Az E Sávok és a Final Cut (meg Hobo is)

Az E Sávok és a Final Cut (meg Hobo is)

Kicsit Beck Record Club című kezdeményezését, kicsit pedig saját régi nagy álmát követte a Cluster One saját zenekara, az E Sávok, amikor hatalmas és ambiciózus vállalkozásba fogott: felvenni a Pink Floyd utolsó Roger Waters-es lemezét, a Final Cutot – vidáman.

Beck Record Club-ja egy borzasztó érdekes dolog: azzal kezdték, hogy összeszedte a haverokat, kiválasztottak egy klasszikus lemezt, és egy nap alatt felvették azt, mármint átírták-áthangszerelték, azt ne mondjam, 'feldolgozták', és aztán kirakosgatták a számokat egyenként kis videókkal. Sokat segített persze, hogy Becknek jó sok zenész haver áll rendelkezésére, jó sok felszerelés meg minden (a szcientológia ördögi titkairól nem is beszélve); valamint az, hogy az első két lemez, amit így megcsináltak, az a Velvet Underground & Nico meg a Songs of Leonard Cohen voltak. Most már megengedhetik maguknak, hogy mindenféle INXS-szel szarozzanak. Az első Velvet és az első Cohen nagyon szépen sikerültek, már csak ezért is figyeljük tovább is.

A Cluster One saját zenekara, az E Sávok már évek óta létezik és tart rendszertelen, artisztikus recording sessionöket. A zongora-basszus-szomorúének műfaj nem ismeretlen nálunk sem (elég a külföldön is sikeres Unbending Trees-re gondolni), az E Sávokkal viszont makacsul ellenállunk mindenféle üzleti megfontolásnak, és csakis magyar szövegekkel írunk saját számokat, ráadásul kizárólag Elvisről és az elmegyógyintézet-beli szobatársáról. December óta MySpace-oldal is van, ahová legutóbb március elején került ki két teljesen új szám. A 2010-es tervek közt igazából az évek óta készülő első lemez befejezése és normális felvétele (meg aztán szerzői kiadása) szerepelt, legutóbbi recording sessionünkön viszont megvilágosodtunk, és Beckéktől teljesen függetlenül elkezdtük megvalósítani egy régi nagy álmunkat: hogy egyszer eljátsszuk a komplett Final Cut-ot, a Pink Floyd utolsó Roger Watersszel készült, 1983-as lemezét. A Final Cuttal úgy vagyok, hogy a benne halmozottan és újra és újra megjelenő elviselhetetlen dolgok (aktuálpolitizálás, nyavalygás, nyöszmörgős pátosz) ellenére nagyon szeretjük. Emlékszem, mikor 1994-ben mentünk a bécsújhelyi Pink Floyd-koncertre, direkt csináltam magamnak egy Pink Floyd-pólót - a Division Bell-turnéhoz egy Final Cut-pólót, ez is mutatja, mennyire szerettem ezt a lemezt már akkor is. Természetesen azt is felesleges külön mondani, hogy hiába röhögünk időnként Roger Waters-en és az ő világfájdalmán (fájdalmas világán), Roger Waters-t (ahogy a Pink Floydot általában) mélységesen tiszteljük, és borzasztóan örülünk a híreknek, hogy 2010-ben megint lesz egy The Wall-turné.

Ha jön ide is, komolyan mondom, csinálunk vele egy interjút. Mindennek ellenére viszont meg sem próbáltuk 'komolyan venni' a Final Cut feldolgozását: sőt, úgy döntöttünk, radikálisat fordítunk rajta. Úgy vesszük fel a Final Cutot, hogy vidám legyen. Aki ismeri a lemezt, az rögtön tudja, hogy ez elég nagy kihívás, de mi elég hülyék vagyunk, szóval ha valakinek, nekünk sikerülhet. Büszkén jelentjük be tehát, hogy mostantól minden héten szerdán egy újabb számot jelentetünk meg a Cluster One-on az E Sávok Final Cutjáról, az erre mutató link meg egy rövid írás-kommentár pedig pénteken mindig megjelenik a B-oldalon is. A végén majd lesz borító is, minden, aki szorgalmasan letöltögette a számokat, majd kiírhatja egy cédére, kinyomtathatja hozzá a borítót, és felteheti a polcra az eredeti mellé.
A Waters vezette késői Pink Floyd, mondjuk a Wish You Were Here-től kezdve (akkortól írta kizárólag Waters a szövegeket), egyre patetikusabb és egyre emósabb, az menti meg, hogy egyrészt kurva jó zenéket írtak, másrészt meg hogy Waters szövegei a Wish You Were Here-től az Animals-ön keresztül a Falig mégiscsak többrétegű és érzékenyebb a „szomorúvagyok” tematikánál. A Final Cutra viszont eljutott oda, hogy már a zenét is kizárólag ő írta, a többiek csak eljátszották (és nem is mindig akarták eljátszani olyan nagyon), a szövegek pedig lebuktak az aktuálpolitizálás és az önsajnálat újabb mélységeibe. Ezzel együtt valami érdekes megérintő ereje maradt, és általánosított és sematizált társadalomkritika ez, hanem mindig megmarad egy lirikus beszélőnél. A Final Cut, surprise-surprise, egy konceptalbum: az előző sok Pink Floyd-lemez is az volt, és az utána jövő összes Waters-szóló is az.

Mindezeket meg sem próbáljuk reprodukálni. Nem lesznek hülye háttéreffektek, a számok nem úsznak át egymásba érdekes hangmontázsokkal. Még csak bonyolultak sem lesznek (az akkordmenetek nem kimondottan azok különben sem). Ketten veszünk fel mindent, az E Sávok e célra kialakított eszközparkjával és helyiségeiben, szóval senki ne is várjon se metronóm-pontosságot, se zenei profizmust, se egyáltalán bármilyen produceri munkát. Elsőnek tehát ezen a héten a Cluster One-on a Final Cut első dala, a 'Post War Dream' - vidáman.

Utána azért hallgasd meg eredetiben is:

De hogy ne csak ennyi legyen a projekt indulása, valami egészen speciálissal is készültünk. Régi fiktív barátunk, Hobo is beállított ugyanis, meghallgatta, mit csinálunk, és megjegyezte, hogy jó ez, csak kár, hogy nem magyarul van. Hobo nem ismeretlen már a Cluster One olvasói számára, Radiohead-fordításai (és a 'Mint pörgő akasztókötél' c. 'Like Spinning Plates'-magyarítása) nálunk is megalapozták már hírnevét, arról nem is beszélve, hogy a Morrison-generátorba is sikerült integráljuk fordítói zsenijét. Most sem hazudtolta meg magát, hanem megmutatta, áll ő elébe mindennek: kapásból, helyben lefordította a 'Post War Dream'-et, aztán még fel is énekelte nekünk. Az így létrejött 'Rendszerváltó álom' ellen ugyan egy ideig tiltakoztunk, mert hát a magyar politikai valóságot szeretnénk kihagyni a Cluster One-ról; de Hobo meggyőzött minket, hogy művészileg szükséges ez, hiszen a 'Post War Dream' 80-as évekbeli angol társadalmi-politikai utalásai és világháborús visszapillantásai sokkal hatásosabban ültethetők át magyarra, ha a mai hallgató számára releváns részletekkel dolgozunk. Ezt telefonon művészeti szaktanácsadónk, BWG is megerősítette, így a művészet nevében belementünk. De mondanunk sem kell, hogy Hobo fiktív nézetei egyedül az ő véleményét reprezentálják, a miénkhez semmi közük. Hobo egyébként távoztában odavetve közölte, hogy most a 'Rape Me' fordításán dolgozik éppen ('Répázz meg' címmel), amit természetesen feszülten várunk. Hobo szövege és az általa énekelt ’Rendszerváltó álom’ szintén elolvasható-meghallgatható a Cluster One-on.

1 komment · 2 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr961942982

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: paranormalworld.com 2018.01.01. 19:34:01

University of phoenix financial aid disbursement - zaaxyrm

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2010.05.27. 02:03:00

Jaj, ne. A Final Cut nem a Floyd legjobbja, de időnként különösen jól esik meghallgatni. Szomorú? Az, de legalább jól az, borzong az ember háta tőle. Ez a vidámítás iszonyú.

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!