A koncert után éjjel 2 körül sétáltam haza és járt az agyam, még futott a koncert filmje. Tudtam, hogy akarok róla írni és azt is, hogy fogok, de akkor még nem ilyen jellegű cikkre gondoltam. A koncert utáni nap számos kritikát és fórum hozzászólást elolvastam és eléggé elszomorodtam. A legtöbb helyen azt lehet olvasni, hogy a koncert egy lapos hakni volt, a setlist nem volt elég jó, az új dalok szarok, Lars Ulrich maga és lábdobja pontatlan volt, kevés volt a fény és így tovább.

Hát, gyerekek, nem tudom. Azt eddig is tudtuk, hogy mi magyarok a 10 millió szövetségi kapitány országa vagyunk, valamint professzionális szinten értünk makrogazdasági és politikai kérdésekhez is, de azt nem gondoltam volna, hogy már a zenéhez is ilyen profin konyítunk. Sok mindent nem értek, de azóta hagytam időt átgondolni és azt hiszem megértettem: mi magyarok lófaszt érdemlünk, nem legendákat és nem szórakoztatást. A negatív kritika olyan fokára és magaslati lépcsőfokára léptünk, ahol a mindennapi életben is mindent jobban tudunk a másiknál, semminek sem tudunk örülni, féltékenyek vagyunk, nincs bennünk empátia, ellenségesek vagyunk és persze mindent körülvesz és beágyaz a NEGATÍV KRITIKA. A kulcsszó: negatív. Megéri 15 ezer forintért jegyet venni és utána CSAK kritizálni? Ennyiért megéri NEM JÓL ÉREZNI magunkat? Hát, nem tudom. A koncert előtt 3 nappal megnéztem a Metallica: Francais Pour Une Nuit című DVD-t, mely egy római kori amfiteátrumban, az Arenes de Nimes-ben adott előadás filmje. Mivel nem tartom magam elfogult metalikásnak - csak szeretem a zenéjüket - annak ellenére, hogy a DVD nézése közben már elállt a lélegzetem, mondtam magamban (én is negatív voltam!), "lássuk csak ezt meg élőben, ez mégis csak egy DVD, szépen meg van keverve, meg minden, az élő koncert AZ MÉGIS MÁS".

Mivel rendszeres koncertre járó vagyok, így tudom, stílustól függetlenül nem mindig tör elő a gonosz, mely lecsapja a fejünket és lesüvíti hajunkat. Aki valaha adott elő bármit is, aki kiállt emberek elé (versmondó verseny, céges prezentáció, KONCERT), az ezt még jobban tudja és meg tudja erősíteni. Elképzelhető, hogy nem a pénteki volt a Metallica legnagyobb koncertje. Az olvasható kritikák szerint a koncert lapos volt. Nos, elárulom: nem volt az. Szerintem nem volt kritikus probléma a hangosítással (az előzenekarként szereplő szegény Volbeatra ez nem vonatkozik...), nem volt probléma a fényekkel és nem volt probléma a zenekarral. Miket írok??? Nem volt probléma??? Kijelentem: a Metallica 2010. május 14-én a Népstadionban fantasztikus koncertet adott. A koncerten túl ÉLMÉNYT, az élményen túl EMLÉKET. Nem voltam ott 93-ban az MTK stadionban, de akinek a pénteki koncertről csak annyi emléke van, hogy néha szarul szólt a lábdob és Lars Ulrich pontatlan volt, az nem tudja jól érezni magát és ez már így is marad... Egyet remélek: ezért a velős kritikáért remélem, minden kritikus legalább fizetett és nem VIP jeggyel ment be!

Bazdmeg, ez nem Kapcsolat koncert. Aki nem tudná, a Metallica világkörüli turnén van, a vulkáni hamu miatt néha busszal utazva, hogy mindenhová odaérjenek és mindenhol szórakoztassanak. Ezek a vénülő, milliomos urak megtehetnék, hogy nem izzadnak már nekünk őszülő halántékkal és nem csinálnak 100 békaügetést a koncert alatt. BELESZARHATNÁNAK. Belénk! Szerencsére nem teszik, hanem mennek, szórakoztatnak, olyanokat is, akik nem voltak ott 93-ban, vagy 89-ben, vagy sehol sem május 14 előtt! A Metallica jött, beköszönt, adott, szórakoztatott és biztos elkövetett hibákat is. Még a szerelmünkkel sem szerelmeskedünk 200-szor ugyanolyan jól, engedjük már meg, hogy Lars Ulrich, vagy Hetfield bácsi is hibázzon. Ráadásul azt gondolom, ez nem a jazz tanszak és nem is valami svájci ugróiskola...

Fény menüpont. Egyesek szerint kevés és puritán volt és csak kiszúrták a szemünket a tüzijátékkal? Mi van? Hékás, ez nem augusztus 20. Minek a cicoma a metálhoz? Ez nem Lady Ga Ga-projekt és nem is Madonna, ahol a mindennapi szemfényvesztés része a 46 átöltözés és a fényorgia. Pontosan elég volt a fekete póló, a kivetítő és semmilyen effekt, VJ atomfizika és semmilyen más cirkusz nem hiányzott, mert ez kérem színtiszta rock'n'roll, néha rock, néha metal és néha trash öltözetben.

Persze a zenekar nem szorul a védelmemre. Aki viszont csak annyit tud mondani egy legendás együttesről, hogy jobbak voltak a 80-as években, vagy szar volt a setlist, meg miért nem volt a Load-ról és a Reload-ról dal, annak felteszem a kérdést: mit a jó fenét vártak az együttestől és a koncerttől? Tessék beírni a Google-be: Metallica setlist. Kijön egy oldal, ahol a turné összes állomásának programját meg lehet nézni. Hoppácska: pár alapdalon kívül gördülő a setlist, azaz minden koncerten változik a műsor. Ó. Ugye? Megvan már? A Metallica egy 1981-ben alakult együttes, több mint 10 stúdió albummal és megannyi koncerttel, változással. Ennek ellenére BÁRMILYEN setlist-et kaptunk volna, mi magyarok fanyalogtunk volna. Innentől kezdve ez a téma lezárva. Mint a film, ami könyvben jobb volt...

A koncert számomra egy nagy ÉLMÉNY volt. Ott voltam és láttam, nem csak nekem. Köszönöm, hogy hallhattam élőben a Harvester of sorrow, a Fade to black, a One és a Blackened című dalokat, a többi nóta mellett, amit pénteken nekünk szántak. A Metallica küldetése számomra teljesült. Ahogy pedig Hetfield a koncert végén mondta: ha mi boldogok vagyunk, ők is azok. Nem tudom sajnálni azokat, akik egy ilyen koncert után nem boldogok...

Gondolatjel. Az egy főre eső toi toi mennyiségéről, a kapunál történő beengedési procedúráról egyszer még lehet, hogy értekeznünk kéne...