Minden, amit tudni akarsz a ...Slashről

Minden, amit tudni akarsz a ...Slashről

2009.05.21. | Péter Bócsi

Már akkor kiszúrtam a Slash könyvet, amikor Nikki Sixx Heroin Naplók című kiadványát először felfedeztem egy könyvesboltban, de mivel Nikki könyve sokkal izgalmasabbnak tűnt újszerű formájával és különleges tartalmával, Slashnek egészen mostanáig türelemmel kellett lennie. Bocs, Slash. Most viszont itt a te időd!

A könyv alapján részletesen megismerhetjük Slash emlékeit, a zene iránti elkötelezettségét, na meg azt a furcsa nihilt, amiben élete nagy részét tengette, illetve tengeti, miközben betekintést kapunk egy óriási zenekar mindennapjaiba, küzdelmeibe, sikereibe és rothadásába.

A történet természetesen a gyerekkor felidézésével indul. Bár kor- és sorstársaival összehasonlítva Slashnek látszólag nem volt különösebben megrázó a gyerekkora, de a szülők (szépséges fekete anya és elvont, művészetekért rajongó fehér, hippi apa) válása azért neki sem kedvezett. A divat szakmában dolgozó anya a válás után nem élt hétköznapi életet. Így ha csak rövid időre is, de Slash akár nevelőapjának is mondhatta volna David Bowie-t, akinek tök természetes volt, hogy a felesége és a családja mellett teljesen nyíltan szerelmi kapcsolatot tartott fenn Slash anyjával. Slash világában azért valami már ekkor sem stimmelt: állandóan szökni akart, mivel meggyőződése volt, hogy anyja és apja nem a valódi szülei, csak elrabolták őt az igazi családjától. 

Kiskamaszként a BMX a mindene, ebből a szenvedélyéből Steven Adlerrel, a Guns első dobosával kötött életre szóló barátsága zökkenti ki. No meg Eddie Van Halen Eruption című forradalmian újszerű szólója, valamint az Aerosmith Rocks című albuma. Ez utóbbi olyan szinten megérinti, hogy az Aerosmith azóta is a legfontosabb hatása és legnagyobb kedvence. A rock zenével ismerkedő kamasz sajátos módon bővíti kazetta gyűjteményét. A nem kicsit kleptomán ifjonc mindent ellop, ami érdekli. Kiváló tolvajnak bizonyul, s ez a mániája bizony nagyon sokáig elkíséri. Próbálnám szépíteni, de nehéz: kurva sokat és nagyon profin lop, nemcsak zenéket, gyakorlatilag mindent megszerez magának, ami megtetszik neki.
A könyvben lépésről lépésre nyomon követhetjük a zenei karriert az első szárnypróbálgatásoktól a Guns megalakulásán majd felbomlásán keresztül egészen a Velvet Revolver első komoly sikeréig. Érdekesség, hogy a sztori befejezésekor Slash még roppant lelkes és bizakodó a Velvet Revolver jövőjét illetően, azóta persze tudjuk, hogy nem jöttek be a számításai, és ismét énekes nélkül maradt (a legfrissebb hírek egy érdekesnek ígérkező szóló lemezről szólnak sok-sok neves vendéggel). Egyébként az énekes hiány (Axl sokszor cserbenhagyja a zenekart) olyannyira végigkíséri a pályáját, hogy Steven Tyler, Aerosmith énekes állítólag minden alkalommal a képébe röhög, és megkérdi Slasht: „Hol az énekesed, haver?”.

Slash egész történeten végighúzódik az a furcsa szeretem / gyűlölöm viszony, ami közte és Axl között kialakult és a végén egészen extrém formát öltött. Látható, hogy Axl furcsa hóbortjai, kiszámíthatatlansága és irányítási mániája nemcsak a közönséget paprikázták fel számos alkalommal olyan szinten, hogy utcai zavargások, rombolás követett egy-egy félbeszakított koncertet, de a zenekart is teljesen szétzilálta, miközben teljesen megőrjítette az amúgy is roppant labilis társaságot. Az elmérgesedő, pereskedésbe, csúnya sárdobálásba torkolló kapcsolatokat jellemzi, hogy Slash a könyvében roppant óvatosan és diplomatikusan fogalmaz minden olyan témában, ami Axl Rose-t érinti. Ha engem kérdezel, világos, hogy azért, mert félő, Axl simán pert akaszthat Slash nyakába még most is egy sértő vagy igazságtalan állítás miatt. Szomorú, hogy itt tartanak, de ez van. Természetesen szóba kerül az eredeti Guns reunion kérdése is. Slash elég kategorikus és a rajongók számára lehangoló okfejtése szerint ennek az esélye zéró. Elnézve a mai történéseket – végre kijött Axl-től a Chinese Democracy – tényleg semmi nem jósolja az újjáalakulás bekövetkeztét. Mindezek ellenére én nem vennék rá mérget, hogy ez sosem fog megtörténni. Mégpedig azért nem, mert egyértelműen érezni, hogy Slash a szíve mélyén nagyon is szereti és tiszteli Axlt -, és nagyon hiányzik neki az a zseniális dalokat játszi könnyedséggel létrehozó együttműködés, ami egykor jellemezte őket (persze ne felejtsük ki Izzyt sem, aki az alkotási folyamat aktív részese volt, vele szintén remekül tudott együtt dolgozni Slash). Egyébként Slash beszámolói alapján Axl egy önkínzó és totál öntörvényű zseni, aki az amúgy bivalyerős témákat meghallgatva, s fantasztikus érzékkel itt-ott megváltoztatva azokat, még magasabb szintre emelte, és igazi dalokká formálta a többiek ötleteit.

Természetesen szó van az alkohol és kábítószer függőségről is. Slash ebben többszörös világbajnok,  bár Izzy, Duff és Steven is példásan teljesít. A nagy önpusztításban legrosszabbul talán Steven járt, ő igazán kicsinálta magát, de szerintem Slashnek is csak egyszerűen szerencséje volt. Hosszú lenne felsorolni, mi mindennel és mennyi ideig pusztította magát. Ami meglepő és szomorú, hogy mindez bizony még 2006-ban is tartott. Hogy azóta mi van? Erre igazán csak Slash tudna választ adni, de van egy olyan érzésem, hogy ez a játszma még nem ért véget.


A csajok, szex témakörben is jócskán kapunk betekintést. A dorbézolás végét Slash házassága és két gyermeke jelenti, bár azért itt sem mernék nagyobb összegben arra fogadni, hogy Slash végleg megállapodott és lenyugodott. Mindenesetre szép felesége van, aki úgy tűnik, kordában tartja a trehány és lusta rock zenészt, és két tündér kisfiúval is megajándékozta őt. Az már más kérdés, hogy a fiúk keresztnevei (London és Cash), illetve a tény, hogy Slash első gyermeke megszületése előtt kutyát vesz felkészülés gyanánt, nem árulkodnak pallérozott elméről, de hát maga is beismeri, hogy bizony sem ő, sem a banda többi tagja nem tudta elvégezni a középiskolát. Mondjuk, ettől még lehetnének esetleg intelligensek. Az igazság azonban az, hogy erre utaló jelekből nem sokat találtam a könyvben.

Persze, van egy csomó sztori zenész kollégákról, turnékról. Ahogy a Mötleynek a Whitesnake volt az állandó céltáblája, Guns-ék a Great White-ot és a Poisont gyalázzák folyamatosan. Ez persze egyrészt simán magyarázható, ki nem adna egy jó nagy tockost mondjuk C.C Devil, Poison gitárosnak, de azért mégsem szimpatikus. Mint ahogy az sem, hogy gyakorlatilag egy-két bandától eltekintve mindenkit agyon fikáznak (a lemezkiadás előtt álló kezdő Gunst menedzselni akaró Paul Stanleyt is, amit sosem fogok nekik megbocsájtani). Sok történetet olvashatunk a Guns botrányos koncertjeiről, többórás késéseiről (amit szégyell az egész zenekar, ráadásul a Metallicával közös turné során Slash szembesül azzal, hogy milyen is, ha egy zenekar profi módon működik, és minden este meghal a közönségéért, na, ettől az élménytől teljesen kikészül). De megtudhatjuk azt is, hogy milyen jó poén a Soundgarden műsora alatt részegen, egy szál csizmában, cilinderrel a fejünkön guminőt dugni a színpadon…

Érdekes tapasztalás számomra, hogy bár Nikki Sixx és Slash esetében is napnál is világosabb, hogy mekkora pöcsök, Sixx esetében empátiát tudott ébreszteni bennem a könyve egy függő, de felettébb értelmes, intelligens zenész iránt. Slashnél ez valahogy nehezen jön. Nem tudom, lehet, hogy ebben az írásba besegítő újságírók a ludasak. Mindenesetre azt javaslom, hogy Slash-ben ne keressünk többet, mint ami: egy zenéért élő, karakteres gitáros, aki játékával és egyedi fazonjával egy hatalmas, de rövidéletű banda tagjaként írta be magát a rock történelembe. Mert beírta: a póz a tökig engedett Les Paullal, félmeztelenül, pulikutya frizkóval örökre az övé marad!



A Cartaphilus kiadványa tartalmas, érdekes munka, s bár a Nikki Sixx féle naplóval való kényszeres összehasonlítás során - nálam legalábbis – több tekintetben is alulmarad, ez egy olyan könyv, amit minden egykori és mai Guns fanatikus nagy élvezettel forgathat.

És hogy ne maradjatok zene nélkül:

Nikki Six: Heroin Naplók | Rózsák háborúja a Kinai Demokráciában

12 komment · 2 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr941101145

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: boom beach hack online no survey no password 2018.01.29. 20:56:01

Egy valóban pokoli lecke (Sleepers - Pokoli lecke, 1996) - asanisimasa

Trackback: Csucsu - REFLUX 2009.06.12. 18:08:43

"A szellemi elnégeresedés, az ami igazán zavar." - Interjú Axl Rose-zalA SZUB riportere és Ábel Anna hónapokig tartó egyeztetések után két ráncfelvarrás közt beszélgethetett a saját seggébe fulladó Axl Rose-zal, a Guns N’ Roses ikonjával. Axl most s…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rettentó 2009.05.21. 09:53:27

"Mert beírta: a póz a tökig engedett Les Paullal, félmeztelenül, pulikutya frizkóval örökre az övé marad!" ...meg Joe Perry-é :-P

Glarion 2009.05.21. 10:11:47

Egyébként mindenképp ajánlom ugyanebből a könyvsorozatból Stephen Davis: Aerosmith könyvét, nagyon jó képet ad a 60-70-es évek Amerikájáról az elején, majd az együttes alakulása után annak életről, megpróbáltatásairól, és tele van érdekes információkkal, Guns 'n Roses is előfordul benne, meg Jimmy Page (aki egyszer lenyúlta Steven Tyler csaját :D), szal ha Slash könyv bejött, szerintem az is befog.

Acid Amadeus 2009.05.21. 10:53:48

Én nagyon bírom ezt a csávót, egészen odáig fajult imádatom iránta, hogy magamra akartam tetováltatni :). Hál'Isten nem volt hosszan tartó elhatározás.De hatalmas fazon és zenész, tény.

Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2009.05.21. 11:06:56

Háháháh, pulikutyás képen találd meg Brian May-t!!! :)))

rettentó 2009.05.21. 11:07:18

OFF: Glarion: Igen az Aerosmith-könyv nagyon jó és a magánéleti dolgok mellett a zenéről is bőven van benne szó. Miatta szerettem meg a korai Aerosmith-t.

porkolabisti 2009.05.21. 17:09:52

Slash fenn van a twitteren is, itt: http://twitter.com/SlashHudson
szóval most már a mindennapjairól is tudhatunk:)

Fejlődő Szervezet 2009.05.21. 21:16:35

egy zenéért élő, karakteres gitáros, aki játékával és egyedi fazonjával egy hatalmas, de rövidéletű banda tagjaként írta be magát a rock történelembe

Szerintem akik szeretjük és főleg "ismerjük", soha nem is (akartunk mást látni) láttunk mást benne. Mindig elgondolkodtatott az, hogy vajon Slash elismert zenész-e? Persze nem nekem, nekünk, hanem ugymond a "szakmának" (de hülye szó). Mindazonáltal tudom, hogy ezen agyalni vajmi kevéssé méltó, és ugyanennyire időpocsékoló is. Ugyhogy be is fejeztem.
Klassz írás, asszem indulok is a bótba. Köszi!

Glarion 2009.05.21. 22:23:37

OFF: rettentó: Én is így voltam, csak pár számot ismertem tőlük, mikor elkezdtem olvasni a könyvet, és a könyvvel együtt, ahogy haladtam és születtek meg a számok, úgy hallgattam meg azokat itt-ott (főleg youtube-on, olvasás közben), és a könyv végére nagyon megszerettem a bandát. :D

rettentó 2009.05.22. 07:59:55

Fejlődő Szervezet: Nem Slash-t akarom ekézni, félre ne érts, de ha elismertségről van szó, akkor beszélhetnénk az együttes egykori fő dalszerzőjéről, Izzy Stradlinről is, aki az utóbbi négy lemezét csak a neten keresztül tudta árulni. Persze a GNR-hangzáshoz mindkét gitáros hozzájárult, de nem Izzy-t szoktam látni a Guitar... című magazinok címlapján.
Érdekes, hogy ő, aki először lépett ki, most Axl-lel és a Velvet Revolver tagjaival is jóban van (többször fel is lépett a GNR-rel), és nem lenne ellenére egy újjáalakulás.
Szerintem egyszer úgyis összeállnak és csudákat fognak művelni.

Fejlődő Szervezet 2009.05.23. 18:59:21

@rettentó:
Nem értettem félre, kb minden szavad arany.

dru. (törölt) 2010.01.30. 22:29:46

na azért nem kell ám annyira félteni Paul Stanley-t. még jó, hogy a Guns elküldte a picsába, amikor drága Paul javasolta a fiúknak, hogy írják át a Welcome to the jungle-t poposabbra...
a Kiss elég anyagias banda, nincs a dalaiknak mélyebb értelmük és zeneileg se nagy hűha, de a színpadi show-juk, a figurák, a zene azért odabasz. nem fikázni akarok, szeretjük a Kisst.

Medgyesi Balázs 2013.01.17. 08:51:23

Jolvan jo h a pulikutyas frizura meg a tokig engedett gitar de a cigit a szajbol minden egyes pillanatban hogy tudod kifelejteni ? :*
Slash egy olyan egyedi szemelyiseg akire csak felnezni tudok a tudasa es a miatt h azt a sokregi rossz multjat kordaban tudja tartani , ha nem is masert akkor a csaladjaert :D :X

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!

süti beállítások módosítása