Ami az angol politikai elitnek az Eton, ami a román foci válogatottnak a Steua, az volt a 90-es évek hazai pop krémjének a 88-as siófoki Interpop fesztivál.

Annyi friss vér jött, némelyik az új évezredig is táplálta a pop ütőerét. A teljesség igénye nélkül megemlítenék pár fellépőt, azokat, akik vitték valamire, akik eladtak pár ifa platónyi lemezt és akikből a Blikk főszerkesztője felhúzta a nyaraló terméskő kerítését.

Kezdjük az akkor aranyos és 12 éves fejjel jó nőnek tűnő Pap Ritával. Bodnár Attila írta neki a dalt, "Hét forró éjszakán". Annyira komolyan vehették, hogy azóta is egy pár. Később a művészetet már nem érzelmi oldalról közelítették meg, hanem gazdasági szemszögből. Felfedeztek egy óriási piaci rést és ráálltak lemezeket csinálni gyerekeknek, ebből lett az aranyos kiskutyus, a csovicsovidzsaszper meg a társai. Ma már csak erőszakosabb állatokról énekelve lehetne felkelteni a gyerekek érdeklődését, de nehéz lehet mondjuk a dínó helyet kiénekelni, hogy "Tyrannosaurus Rex" meg hogy "Carcharodontosaurus". Így a comebackre kicsi oddsot adnak az angol irodák.

Folytassuk a Királlyal. Jut eszembe: a saját fülemmel hallottam B. Tóth László szájából, hogy amikor felhívták valami újságtól 2001 januárjában, hogy mit szól a Király halálához, azt mondta, hogy a Király már 77-ben meghalt. Szóval a mi Királyunk 88-ban élt és virult, a "Valahol bús dal szól" című számmal indult, de a sok oktáv ott kevésnek bizonyult, nem nyert. Na, ezzel nem nyert:

Folytassuk azzal, aki nyert: (Sárközi) Anita. Ő számomra akkor maga volt a megtestesült szexualitás, de nemsokkal később apám vett egy parabolaantennát és könnyen elfelejtettem Anitát. Tizenpár évre rá jött egy visszatérő lemez (mellékelt kép), ami inkább a régi számok tupírja volt modern hangzással, úgy mint olyan Cher-féle úsztatott énekeffekt (producere B. Tóth László). Nem akarom bántani, de a Wikipedia-n nincs megemlítve a híres Aniták között, ettől persze még élhet teljes életet az ember.
 

Elnézést kérek a Fan-Fan zenekartól, de nem maradt meg bennem semmi az ő produkciójukból, pedig arra is emlékszem, hogy hány kiló dinnyét ettünk meg az unokabátyámmal, amíg a nagyinál néztük a fesztivált a tévében. Magamnak és a hozzám hasonló feledékenyeknek, íme tőlük egy dal, nem a fesztiválos, mert az a "Papa, ne prédikálj" volt.

Az Exotic-kal zárok. Na ők kettőt is vettek a sláger hashajtóból és megállíthatatlanul jött belőlük. Akkoriban nem lehetett úgy elmenni egy vidéki könyvesboltba sem, hogy 5 percen belül valaki ne kérjen egyet a Trabantos lemezből. A fellépő számuk címe: "Szolíd árak, forró vágyak". Ötletem sincs milyen szituációban pattanhatott ki a fejükből a dal. Ennél konkrétabban (és szebben) csak Dopeman fogalmazott ugyanezen témában.