Ezzel kezdődött a jazz

Ezzel kezdődött a jazz

2008.10.12. | Horváth Oszkár

...legalábbis számomra: 1959, Dave Brubeck Quartet - Take five. 35 évvel később én 14 éves vagyok, egy osztálytársam kölcsönadja kazettán Dave Brubeck egy albumát és egy szintén 1959-es Jazz on a summer's day című válogatást. Mindkét kazin a Take five az első szám, a szaxofonos Paul Desmond szerzeménye.

Ezzel a két kazettával indultam el egy évre külföldre, ahol mindenféle külső behatás nélkül a helyi könyvtárból elég szépen átalakítottam a zenei ízlésemet. Emlékszem, utána 16-18 éves korunk között rongyosra hallgattuk a Jazz on a summer's dayt a srácokkal, akikkel zenéltünk.

Nem tudnám azt mondani rá: "miii ez a bárzene?", és szüljön sünt, aki igen. Viszont a szemüvegkeretekre azt hiszem, egy szolid esztétikai diskurzus keretében kitérhetünk!

A Take Five az egyetlen olyan felvétel, amihez a Secondhand Songs-on 113 feldolgozást találtam felsorolva, pedig ez egy elektronikus zenével fogalkozó oldal. Az öreg egyébként itt járt kb. 3 éve, és amikor hallgattam, megértettem, mi az a nyugalom és méltóság, amihez 70 évet kell élni, hogy be tudd mutatni.

1959 és környéke egyébként is nagy jelentősséggel bír, a klasszikus jazz fénykora. Utána elindulnak a kísérletezések, keresik a hangot. A Kraftwerk és Jean-Michelle Jarre által is használt ARP2600 szintetizátornak köszönhetően beköszön az elektronika is a jazzbe, majd a jazz, a rock és a latin zene - és bármi más - keverékeként létrejön a világon valaha létezett legjobb és legnehezebb élőzene, a fúziós jazz.

Lenyugodnak a kedélyek, a smooth jazz képes még a pop világába is feljutni, egyesek szerint lejutni. Szerintem újabb remény arra 30 év után, hogy az is megszeresse a jazzt, aki nem zenész.

Végül ismét teret adva az elborulásnak, jellemzően részben vagy főként samplingelt vagy bakelit alapokkal elindul az az általam is képviselt vonal, amibe aztán a jazzy house-tól kezdve a rappeléssel megtűzdelt hangszeres jazzig minden belefér, és egyszerűen hanyagul a nu jazz elnevezéssel illetik, és magyar előadói a koncertéletben olyan soha nem látott népszerűségre tettek szert, amelyre szerintem 20 éven át a többi népszerű zene stílus között a Benkón kívül senki nem volt képes. Folyt. köv.

Most indulnom kell a Jazzy rádió dalversenyének díjkiosztójára, kíváncsi vagyok a díjazottakra, és fellép a tavalyi győztes is. Magára ismer valaki a cikkből? Várom azok hozzászólását, akik 8 évesen már rá is úntak a jazzre, esetleg külön szobájuk volt a zenegyűjteménynek. Egyúttal beköltöznék a szobájukba.

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr76710047

Trackbackek, pingbackek:

Pingback: B-oldal » Krakózia kedvenc zenésze 2009.04.15. 08:28:35

[...]/>Mint azt korábban leírtam, számomra egy 1959-es válogatással kezdődött a jazz, ezen hallottam[...]

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

trainmodeller · http://trainmodeller.freeblog.hu 2008.10.13. 11:16:45

Hát. Azt akarom mondani, hogy tizenévesként kattantam rá a jazz-re. Nem volt az olyan régen azért. Akkor volt a Rádió Bridge, és esténként BBC műsorokat nyomtak, egy "öreg fószer" jazz műsorára eszméltem rá. Első pár alkalommal elkapcsoltam a "nyivák"ról, aztán ott ragadtam.
Akkoriban nem volt egy vasam sem arra, hogy CDket vegyek és még internet sem igazán, hogy utánanézzek. De tetszett és szinte minden este ott ültem a rádió előtt és hallgattam a műsort. Majd, kiderült, hogy bátyám feleségének szüleinek van jó pár igazi régi bakelitje. Aretha Frankiln, Louis Armstrong, és egy igazi _válogatás kazetta_ készült hát ebből, ami a mai napig megvan...
Azóta meg van nu jazz, acid jazz, és a többi stílus, meg internet és zeneboltok, szóval fordult egyet a világ, a jazz viszont azóta is az nekem, ami. Csak ezt akartam mondani.

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2008.10.13. 15:00:39

Sting: Englishman In New York, 1988. Először utáltam azt a számot! Hogy lehet egy pop nótában végig szopránszaxofon szóló, swinges rész és drum 'n' bass egyszerre? Nos, mindez kerek 20 éve történt... Lassan megszerettem Stinget és az akkori New York-i jazz muzsikusait, s rajtuk keresztül a kortárs amerikai akusztikus/fúziós jazzt. Persze a "Mester" Miles Davis és tanítványai voltak a másik vonal... Azóta meg már blogot írok róluk. Hihetetlen! :)

Horváth Oszkár · http://oszkarsag.blog.hu 2008.10.13. 16:14:28

:-) Mondok jót, én azt nem értem, hogy a közepén miért van egy ostoba, 80-as évek stílusú szinti dob "szóló", a swing rész előtt. (Ezt méltattad te drum'n'bassnek, de annyira nem jó...:)

Nagyon nagy zene, a feldolgozások között a "Jamaican in New York" mellett még néhány kombinációval elférnénk! "Egy magyar Nepálban", "két argentin Hong-Kongban", stb.:
www.secondhandsongs.com/song/11054

Abban a Sting számban Branford Marsalis játssza a szaxofon szólót, akinek ugye a tesója, Wynton is zenész. Branford évekig nyomta a Tonight Show with Jay Leno-ban mint "Showder Band", a saját bandája talán az első már nem acid jazz, hanem nu jazz cucc, amit valaha hallottam: Buchshot LeFonque.

www.youtube.com/watch?v=ZtltFfF5PhU
www.youtube.com/watch?v=Nh86k1VwilM
www.youtube.com/watch?v=hmmzBF72qSo

És akkor még 1920-1945 közti dolgokat nem is méltattuk. Egyre kell nagyon vigyázni, fúziós zenét éhgyomorra ne hallgasson az ember, mert könnyen hangszert vált inkább, hátha az jobban megy. Én ezt tettem...

Horváth Oszkár · http://oszkarsag.blog.hu 2008.10.13. 17:11:17

Ja, és persze ismerem a blogodat, hiszen 8. lett a Goldenblog kult kategóriában - az enyém (a Helyesírás) meg 9. :) Szomszédok vagyunk, Greg.

:D

Szétkommentfloodolom a béoldalt.

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2008.10.15. 08:12:09

Az Englishmanben a dobszóló és swinges rész is NY színes forgatagát és zenei gazdagságát hivatott szimbolizálni. Legalábbis Sting szerint...

Igen, szomszédok vagyunk! És gratulálok a B-oldalhoz! Mindjárt jól be is linkelem a GregJazzBlogról! :)

GregJazz · http://gregjazz.blog.hu 2008.10.18. 00:30:12

Adalék Marsalisékhoz: Ellis apuka zongorista és zenetanár, Delfeayo pozanos és Jason dobos.

Káin és Ábel (Branford & Wynton):
www.youtube.com/watch?v=CS-1LTAr-6Y

Porchmonkey 2008.10.21. 14:07:35

Nosferato, ismered a Bolyki Brothers Take5 feldolgozását? Must see.

www.youtube.com/watch?v=JN-6qygjsGg

Horváth Oszkár · http://oszkarsag.blog.hu 2008.10.21. 15:14:17

Hehe, jó, nem ismertem. Ez az a fajta éneklés, amikor már nem is ének az énekhang, hanem egy hangszer, mint Bobby McFerrin esetében, vagy Winand Gábornál.

Szájtrombitálásra még egy példa, Raul Midon:
www.youtube.com/watch?v=BTv24sSNXHc
(Szar a gitár riff is...)

Porchmonkey 2008.10.22. 23:29:41

Cool. Nagyon bírom az ilyen (jó értelembe) "bohócokat" :)

ZZZZZ 2009.04.15. 23:25:36

nosferato, nagyon érdekelne, melyikünk adott neked Brubeck kazit annó '94-ben... Nem is tudtam, hogy volt közöttünk jazzista...

Horváth Oszkár · http://oszkarsag.blog.hu 2009.04.16. 00:16:30

@ZZZZZ: :) Berénytől kaptam! Februárban véletlenül összefutottam vele a Take5-ban, vicc a viccben...

Hardcore jazz cuccai voltak ahhoz képest, h nekem előtte "csak" Benkó CD-k, kazik, teljesen más szak... A dixie meg a ragtime az olyan, mint az állatok, növények vs. gombák - kurva jó, de se helyváltoztatásra, se fotoszintézisre nem képes. Utána már magamtól vettem a dolgokat, meg egyszerre ömlöttek be az impulzusok a zenekarba is, 2-4 éven belül mindenki átváltozott.

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!