VOLT fesztivál volt - Part II.

VOLT fesztivál volt - Part II.

2009.07.07. | Horváth Oszkár

Sose nőjünk fel! Nemrég még mi sikítoztunk másoknak, hogy "szeretnétek ilyen fiatalok lenni, mint mi!", most meg már rosszul esne hallani, de egy-egy ilyen VOLT fesztiválon tökéletesen el tudjuk hitetni magunkkal, hogy még mindig húszévesek vagyunk - tehát nemcsak miénk a világ.

A pénteket és a szombatot húztuk be, így sok jó mellett kimaradtunk az idei esőből is, és szárazedzésként hoztuk le a fesztivált. A fesztiválcipőm csodálatos, ha Dorothy az Ózban háromszor összeverte a csukájának a sarkát, Kansasbe került, ha én csinálom ugyanezt, egy combig érő termeszvár ugrik ki belőle. Egyelőre 42x próbáltam, és még van benne.

Idén nem lépett fel a VOLT-on a Hányás, a Napszúrás, a Hasmenés, és hasonló formációk, akiket nem szeretek. Fellépett viszont a Sör, a Pálinka, a Kajapult, a Viszkikóla, kamarakoncertet adott a Földönfekvés, a Zsebes Nadrág pedig egy áldozatos mikroturnét csinált végig. Egy kis vakondnadrágja voltam, minden volt nálam. A "Van fejfájás csillapítód?" kérdést 1 napig kellett várjam, de eljött, zsebből azonnal egy levéllel előrántottam, kicsit úgy éreztem magam, mint a kórházas sorozatokban a medikusok, akik először mentenek életet.

A VOLT igazi fesztivál. Értem ez alatt, hogy mindenki megtalálja a számítását. Számomra persze a legkevésbé könnyen megérthető kategória a feketére festett szemű fiúkból és férfiakból álló Marilyn Manson érdeklődők voltak, de ők is éppen arányosan képviseltették magukat. Aki intellekutális szövegekre, alteros zenékre, sámánkodásra vágyott, megkapta. Aki külföldi előadókat akart csodálni, amint azok Sopron dombjait csodálják a színpaddal szemben, megkapta. Aki a dárrenbézre volt kíváncsi, annak Palotai délután kezdett lemezeket pakolni, és éjjel még mindig csinálta, tehát megkapta. Szerintem Palotai nem akksiról ment, hanem tápról, én ennyi idő alatt tuti lemerülnék. Vissza-visszatérő megállóhelyünk volt a Coke Club on Tour nyitott terasza, ahol mindig olyan house zene ment, hogy a Jó ebédhez szól a nóta idején is lehetett egy fél órát szeletelni.

Vasárnap este a Petőfi-hídon mentünk át, és a taxis kérdezte, hogy milyenek voltak Sopronban a csajok... most erre mit mondjak, hűségesek, basszus! Nem vettem reprezentatív mintát, de mivel a zene is minden igényt kielégítő volt, azt kell mondjam, nem minden második lányt fogadtam volna a családomba, de azt hiszem, mindenki tetszett valakinek :) Délelőttönként a kifelé szállingózó alkohol hatására egy olyan 2-3 órás stand-up még bennünk volt Overdrive-val, aztán egy keményebb fesztiválműszak után ez a kajálásoknál tért vissza.

Lépten-nyomon újabb adagokban öntötte a fesztivál a kóricálókba az életet, aki kicsit lemerült, annak kettőt kellett lépnie, hogy egy új zene csalogassa vissza a tömegbe. Igaz magától a tömegtől nem lehetett elszakadni, ha azt kellene megmondani, mit hiányoltam, akkor az az úgynevezett SZIESZTA intézménye. Nem éreztem rá az elheveredésre, és azért egy délután 2-kor kezdett aktív részvétel megérdemelne egy kétórás pihenőt. Mivel nem a fesztivál területén volt a szállásunk, a kimaradt sziesztákat kénytelen vagyok most a munkahelyi agendába beilleszteni...

A maradék lelkemet szombaton az Earth, Wind & Fire Experience (fícsöring Al McKay) szívta le teljesen. Harmadszor láttam ezt a felállást, megőrültem. Egy 20 perces bluesperformansz közben magához édesgetett, a könnyem csorgott, olyan éneklést és szaxofonozást vágtak le. Nettó 13 ember a színpadon. Akkor eljutottam oda, hogy ha most nem játsszák le a Fantasyt, akkor megyek egy másik helyszínre. Lejátszották, és onnan nem volt megállás. Asszem 3 kilóm, és az önbecsülésem is ottmaradt a színpad előtt, ha valaki megtalálná, adja le a kijáratnál!

Próbáltam nyitni, és integrálni kicsit az egybegyűlteket. Overdrive felkiáltására villáminterjút készítettünk egy joviális fiatal párocskával. A lány "bring out the gimp"-nek volt öltözve olyan függönykarikákkal és beáte uhze bőrruhával, hogy már csak a piros gumigolyó hiányzott a szájából (ezt akár egy bohócorral is pótoltam volna, de nem volt senkinél). A srác a haját a madárijesztő-kölcsönzőből vette, természetesen fekete szemkontúr, szerintem érettségizni is így volt. Míg beszélgettünk, felkapott egy csikket a földről, letépte a füstszűrő felét, és hanyagul bedobta a szimatszatyrába (nyilván a gázálarc mellé). Bizonyára jól jön még, lehet, hogy a szüleinek mentőmellény készítő vállalkozása van, és ez jól fennmarad a vizen. Arra a kérdésre, hogy milyen stílust képviselnek, azt válaszolták "leginkább semmilyen (nagyon nagy egyéniségek már ezzel is!), de ha mégis mondani kell valamit, akkor Kinderwar". Itt úgy érzem, tanultunk valami újat, de továbbra sem értem a kifejezést, a léderhózent könnyebb lett volna megjegyezni. Ha valaki tudja, mi ez, hogy írják, és mit kell róla tudni, akkor rövid tanulmány után (mint amikor David Attenborough térdig felgöngyölt 1200 dolláros nadrágban áll a vízben egy krokodil mellett, és a nézőket csendre inti) esetleg beszámolnék a jelenségről. Én megálltam az emóknál, de már az is snassz.

Annyit hozzátennék, hogy szánnivaló jelenség, hogy a magát legnagyobb lázadónak gondoló Manson rajongó réteg az, akit még én sem tudok velem együtt fesztiválozónak befogadni, a világbékés bamba szeretetemmel. Hiteltelen, hogy a "szarok én mindenre" típusú ember az, aki külön elmegy extrém ruházatot vásárolni, 1 órát sminkel, és lövögeti a haját. Miközben azt érzik, így kivonulnak a társadalomból, valójában ők a legjobban behülyített divatkövetők, a legnagyobb megfelelési kényszerrel.

A VOLT Fesztivál egy jól szervezett, nagyon sűrű tematikus park, szenzációs élmény, még mindig jó elveszni, idegen emberekkel szóba elegyedni. Igazi vérfrissítés, igazi aktív kikapcsolódás, én legalábbis így képzelem, nem barlangászással. A sűrű alatt azt is értem, hogy egymást érik a helyszínek, nem kell arra figyelni, hogy a bent töltött idő 60%-a ne azzal menjen el, hogy egyik sátorból a másik színpadra megyünk, bár az itt is teljesül, hogy mindent, ami sátor, konzekvensen színpadnak hívunk, ami pedig színpad, azt sátornak. Így megy ez.

Megemlékeznék még az őrültekről, akik egy 2x3 méteres faházikóban fényt árultak. Nappal nem voltak nyitva, egyrészt mert akkor úgyse lehet pénzért adni a fényt, hiszen VAN, másrészt mert gondolom munkakörileg úgy bebasztak, hogy feküdni is alig tudtak. Az úriemberek málnaszörpöt fröcsköltek fel szódásüvegből, természetesen víz helyett vodkával. Ez 750 Ft-ért olyan belépő egy 3-4 órás menetre, ami könnyen megoldja a hazajutás problémáját is, hiszen legközelebb akkor térsz magadhoz, amikor már a barátaid hazarángattak. Volt ezen kívül néhány Gandhi is, akik az út közepén ülősztrájkoltak, szerintem nem önszántukból. Néhányan ezt műanyagszéken tették a főbejáratnál. Előtte nem gondoltam volna, hogy lehet műanyagszéken nyújtott testtel zavartalanul aludni, miközben ezrek sétálnak el melletted, de de.

A két legszebb emlék: egy fogda volt kiállítva, két rendőr mutogatta, hogy ilyenben vannak a rabok. Kérdezem, hogy ez csak demó, vagy a fesztiválon begyűjtött rendbontók ide kerülnek? Válasz: ez egy rendes cella, így néz ki az összes. Mondom mindig ácsorog benn egy műanyag pohárból koktélozgató srác? Asszem itt elvesztettem a rendőrök által addig irántam tanúsított mély és feltétel nélküli tiszteletet. A másik csodálatos dolog az SMS-ezés. Gyakorlatilag fesztiválarchívum, biztonsági napló. Ezen kívül nagyjából a csatolt térkép segít feleleveníteni, merre jártunk. Overdrive nagyjából felsorolta, mi van a telefonjában, ezt egészíteném ki:

  • 19:23 - Még szállás, órán belül bent.
  • 19:59 - Sopron! Puszi
  • 1:59 - Azonnal gyere ide a lányokkal. A kegyetlen sátorban
  • 2:01 - Nem! Soha nem kaptok el!
  • 2:02 - De!
  • 3:03 - Én haza.
  • 3:04 - Én haza.
  • 19:03 - Earth!
  • 20:52 - Én nagyon sárga B-oldal póló. Nem tudom, mikor, de megyünk a Quimbyre!
  • 21:00 - Közvetlenül a bal oldali kivetítő előtt. hülye szőkére festett hajjal.
  • 21:33 - Bal első kivetítő előtt.
  • 21:35 - Megyek..messziről.
  • 23:07 - E! vagy?
  • 0:28 - Ti merre?
  • 0:43 - Én eljöttem a gecibe haza, rutinosan. Overdrive-ot utoljára Mansonon láttam a Szőke Ciklon sátorban.
  • 0:46 - Kib unalmas szar volt a Manson, még én is jobb lettem volna. akkor alszom a faszba, Overdrive-ot nem tudom elérni. Lehet, nem is érdemes :) örültem, G

Volt fesztivál VOLT | Táncolj Balaton parádééé!

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr931229272

Trackbackek, pingbackek:

Pingback: B-oldal » Hét dala: Earth Wind & Fire - Fantasy 2009.07.08. 11:40:52

[...]a kocsiban (illetve a biztonság kedvéért még a telefonomon is mentve van a dal), de ami a VOLT fesztiválon volt, szikrázó napsütésben, az együtt éneklő[...]

Pingback: B-oldal: VOLT fesztivál volt - Part II. « Soproni Hírek 2009.07.08. 00:04:08

[...]VOLT fesztivál volt - Part II. tovább: B-oldal: VOLT fesztivál volt - Part II.[...]

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fricsek · http://fridabogi.blog.hu 2009.07.08. 00:15:55

Fényt én is ittam hát az gyilkos...persze akkor már nem voltam szomjas:)
nekünk lemaradt az sms-ezgetés mert mindenhova együtt mentünk..még pisilni is:)

Aaa jó kis poszt volt, nosztalgiáztam...visszaadta a fesztiválhangulatot, legközelebb a sound-ra megyünk.
fikázhatnánk együtt fesztiválarcokat:)

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!

süti beállítások módosítása