéjének beskatulyázhatatlanságát. A színpadra egy rakás akusztikus, elektro-akusztikus és elektromos gitárt, valamint egy fekete vászonnal bevont elektromos zongorát pakoltak ki, rádiós "On Air"  és "Detour" feliratok jelentették az egyedüli díszletet. A színpadra lépő kalapos, sötétkék öltönyös-mellényes úriember olyan lendülettel csapott a húrok közé, hogy komolyan aggódtunk az egészségéért. Már az első dal (Red Shoes) alatt kövér izzadtságcseppek gördültek le az arcán, de egy pillanatra sem lazított, gyakorlatilag ugyanezzel az intenzitással és átéléssel tolta végig az egész műsort. A kísérőzenekar egyáltalán nem hiányzott ezen az estén, egymaga betöltötte a teret, akár gitározott, akár zongorázott. Hangja mindvégig erőteljes és szenvedélyes volt, sokszor kihasználta a terem kiváló akusztikáját és a mikrofonoktól eltávolodva, ami még személyesebbé tette előadásmódját. A negyedik sorból kimondottan élveztem a műsor e részeit, bár a karzatról nem tudom, mennyire lehettek hallhatóak a halkabb részek. Örömmel fedeztem fel, hogy nótáinak túlnyomó többségét a tábortűzi gitározás kedvenc hangnemében, G-dúrban játszotta. Ez a hangnem nem igényel különleges hangi bravúrokat, ugyanakkor lehetővé teszi a fájdalmasan átélt éneklést, amely amúgy is Elvis Costello egyik védjegye.

Klasszikus módon képes volt megénekeltetni a közönséget a God's Comic alatt, időnként pedig az effektpedál segítségével ismétlődő akkordokra szólózott hatalmas feelinggel. Egy "Elvis" feliratú kézi sziréna is szerepet kapott a Watching the Detectives-ben. A dalok között közvetlenül sztorizgatott, enyhe stand up comedy jelleget kölcsönözve előadásának. A legkedvesebb története szintén énekes apjáról szólt, aki az 1963-as Royal Variety Performance (gálaműsor, melyet az uralkodóház tagjai is megtekintenek) alkalmából az If a had a hammer című, az adott korban és környezetben lázadó hangvételűnek számító Pete Seeger-dalt adta elő. Az anyakirálynőnek mindenesetre tetszett, akárcsak az a liverpooli fiúzenekar, akiknek a pimasz énekes-ritmusgitárosa nem átallotta a páholy közönségét ékszereik zörgetésére biztatni a Twist and Shout alatt... Természetesen a Beatles előtti tisztelgés sem maradhatott el, a New Amsterdam a You've Got To Hide Your Love Away-ben folytatódott.

Miután a She és a Gloomy Sunday elhangzott (kötelezően megemlítve, hogy magyar, sőt budapesti dalról van szó), megátalkodott divatrajongóként már csak az I want you elhangzását vártuk, hiszen ezekért a dalokért, sőt ezért A Dalért jöttünk. Valamivel több mint egy óra játék után Costello lement a színpadról, hogy aztán - valószínűleg előre eltervezetten - visszatérjen az ütemes vastaps hallatára. A setlist.fm tanúsága alapján a standard koncertrész 16 dalos volt, míg a ráadás (Encore) 11 nótát, illetve egyveleget foglalt magában! Jöttek is a klasszikusok, ahogy kell: Oliver's Army, Alison, Watch Your Step, Peace, Love and Understanding, csak az I want you nem akart elhangzani, pedig ott volt az a Fender Jazzmaster gitár is a színpadon, amivel ez a dalt általában játszani szokta. A sokadik visszatapsolásnál aztán bekövetkezett a várva várt csoda: egy "mezei" akusztikus gitárral a nyakában egy hölgyről mesélt, aki szerint ez a legszebb szerelmes szám, amit valaha hallott, majd elkezdte A Dalt, Amiért Jöttünk, minden erősítés nélkül. Próbáltuk olyan halkan énekelni, ahogy csak tudtuk, és teljesen készen voltunk az élménytől, pedig a java még ezután jött: trubadúrként kisétált a nézőtérre (egy túlbuzgó road vagy biztonsági ember kissé bepánikolva követte, némi nevetésre okot adva ezzel), körbejárta a termet, mindenhol játszott egy kicsit, volt, ahol le is ült a kevés üres hely valamelyikére, majd visszatért a színpadra. Standing ovation, természetesen. Ilyenkor kellenek hogy jöjjenek a közhelyessé koptatott nagy szavak. Én sem tudok mást mondani, mint azt, hogy ilyen hangulatot teremteni csak a legnagyobb előadók képesek. Megvette a közönséget, a jegy áránál jóval többet adott és bő két órára elfeledtetett minden nyomasztó, bennünk élő problémát. Mindezt egy fájdalmas hangú, idősödő énekes-gitáros-dalszerző tette velünk.

Jól tette.

Szólj hozzá!

The Endless River - az utolsó Pink Floyd album

The Endless River - az utolsó Pink Floyd album

In medias res kezdem: nem értem miért jó belerúgni ebbe az „új” Pink Floyd albumba (újszülötteknek: The Endless River) és az arról debütált első dalra (Louder than words). A magyar zenei sajtó persze mindig jobban tudja, de alapvetően a rajongói oldalról is furcsa hangok jönnek át, ami számomra végképp érthetetlen. A nagy acsarkodások, Waters-Gilmour viták és egyéb disszonáns hangok mintha csupán elégedetlen és megkeseredett rajongót teremtettek volna és már senki sem tud örülni annak, hogy kedvenceitől akár egy új hangot is hall. Lehet, én vagyok fordítva bekötve, de én mindig úgy voltam vele, ha szeretek egy bandát, akkor mindennel együtt szeretem és örülök, ha bármit (bármi újat) kapok tőlük. Persze kritika nélkül nem fogadom el őket, de jelen esetben annak is örülök, hogy újra hallom a "Gilmour-kliséket" (ugyebár már a Momentary Lapse és a Division Bell albumok is inkább Gilmour-szólóknak vannak minősítve), ami eleve csúnya és rossz megfogalmazás, hiszen többek között ebbe szeretettek bele sokan, persze most ugyanők azzal bizonyítják rajongóságukat, hogy beletörlik a lábukat a zenekarba, hiszen nekik a Wish you were here az ultimate album.

pf2.jpg
Én örülök az új albumnak és örülök, hogy Gilmour és Mason úgy érezte, emléket kell állítaniuk Rick Wright-nak. Erről szól ez. Senki nem mondta hogy a The Endless River brand new dolog lesz, senki nem mondta, hogy feltaláltak valami újat, hiszen minden interjúban, sajtóközleményben jelezték, 1993-as anyagot adnak ki és nem újat. A Louder than words dal persze szövegileg/énekileg új, 1993-ban nem volt még vokál rajta, most került rá, csakúgy mint a többi dal esetében, ahol állítólag ugyanúgy van jelenkori kiigazítás, nem véletlenül, hiszen ezek a dalok nem lettek befejezve, tehát hozzájuk kellett nyúlni, hogy ne csak demo-ként legyenek kiadva. Miért nem a Division Bell újrakiadás mellékleteként került szóba a The Endless River? Ez az egyetlen értelmes kérdés amúgy. Nyilván van a hivatalos válasz, melyet ugyancsak lenyilatkoztak: Rick Wrightnak és hármojuk muzsikájának állítanak emléket. A nem hivatalos, de általam vélt válasz pedig: kibaszottul lelkifurdiuk van, hogy anno asszisztáltak Rick Wright zenekarból történő kipenderítéséhez (á lá The Wall időszak, Roger Waters és az ő egója szétbarmolja a bandát). Mindenki hibás, hogy ez a csodabanda ilyen "mélyre" jutott és több szó esik az állandó kakaskodásról, viszályról, gőgről, mint arról, milyen csodás zenét is alkottak. Felháborító, hogy Waters is inkább sajtóközleményt ad ki, hogy semmi közöm ehhez az egészhez és a bandához sem 35 éve, ahelyett, hogy inkább gőg nélkül azt mondja, valóban, Rick Wright nagy mágus volt négyünk/ötünk zenéjében és örülök, hogy az emberek hallhatják őt utoljára. Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy ezek az elvileg géniusz emberek ennyire buta vénemberre öregedtek és még azt is elbaszták, hogy már nem tudnak legalább négyen együtt meginni egy sört és örülni annak, hogy anno összefújta őket a szél. Így fognak majd meghalni is, gőggel, legalábbis úgy tűnik, Waters és Gilmour biztos, Mason pedig sosem nyitotta ki rendesen a száját, csak sodródott az árral.

A The Endless River november 10-én jelenik meg, de legalább várjuk meg az aznapot, hogy elmondhassuk, ezt felesleges volt kiadni, mi szóltunk előre, ez csak egy értelmetlen kiadvány az anno szebb napokat megélt zenekartól. Persze aki ma azért veri a mellét, mert neki a The Meddle, meg a Dark Side, esetleg az Atom Heart Mother a Pink Floyd, az november 11-én is ezt fogja mantrázni. Aztán vannak az olyan „barmok” mint én, akiknek az az élmény, ha muzsikát hallhat Gilmouréktól, akár olyan élménydús jam session-öket, mint amit például Wright és Gilmour produkál a Remember that night DVD bónusz anyagai között. Valami ilyesmi lesz a The Endless River is, hangok-dallamok, melyek persze nem teremtenek már új legendát, de bizonyosan kiegészítik a régit. Nyilvánvaló, hogy ezt Watersnek is minimum így kéne gondolnia és akkor talán frusztrált PF rajongóból is kevesebb lenne.

(Mondjuk a Coelho-s/Pi életés borítót én sem értem.)

3 komment

TOP20 zenerokon EVÖR

TOP20 zenerokon EVÖR

2014.09.18. | Horváth Oszkár

zeneteso-osszefoglalo-head-4.jpg

A Telekom idén több, a zenéhez és a fesztiválszezonhoz közvetlenül kapcsolódó aktivitással készült. Előbb a Zenekocsi alkalmazásról olvastunk a Lángolón, ami egy olyan telekocsi (car sharing) applikáció volt, amelyben a Balaton Soundra igyekvők találhatták meg egymást az alapján, hogy kinek van szüksége, vagy ki tud fuvart felajánlani, DE hallgasson normális zenét, hogy ne kelljen az első benzinkútnál kiszállni walkmanezni.

Aztán júliusban itt is beszámoltunk a Zenetesóról. Ez a Facebook alkalmazás életed meghatározó pillanataihoz, iskolák elkezdéséhez, elhagyásához, költözéshez, nagy szerelmekhez, utazásokhoz és családi pillanatokhoz rendelt címkéket, amely élmények legtöbbünk életében közösek. Ami azonban nem közös, hogy ki milyen zenék formájában emlékszik ezekre a pillanatokra. Azokat segít megtalálni az alkalmazás, akiknek a leginkább hasonló zeneszámok jelentik ezeket a fordulópontokat, mint neked.

Mint az adatbányászatban és a statisztikában gyönyörködni képes emberek, megkérdeztük a készítőket, hogy mindez hogyan sikerült. Több mint 32.000* egyedi felhasználó kapcsolódott az alkalmazáshoz! :) Ahogy gyülekeztek, nekem is hétről hétre egyre nagyobb metszettel rendelkező Zenetesókat küldött. Érdekes, hogy nem az érettségi, gólyatábor, meg szalagavató, de még csak nem is az utazás címkék voltak a legnépszerőbbek. Az élen a tombolás és a lazítás áll, fej-fej mellett (ahogy kell), utána a boldogság és a haverok. Ezeket a címkéket több mint 2x annyian rendelték egy-egy számhoz, mint az "utazás"-t. (*: Forrás: Zenetesó admin, 2014. július 18-tól augusztus 21-ig vizsgált adatok. - köszönjük!). Ha szerinted kimaradtál, jó hír, hogy nem maradtál ki:

zeneteso-kiprobalom.png

zeneteso-popkids-hosok-studio.jpg

Az applikációhoz egy játék is tartozott - azok, akik a bevont zenészek - Ákos, a Hősök és a Mary Popkids - lejátszási listájával a legnagyobb egyezést mutatták, azaz Zenetesók egymás számára, részt vehettek a zenészek egy-egy napjában. A Hősök szeptember elején egy közös stúdiózásra invitálta a nyerteseket Diazhoz, ahol a nyertesek is felmondhattak 1-2 szöveget. Egy ismert szám saját átiratát készítették el. A Mary Popkids szintén ezekben a napokban bevonta a nyerteseket egy zenekari próbába a Keleti Blokkban, ahonnan együtt mentek át egy fellépésre :) Ákos készülő videoklipjeinek felvételeihez hívta meg azokat, akik a legjobban betaláltak a zeneőrült Jethro Tull, ABBA, Dire Straits, LGT, Motörhead, Phil Collins, Hobo, Jacko és mások által határolt sok stíluson átívelő lejátszási listájának velejébe.

TOP20 ZENEROKON EVÖR

Mi így zárásként arra gondoltunk, hogy ha már zenetesóink lettek, akkor összegyűjtjük az egész családot és szomszédságot. Azaz: milyen családi kapcsolattal és milyen generációs távolságokra vajon milyen zeneszámot körzőzhetnénk ki metszéspontnak az érintettekkel :) Arra gondoltunk, hogy végigszaladunk egy elképzelt életen, aztán a lista végén meghalunk kicsit.

  1. Zenetesó: Paul McCartney and Stevie Wonder - Ebony and Ivory
  2. Zeneöccs: Eszményi Viktória és 100 Folk Celsius - Szia, Öcsi!
  3. Zenehúg: Cyndi Lauper - Girls Just Wanna Have Fun
  4. Zenecsalád: Sister Sledge - We are Family + Griswald's Holiday Road
  5. Zenefater: Zorán - Apám hitte
  6. Zeneanyu: BeatKOHO - Édesanya
  7. Zene-ex: Eric Carmen - All by Myself
  8. Zenekocsi: Kavinsky & Lovefoxxx - Nightcall
  9. Zenegimiszerelembénázás: - Huey Lewis - Power of Love
  10. Zeneföldszintihangoslakóhalkfeleséggel: Pavarotti & James Brown - It's a Man's World
  11. Zeneanyós: Johnny Winter - Mother-in-Law Blues
  12. Zenenagymama: Tina Turner - We Don't Need Another Hero
  13. Zeneszomszéd: Káva - Szomszédok
  14. Zenezöldséges: Yann Tiersen - La Valse D'Amelie
  15. Zenecsaj: Natalie Imbruglia - Torn
  16. Zenepasi: Claude Debussy - Claire de Lune
  17. Zeneröntgenorvos: Xzibit - X
  18. Zeneápolónő: Army of Lovers - Obsession
  19. Zenesírásó: Sia - Breathe Me (extended Six Feet Under version)
  20. ZeneahalálutánIDDQD: Michael Jackson - Thriller

 

3 komment

Egy éves a Halott Pénz élő felállás - koncert, BeatKOHO, A38

Egy éves a Halott Pénz élő felállás - koncert, BeatKOHO, A38

2014.09.09. | Horváth Oszkár

halott-penz-beatkoho-a38.jpg

Halott Pénz tavalyi lemeze éppen 1 éve jelent meg "Szólj anyunak, hogy a városban vagyok" címmel, ennek megfelelően 1 éve szóltunk anyunak néven fut Facebook event a most péntekre, 2014. szeptember 12-ére meghirdetett koncertről. Halott Pénz, azaz Marsalkó Dávid nem csak az 1 éves lemezt ünnepli, hanem ugyanebben a hónapban kezdtek el együtt koncertezni az élőzenekarral, szintén egy évvel ezelőtt.

Az albumon olyan, az MR2-ről ismerhető slágerek találhatók, mint a Four Tet hangmintájára épülő Ugyanúgy hallasz, vagy a Hello lányok, vagy a figyelmet diszkréten lekötő vizuális tartalmú klippel rendelkező szám, A feneked a gyengém, vagy egyszerűen olyan jól megírt, hosszú életútra alkalmas refrénnel felvértezett nagyon jó számok, mint a Kamával (Mary Popkids) felvett Farkasok dala, vagy a Benned minden megvan (feat. Eckü, Tej), ami élőben szerintem még erősebb is, mint az albumon, Járai Márk hangja jellegzetesen mást hoz ki ebből a zenéből.

Halott Pénz élő formációja előtt a BeatKOHO lép fel - a 2010 óta két lemezzel megjelent hiphop felállás már eredetileg is élő formációként vállalkozott a műfajra, 2012-ben Fújd ki!, idén pedig (letölthető) Hibátlan című lemezük jelent meg. A VIVA két éve a csapból is folyatta Augusztus című számukat, amely igen találó címadás, mert ez a hónap idén is volt, és előre láthatólag jövőre is meg lesz tartva. Klip ügyben elég erős még a Mr. Joeker (Hősök) alapjából élőre feldolgozott Édesanya, az idei albumról pedig előbb a Kiss Flórával (Budapest Voices) felvett Szabad akarat volt sokáig hallható a Petőfin, pár hete pedig a Marge-zsal és Ecküvel (Hősök) felvett közös számuk, a Tükör jelent meg. A tervek szerint a pénteki koncerten Marge és Kiss Flóra is tiszteletet teszi az említett 2 szám erejéig! A zenekar mind saját falán, mind a Facebook eseményben hirdetett nyerhető jegyet a koncertre, ami komoly mentőöv lehet, mert elővételes jegyek még vannak, viszont többen igazolták vissza az eseményt, mint ahány embert az A38 kapitánya szállítani szokott a világ legjobb hajófenekében. (A hajófeneked a gyengém.)

Szólj hozzá!

Be a múzeumba: filmtörténelem régi és új effektjei

Be a múzeumba: filmtörténelem régi és új effektjei

kk_1.jpgNézve mostanában a filmeket, nektek nem jut folyamatosan eszetekbe a kérdés, miszerint hová tűntek a díszletek? A Great Gatsby "making of" video-ját látva tulajdonképpen maga a díszlet szó kap új értelmezést, azaz tulajdonképpen mit is keresünk. Minek tökéletes helyszínt találni és preparálni, ha bárhol fel lehet venni a jelenetet és utólag még a falmintázatot is át lehet rajzolni, mint ahogy tették az Only god forgives-ben? Jön a visszakérdés.

 

Manapság már olyan mennyiségű CGI-vel (és egyéb effektekkel) van megtömve a filmgyártás, hogy hajlamosan vagyunk azt is elfelejteni, hogy valaha ezeket a jeleneteket makettekkel, jelmezekkel és igazi díszletekkel oldotta meg Hollywood.

Az alábbi videó segít emlékezni egy múzeumi időszakra, kontrasztba állítva a fent csupán példaként említett két nem olyan régi filmre.

1 komment

Queen - Live at the Rainbow 1974

Queen - Live at the Rainbow 1974

Queen-on-The-Rainbow-Theatre-from-queenlive.ca_.jpg

Szeptember elején jelenik meg a Queen egyik legrégebben rögzített koncertfilmje, a Live at the Rainbow. Az 1974-ben tartott koncert a jelenkor elvárásainak megfelelő csomagolásokban jelenik meg, hiszen a legnagyobb dobozban a lemezek mellett korabeli plakát, újragyártott koncertbrossúra, kitűző, újragyártott eredeti jegy (Brian May szülei által használtak...) ha és egyéb szuvenír is megtalálható lesz a márciusi és a novemberi koncertekkel kapcsolatban.

1974-ben a Queen a harmadik lemezénél járt, született már slágere (Killer Queen) és a világ totális meghódításától 1 év távolságban volt. A koncerten levő dalok érthető módon a zenekar első három lemezéről vannak (Queen, Queen II, Sheer Heart Attack), üdítő hatást keltve a Radio Gaga-hoz, vagy I want to break free-hez szokott rádióbarát fülek számára. A laikusok valószínűleg meglepődnek majd e koncertet látva (feltételezem, hogy nem csak a hardcore rajongókhoz jut el az anyag), miszerint a Queen milyen piszkosan kemény rockzenekar is volt annak idején. Amúgy a novemberi koncert anno, 1992-ben egy Box of Tricks című kiadványon, a VHS adta lehetőségeket kihasználva (megvágva) már megjelent, de teljes egészében (és a márciusi koncert hanganyagával kiegészülve) igazi csemegének igérkezik.

Ami pedig a dolgok üzleti vonalát illeti, a Queen menedzsmenttől mocsok dolog volt eddig húzni ezen csemege megfelelő minőségben való tálalását. Szépen kivárták a marketing szempontból hangzatos 40. évfordulót, mely előirányozza, hogy innentől évente fognak megjelenni azok a koncertek, melyeket a rajongók már legalább 10 éve várnak. 2015-ben jöhet az 1975-ös Hammersmith Odeon, 2016-ban az 1976-os Hyde Park, 2017-ben az 1977-es Houston, vagy az Earls Court, majd lélegzetvételnyi szünet után ki lehet adni az 1978-1979-es Live Killers időszak képi anyagát is, hiszen számos európai és japán helyszínről maradt fenn anyag. Mi maradt ezután? Jöhetnek az 1981-es dél-amerikai koncertek (Sao Paolo, Buenos Aires, Caracas), hiszen ezekről is készültek felvételek, melyek természetesen nekem is megvannak, csak nem tökéletes minőségben. Szóval lehet készíteni a pénztárcákat és a következő években megismerni a Queen talán kevésbé mainstream oldalát.

A Live at the Rainbow kiváló kezdés, igencsak méltatlanul elfeledett dalokkal. Jó lesz őket újra napirendre helyezni. 

Szólj hozzá!

Most akkor jobb lett a Sziget?

Most akkor jobb lett a Sziget?

Idén csak három nap jutott nekem az Szigetből, de úgy gondolom, ez elég reprezentatív volt ahhoz, hogy a tavalyi poszthoz hasonlóan kicsit elmerengjek a legnagyobb hazai fesztivállal kapcsolatban.

sziget2014.jpg

PROGRAM. Tavaly, mint egy pohár víz, úgy ment keresztül rajtam a Sziget, idén viszont azt gondolom, főleg az A38 felhozatala mutatta meg, hogy a Sziget tud aktuális és érdekes lenni, hiszen számos "éppen hogy nyugaton befutott" / aktuális bandát kaptak el (pl. Stromae, Darkside, Kavinsky, Deadmau5). A Nagyszínpadra is rá lehetett mondani, hogy a tavalyihoz képest érdekesebb volt a felhozatal, ugyanakkor az egyéb helyszínek színtelen-szagtalansága miatt nagyon-nagy hiányérzet alakult ki benne. A Világzenei színpad pár éve a legnagyobb kultúrsokk és partiérdekesség volt, most sajnos ezt már nem lehet róla elmondani. A Colosseum nem pótolja a régi Parti Arénát, éjfél után pedig az A38-ra kellene beférni. Az egész programszervezés ez óriási egyensúlyozás lehet, ezt tudjuk, kiegészítve például azzal, hogy a Sziget költségvetése továbbra sem engedheti meg a Metallica-RHCP szintű előadókat és csak az épp Európában koncertező bandákat tudják szerződtetni, egyedi megrendelésre nincs esélyük. Valószínűleg jövőre is marad a "legyen magyar, legyen régi, legyen új, férjen bele a budget-be" gondolkodás, mely nem kedvez annak, hogy egy, vagy több világraszóló dobása legyen a Szigetnek.

MÉRET. Valahogy nekem kicsit kisebb lett a fesztivál, ismét. Persze ezért én is felelős vagyok, hiszen idő hiányában nem fért bele nagy séta és a hosszabb elmélázás a kisebb helyszíneken és sajnos egyetlen színházi műsort sem láttam, a korábbi évekkel ellentétben. Ugyanakkor mivel a "fő" programok a Nagyszínpad-A38 környékére koncentrálódtak, önkéntelenül (és önkényesen) is felültem az ingajáratra és a két helyszín között ingáztam. Kaptam érte tömeget.

TÖMEG. Csütörtökön, mikor először ki tudtam menni, egyszerűen az jutott eszembe: itt még ennyi embert nem láttam. Nem értettem. Odasétáltam a Bastille koncertre (fogalmam sem volt kik ők), szólt a Rythm of the night (eleve) feldolgozása és a Nagyszínpad környékén még oldalt sem lehetett egy gombostűt sem leejteni. Pedig volt nálam. A Stromae-balhéról mindenki olvashatott... az A38 melletti kivetítőt pedig nem gondolhatták komolyan, hogy gyógyírként fog szolgálni a felhevült és nyilván nem szomjas bulizni vágyó tömegnek, hát még azoknak, akik pont Stromae, vagy Kavinsky miatt pengették ki az aznapi napijegy árát... Érdekes volt még, hogy a legtöbb kajás-piás helyen is többet kellett sorban állni, mint az elmúlt években hozzászoktunk. Pedig az árak ismét emelkedtek.

ÁRAK. Nincs kedvem ezen hosszasan merengeni, a Sziget a magyar pénztárcának drága és csak drágább lesz. Az EUR/HUF árfolyamról nem a Sziget tehet. Vállalja a Sziget, vagy sem, a vidámpark-feeling viszont továbbra is hangsúlyosabb (szemben a koncertekkel), a külföldiek hetijegyes dominanciája jelzi, nyaralásra és fékevesztett bulira tökéletesebb helyszínt nem talál egyetlen holland, vagy belga sem, miközben pénze napról-napra több magyar sört ér. Az átlag magyar pedig megszívja a fogát a napjegy, vagy a sör árát hallva, negatív érzéseire pedig ráerősít, hogy úgy érzi, megint nem érkezett olyan előadó, akiért megérné kipengetni a drága jegyárat. Vajon hány rocker marad távol az árak és hány a program nem tetszés miatt?

NULLSZALDÓ. Az én Szigetem mínuszos lett.

ROCKZENE. Az index-es Gerendai-interjúban nagyon vészjósló az a rész, miszerint szerintük az idei rock irány ismét bebizonyította, hogy egyre kisebb az igény a keményebb zenére. Vitatkoznék ezzel, hiszen talán nem a Blink 182 és a Korn lenne hivatott a hazai (és külföldi) rockerek megmozgatására. Nyilván felesleges elgondolkodni egy Black Sabbath fellépésen (bár ugye július 4-én a Hyde Park-ban volt valami...), ami talán reprezentatív mérce lenne, ráadásul egy dedikált rock színpad nélkül nem is hiszem, hogy valós képet kaphatnánk e zenei iránnyal kapcsolatos érdeklődéssel kapcsolatban. Azt gondolom, ez programszervezési kérdés, a vásárlói igényt fel kell tudni kelteni... Szociológiai fejtegetésbe is belemehetünk, hiszen a rocker közönség nyilván jellemzően nem a 20-as korosztály és talán azzal is egyetért mindenki, hogy a vérrockerek árérzékenyebbek, mint a rózsaszín napszemüveges nagyon menő partiarcok, vödörrel a kezükben.

JÖVŐ. Jövőre a Foo Fighters-t kell elcsípnie Karcsiéknak, ezt gondolom már ők is tudják (új album, turné) és izzadnak rendesen. A másik nagyobb név a Muse lehetne, akik ugyancsak koncertezni fognak Európában. Most betippelem, hogy a parkos fellépés után jövőre a Szigetre jön a Pet Shop Boys is ("legyen egy régi" elv), majd figyeljétek. Aztán ott az Arcade Fire, melynél kevesebb trendi zenekar van mostanában, persze a pénztárca igényük is ehhez igazodhat. Személyesen én egy Sigur Rós-nak örülnék, meg jöjjön újra a Gotan Project, esetleg Lykke Li, akit most már megnéznék. Általánosságban a Sziget Kft. (nem a fesztivál) jól csinálja, hiszen, akit nem tudnak elhozni a fesztiválra, azt elhozzák a Parkba, vagy az Akváriumba (pl. Pet Shop Boys, Gus Gus, Manu Chao), ahol egyedi árazással ügyesen tudnak profitálni. Engem ez az irány nem zavar, jöjjön mindenki akkor, amikor tud. A Sziget legnagyobb baja részemről, hogy továbbra sem tud megfelelő éjfél után programról gondoskodni, mely ugyancsak aláhúzza az igényt, miszerint az A38 mellett egy másik helyszínen is kellene műsorral szolgálni. Ezen kéne változtatni.

JOBB LETT? Ezt kéne befejezni, nem kell a múlton merengeni. A SZIGET JÓ. Ha nem lesz jó, majd szólok. Amúgy jellemzően 30-on túl fanyalgunk. Kérdezzük meg a 20 éveseket, nekik hiányzik-e a gitárzene, zavarja-e őket a por, fáj-e nekik, hogy csak a hangszórókból hallatszik fel a Killing in a name of, valahol egy ismeretlen piázóhelyen, mely után jöhet akár egy Skrillex is. 20 évesen minden jó és semmi sem zavar. Még a felső légúti megbetegedés sem, melyet ugyancsak rosszabbul bírunk 30-on túl...

Szólj hozzá!

Legfájóbb koncertlemaradás a Szigeten: Darkside

Legfájóbb koncertlemaradás a Szigeten: Darkside

Lehet egyesek a Queens of the Stone Age, vagy az Outkast koncertjének nem látását sajnálják, én viszont egyértelműen Nicolas Jaar és Dave Harrington duója, a DARKSIDE szigetes fellépése után sírok, hiszen 3 nap folyamatos szigetelés után az utolsó nappal már nem éltem. Ráadásul a projekt úgy tűnik végét is ért, hiszen a srácok a Twitter-re és a Facebook-ra is kiírták, egyelőre szünetelteik az együttműködést. A 3 közös év egy remix albumot (a Daft Punk Random Access Memories című albumát dolgozták meg), egy EP-t és egy nagyon király LP-t (Psychic) hozott, a búcsú pedig többek között a tegnapi koncertet, valamint az utóbb említett albumról lemaradó What they say és Gone too soon című számokat.

Darkside-3.jpg

Most így belegondolva nem tudom, hogy a Sziget koncert kihagyását, vagy a feloszlásukat sajnálom jobban...

Szólj hozzá!

Vidám teadélután angol öregurakkal: Madness-koncert volt a Szigeten

Vidám teadélután angol öregurakkal: Madness-koncert volt a Szigeten

2014.08.17. | B-vendégszerző

Tudok. Még. Pogózni.

MADHEAD_TOUR_WEB.jpg

Erre a kijelentésre lenézően legyintetek ti, akik 1980 után (pláne 1990 után!) születtetek. Nem baj - majd megtudjátok, ha ti is...khmmm... évesek lesztek, milyen klassz dolog újra tizenhatnak érezni magatokat, amikor egymás után harsannak fel a rég nem hallott, valaha agyonhallgatott számok. Mindenképpen próbáljátok majd ki, jobb minden fiatalító-konzerváló módszernél, a pogózás pedig hatásosabb sport a konditermi izzadásnál, és határozottan szórakoztatóbb a kocogásnál. (Persze nem agresszíven lökdösődve, az régen sem volt a stílusom.)

A Madness tánczene (ne valami nyálas, tánciskolás dologra gondoljatok - inkább önfeledten ugrálós, magadról megfeledkezős tánczene) - az volt mindig is, és mint ilyet, nem nevezhetném meghatározó zenei élménynek. Talán ezért nem szoktam az utóbbi években (évtizedekben?) csak úgy hallgatni a zenéjüket. Nem alkalmas arra, hogy mosogatás közben, a gyerek leckeírása közben háttérben szóljon. Ez a teljes műfajra - a ska-ra igaz. Rögtön beindít, topogni kezd tőle a lábad, és nemsokára ugrálni kezdesz, mint egy őrült. A zenekar névválasztása 1976-ban tehát tökéletesen sikerült! (az angolul nem tudók kedvéért: Madness = őrület)

De nem csak a névválasztás volt jövőbe látó. A Madness első lemezének első száma, a The Prince szövege így kezdődik: "An earthquake is erupting, But not in Orange street, A ghost-dance is preparing, You got to help us with your feet." Ennek fényében még bizarrabb ez a sztori: 1982. augusztus 8-án 5-ös erősségű földrengést észleltek Londonban, három toronyházat kiürítettek attól félve, hogy összedőlnek. Ablakok törtek, erkélyek repedtek meg. A szeizmológus viszont mindenkit nyugalomra intett - nem valódi földrengésről volt ugyanis szó, "csak" 75 000 ember ugrált egyszerre a Finsbury parkban, a Madness koncertjén a One Step Beyond című számra...

Majd a Sziget statisztikáiból megtudjuk, hogy idén augusztus 16-án hányan ugráltak rá, én csak annyit tudok, hogy sokan, és ahogy Suggs - azaz Graham McPherson énekes - örömmel meg is állapította: nagyon sok fiatal is bulizott a magamfajta ...khmm... évesek közt. 

A régi nagy slágerek most is tökéletesen működtek. 15 top10-es számuk volt a brit slágerlistákon (köztük egy number one: a House of Fun) - ezeket el is játszották a Szigeten. Ha már a toplistákat emlegetjük, nem árt felidézni, hogy rekorder együttesről van szó. 214 héten át szerepelt valamelyik számuk a "top UK singles" listán, 1980 és 86 között. Ezzel ők lettek a rekorderek a 80-as évek együttesei közt. 

Nem kispályásokról van tehát szó, hanem az angol popkultúra alapköveiről - s mint ilyenek, a 2012-es londoni Olimpia záróünnepségét is ők nyitották meg, valamint felléptek a királynő gyémánt jubileumára rendezett koncerten a Buckingham palotában. 

Ennek ellenére nem múzeumi darabok, a már említett Suggs mellett a szaxofonos Lee Thomson is főszereplő volt az este, bár többször majdnem meghalt a színpadon (szerencsére mégsem), és a hét tagú zenekar minden tagja szemmel láthatólag jól érezte magát - így aztán mi is. Nagyszerű dolog, hogy a koncertezés mellett ma is alkotnak, folyamatosan jelennek meg lemezeik - idén is várható egy újabb.

Mégis azt ajánlom, hogy ha fogalmat akartok alkotni a Madness-jelenségről, akkor ezt a 12 számot hallgassátok meg (mind megtalálható a 22 számot tartalmazó, 1992-ben megjelent Divine Madness válogatásalbumon):  House Of Fun, One Step Beyond, It Must Be Love, Michael Caine, Driving My Car, Night Boat to Cairo, The Prince, My Girl, Baggy Trousers, Embarrassment, Shut Up, Cardiac Arrest, és legyen a +1 az Our House - ebből még musical is született, brrr...

Szólj hozzá!

A zenében a Hősökkel

A zenében a Hősökkel

2014.08.14. | Horváth Oszkár

a-zeneben-hosok.jpg

A Zenetesó egy olyan Facebook alkalmazás, ami a Spotify zenei kínálatára épül, és a feladat, hogy néhány perc alatt összeállítsd az app által kínált élményekhez, életed fontos pillanataihoz a saját kis zenéidet, amelyek a legjobban segítenek számodra emlékezni ezekre a pillanatokra. Közel 40 címke segít abban, hogy mire is gondolj, és bizony a nagy részéről bevillan valami, csak példákat mondok: általános iskola, táborozás, tinidiszkó, érettségi, Balaton, kolibuli, vizsgaidőszak, utazás, fesztiválozás, esküvő...

Azok, akik a Zenetesóban augusztus 14. éjfélig létrehozzák a profiljukat, és életük fontos élményeihez a leginkább hasonló zenéket választják ki, mint Ákos, a Hősök vagy a Mary Popkids tagjai, közelről nyerhetnek betekintést ezen előadók egy napjába. Ez MA van - ketyeg az óra, próbáljátok ki!

Egyúttal a héten Sziget, azok, akik nem jutnak el egy-egy koncertre, a http://www.telekom.hu/#fesztival_kozvetites címen és a Telekom Facebook oldalán megtalálják a UStream közvetítés linkjét. Itt a mínusz egyedik naptól a záró vasárnapig a nagyszínpad, az A38 és a Petőfi Rádió – VOLT Fesztivál színpad koncertjeinek java látható élőben streamelve mindennap 15:00 és 00:30 között a Telekom támogatásának köszönhetően, ahogyan ez a VOLT és a Mastercard Balaton Sound esetében is már követhető volt. Reggel 06:00-tól pedig megismétlik az előző napi közvetítést.

HŐSÖK

Az alkalmazás kapcsán beszélgettünk Ecküvel, a Hősök MC-jével, akitől néhány ponton Mentha, Brash, Joeker és Zomblaze számára fontos zenékről is megtudtunk egy keveset. Ismét azt feszegettük, hogy milyen emlékeket raktároztak el zenékben.

INSTAGRAM

Eckü igen aktív Instagram posztoló volt, napi több fotóval, talán a pár éve a szülinapjára kapott iPhone-os halszemoptika zsongatta be, saját elmondása szerint már kicsit lenyugodott, de látja, hogy most is felfelé megy, és egyre többen használják. Végül Menthának adta az optikát, őrüljön meg ő most tőle. De ahogy elmondta, mindig relatíve szar telefonjai voltak, vagy a korhoz illően közép/alsó kategóriás készülékek, a 3410-es után 5 évig volt 3510-ese, és amikor elég régen volt előfizetéses, akkor elég olcsón tudott iPhone-t venni, és azért fotózott ennyit, mert ezáltal volt mivel. De előtte nem járt-kelt a kézfejéhez celluxozott fényképezővel, számára is rengeteg pillanat egy dallammal együtt vésődött be.

A RÉGI NÉMET VIVA

"A régi német VIVA-n néztünk egy csomó rappet, volt a Word Cup című műsor, és ha abból az időszakból meghallok valamit, nagyon jó érzéssel tölt el. Például ma hallgattam meg Commontól és Hi-Tektől a Sun God című dalt, ugye Hi-Tek írta a zenéjét és Common rappel, a 2000-es évek eleje jut eszembe róla, amikor nagyon sokat hallgattuk ezt a Minimal Projekt nevű rapcsapattal. Abszolút emlékszem, amikor régen voltak K-oS! bulik Veszprémben, Padláson, vagy Happy Dayben, vagy Bányász Székházban, 2001-2002-től 2006-ig kb. 17-től 22-23 éves korom ez, akkor nagyon sok új zenével ismerkedtünk meg. Én 98-tól 2002-ig voltam középiskolás, és töltöttünk le mp3-akat, és csomagoltuk be floppyra. 2-3 floppyra ment rá egy szám, hazavittem, és akkor jó, ez a Gang Starr szám ez megvan így, akkor ezt most írjuk ki CD-re..."

Azért itt Eckü bennem is szép emlékeket kongat meg, azt, amikor 1994-ben az első hangkártyával Kispált digitalizáltam VOC formátumba, pont ráfért egy floppyra, de szarabbul szólt, mint egy telefonbeszélgetés 1969-ben. És az első mp3 tömörítések, amikor 3 órán át tömörített egy számot a gépem, és lejátszani még nem is tudta akadozás nélkül, de gondoltam, majd a következő géppel ezt milyen jól fogom már tudni hallgatni.

A KÖZÉPISKOLA UTOLSÓ NYARA

"A technikusi vizsgát 2003-ban tettem le. Akkor Looptroop, meg a Promoe vonal. Svéd hip-hop, angolul nyomják, de van egy csomó svéd zenéjük is. Néztük, hogy európai hip-hop, de mennyire jó vaskos soundjuk van, hip-hopról dumálnak, a csávónak nagy raszta haja volt... volt egy DJ Embee lemez, Tellings From Solitaria, azt hallgattam walkmanről, mentem haza busszal, hallgattam a cájgot, aztán gondoltam este majd berúgunk, mert az milyen jó ötlet, merthogy tök jó, és minden szép, óriási buli, egy szabad nyár. Aztán majd talán felvesznek főiskolára, nem vettek fel, de aztán tanultam újságírást, úgyhogy nem voltam elkeseredre, viszont a mai napig megvan az élmény, hogy jövök haza Veszprémből Pétfürdőre, és hallgatom."

"Hasonlóan fontos a Dilated Peoplesnek az első két lemeze (The Platform, Expansion Team), ez kicsit előbb volt: volt egy nyár, amikor egy gyárban dolgoztam állandó délutánosként két hónapot, és kiesett így minden, nem nagyon találkoztam haverokkal, akkor mindig a Dilated Peoples Platform lemezét hallgattam."

VOLT AZ AZ IDŐSZAK, AMIKOR NEM HIP-HOPOT HALLGATTÁL?

Ez a kérdés azonnal kettévágja az embert egy karddal, mert mindenkinek van az a zene, amire büszke, ami a legjobb érzéseket rántja elő belőle, és vannak azok a zenék, amik ott akkor jó ötletnek tűntek, és csak 10-20-30 évvel később gubózunk be sírva a zuhanyozó padlójára, mint amikor Ace Ventura rájön, hogy Einhorn az valójában Finkle, és hát... hogy a Modern Hungária nem volt igazából menő. Lehet ezt megmosolyogni, de aki nem zuhant le az Andokban repülővel, és nem ette meg a csapattársait a farkasordító hideg beálltával, az ilyesmit temet el úgy az emlékezetében annyira, hogy elő se jöjjön. 

"Volt persze, én is a tiniláznak a hatásaként, amik akkor a tévében mentek... tök fura bevallani. például Buda Marcival beszélgettem, ő is hallgatott Backstreet Boyst, én is hallgattam. Néztük a klipeket, meg nekem nagyon tetszett az East17 is. Az előtt meg a Guns 'n Roses, ami egy közös kapocs a Hősökben, azt hallgatta Mentha, Brash, Joeker, mindenki. A 90-es évek Guns slágerei mindenkiben megmaradtak. A Nirvanának van az a borítója, ami tavaly volt 20 éves, amin úszik a gyerek... egy havernak Németországban dolgozott a faterja, ilyen kördobozokban árult mosóporokat hozott, a csávó meg azokon dobolt, és ő mutatott nekem Nirvanát, meg Metallicát, de azok is mentek mondjuk 94-ben, és nekem 2 évvel később mutatta. Még nem is igazán hip-hopot hallgattam. Az a borító nagyon beégett."

A FIATALKOROD MAGYAR HIPHOP ELŐADÓIT HALLGATTAD?

Elképesztő, hogy ki mit ránt elő a 90-es évekből, volt a hiphop.hu-n egy kérdés tavaly: mi volt az első rap szám, amit hallottál. És nekem pozitív, ugyanakkor nagyon meglepő, hogy több száz válasz között több mint 70%-ban olyan magyar előadók számait sorolták, amik 2003-2005 közti zenék, teljesen más korosztállyal szembesül az ember. És MAGYAROKAT. Azoknál, akik a 80-as években voltak fiatalok, csupa külföldi előadó lesz erre a válasz, akik pedig a 90-es években hallgattak magyar - ezt nem Eckü mondja, hanem én fogalmazok óvatosan - rappet tartalmazó zenéket, teljesen lutri, hogy mi kerül elő, Árral szemben, V.S.O.P., AC, Ganxsta, Fekete Vonat...

"Az Árral szembent nagyon szerettem, az egy mérvadó pont volt az életemben. Amikor 99-ben először felengedtek Budapestre, akkor volt egy Summer Jam nevű rendezvény, az Árral szemben lépett fel, a Firma, a Funkrodeo lépett fel az Animal Cannibalsszel, volt graffiti, brékverseny, táncverseny, nagyon-nagyon meghatározó volt. Aztán volt külön Árral szemben koncert a Beach House-ban, ez egy szubkultúra volt, mégis tömegek mozdultak meg, ott volt egy csomó ember, volt, akik vonattal lejöttek innen-onnan az országból, és egy óriási koncertet adtak. Az őáltaluk patronált R.O.D., a bajai csapat, Ryzo és Nut, kiadtak egy maxit Igazi játékosok néven, és azt én a Fotex Records lemezboltban hajtottam minden héten, hogy mikor kapható már, mikor kapható már, aztán valami fél évre rá tudtam megvenni. Aztán volt a Mikrofon Party mixtape-ek, szegediek, győriek, Idő urai, vagy a Random Tripből is ismert DJ Q-Cee, neki van rajta egy olyan rapje, amit mindig emlegetek neki, hogy az nekünk tök nagy fless volt. Vagy volt például a Headbanger magazin, lehetett rendelni kazettákat, felvarrókat, főleg a punk-metál-HC vonalra mentek rá, de volt Cypress Hill gatya, Wu-Tang gatya, onnan tudtunk pár dolgot beszerezni."

AZ ELSŐ ZENESZÁM?

Felnőtt fejjel érdemes visszatekerni a szalagot, hogy mi volt az az első szám, ami nem az Eperfagyi, Halász Judit, vagy Alma együttes, hanem pop előadó, amit 3-4 éves fejjel hallgatott az ember, és utólag jön rá, hogy az egyáltalán ki volt, és mekkora kedvenc volt, és eltűnődik, hogy honnan került az a zene elő. Lehetett a családnak egy DJ ismerőse, aki esténként bohócot csinált magából egy nyaralóhelyes diszkóban, aztán hazament jó zenét hallgatni, és megdobta a családot pár válogatás kazettával, és talán azt sem tudja, hány lelket mentett meg ezzel.

"Hallgattam én Beatrice bakelitet apámmal, az Utálom az egész XX. század lemez fehér borítójára emlékszem. 10 éves voltam, amikor meghalt, de volt otthon azért egy kis lemezgyűjtemény, és szóltak róluk a zenék." 

ÉS MOST, AMI NEM HIPHOP?

"98-tól 2010-ig szinte csak rapzenét hallgattam, 90%-ban. Aztán kicsit jobban megnyílt a világ, és megismertem sok embert. Zomblaze-t megemlíteném például, a volt DJ-nk, például ő mutatta meg a Flying Lotust, neki biztosan szerepe van abban, hogy hallgatok elektronikát, reggae-t, alter zenéket, és abból jön ki valamiféle kép, amitől ki tudok kapcsolni."

Ott van például a Subscribe által írt "Az igazi arcod" dal, ami a Hegyalja fesztivál indulója volt. Itt emlékeznénk meg arról, hogy idén sajnos nem volt Hegyalja. Ebben Eckü közreműködik, és kifejezetten nem hiphop zene. De hasonló fesztiválhimnusz a "Kexx fesztivál", ami a streetROYALlal készült közösen, azt lehet, hogy ha elnyomnák a Vörösmarty-téren egy karácsonyi vásár közben, akkor néznének, hogy mi történik, ott viszont a fesztiválon megőrülnek rá. Ezek egyúttal olyan zenék valószínűleg, amik mások számára emlékeket kapcsolnak zenékhez, pont az történik meg fejben, amire a Zenetesó alkalmazás megy rá, nem a szemeden tuszkol le emlékképeket, hanem a füleden át húzza ki belőled, és megmutatja azokat, akikkel ezekben a hangképekben osztozik az emlékezeted. A Hősök 2005-ös Westprém City Allstarz lemezére csinált egy Westprém című dalt, a Hősök már csinált két lemezt, volt egy underground ismertségük, és annyian rappeltek Veszprémben, hogy szinte kellett egy ilyen felvételnek készülnie, amiben rengetegen benne vannak, 15-16-an, és ezért ez a felvétel is magán hordoz egy nagybetűs évszámot, azt hallgatva visszajön az az időszak.

MILYEN ZENÉT MUTATNÁL A GYEREKEDNEK?

Ha most lenne tini gyerekem, nyilvánvalóan széthagynék óvatosan jó zenékkel teli CD-ket a lakásban, hátha véletlenül megtalálja. Alkoholos filccel Justin Biebernek keresztelt CD-kre hánynék fel megszámlálhatatlan Led Zeppelint, meg Kool & The Ganget mintegy véletlenül. Eckü ebben szelídebbnek bizonyult, ha lenne gyereke, nem gondolja különösen, hogy ráerőszakolná az ízlését, vagy nem akarná rávenni, hogy ezt vagy azt a zenét hallgassa. Mentha írt egy zenét a kisfiának, Gergőnek, ez a Kisember, ha valami rákerülne egy ilyen válogatásra, akkor az biztosan.

Lapozzatok bele a Zenetesó kapcsán Ákossal készült beszélgetésünkbe is, jó dolgokat sikerült kihúzni belőle, és még saját készítésű borítókat is szkennelt :)

2 komment

Mary Popkids: hangok, zenék, ízek, illatok

Mary Popkids: hangok, zenék, ízek, illatok

2014.08.14. | Horváth Oszkár

a-zeneben-mary-popkids.jpg

Zenetesó Facebook alkalmazás kapcsán fröccsöztünk szerény ember módjára viselkedve a Mary Popkidsből Bártfalvi Sanyival és Makumi Kamau "Kamával" az Akváriumban. Ez egy olyan alkalmazás, amelyben a még erősen VBK-gyanús koleszbulikhoz, és a tinikori függönybehúzós, lassúzós házibulikhoz, utazásokhoz kapcsolódó, számodra sokat jelentő élményekhez párosíthatsz a Spotify kínálatából zenéket. Ezután megkeresi számodra azokat a vadidegeneket, akikkel az ilyen élménykapcsolásokon keresztül a legtöbb közös pontot tudjátok felmutatni.

Azok, akik a Zenetesóban augusztus 14. éjfélig létrehozzák a profiljukat, és életük fontos élményeihez a leginkább hasonló zenéket választják ki, mint Ákos, a Hősök vagy a Mary Popkids tagjai, közelről nyerhetnek betekintést ezen előadók egy napjába. Ez MA van - ketyeg az óra, próbáljátok ki!

LEHALKÍTANÁTOK A ZENÉT?

Erősen be is kezdtünk, mert megkértük, hogy halkítsák le a kinti részen a zenét. Mondjuk még világos volt. Ez kicsit arra az osztálytársamra emlékeztet, aki miután a High Life-ban a biztonsági őrök által hátizsákból előkotort, be nem vihető 2.5 literes Fantát megitta a bejáratnál, a harmadik számnál odament a DJ-hez, hogy nem tudna-e a magasból levenni egy kicsit. Miután megkapta a borítékolható választ, elővett egy füldugót. Aztán bulizott, mert a zenét imádta.

Igyekeztem ugyanazoknál a sarokköveknél Kamával és a Sanyival is elidőzni, és meghallgatni, mi jut eszükbe.

MILYEN VOLT 5 ÉVESEN ZENETESÓ NÉLKÜL? VAGY VOLT?

Kama: "Volt zenetesóm, a szüleim voltak a zenetesóim, és a tesóm. A szüleim ismertettek meg olyan előadókkal, mint Bob Dylan, vagy Jimi Hendrix, Pink Floyd, Dire Straits, tök jó kis átfedések vannak, ők 85-ben pont a születésem előtt 2 évvel voltak Dire Straits koncerten, én pedig 2005-ben, 20 évvel később. Öcsémmel énekelgettük ezeket éjt nappallá téve. Halász Judit persze megvolt, meg 12-13 évesen belefutottam ilyen Hupikék törpikék válogatás CD-kbe, de szerencsére a 60-as 70-es évek zenéje végigvonult a fiatalkoromon, nem akartak az akkori Alma Együttesnek megfelelő gyerekzene felé terelni. De a gitártanáromnak megmutattam a Backstreet Boys As Long As You Love Me című számát, hogy na hát akkor ezt kéne megtanulnunk most. Sanyi bátyja is nagy zenei megfejtő volt, Balatonon együtt nyaraltunk, mindkettőnk nagyszüleinek ott volt nyaralója, onnan ismerjük egymást. Ilyen kis blockrocker magnóval menőztünk a parton, Sanyi bátyja hozta 2Pac kazikat, meg a Fekete Vonatot, Nas-t, hallgattuk és tanultuk, menőztünk, kosarazgattunk, közben meg néha kivittem a gitárt, játszottunk Eric Claptont, Bob Marley-t, mindent".

Sanyi: "Van két testvérem. A fateromnak volt egy külön pincéje, amibe berakott 5 hangfalat, egy fotelt, és volt bakelit lejátszó. A nagyfaterom is zenész volt, ő írta Nádas Gáborral a Különös éjszaka című slágert, és onnan jön az egész. Fater inkább a rockosabb vonalat erőltette, EDDA, Led Zeppelin, Omega, ültünk a pinyóban a tesókkal, és hallgattuk, miket nyomatott. Aztán vett egy német zenegépet, benyomtad, hogy F5 (ami a frissítés az Internet Explorerben), és dobta a bakelitet. Aztán jött a soul vonal, Otis Redding, Sam Cooke, és ennek a végén ismertem meg a Kamát, amikor is elindult a nagy rappezés, 2Pac Changes, Nas, DMX, Fekete Vonat."

ÉS AMIKOR SZAR ZENÉT HALLGATTÁL?

Nektek megvan az a 2 év, amikorról be kell látnotok, hogy akkor sikerült szar zenét hallgatnotok? Kama ugyanabban a mondatban, amikor azt mondja, hogy neki nem volt ilyen, azért rájön, hogy épp most hangzott el a Hupikék törpikék elnevezés, de bármi is legyen, ő pozitívan áll hozzá, "akkor poén volt".

Sanyi: "Amikor bekerültem a gimnáziumba, nekem egy kellemetlenebb 2 évem volt, amikor kitérek a Blink 182 és Offspring zenéjére, és a Kama-féle Backstreet Boys és Hupikék 1-2-3, 6-7-8, 17 és 26, és utána vegyesfelvágott."

BLUES TO ME IS, LIKE, SORT OF A MIXED UP THING - YOU JUST HAVE TO FEEL IT

Marcus Miller "Tales" című lemezén hangzik el Billie Holidaytől ez az idézet sample-ként, és Kamáék is így térnek ki rá, nem egy bonyolult zene, de ahogy mondani szokták, ahhoz, hogy jó legyen, érezned kell. A gitártanárnál és különböző helyeken elkezdtek utánanézni, hogy kik voltak hatással Eric Claptonra, és 30-as évekbeli blues előadók, mint Big Bill Broonzy, Robert Johnson, meg később B.B. King, és elkezdtek gimi vége felé lejárni blues kocsmákba, ahol 5-en voltak, a zenésszel együtt. Ott ismerték meg Little G. Weevilt, csütörtökönként lementek kétzenészes blues estekre. A Mediterránban buliztak, és kimentek a térre bluest énekelni. Itt jegyzem meg, hogy a 90-es években mi is Ferenczire jártunk hetente, és talán tőle hangzott el, hogy ha visszafelé lejátszol egy blues számot, akkor azt hallod, hogy "visszajött a csajom, feléledt a kutyám, újra van munkám".

HÁNY ÉVESEK VAGYTOK IGAZÁBÓL, ÉS HÁNYNAK ÉRZITEK MAGATOKAT?

27 és 28 évesek, Sanyi egy sérvgyanúra hivatkozva egy ideig 72-nek érzi magát, amin meglepődök, de aztán beigazolódik, amire gondolok: mindig fiatalabbnak érzik magukat, mert mennek a koncertekre, másnap felkelnek, és úgy érzik, hogy élnek. Sanyinak reklámügynökségnél volt kreatív munkája, ezután jött a Megálló és az Interaktív műsorvezetése, Kama pedig projekt alapon szállodafejlesztéssel kapcsolatos gazdasági megvalósíthatósági tanulmányokat, pénzügyi előrejelzéseket készít, Sanyi ezt összefoglalja úgy, hogy számokat pötyög be Excelbe.

Sanyi: "Várjál! Melyik volt az? When you're close to tears remember... Lighthouse Family - High! Fuszek Dalmával életemben először erre lassúztam együtt :) Erre táncoltam ötödikesen, Hatvanban, a répagyár mellett, életemben először." - vagy 6 évesen, 50-ben. Ugye, a nehezen megfejthető kérdés itt adódik, hogy ha IV. Béla 17 év alatt 139 rendeletet hozott, akkor hányadik Béla hozott 5 év alatt 58 rendeletet?

Kama: "Osztálykiránduláson Kornél haverommal..." - "Lassúztatok?" - "Neeeem, Wyclef albumát hallgattuk ugyanarról a walkmanről." - "És magyar zenék voltak?" Sanyi: "Hogyne, 4F Club, meg ilyenek, a Danubiusról vettünk fel zenéket, és benne volt a felvételben, hogy Danubius rádió." 

Az élmény, amiről zenei pályafutása kapcsán nem sok zenész emlékezne meg, hogy a srácok telefoncsengőhangokat csinálták, 3210-esen, azon volt szerkesztő. Bólogatva hallgatták egymás monofonikus csengőhangjait, ami nem kis kontraszt a pincében átélt audiofil élményekhez képest :) Kama telefonja kiakadt, és hónapokig ingyen telefonáltak, hoztak az ismerősök sütiket a kosárpályára, hogy beszélhessenek az amerikai rokonokkal. Sanyi: "Hetekig telefonbetyárkodtunk. Eddig soha nem mondtam el senkinek, felhívtam osztályfőnökömet, Tóth Gábort, az első osztályfőnökin megemlítette, hogy nem tudom, ki hívogatott engem nyáron, de ha megtudom... tudjátok, milyen a kolumbiai nyakkendő? Nyilván viccelt. Nagyon jófej volt.

VAN OLYAN PILLANAT, AMIRE EGY ZENE ÁLTAL JOBBAN EMLÉKEZTEK, MINT EGY FOTÓRÓL?

 Sanyi: "Amikor beleeszem édesanyám lecsójába, mindig az jut eszembe, hogy kiskoromban utána kimentem a kertbe játszani a tesóimmal. Na ugyanez van nekem Jamie Lidell Multiply című számával, hogy amikor először meghallgattam, éppen Urbancsek Zoltánnál ültem egy házibuliban, és éppen grilleztünk szalonnát. Utána találkoztam Lidell úrral Linzben, vécére kellett mennem, felmentem a vécébe, egy bajuszos csávó megkérdezte, mi a helyzet, mondom tesó, vécére kell mennem, hol a vécé, bevitt Jamie Lidell szobájába, és odaalkottam a backstage-ébe. Kijöttem, és üvöltöttem, hogy nem hiszitek el. Utána spanoltunk a Lidellel, megettük a kajájukat a backstageből, mai napig tudja, hogy mi vagyunk a budapest crew..."

Kama: "Később mentünk Brüsszelbe, megvettük a repjegyet, tudva, hogy elfogyott az összes jegy a koncertjére. Erre megyünk a metrón, és a gitáros meglátot a metrón, hi guys, mi a helyzet, és feliratott." Sanyi: "Kajára nem volt pénzünk, egy osztrák forma mondta, hogy meghív minket kajára és piára, ha elénekeljük a Country road, take me home című számot. Kaptunk kaját és piát."

Sanyi: "Kama, emlékszel arra, amikor a Jókai téren játszottuk a Sweet Home Chicagot, és mi történt akkor?" Kama: "Persze. Odajött egy amerikai forma, dobott nekünk egy 10.000-est, és megadta a címét, hogy ha Chicagoban járunk, keressük meg, lakhatunk nála." Sanyi: "Mínusz 10 fok volt, fújtam a Kama kezét, hogy tudjon játszani."

Kama: "Nekem például az A38 illata olyan, ami örökre beleég. 2011-ben ott volt az első koncertünk, van a hajónak egy ilyen jellegzetes illata, odaérkezünk beállásra délután 4-re, full üres (!) az egész, még kicsit benne van a tegnapi buli, kicsit cigis szag, a szárazjég illata, bejössz, és úgy érzed, hogy kurva jó buli lesz este." Sanyi: "De nekem a Kamáék nyaralójának az illata is ilyen. Kicsit öregszag... megérzem, és azonnal jönnek az emlékek, bing-bing-bing-bing-bing, berúgás, egyből strand nyár, napolaj." Kama: "Ez egy balatonszéplaki társasház. A legjellegzetesebb összetevő a linóleum a folyosókon, annak van ilyen illata."

KÉPEK, HANGOK, ÍZEK, ILLATOK

Ütök magamra átmenetileg egy "modoros hülyegyerek" bélyegzőt gyereknyomdával, ahogy ezt megjegyzem, de ahogy Kama is kitért rá, az illatmemória állítólag a legerősebb, és ott van a vizuális érzékelésünk mellett még a tapintás, az ízlelés, és a hallás. Több olyan szám van, amiket párnákon doboltam végig tinikoromban négyszázhuszonháromszor, és ha most arról a szobáról lenne egy fotó, az sem mutatna annyit, mint egyszerűen elővenni azt a CD-t, amit 20 éve nem hallottam, és hagyni, hogy visszatekerje bennem a szalagot. A Zenetesóban pusztán az a 20-30 perc, amíg a megfelelő címkékhez bevillannak a zeneszámok, kikeresed őket, és belehallgatsz némelyikbe, már megadja azt a visszaemlékezés-élményt, amire a srácokkal hangok, lecsók, nyaralóillatok kapcsán kitértünk. Nem az alkalmazásban rejlik az élmény, hanem saját magadban, és ezt a hangyabojt rúgja szét benned, ha van kedved kicsit elmerülni benne, és a zenében találkozni saját magaddal.

mary-popkids-group.jpg

Szólj hozzá!

Jó utat, Robin!

Jó utat, Robin!

young-robin-williams.jpg

Elhunyt Robin Williams, mely hírt meglepődnék, ha tőlem tudnátok meg, ugyanakkor mindenképpen meg akartam róla emlékezni, hiszen fiatalságom talán egyik legtöbb filmes élményét tőle kaptam. Rohan az a rohadt idő és gyermekkorunk nagyjai szépen lassan távoznak közülünk.

aa_1.jpg

Williams-ről közismert volt, hogy a drog és az alkohol rabja, démonai pedig már stand up-os korszaka óta hol hosszabb, hol rövidebb ideig kísértettek nála. Egyszerű filmrajongóként és hírolvasóként ennek ellenére megdöbbentő volt a reggeli ébredés után látni, hogy 63 évesen – állítólag – öngyilkos lett. Utoljára Philip Seymour Hoffmannál kapkodtuk így a fejünket és kérdezünk értelmetlen dolgokat, miközben csak sejthetjük, hogy mi minden törhetett el kedvenceinkben. A legnagyobb mulattatók közé tartozott, ráadásul képességeit az is bizonyítja, hogy akár egy filmen belül tudott komikus és drámai színész is lenni a kívánt hatás érdekében. Az improvizáció nagymestere volt, ez minden alakításán érződött, de legfőképpen természetesen vígjátékaiban és egyszemélyes stand up fellépésein, melyben hiperaktív személyisége csak úgy lubickolt. Elképesztő belegondolni, hogy ez az ember (csakúgy mint sok más híresség) mikor egymagában volt, szomorú volt és depresszióval küszködött, pályatársai és kollégái pedig mind úgy emlékeznek vissza rá, hogy egyike volt a világ legviccesebb embereinek és nem volt nála jobb társaság. Filmjei és alakításai olyat adtak nekünk, melyek okán nem érzem úgy, hogy egy pillanatig is bánthatjuk azért, mert nem tudott az alkohollal, vagy a droggal leszámolni. Belegondolva azt érzem, hogy ő a filmjeiben és fellépésein mindent kiadott magából, csak az számított, hogy mások jól érezzék magukat a társaságában, de eközben magával nem tudott zöld ágra vergődni.

Filmográfiájában egytől-egyig kiváló filmek és alakítások szerepelnek, a Jó reggelt, Vietnam! (magyar hangja az egyik változatban Bajor Imre…), a Holt költők társasága, az Ébredések, a Mrs Doubtfire, a Madárfészek, vagy a Good Will Hunting bármikor és bárkinek üdítő szórakozást jelentenek, akár többszöri újranézés után is. Nem szerettem volna TOP10 filmlistát írni, de felsorolásommal ez majdnem mégis teljesült, így ne hallgassuk el a talán nem annyira zajos sikereit jelentő borongósabb, sötétebb filmjeit sem, mint például az Álmatlanság, vagy a Sötétkamra. Nagyon kerek karrier van mögötte, talán pont emiatt nem tűnt fel senkinek, hogy az utóbbi években kevesebb (vagy kisebb) szerep találta meg.

Állítólag még 4 filmje vár bemutatásra, a régi filmkockák pedig örökre megőrzik bohókás, önfeledt énjét. Valószínűleg ő is úgy szeretné, hogy ezekre a pillanataira emlékezzünk. Szomorú vagyok Kapitány, Kapitányom, de nagyon!

A montázs képet A hetedik sor-os blogger barátainktól loptam

Szólj hozzá! · 1 trackback

Ákos, a zeneőrült

Ákos, a zeneőrült

2014.08.04. | B-oldal

a-zeneben-akossal.jpg

Az Akvárium Klubban találkoztunk Ákossal, azzal a céllal, hogy megtudjuk, neki hogyan kapcsolódnak különböző zenékhez egyes emlékek, melyek azok a dalok, amelyekről beugrik egy-egy korszak, élmény, van-e olyan zene, amit évekig keresett azt követően, hogy először hallotta. Még júliusban írtunk arról, hogy a Telekom és a Spotify motorjával elindult egy Zenetesó nevű Facebook alkalmazás, amelyben a felhasználók életük fontos fordulópontjaihoz, élményeihez, gyermekéveik, fiatalságuk és felnőttkoruk egy-egy momentumához rendelhetik akkori jellemző zenéiket, és ez alapján megtudhatják, kik azok, akik a leginkább hasonló zenékben fejezik ki magukat.

MENNYIRE VAGY FÉNYKÉPEZŐS TÍPUS?

Az ember életének vannak ikonikus fotói, néha 20-30 év távlatában már a fotó miatt gondolja, hogy emlékszik valamire, amire egyébként talán nem is emlékezne. Bizonyos helyzetekben egy illat vagy íz hirtelen visszarepít a múltba, máskor egy hangszer, egy zeneszám vagy egy hangzás. Ákos elmondta, hogy bár előadóként rengeteg fotó készül róla, négy gyerek apjaként a családi fotókon legtöbbször nem szerepel, mert a kamera másik oldalán áll. "Tavaly a megismerkedésünk 25. évfordulójára csináltam a feleségemnek egy albumot. Heteken át hajnalonként, titokban régi albumokból próbáltam beszkennelni azokat a képeket, amelyeken csak ketten vagyunk. Ez két dolog miatt volt nehéz: egyrészt a fotók főleg a gyerekeinket örökítik meg, másrészt a fotós ritkán tud megjelenni a saját készítésű pillanatképén – a szelfizés akkoriban még nem volt divat. Előadóként értelmetlenül sok kép készült rólam, magánemberként elég kevés."

Mint minden párnak, Ákoséknak is vannak olyan zenéik, amelyek csak kettejükről szólnak. "22 évvel ezelőtt életünkben először Amerikában jártunk, San Francisco-tól vezettünk Los Angelesig, ez kábé 600 kilométer. Mindketten ágról szakadt diákok voltunk, de megtudtuk, hogy a Drive Away rendszerében mások otthagyott bérautóit vissza lehet vinni a kiindulási állomásra. Jelentkeztünk, hogy mi Los Angelesbe mennénk, ha van kocsi. Mondták, jöhetünk, itt kell aláírni. Majd bevezettek az udvarra, ahol állt egy brutális daruskocsi, az az autólopó fajta. Ekkora autót még életemben nem láttam. Hogy bátorságot nyerjek, a rádiósmagnójába rögtön bedugványoztam az aktuális kedvenceket tartlamazó kazettát, és Peter Gabriel Mercy Street című számát körülbelül százszor hallgattuk meg ezen az úton."

akos-kazettak.jpgBASF és POLIMER márkák, valamint saját készítésű Soft Cell feliratozás.

VÁLOGATÁSKAZETTÁK

Szinte mindenkinek megvan az az utazós kazettája, amire pontosan emlékszik, hogy milyen ákombákom filctollas felirat volt rajta, és hogy TDK volt vagy Scotch, esetleg AGFA vagy Maxell, és hogy golyóstollal írta rá a számcímeket vagy rotringgal, vagy netán valamilyen eredetinek tűnő, de fogalmazzunk úgy, hogy "műsoros" kazetta volt. Ákosnak négy különböző kiadásban volt meg a Jethro Tull Thick As A Brick albuma, ezek között is csak egy háziversenyben lehetne eldönteni, melyik a „legeredetibb”.

Saját bevallása szerint korábban számos válogatáskazettát készített lányoknak: „A szalagmennyiség, amelyre kedvenc számaimat rögzítettem nők részére, nagyjából ötvenszer éri körbe az Egyenlítőt.” Ákos borítót is fabrikált az elajándékozott kazettákhoz: itt egy sztori, amely komolyra fordult, a hanganyag, a borító és a kapcsolat tekintetében is. Az akkori kedvencek, az akkor elmondani kívánt üzenetet hordozó dalok hangjai által azok az emberek, azok az évek is nagyot utaznak az időben, és a hozzájuk ragadt emlékekkel együtt szólalnak meg. 

SZÁMCÍMEK A MÚLTBÓL

Ákos januárban ÉLETEM ZENÉJE címmel indított egy sorozatot a Facebook-oldalán: fiatalkorának néhány meghatározó évéhez rendelt dalokat 9 éves korától 15 éves koráig, azaz 1977-től 1983-ig. (A sorozatot a későbbiekben folytatni akarja.) Az ilyen visszaemlékezés ugyanazt az ösztönünket piszkálja, mint a Zenetesó alkalmazás. Az egyes linkekre kattintva elolvashatjátok Ákos személyes ajánlóit, ÉRDEMES, szemelvényeztem néhány értékelő szófordulatot: "ízlésemet a délszláv lemezkínálat is erősen befolyásolta. Hogy mennyi hiánycikket kértek a jugó határőrök egy bakelitért cserébe, nem tudhatom, de akkoriban egy pakli Amo szappan vagy furulyába csomagolt golyórágó komoly csereértéket képviselt". Vagy: "A zenekar első lemezét remegő kézzel vittem hazáig, és még a celofánt is archiváltam, miután lerántottam a tokról." (Ismerjük el, hogy a celofántól minden egy kicsit elegánsabb lesz, mindenre kéne tenni!) A Thrillerrel kapcsolatban pedig: "felültöltős Akai/Videoton videomagnóról játszották le, bazi nagy kivetítőn, nekünk otthon csak fekete-fehérben ment az Onedin család, meg a Zsenyám zá pultyem".

"Azért lettem dalszerző, mert dalokat hallgattam egész gyerekkoromban. A Zenetesó alkalmazás nekem azért tetszik, mert egész életemben dalokat vadásztam, ültem a Kívánságműsor 2-től 5-ig adását hallgatva a Kossuth mellett, kezemet a PLAY és a REC gombokra helyeztve vártam, hogy jöjjön egy szám, ami tetszik, amit már rég szeretnék rögzíteni, ami nem az Orchideák című nóta Páger-Tolnay előadásában, mert az minden áldott hétfő délután lement. Oooooorchideák, fehér ooooorchideák, mondjátok eeel, hogy szheretheeeem... Jöjjön, mittudomén, a Popcorn téma, az kilencévesen nagyon bejött, titti-titti türüttü... Később egy csehszlovák gyártmányú lemezjátszó hozta meg az áttörést: nem csak azt hallgathattam, amit a rádióban adtak! Igaz, apám elsőre mindössze két lemezt vett, pár évig ezek közül lehetett választani, Vivaldi vagy Demjén. Ugyanebben az időben sírtam ki a szüleimtől, hogy fizessenek elő a rádióújságra. Abban előre benne volt, hogy mondjuk a Magnósok, figyelem című műsor szerdán 14:05-kor lesz Divéky István vagy Komjáthy György szerkesztésében, és kiírták az összes dal címét, sorrendjét, így: 1. Jakab-Hatvani: 220 felett (Neoton egy.), 2. Jagger-Richards: Nem kaphatok elégtételt (Rolling Stones egy.), stb. Elégtétel, na persze!"

ÉS A SAJÁT ZENÉD?

Az embernek van egy önképe, amely időnként megdől, ha tükörbe néz: nem az néz vissza rá, akit ő saját magának gondol. A hangunkkal is így vagyunk, időbe telik megszokni, hogy a mikrofon rögzítette hang különbözik attól, amit belül hallunk. A lemezekkel is így lehet, néha nehéz elfogadni, hogy ezt alkottam, de az is lehet, hogy néhány év távlatában egyet tud érteni magával az ember. "A zenetanulás sok kész panelt, zenei megoldást ültet el az emberben, fordulatokat, törvényszerűségeket. Nagyon tisztelem a tanult muzsikusokat, de van annak is előnye, ha az embert nem kötik ilyen szabályok. Persze korlátot is jelent, ha az ember képzetlen, ebbe szinte naponta beleütközöm. Dolgoztam sok remek hangszeressel, producerrel, invenciózus, klassz emberekkel, olyanokkal, akik sokkal jobb zenészek, mint én. Tőlük sokszor hallottam, amikor megmutattam egy új dalt, hogy na, ez nagyon ákosos. Nem biztos, hogy ez mindig bók, de nem tudok elképzelni annál többet ebben a műfajban, mint hogy az ember megtalálja a saját hangját, a saját zenei nyelvét. Leonard Cohen a Hallelujah első strófájában elmeséli, hogyan énekel a lantos király, hogy az Istennek tetsző legyen: negyedik, aztán ötödik fok, a szomorkás moll után jön a dúr emelkedettsége. („The fourth, the fifth / The minor fall, the major lift”). Talán ez a szabály, ez így mindig szép, de ha tudnék se akarnék így dalt írni. Igaz, emiatt minden hangért meg kell küzdenem, minden lemezem az első. Mindig elölről kezdem."

MI AZ ELSŐ ZENE, AMIRE EMLÉKSZEL?

Ezen Ákos nem sokat gondolkodott. Mint egy kvízműsorban, amikor azt mondják, hogy "magyar feltalálók, háromezerért", és két szó után rávágod, hogy Bíró László. "Mi a legkorábbi zene, amire címmel vagy előadóval emlékszel?" – Ákos kapásból: "ABBA: Eagle. 1977, ABBA-film a Corvin moziban, anyámékkal, kilenc éves voltam, az egész család hüledezett, hogy nahát, milyen furák ezek az őrült rajongók a filmen. Aztán jött a tévé, volt ilyen, hogy Zenés ajándékkosár az NDK-ból, meg slágerparádé, afféle revüműsorok, amiket akkor talán csomagban vett meg a Királyi Tévé vagy odaadták ajándékba, mittudomén, Marshall-segélyben. És a Pulzus! Meg az Egymillió fontos hangjegy műsora, milyen szellemes cím! Sajnos nem emlékszem pontosan, de volt egy, amelyikben egymást váltották a világító padlón a haknizó világsztárok. ABBA: Money, Money, Money, aztán a Boney M-től valami, talán a Ma Baker, Amii Stewart: Knock on Wood, Patrick Hernandez: Born to be Alive... Mindez ugyanabban a műsorban, megőrülsz! Ezt gyerekként látni a fekete-fehér Tisza tévén valóságos kultúrsokk volt. A hangot konkrétan úgy rögzítettem, hogy ráfordítottam a magnót a tévékészülék hangszórójára. És volt egy óriási osztrák zenekar, a Supermax. Szárazjégfüst, bozóthaj, platformcipő: totál hetvenes évek, sírsz! Később már kinyílt a csipám, felírtam apámnak, hogy mit kell hozni a jugó határról a kollégáktól, mert a Jugoton kiadásában rengeteg nyugati lemez megjelent. Készült a lista: egyszerűen kell a Kraftwerktől a Man Machine és az AC/DC-től a Back In Black, különben kő kövön nem marad itthon. Aztán a házban lakó gyerekekkel cserélgettük a lemezeket, ami tetszett, azt átvettük kazettára."

akos-kajagoogoo.jpg(Figyeljünk a csomagolópapír, a ceruza/töltőtoll és a letraset-technika együttes használatára)

 

"Sokáig azt hittem, hogy a Kajagoogoo utódzenekarának a lemezén az a szám úgy van, hogy fáp, tattarap, fáp, tattarap, fáp, tattarap, fáp, pedig nem is, ott simán csak ugrott a lemez, nekem meg úgy volt felvéve. Húsz évvel később megvettem CD-n, és akkor jöttem rá, hogy félreértésben éltem le két évtizedet." Akkoriban nem volt még Shazam meg Spotify, sok-sok év várakozás, kutatás, figyelés és szerencse van abban, hogy Ákos most meg tudja nevezni a Supermax - It Ain't Easy című dalát abból a régi tévéműsorból,. Ebből a szempontból zenetesók vagyunk. Én 15-től 30 éves koromig azért vettem meg komplett lemezeket, hogy hátha a borítóba bele lesz írva annak a neve, aki azt a bizonyos szaxofontémát játszotta 1958-ban.

Azok, akik a Zenetesóban életük fontos élményeihez a leginkább hasonló zenéket választják ki, mint Ákos, a Hősök vagy a Mary Popkids, közelről nyerhetnek betekintést ezen előadók egy napjába. Ne hagyjátok ki!

VONALZÓVAL ÉS KIS PIROS FILCCEL

"A rádióújságban a derékszögű iskolai vonalzómmal, kis piros filccel egy hétre előre aláhuzigáltam a rögzítendő számokat. Örökké hálás leszek a korabeli szerkesztőknek, Göczey Zsuzsának és a többieknek, mert nekik köszönhetem, hogy zeneőrült és lemezgyűjtő lettem. A szombatonként a 3. műsor – a későbbi Bartók adó – hullámhosszán 14.05-kor jelentkező Lemezbörze helyett című sorozat alapozta meg a gyűjteményemet, innen rögzítettem például az első Jethro Tull- vagy The Police-felvételeimet, komplett albumokat. Volt olyan banda, amelyiknek az összes lemezét leadták zsinórban! Nem lehetett kazettával bírni. Vége volt a világnak...!"

 

akos-polimer1.jpgU2 borító Ákos interpretációjában

akos-polimer2.jpgA-oldal, B-oldal, háromféle betűtípus, gondosan megválasztott papír

 akos-bonanza-various-artists.jpgEzt Ákos 1988-ban csinálta Krisztának, aki azóta a felesége. Négy gyerekük van.

 

91 komment

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!

süti beállítások módosítása