Tavaly a Story! online-ban felröppent a hír, hogy a Hooligans egyik slágere egy Hanson dalra naggggyon hasonlít. Persze az orgánum nem meglepő módon a "lopás" kifejezéssel élt, gondolom ezt úgy úszhatták meg, hogy a megjelenés így is úgy is a zenekar hírnevét építi. Tóth Tibor zeneszerző nem erőltette meg magát a reagálással: "(...) Összesen tizenkét hang van, amit ha össze-vissza variálnánk, akarva akaratlanul is hasonlítana egy másik dallamra. (...) a t.A.T.u.-t is meggyanúsították, hogy az egyik slágerüket a Good Charlotte-tól lopták. (...) mennyi az esélye annak, hogy a két zenekar hallott egymásról?"

Hát ha mi hallottunk mindkettőről, akkor ők is hallottak egymásról, ezt ne feszegessük. Ami pedig a hangokat illeti, egy néhány egymást követő hangból álló dallamra több százezer kombináció van, ha még a ritmikát is hozzávesszük, akkor több millió. Ha egy egész versszakot vagy refrént tekintünk, akkor több tízmillió. Ha ezek után két szám még hangszerelésében is hasonlít, az nem a vak véletlen műve, de meg kell védjem a magyar előadókat: inkább csak a hasonló gyökerek (értsd, ahogy akarod), közös példaképek okozhatják a hasonlóságot. Mindenki döntse el maga:

• Összehasonlítás: I will come to you (mp3)
• Összehasonlítás: Christmas time (mp3)

Eleve a Story! online-on mellékelt szám nem a "Szabadon", hanem a "Játszom". Ezt hasonlítják össze az "I will come to you" c. Hanson számmal. Az igazi logikai buktató azonban az, hogy egy másik forrás ugyanezt (!) a "Christmas time"-mal veti össze, ami szintén Hanson. Na most akkor két Hanson számra hasonlít? A Hooligans akkora genyó és zenei mumus, hogy egy számához mindjárt kettőt is ellop három pisis szörfösivadéktól? Szerintem egyszerűbb a dolog: sablon zene, sablon hangszerelés, sablon eredmény. Fülbemászó, egyszerű, közérthető: ebből bazmeg ez jön ki. Se egy rendhagyó zárlat, se 4-5 szólamú akkordok, se transzponálás, se moduláció, se komolyabb riff vagy kiállás, se egy jellegzetes overdrive hangszín, se billentyű. Na... nem ezeken a számokon oktatják a zeneelméletet.

Ezzel az erővel azt is mondhatnánk, hogy a refrén egy része hasonlít a Roxette Listen to your heart-jára, vagy a Vereckei-hágó George Michaeljének, Homonyik Sándornak Álmodj királylány c. dalához. A Boci-boci tarkát meg Strausstól lopták, ha-ha, rács mögé minden óvodással, követ a nyakukba és a folyóba velük!

Amikor a New York Post magazin a Red Hot Chili Peppers "Dani California" és Tom Petty "Last dance with Mary Jane" című száma között próbált hasonló feszültséget kelteni, Petty egy Rolling Stone interjúban reagált: "egy csomó rock'n'roll szám hasonlít. Kérdezzétek meg Chuck Berryt. A The Strokes koppintotta tőlem az American girlt saját, Last Nite című számához, és aztán láttam velük egy interjút, amiben beismerték. Hangosan röhögtem, annyit mondtam 'Jól van, egészségetekre!'. Engem aztán nem zavar."

Idén decemberben hasonló kellemes ügyben találta meg Joe Satriani elismert gitáros a Coldplay zenekart, szerinte a "Viva la vida" az ő "If I could fly" elnevezésű dalát használta ugródeszkának - a Stereogum információi szerint ha Satrianin múlik, ebből bírósági ügy lesz. A Coldplay tisztelettel tagadja a vádakat. Mondjuk én se feküdtem le Richard Burtonnel, és a dalszöveg szerint Billy Jean sem Michael Jackson fia (mondjuk lehet, örül is neki, hogy nem rokonok:).

Ez a megmondalakapunak viselkedés azonban időnként eredményre vezet, és a bíróság megállapítja a szerzői jog megsértését (copyright infringement), nyilván legtöbbször azért, mert valóban lopásról van szó. Timbaland például Nelly Furtado 2006-os albumán a Do It című számban "elfelejtette" megemlíteni Janne Sunit szerzőként - pert vesztett. Jobbat mondok, 2005-ben a belga Salvatore Acquaviva pert nyert Madonna ellen, mert 80-as évek eleji Ma View Fout L'camp dalának dallamát Madonna 1998-ban Frozen néven hála nélkül vitte sikerre. A számot betiltották a belga TV-kben és rádiókban, visszavonták a lemezeket, bár kártérítést nem ítéltek meg.

Nem záródott jóváhagyó ítélettel a Nirvana Come as you are c. száma elleni per, az ügyet ejtették Kurt Cobain halálakor, a Killing Joke addig állította, hogy a sláger híres riffje az ő Eighties c. számukból való. Fellebbezés után nyerte csak meg a Bee Gees azt a pert, amelyben 1977-es How deep is your love c. dalukat támadta Ronald H. Selle, aki 1975-ben írta a hasonló, soha ki nem adott Let it end (azaz hadd legyen vége) című számot. Nos, ha másnak nem, a pernek tényleg vége is lett, ilyen szempontból szegény Ronald gyerek is elégedett lehet.

Hogy szakmai fejtegetésemet alátámasszam (eleve mi lehet a szakmám?), egy már-már a hallgathatatlanságig bonyolított szerzeményt, a magyar Mizar zenekar Eternity c. darabját csatolom. Azért, mert ez a fajta vokális fúziós zene az, ami a plagizálásban se donor, se recipiens oldalról nem fog részt venni. Mivel ők nyerték a 2007-es Jazzy Dalversenyt, rendszeresen hallhatók a rádiócsatornán. A Hooligans rajongóknak nem lesz vele metszete, de ha az a kérdés, hogy melyik zenén lehet a zeneelmélet és dalszerzés elegánsabb fogásait prezentálni, akkor például ezen. Akinek itt van egy kis Diana Krall érzése, ne piruljon el, Sárközy Fanni hasonló kompetenciával bír.

Mizar - Eternity:

Előző cikkünk: Gyöngyhalászok »