Armstrong fesztivál Bánkon

Armstrong fesztivál Bánkon

2009.06.30. | camparisoda

Inkább Bánk, mint a bank - mondta Herbert Christ nyugdíjas banktisztviselő, aki persze nem erről, inkább csodálatos trombitajátékáról ismert. Pénteken és szombaton rendezték Bánkon a VI. Louis Armstrong Jazz Fesztivált. (www.jazzfesztival.hu, www.to-hotel.hu)

Mint B-oldal közeli outsider, említésre méltónak ítélem az eseményt, melynek egyik állandó házigazdája Joe Muranyi, Armstrong egykori zenésztársa, a szerény és közvetlen, jó humorú, idén 81 éves művész. Korára csupán kissé tipegő járása, kezének finom ráncai emlékeztetnek, mert mikor klarinétja megszólal, belőle titkos műhelyek legfinomabb selymeként árad a zene, szemében kamaszos fény csillog, és fújás közben is mosolyog. (Milyen nagyszerű lehet egész életünkben azt művelni, amit szeretünk, és amihez nagyon értünk!)

Hirtelen ötlettől vezérelve ültünk kocsiba az estig tartó esőzés után, és "szaladtunk fel" a szlovák határ közeli Bánkra. Sajnos lemaradtunk a 7-kor fellépő Jazz Steps (H) műsoráról, csak a 9-felé kezdő, Siergiej Wowkotrub (nagyonállatjó) hegedűssel fellépő, öreg jazzrókákból álló Jazz Band Ball Orchestra (PL) remek műsora alatt érkeztünk meg. (www.triosergeja.neostrada.pl, www.jazz-band-ball-orchestra.pl)

Joe Muranyi a színpadszéli takarásban ült, időnként bejött, és beszállt, játékával emelve az amúgy is kitűnő produkciót. Örömzene egész este, kivételezetteknek éreztük magunkat: mi lesz itt ma még!?

Méreteit tekintve a fesztivál szó kicsit fellengzősnek tűnhet, mert inkább klubhangulat uralkodott - lehet, hogy csak az időjárás miatt. A sok jónevű, tehetséges, világot járt fellépő névsora mindenképpen indokolja a fesztiválságot.

Az egyszeri és megismételhetetlen csemege a péntek este 10-kor kezdő, Christ Herbert trombitás vendégszólistával színpadra lépő Joe Muranyi & His All Stars (D, GB, CZ, H) koncertje. A délutáni eső miatt minden próba nélkül felálló csapat most először játszott együtt. :)) Percről percre csiszolódtak össze, a profizmus kézzelfogható volt. A harmadik számnál már finom műszerként működött a zenekar: Joe Muranyi (USA) klarinét, Herbert Christ (D) trombita, Mike Pointon (GB) harsona, Jakub Šafr (CZ) zongora, Sárkány Sándor (H) bőgő, Berdisz Tamás (H) dob. Ízelítő: a 2008-as All Stars összeállítás felvétele.

A kicsiny Bánki-tóra benyúló színpadon varázslat születik. Az egésznapos esőtől gőzfürdővé vált estében, minderről tudomást sem véve tart ki, és élvezi a jazzt a pár száz fős lelkes nézősereg éjfélig, majd utána a szállodakertben hajnalig vigadó jam sessionon, az évek óta visszatérő törzsközönség.

Joe Muranyi, humoros konferálásával, kedves személyiségével, könnyed, tökéletes játékával meghatározta az este alapszínvonalát. Herbert Christ jazztrombitás a New Orleansi stílus egyik legkiválóbb európai művelője. (Azért sose feledkezzünk meg a Benkó Dixieland nagy alakjáról, egy amerikai fesztiválon a világ legjobb trombitása címet elnyert nagyszerű Zoltán Béláról.) Herbert a hot jazz életben tartója, nem másolja Armstrongot, de általa mégis jelen van. A zongoránál az alkalmi zenekar legifjabbja, a híres cseh jazz sztárja, Jakub Šafr kápráztat el minket energikus játékával. Szinte fürdik az együttzenélésben, pedig van ő akkora egyéniség, hogy játékával egyedül is betöltse a teret.

De ez az este nem erről szólt. Mindenki az összhangra koncentrált, finoman hátrahúzódva sorban teret adtak egymás improvizálásának, de senki sem spilázta túl. Ide kívánkozik, hogy az est két hazai szereplője, Sárkány Sándor és Berdisz Tamás az egész produkcióhoz méltó eleganciával és profizmussal vitték a ritmus szekciót. A harsonás Mike Pointon (arcra is igazi britt), szintén hangszere virtuóza, eközben maga volt az élő vidámság. Nagyszerű volt hallgatni, ennél jobb már csak a zenészeknek lehetett!

(Az estét színesítette egy kis ünnepi közjáték, mely szerintem inkább Mezőkövesd életében nagy esemény. Joe Murányi szülei innen vándoroltak ki a tengerentúlra, ő maga már ott született. Mezőkövesd az idén díszpolgárává választotta (riszpekt) egykori szülöttei leszármazottját, aki büszkén, matyó-magyarnak vallja magát. Itt, a fesztiválon adta át a város a díszpolgárság rekvizítumait, (szépen telepakolva velük az idős ember hangszerét tartó kezeit). Kissé hosszasan, akaratlanul is viccesre sikeredetten, a rendeletszám pontos ismertetésével, és egy hosszú, nekrológosra sikerült, a polgármester által szó szerint ("old times") felolvasott méltatással.)

Amiről szombaton maradtunk le: Swing Manouche Project (H), Budapest Jazz Orchestra (H), Joscho Stephan Trio (D), Nothing But Swing Trio (SK) and Scott Hamilton (GB) tenorszaxofon, és az éjszakai jam session.

A péntek esti koncerten olyan élményben volt részünk, mely átölelt, mint anyánk védő karja, felemelt, mint apánk dícsérő szava, nagyon ízlett, mint a nagyi főztje, és jóleső volt, mint a barátok szeretete. Dióhéjban ennyi, köszönjük a szervezőknek, köszönjük Bánk! Jövőre veletek ugyanott... :)

Jazz Band Ball Orchestra - Mack the Knife:

Death jazz madafakaaaz! | TOP1 magyar jazzénekesnő NOW

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr181215272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!