A Nirvanát övező utálat nyomában

A Nirvanát övező utálat nyomában

2011.11.26. | B-vendégszerző

Tűnhet ez a cikk egy Nirvana-rajongó paranoiájának, de az még inkább feltűnő, sokak részéről milyen szenvedélyes utálat övezi a zenekart, ha szóba kerül. Most, a Nevermind megjelenésének évfordulója kapcsán sok cikk jelent meg a különböző blogokon, amit sok-sok komment követett, melyeket olvasva csak még feltűnőbb lett ez az antipátia, amely egyébként egy az egyben Kurt Cobainre irányul, hiszen sokan vele azonosítják a zenekart – akik mégsem, azok általában megjegyzik, hogy „Dave Grohl azért jó dobos”. Vajon miből fakadhat ez és miért pont őket sújtja?

Az album jelentőségét igazolja valahol, hogy a hazai rocksajtó vezérhajója, az a Hammerworld sem tudott „kibújni” a megemlékezés alól, amely mindig Cobaint, a Nirvanát, de elsősorban a Nevermindot emlegeti fel, ha a ’80-as évek metal- és hard rock-zenekarainak ’90-es évekbeli sanyarú helyzetéről esik szó (Mickey Rourke karaktere is Cobaint hibáztatja emiatt "A pankrátor"-ban). Mintha a lemez sikere tehetne arról, hogy e zenekarok nagy részével szerződést bontottak a nagy lemezkiadók, emiatt vagy visszasüllyedtek az undergroundba vagy fel is oszlottak és a rajongókon kívül mindenki megfeledkezett róluk. (Bár Cobain egyértelműen sikeres akart lenni, sikerei csúcsán már mit nem adott volna azért, ha újra az underground része lehet...)
Pedig ez a tendencia nem a zenekar, nem Cobain és nem az album, hanem a szűklátókörű, pénzéhes lemezkiadók hibája, akik addig tekintenek értékesnek, támogatandónak egy zenét – ami számukra valójában nem más, mint minél nagyobb példányszámban, minél nagyobb hasznot hozva értékesítendő termék –, amíg divatos. (A kis kiadóknál persze más a helyzet: azokat a zenét értő és szerető emberek hozzák létre, sokszor a nagy anyagi siker leghalványabb reménye nélkül. Aztán, ha van egy Nirvanád, az elhozhatja a nirvánát, lásd Sub Pop.)
Arról sem Kurt Cobain tehet, hogy rengeteg „őszinte és kőkemény” hard rock vagy metalzenekar váltott stílust a grunge berobbanásának hatására – őszinteségüket ily módon eléggé megkérdőjelezve. (A grunge-dzsal kapcsolatban érdekes, hogy sokak szerint nem is lehet egységes stílusról beszélni, maga a név is inkább az újságírók skatulyázási szokásának kedvezett, mint bármi másnak és pont a legjelesebb képviselői határolódtak el tőle legjobban. A követők – csúnyább szóval kópiák – aztán már büszkén hangoztatták és kerestek vele sok pénzt elég érdemtelenül.) Ez a stílusváltás inkább az adott zenekarok zenészeit minősíti, és azt igazolja, hogy nem különbek, mint a kárhoztatott, pénzéhes lemezkiadói fejesek. Ha pedig ez így van, akkor nem megérdemelten esett-e vissza a töredékére a népszerűségük?

Valójában minden paradigmaváltás felfogható egyfajta öntisztulási folyamatként (nemcsak a zenében természetesen), amely akkor következik be, amikor a korábbi paradigma túltelítődik, eléri azt a pontot, amikor már „sok lesz”, domináns jellege sokkal inkább gátolja, mintsem elősegíti az általa meghatározott közeg (jelen esetben a rockzene) természetes fejlődését, de legalábbis változását. Különféle blogok kommentjeit olvasva látható, hogy a rock- és metalrajongók között van egy jelentős réteg, amely aszerint ítél jónak vagy rossznak egy zenét, hogy mennyire technikás – ez dettó ugyanaz, mint amikor valaki az alapján tart jónak egy énekest, hogy mennyire képzett a hangja. Kurt Cobain ellen ezeket az érveket hozzák fel leggyakrabban: nem tudott énekelni, nem tudott gitározni, plagizált. Ugyanezek az arcok általában ódákat zengnek a Motörheadről (gondolok itt a frontember monoton hörgésére), a Ramonesról (100+ dal kis túlzással két-három akkordból), meg a Led Zeppelinről (a „mások dalait saját szerzeményként feltüntetés” nagymesterei). Nem tudott énekelni? Jó, valószínűleg nem jutott volna át a Megasztár selejtezőn, de biztos, hogy ez őt minősíti? Sokkal nagyobb érdemnek tartom azt, hogy mennyi embert megérintett azzal, ahogy előadta a dalait. Nem tudott gitározni? Ha valaki nem mesterszakács, akkor nem is tud főzni? A technikai tudást tenni meg akár a zene, akár más művészet lényegének elég nagy hiba, mert úgy rengeteg olyan egyébként csodálatos dolgot küldenénk szemétdombra, ami sok embernek jelent nagyon sokat – és nem érdemtelenül.

Mit akarhat annál többet a művészet, hogy megérint, hogy azt érzed: igen, ez az, amit kerestem? Van Gogh technikai értelemben nem tudott festeni. Még az önarcképei többsége is alig hasonlít rá, egymásra pedig csak onnantól, hogy a legjobban sikerültet kezdte lemásolni újra és újra. Csakhogy, fájdalom, de minden technikai fogyatékosság és mesterségbeli tudás hiánya ellenére zseni volt, teljesen egyedi, védjegyszerű képi világot teremtett, olyat, ami meghatározó a modern festészetben. Picasso-ról a legújítóbb korszaka idején a már akkor is tévedhetetlen kritikusok kijelentették, hogy ilyet az óvodáskorú gyerekük is tud, sőt jobbat. Valahogy Picasso mégis a XX. század legismertebb festőjévé vált, amit nevezett óvodásokról felnőttkorukban se lehetett elmondani.

A Cobain-utálók rendszeresen felhozzák, hogy az egyik legismertebb dalának (Come As You Are) gitártémáját egy Killing Joke-számból (Eighties) lopta a szerző. Csak éppen azt felejtik el (vagy nem is tudják?), hogy a Killing Joke dala meg egy Damned-számra (Life Goes On) emlékeztet erősen. Szóval ki lopott kitől? Egyébként meghallgatva mindhárom dalt, elfogulatlan füllel is a Come As You Are a legjobb, úgyhogy komolyan mondom, bárcsak minden újrahasznosítás, akár plagizálás (ami a popzenében eleve nem ritka) ilyen jól sikerülne. A Led Zeppelin komplett dalokat emelt el fekete blues-zenészektől, majd tüntette fel magát szerzőként, Jimmy Page zenekarát mégis szent tehénként tiszteli a sok Cobain-gyűlölő (nem mellesleg maga Cobain is így volt ezzel – még az Aero Zeppelin c. dala ellenére is). Persze, ha valamit tiszta erőből szeretni/utálni akar az ember, az ellen/amellett hiába is érvelünk.

Az is vesszőparipájuk, hogy a Nirvana volt az a zenekar, ahol a legjobb gitáros a dobos. Technikai értelemben ez igaz – dalszerzői kvalitás tekintetében már kevésbé (hogy ezt belássuk, bőven elég összehasonlítani egy tetszőleges Nirvana- ill. Foo Fighters-„slágert”).
Mi motiválja még ezen felül ezt a szenvedélyes Cobain-utálatot? A féltékenység. Az, hogy nem elég, hogy nem az ő kedvencük – aki persze sokkal virtuózabb gitáros, sokkal jobb énekes és egész egyszerűen sokkal jobban megérdemelte volna – ért el akkora sikert és vált olyan meghatározóvá, mint a Nirvana, de ez a hülye Cobain még csak nem is átallotta totálisan semmibe venni azt, amit elért. Más bezzeg évtizedekig hajt, gürizik, mindent megtesz a sikerért és mégse jön össze neki, ennek meg itt négy év leforgása alatt, alig két lemezzel a háta mögött volt pofája rocksztárrá válni!
És ahelyett, hogy rajongó tinicsajok bugyiját húzkodta volna koncert után, nemcsak, hogy megházasodott, de még a tetejébe hűséges is mert lenni a feleségéhez (aki hálából fűvel-fával csalta), sőt büszkén hordta a gyűrűjét. Hát, ez aztán tényleg baromira uncool és semmi köze a sex & drugs & rock'n'roll szentháromságához. Vagyis nem elég klisés? (Igaz, a drugs és a rock'n'roll kitételeket elvitte a végsőkig.) Mi van még a rovásán? Ahelyett, hogy jó hímsoviniszta / macsó szokás szerint Back Off Bitch vagy C’Mon And Love Me címmel írta volna dalait, képes volt About A Girl-banalitású címeket adni nekik – a Heart-Shaped Box „nyálas” címéről vagy a végképp antimacsó Rape Me-ről már nem is beszélve.
Hát még, ha tudnák, hogy olyat is énekelt, hogy „Never met a wise man – if so, it’s a woman”, sőt nemcsak tisztelte, de többre is tartotta a nőket a férfiaknál, kifejezetten feministának vallotta magát és meg volt győződve arról, hogy a rock bármiféle megújulását a nők hozhatják el. (Nem is beszélve arról, hogy a punk rock mellett a rapet tartotta a legjelentősebb zenei mozgalomnak.) Csoda ezek után, hogy valahogy nem volt kedve Axl Rose-zal haverkodni?

A koncerteken sem volt hajlandó becsületes arénazenekarhoz méltón kezelni a Nirvanát: nem énekeltette meg a közönséget, nem kérdezte meg, jól érzik-e magukat, nem buzdította őket, hogy tapsoljanak, nem játszott tízperces gitárszólókat sem: egész egyszerűen nem lehetett hova tenni, hogy nem volt hajlandó hozni a befutott és öntetszelgő rocksztár figuráját, amely szerepért pedig mit meg nem adtak volna – és adnának – oly sokan. Milliomosként is képes volt ugyanaz a szakadt farmeres, tornacipős punk srác maradni, mint korábban és ez az egész így egyben a mai napig sem fér utálói fejébe. Azt meg aztán végképp képesek személyes sértésnek és a sok be nem futott vagy feledésbe merülő „jobb hangú, virtuózabb, stb.” rockzenész álmai megcsúfolásának venni, hogy minden sikere és vagyona ellenére volt képe depressziósnak, boldogtalannak és a tetejébe még öngyilkosnak is lenni. (Bezzeg a sok kritikus kedvencei, ha tehetnék, azóta is vígan rocksztárkodnának fel-alá és dugnák a sok sikítozó rajongót, de szép is volna.)

Egy dolgot leszögezhetünk: akármennyire utálják is, akkor sem utálják annyira, mint amennyire ő utálta magát. Úgy gondolják, nem magának köszönheti, amit elért és, hogy a körülmények meg a menedzsment olyan magasságokba emelt egy senkit, amit nem érdemelt meg és emiatt nem is tudott feldolgozni. Ha ez így volna, a mindenféle menedzsmentek sorozatban gyártanák azóta is a Kurt Cobaineket – de valahogy mégse jön össze nekik. Pedig olyan egyszerű a recept, nem? Jut eszembe, a Nirvana zenéjét „korabeli emonak” nevezni, bármennyire is oda akar mondani valaki, baromi méltatlan – viszont sajnos gyakori. Netán minden zene emo, amiben ne adj’ isten őszinte érzelmek vannak? Bár ez pont az emo nagy részére nem érvényes szerintem. Rég látott annyi nevetséges pozőrt egy stílus, mint éppen az.) Ezt mondják Sid Viciousra is, akire messzemenőkig igaz a dolog. Azonban ő nem szabott – akaratán kívül bár, de – új irányt semminek (hacsak nem az önpusztításnak) és nem írta meg nemhogy a Nevermindot, de még a Never Mind- ot sem.

Ha a Nirvana egy maradt volna az éhenkórász punkzenekarok közül, senkit sem zavarna azok közül, akik még 17 évvel Cobain halála után is, ha tehetik, acsarkodnak ellene. Az szúrja a szemüket, hogy mára bizony a modern rock egyik klasszikusává vált – amit talán egyébként ő maga is utálna. Millió igényes – illetve úgy általában – zenét ismerek köszönhetően annak, hogy tényleg szenvedélyesen szeretem magát a zenét, valamint, hogy lemezboltban dolgoztam egy ideig. De az, hogy elismerem és szeretem, mondjuk a Dream Theater-t, vagy a Paradise Lost Draconian Times-át, mégsem gátol meg abban, hogy a Nirvana legyen a legnagyobb kedvencem, mert Kurt Cobain zenéjében megvan az a valami, ami teljesen egyedivé, pótolhatatlanná teszi számomra és az „ez az, amit kerestem” érzést adja máig is. Egyszerűen hiányozna, ha nem lenne. Kevés zenéről tudom elmondani ugyanezt. Egyébként a Nirvana zenéjét nem a „primitív vagy igényes” kérdés alapján közelíteném meg – minden zajossága ellenére inkább letisztultnak nevezném az egyszerűségét. Csak pár akkorddal dolgozik, de mindegyik a helyén van és képes véghezvinni azt a bravúrt, hogy alig néhány hangból alkot emlékezetes dallamot. Nehezebb így jó dalt írni, mint milliónyi hangból. Úgy is mondhatnám: kevés összetevőből alkotni valóban jót, az az igazán nagy dolog.

42 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr873411669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hanula Zsolt 2011.11.26. 08:41:40

ja, az egy fontos tétel, hogy a művészet nem korlátozódhat technikai tudásra. ezzel látszólag felmentünk sok - urambocsá - képzetlen zenészt is, de tényleg így van. ikon abból lesz, aki megérint (vhogy) és ezt a személyiségével fogja elérni, nem egy szólóval. nem tudom, h ez jó-e így, de ez a helyzet

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2011.11.26. 10:51:26

(számomra ez elég érdektelen cikk - nem azért mert 'egyetértek' vagy 'nem értek egyet' vele, hanem mert démonokkal küzd: tisztázni kéne hogy KIK "utálják" a Nirvanát, tényleg sokan vannak-e, ez tényleg általános-e, és konkrét kritikákkal kéne vitatkozni. Nekem most ez ÍGY csak felhődöfködés: én spec NEM találkoztam direkt "Nirvana-utálókkal", azok tömegével (pár olyannal igen, aki nem szereti - na és? Van ilyen. Fel kéne nőni ahhoz hogy nem mindenki szereti a kedvencünket) - az viszont igenis érdekelne, hogy HOL hangzott el ez vagy az a kritika, ez valóban tömeges és általános-e, és azzal a konkrét kritikával szemben mi a véleménye a cikkírónak.

Ezek nélkül az egész (bocs) szerintem tök felesleges.)

*petra* 2011.11.26. 10:58:47

van gogh bocs nagyon tudott festeni, csak nem "úgy" akart, mert az akkor már semmit nem jelentett naaaaa - ettől még persze teljesen egyetértek! mármint a többivel!

*petra* 2011.11.26. 11:14:57

egyébként én most jut eszembe, senkit nem ismerek, aki utálná a nirvanát.

gregaba 2011.11.26. 15:32:09

A posztoló összekeveri a kultúrát a populáris kultúrával. Hatalmas a különbség.
A kultúra azt se tudja, mi az a Nirvana, és ez nem véletlen.
A popkultúra viszont, ami egy 5 éves gyerek szintjén áll, sztárt csinált a Nirvanából. A lényeg, hogy a popkultúra a kakából is sztárt tud csinálni, ha épp olyanja van. Nirvana és Cobain mondjuk nem kaka, de NINCS túl sok teljesítmény a hátuk mögött, ez szerintem egyértelmű.

gregaba 2011.11.26. 15:41:15

Hozzáteszem, én nem utálom se a Nirvanát, se Cobaint, az In uterót régebben elég sokat hallgattam. És igaza van a posztolónak, h. egyéniség volt, és állandó csajozás helyett volt ereje megnősülni.

Kobunko · http://elejtett.blog.hu 2011.11.26. 15:53:50

Kicsit a ló túloldala lett a poszt, és ilyenek miatt lehet, hogy a "Nirvana-utálók" - akikkel még én sem találkoztam - java gondolom nem a Nirvana-t utálja, hanem az ilyen rajongói felfogást. Rendes érvekkel a tisztelt posztolóra se lehetne hatni, "amit szeretni akar az ember, az ellen hiába érvelünk".

én pl. teszek rá, hogy nagy kedvencem, a Muse-t mennyien utálják a Twilight, az ének, a siker miatt, nem érzem magam rosszul, ha a világ többi része nem hajlandó őket elismerni a legjobb bandának, sőt egyenesen utálja. Legyen az ő bajuk, ha szerintük más az :)

Vajda Gábor (Gabor_V) · http://www.linkedin.com/in/gaborvajda1984 2011.11.26. 15:53:55

Na jó: én se a Nirvanát, sem a Motörheadet, sem a Led Zeppelint nem szeretem, kivéve pontosan egy számot mindegyiktől: Breed, Ace of Spades, ill. Kashmir - respektíve.

A Metallicát pl. szeretem, még a "szar" lemezeiket is, meg mióta Angliában vagyok meg NME-t olvasok, próbálkozom az ilyen poszt-punk, garage együttesekkel.

Akkor én most hova tartozom?

Vajda Gábor (Gabor_V) · http://www.linkedin.com/in/gaborvajda1984 2011.11.26. 16:01:30

Egyébként szerintem sem magát a zenekart nem szeretik a "Nirvana-utálók", hanem a hype-ot.

Csak az Indexen vagy 8-féle cikk foglalkozott az albummal az évfordulón.

G.Tibor 2011.11.26. 16:05:41

Egy zenét, zenekart, de bármilyen szellemi terméket nem az minősít, hogy mennyien szeretik, nem szeretik. A témához hozzászólva én sem ismerek kifejezett Nirvana-utálót, de olyat igen, aki azért nem szereti, mert nem érti, és az egész grunge-ot nem érti. Szerintem ez olyan dolog, hogy vagy szereti valaki a spenótot, vagy nem.:-) Nem kell ezt túlmagyarázni.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.11.26. 16:07:39

Van Gogh kurvára tudott festeni, rajzolni, technikailag is, bizonyság erre pl egyik korai grafikája: gondolkodom.hu/wp-content/van-gogh-006.jpg Az ismertebb későbbi képein már direkte "torzultak" a fények, árnyak, alakok és tájképek. Ő akkor már így látta, tehát így festette meg. Kedvenc példám a levágott fül esetének egyik elmés magyarázata: azért vágta le a fülét, mert valamiért nem sikerült pontosan olyannak lefestenie egy önarcképen, mint amilyennek ő akkor látta. Ezért inkább levágta... Igaz, vagy sem, szerintem akár igaz is lehet... Nirvana kúl, aki szerint nem, az 2 pöcs.

Városi Farkas · http://neveletlen.blog.hu 2011.11.26. 16:19:41

Fura egy poszt, de jófej vagy, hogy ennyire megvéded őket :) az is megérne egy misét, hogy amíg külföldön a legjobb rockzenekarnak tartják, itthon miért nem annyira népszerű a Foo Fighters...

csusz (törölt) 2011.11.26. 16:22:06

Na, akkor azért, hogy megnyugtassam az elottem szólókat, én ismerek " Nirvana-utálókat" és tényleg a cikkben felsorolt - valamint ahhoz hasonló - érvekkel próbálnak operálni. Az biztos, hogy a jó zenéhez nem kell állandóan tekerni ész nélkul- vagy ésszel - a gitáron, lehet az egyszeru is jó, sot ! A jó zene az egyszeruen jó zene - vagy ezért, vagy azért. Szerintem.

Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2011.11.26. 16:23:31

Én érteni vélem vendégszerzőnk (szerintem jó) cikkét. Sok helyen olvasni olyat, hogy Kurt Cobain érdemtelenül lett érdemes művész. Mi döntjük el? Elvileg mi, azzal, hogy megvesszük, vagy nem.

Amúgy ez a cikk arra jó, hogy fellapozzam 2 régi cikkünket:
b-oldal.blog.hu/2009/03/17/miert_nem_szeretem_a_rolling_stonest
b-oldal.blog.hu/2009/06/19/miert_nem_szeretem_u2_t

Szóval miért nem szeretjük a Stones-t, a U2-t, vagy Ákost (akit én kifejezetten utálok), miközben más szereti. Érdemes elgondolkodni, sőt, vicces is néha :))) Rohadt Ákos.

zombika 2011.11.26. 16:24:43

Aki utálja, az ne halgassa. Nagyon oda vagyok amikor ilyen 20 éves forma kis pöcsök szapulják Kobaint vagy a Nirvanát, közben meg a Twilight soundtrackjeit hallgatják. Röhej.

Gunner 2011.11.26. 16:35:27

Anélkül, hogy a cikk írójával vitatkozni kezdenék, mert nem kenyerem a kötözködés, ráadásul mindenki azt szeret és hallgat, amit csak akar, de a bejegyzés néhány eleme mellett nem tudok elmenni.

Hogy a Nirvanát mekkora utálat övezi, azt én nem tudom megmondani, nem is tisztem, úgyhogy csakis a saját személyes véleményemet oszthatom meg.

Igen, én utálom a Nirvanát és igen, ennek több oka is van. Ezeket most leírom, miközben reagálok a bejegyzés egyes pontjaira is:

Egy: Valóban okolhatóak a klasszikus értelemben vett rockzene mainstream uralmának ledöntéséért. Persze, nem vagyok szemellenzős kretén, nyilvánvaló, hogy ezért a kiadók épp úgy felelősek, mint azok a tömegek, akik vevők voltak Cobain "zenéjének" primitív stílusára.

Kettő: Én azt nem tudom, hogy a Nirvana lopott-e valaha valahonnan is, személy szerint ezt sosem vetném a szemükre, mert nincs olyan banda, aki ne használt volna fel valamilyen dallamot, hatást egy korábbi zenekartól. DE! Egy Led Zeppelint ne nagyon vegyünk a szánkra, akik a populáris rockzene valaha volt legnagyobb királyai voltak. A zsenialitásukhoz, szövegírói és dalszerzői képességeikhez csak nagyon kevesen voltak foghatóak, a Nirvana pedig nincs ezen kevesek között.

Három: A féltékenység a kedvenc részem. Ugye te is érzed, hogy ez hihetetlenül gyerekes indok, főleg az a rész, hogy "nem az ő kedvence lett a sikeres". Nos, olyan bandák elkötelezett híveként, mint a Guns N' Roses, a Led Zeppelin, a Metallica, az AC/DC, vagy éppen az Aerosmith, ugye megérted, ha a cikk ezen részét csak simán kiröhögöm? A féltékenység mint olyan, itt egyáltalán nem játszik szerepet.

Az értetlenség már inkább, hogy ez zeneileg teljesen képzetlen banda hogy találhatott utat ennyi ember fülhéhez, mert bevallom, ezt én sem értem. Én nem várom el, hogy valaki übervirtuóz legyen, a Sex Pistolst is szeretem, vagy éppen a Ramonest, de a Nirvana konkrétan sérti a fülemet. Azt pedig, hogy Cobain-nek egyáltalán nem volt hangja már meg sem említem. Eme úriember dalszerzői képességeit nem fogom véleményezni, mert ennyire nem ástam bele magam soha a banda életművébe, viszont azt megjegyezném, hogy ha Kurt Cobain valóban akkora zeneszerző volt, akkor gyakorolhatott volna némi önkritikát és kereshetett volna egyrészt egy énekest a bandájába, másrészt egy normális gitárost, amíg ő a háttérben prüntyög. Máris kevésbé csípné a Nirvana a szememet.

Négy: Az emo-vád és a "sex, drugs, rock & roll" életstílus. Kezdjük az utóbbival. Nos, a Nirvanának valóban nem sok köze volt ehhez, ami egyébként nem feltétlenül baj, nem kötelező ez a dolog. De valljuk be, ha akartak volna sem tudtak volna azonosulni ezzel az életformával. Tudták ők jól, hogy olyan távol állnak a klasszikus értelemben vett rockzenei életérzéstől, hogy az nem is igaz, így nem tettek mást, mint tudatosan ráerősítettek erre és minden szavukkal, tettükkel, dalukkal igyekeztek a lehető legtávolabb kerülni tőle. Soha nem lehettek volna olyan, hát igyekeztek teljesen mások lenni. Ezt azért érdemes lenne felismerni, mert ez nem valami hű de nagy lázadás volt, hanem nagyrészt tudatos lépés, egy fajta "jaj, de különb vagyok másoknál, a kívülálló meg nem értett" életérzés.

És akkor most az emo-dolog. Nos, büszkén mondhatom, hogy sok közöm ehhez a takony műfajhoz nincs, természetesen bizonyos mértékig én is képben vagyok, így elég nagy bizonyossággal mondhatom, hogy az emo, mint olyan nem is létezik, tulajdonképpen három korábbi rockzenei műfajt nyúlt le, kevert össze és tálalta a lehető leggizdább formában: Egyrészt lenyúlta a punk rock zenei egyszerűségét, másrészt a glam rock csillogó külsőségeit és harmadrészt a grunge (cobaini) önsajnálkozó picsogását. Szóval bizonyos értelemben, ha csak kis mértékben is, de a grunge és a Nirvana hatása minden kétséget kizáróan jelen van az emo zenében.

Végül pedig annyit jegyeznék meg, hogy sokat elmond, hogy mikor Cobain megölte magát, gyerekként még újongtam, hogy legalább sírba vitte a szarját, de ma már ez nem így van. Egyrészt felnőtt fejjel, semmilyen módon nem újongok egy ember öngyilkosságának, másrészt ha Kurt Cobain életben marad, akkor alighanem ma már senki sem foglalkozna a Nirvanával. A Nirvana népszerű zenekar volt a maga korában, de legendássá Cobain halála tette őket. Ha még ma is élne, könnyen lehet, hogy szép lassan a feledés homályába vesztek volna.

Ami pedig a hatásaikat illeti, árulja el nekem, hogy milyen jót, vagy használhatót, urambocsá' értékeset adott a Nirvana a könnyűzenei műfajok bármelyikének is? Mert szerintem semmit. A kiadókkal karöltve gallyra vágták a teljes rockzenei életet a '90-es évek elején, mára pedig ennek köszönhetően megéltük azt, hogy fekarap és Lady Gaga ömlik a rádiókból meg a zenetévékből, a rock pedig ma mainstream szinten egyet jelent az embereknek a lenőtt hajú, tehetségtelenül ordibáló britpop bandákkal, amiknek a látványától is kiütést kapok. És cserébe mit a Nirvana öröksége, amit ránk hagyott? Smells Like Teen Spirit. Ennyi.

Zárásként pedig megismétlem, hogy igen, én utálom a Nirvanát, és igen, rengeteg kritikát fel tudok hozni velük szemben, ezeket igyekeztem is leírni annyira érthetően, amennyire csak tudtam. Ezzel pedig egyáltalán nem kritizálom, vagy minősítem azokat, akik mégis szeretik ezt a bandát, ők tegyék bátran, ők tudják mit szeretnek rajta. Azt azonban megjegyezném, hogy még - a szerintem - rendkívül gyenge grunge zenét is lehetett minőségi módon művelni, elég ha azt mondom Pearl Jam vagy Alice In Chains.

Üdvözlettel: Gunner

zombika 2011.11.26. 16:52:28

@Gunner: Ne haragudj hogy ezt mondom, de az okfejtéseid jó része egy szemellenzős baromság. A maradék meg szimplán csak spekuláció. Sorry.

Asidotus 2011.11.26. 17:02:53

Azok, akik nem ismernek Nirvana-utáló embereket, azoknak ajánlom a legtöbb metalzenei oldal (de ide vehetjük az Index Lángoló Gitárok-ját is), amikor a Nirvanáról írtak, akkor bizony nagyon sokan (én is) kifejtették ellenérzéseiket.
Onnantól meg, hogy valaki önkezével vetett véget az életének, kifejezetten rossz példát mutatott. Ahelyett, hogy megoldotta volna a problémáit, elmenekült előlük. Oké, gondolom, hogy ez leginkább a drogok műve volt, nem tiszta, józan gondolkodásé.
Annyiban igaza van a cikk szerzőjének, hogy nekünk, Nirvana-utálóknak nem csak Cobainre kellene haragudnunk, hanem a lemezkiadókra, a Nirvana-lemezeket vásárlókra is.
Tudod mit, kedves posztzoló? Rohaggyá meg te is!

Gunner 2011.11.26. 17:05:24

@zombika: Szia. Nem haragszom, de legközelebb majd fejtsd is ki, ha már kritizálni akarsz, mert - te ne haragudj - így a te véleményed nem túl fajsúlyos.

Az külön tetszik, hogy spekulációt emlegetsz, holott épp előttem nevezted Twilight OST-hallgató, 20 éves forma "kis pöcsnek" azt, aki netalán nem szeretné a Nirvanát. Halkan súgom meg, hogy ez nem jött össze. 29 vagyok és egyszer sem hallgattam meg az Alkonyat egyik részének egyik soundtrack-jét sem. A spekulációról ennyit.

G.Tibor 2011.11.26. 17:10:50

@Gunner:

Nem vitaképpen, csak úgy egyébként. Ez nem ellentmondás:
1. "...mert ennyire nem ástam bele magam soha a banda életművébe..."
2. "...minden szavukkal, tettükkel, dalukkal igyekeztek a lehető legtávolabb kerülni tőle..."

Egyébként olyanról vitatkoztok, hogy sör vagy bor. :D Mikor melyik. (Nem csak az én) véleményem szerint is a Nirvana, és a grunge terelte vissza a rock zenét az egészséges mederbe, az öncélú technikázgatásokat, mint vadhajtásokat lenyírta a rock égig érő fájáról. :-)

Mindenki hallgasson Them Crooked Vultures-t! :-) Szerintem az utóbbi idők legjobb supergroup zenekara.
www.youtube.com/watch?v=oG2Pizk4ZdU

G.Tibor 2011.11.26. 17:13:01

@G.Tibor:
Ja, az ellentmondást kérdezném. :-)

G.Tibor 2011.11.26. 17:23:42

@Gunner:
Abban tökéletesen igazad van, hogy ha már Seattle, akkor a Pearl Jam például sokkal jobb.

Gunner 2011.11.26. 17:44:25

@G.Tibor: Szia! Kérdeztél, válaszolok:

"Nem vitaképpen, csak úgy egyébként. Ez nem ellentmondás:
1. "...mert ennyire nem ástam bele magam soha a banda életművébe..."
2. "...minden szavukkal, tettükkel, dalukkal igyekeztek a lehető legtávolabb kerülni tőle..."

Az első pontot arra írtam, hogy a Nirvana mint zenekar szövegileg mennyire képvisel művészi értéket, hiszen én Cobain énekesi, zenei kvalitásait kritizáltam, meg úgy a bandáét, a szövegírói képességeit nem. Ez azt jelenti, hogy szövegileg a Nirvana ettől még lehet művészi, vagy értékes.

A második pont pedig a viselkedésükre, az attitűdjükre vonatkozott a sex, drugs, rock & roll felfogás függvényében.

Ez nem ellentmondás, mert két teljesen különböző dolog kapcsán írtam.

gregaba 2011.11.26. 18:02:27

@zombika: te találkoztál tizenéves Twilight-rajongókkal, akik Cobaint szapulták? Sztem már azt se tudják, kicsoda volt szegény, 17 éve halt meg.

G.Tibor 2011.11.26. 18:25:18

Erre a kommentemre biztos az lesz a válasz, hogy az Enter Sandman már nem az igazi Metallica, de ezt Kirk nyilatkozta a híres riffről: „A Soundgarden nem sokkal korábban hozta ki a Louder Than Love-ot, én pedig azt a hangulatot próbáltam elcsípni pár nagy, súlyos riffen keresztül. Éjjel kettőkor vettem fel az első verziót, nem is foglalkoztam vele utána. Larsnak egyből megtetszett, amikor meghallotta, csak megkért, hogy az első részét ismételjem el háromszor. Ez tette igazán fogóssá a témát."
Ez kicsit OFF, csak páran próbálták a grunge hatását nem tudomásul venni, nekik üzenem elsősorban.

Deedee 2011.11.26. 18:37:05

@Gunner: +1
Tökéletesen egyetértek.
Én is utálom a Nirvanat. Bár nem is, igazából nem utálom, csak mivel szimplán szar, ezért nem hallgatom, nem érdekel, mint ahogy Katy Perry-t meg Britney Spearst se hallgatok (vagy nem tudom, hogy mit hallgatnak manapság a tizenévesek). Rengeteg ember van ezzel így (én is ismerek jó párat), szerintem többen utálják, mint ahányan szeretik.
Ezek a "Nirvana az atyaúristen" cikkek meg rohadt idegesítőek, és szomorú, hogy egy ilyen bandát hipeolnak ezerrel, mikor sok-sok olyan előadó/együttes/zenész van, akik valóban tehetségesek (voltak), de nem futottak be igazán (a Ramones is ilyen volt mellesleg, ők is kb. a 90-es évekre lettek igazán elismertek, akárcsak a Misfits).
Kurt Cobain meg mégis hol (volt) punk?
Ja igen, könyörgöm ne hasonlítsuk már a Nirvanat a Ramones-hez, Led Zep-hez, Motorheadhez, mert ez ultagáz. Még jó, hogy Lemmy nem olvassa. A Ramones tagok meg forognak a sírban.

Deedee 2011.11.26. 18:40:04

@Gunner: +1
Tökéletesen egyetértek.
Én is utálom a Nirvanat. Bár nem is, igazából nem utálom, csak mivel szimplán szar, ezért nem hallgatom, nem érdekel, mint ahogy Katy Perry-t meg Britney Spearst se hallgatok (vagy nem tudom, hogy mit hallgatnak manapság a tizenévesek). Rengeteg ember van ezzel így (én is ismerek jó párat), szerintem többen utálják, mint ahányan szeretik.
Ezek a "Nirvana az atyaúristen" cikkek meg rohadt idegesítőek, és szomorú, hogy egy ilyen bandát hipeolnak ezerrel, mikor sok-sok olyan előadó/együttes/zenész van, akik valóban tehetségesek (voltak), de nem futottak be igazán (a Ramones is ilyen volt mellesleg, ők is kb. a 90-es évekre lettek igazán elismertek, akárcsak a Misfits).
Kurt Cobain meg mégis hol (volt) punk?
Ja igen, könyörgöm ne hasonlítsuk már a Nirvanat a Ramones-hez, Led Zep-hez, Motorheadhez, mert ez ultagáz. Még jó, hogy Lemmy nem olvassa. A Ramones tagok meg forognak a sírban.

G.Tibor 2011.11.26. 18:49:01

Tehát akik utálják a Nirvanat, azok - összegezve - úgy érzik, hogy érdemtelenül lettek világhírűek, zeneileg nem tettek le annyit az asztalra, mint más, kevésbé elismert zenekarok?

Deedee 2011.11.26. 18:57:20

Ez a feminista dolog meg elég buzis. (mondom ezt nőként) És nem is tudom mennyire gondolta komolyan, tekintve, hogy feleségül vette a világ legnagyobb ringyóját. Inkább megyek és hallgatok egy kis "fuck all night yeah" Warrantot. (Mellesleg Jani például egy nagyon is tehetséges, de nem eléggé elismert előadó volt RIP.)

Gunner 2011.11.26. 19:21:04

@G.Tibor: Én megint csak a saját nevemben beszélhetek és úgy gondolom, hogy nem erről van szó.

A népszerűség teljesen lényegtelen dolog, vagy legalábbis kevésbé fontos ha valaminek a művészi értékéről beszélünk. A Nirvanával az a baj, hogy zeneileg semmilyen körülmények között nem képvisel olyan értéket, mint amelyet utólag tulajdonítanak neki.

Deedee említette a Ramonest és a Misfits-et, két olyan bandát, akik a punk meghatározó csapatai közé tartoznak. De ami a lényeg, hogy pl. sem a Ramones, sem a Motörhead nem agysebészet zeneileg, de viszont egyiket sem állítja be az utókor valami utolérhetetlen magasságokat megjárt zenekarnak.

A Nirvanával kevésbé lenne ellenszenves sok ember ha a tudásukhoz és tehetségükhöz mérten kezelték volna őket mindig is, nem pedig valamiféle zenei zsenikként.

Hogy emellett népszerűek voltak, vagy azok ma is, az már teljesen más kérdés. Justin Bieber is népszerű, az értékét meg mindnyájan be tudjuk tájolni alighanem. Ezzel egyébként nem hasonlítottam egymáshoz a Nirvanát és Justin Bieber-t, mielőtt még valaki ezt akarná kihozni a mondandómból.

G.Tibor 2011.11.26. 19:31:41

@Gunner:
OK, kapisgálom. Nem kötekedni akarok, csak tényleg megérteni, belelátni a fejekbe. :-) Én sem vagyok elvakult Nirvana-rajongó, Bár, én erről nem hallottam, hogy zenei zsenik lennének. Az viszont szerintem vitathatatlan, hogy minimális hangból hoztak ki maximális témákat, és ez nagyon nehéz. Kevésből maradandót alkotni. Az AC/DC-ről olvastam sok ilyesmit.
De látod, jól megfér egymás mellett a színpadon John Paul Jones és Dave Grohl. :-) Szerintem ők jót röhögnének ezen a túlmisztifikált légbuborékon, ha olvasnák a B-oldalt.:)

G.Tibor 2011.11.26. 19:51:45

@Interstellar Overdrive:
Ha olvassák is, biztosan nem értenek magyarul. :-)

Frick László Emlékzenekar 2011.11.27. 04:53:32

Addig útáltam a Nirvánát, főleg A Kiscsajok miatt, amíg a Blechet-et nem hallottam.

A Spongyabobbal is így jártam, micsoda óborzalom, rettenetes rajzok baromi színek ízlésficam, amig nézntem, de nem láttam, nem fogtam föl.

Más tészta, hogy mire HASZNÁLOM a NIRVANA-t, én elsősorban limonádénak, szóval úgy hallgatom, ahogy a magyar ganxta Zámbó Jimmyt, buúúsmagyarnótám, a fülembhúzzaja, számomra nemkemény a Nirvana, hanem limonádé.
Szóval egy kiscsaj vagyok, aki magára zárja a büdös lepkészoknikkal és foltosbugyikkal teledobált büdös kis szobáját és a nunusát az ágyszélére nyomkorászva rázza a feját a hosszúhajával [emlékével a ~nak] és ANYUNAK KÚÚSS! [dugd be a péned az ajtó alatt és TAKARÓGGYÁ]
Tehát pl autóvezetés közben benyomom és eksön, de ez nem láészik meg a stílusomon, továbbra is a 85-öt tartom, mert mi mást is tehetnék.

De pl AC/DC-t már tényleg nem hallgatok, mert asz aztán már tényleg a heeermónikás Márió nekem.

aranyláz 2011.11.27. 11:14:09

Tessenek többet olvasni, és hallgatni, a sok firkálás helyett!

www.learningfromlyrics.org/Cobain.html

www.youtube.com/watch?v=4IS1Wir4KWg

www.youtube.com/watch?v=s1bOcAQfEAM

Tudja valaki, hogy Neil Young nagyra becsülte Cobaint, és viszont, és egy egész albummal emlékezett meg róla?(Sleeps with angels).

aranyláz 2011.11.27. 12:16:27

Találtam még egy jó beszélgetést:
thrasherswheat.org/jammin/nirvana.htm

"He really, really inspired me. He was so great. Wonderful. One of the best, but more than that. Kurt was one of the absolute best of all time for me."

catshannon 2011.11.29. 22:49:07

Akik a Nirvanát útálják, többnyire úgy érzik, elvett tőlük és a világ mainstream zenéjéből valamit, és azt egy silányabbal helyettesítette, sőt, ez a kiindulópontja a mai zenei sivatagnak is szerintetek. Ez a problémátok középpontja, igaz? Nem is az, hogy képzetlenek voltak, vagy hogy érdemtelenül nagy sikert kaptak, hanem hogy minden mást kiszorítottak hirtelen. És hogy nem lehetett kikerülni, az folyt a csapból is. Bár ezt legalább ilyen gyakran felhozzák a Guns N' Roses ellen is! (ez amúgy inkább a marketing uralmának kezdete, de ez már tényleg messzire vinne...) Azt viszont nem értitek meg, hogy itt a jelenség van mérlegen, és nem csak a zene, és nem csak Kurt. Valami olyannak volt a zászlóvivője a Nirvana, ami már érett egy ideje, amire szükség volt - és aminek egyáltalán nem akartak élharcosai lenni, hanem indikátorai voltak, nem más. És úgymond erre voltak predesztinálva, mert náluk jobb indikátor nem lehetett volna: amilyen őszinteséggel és erővel Kurt át tudta adni az érzéseit a zenébe, ahogy beletette a lelkét, annak talán mai napig nem láttam párját. Mindez azért is megdöbbentő erejű, mert ezek erős fájdalmas, negatív érzések. Mi az, amit leváltottak? Igazából a '80-as évek zenéje egy nagy kalap szar volt, tupírhajú, szintis, hedonizmusban taposó fos. Ezért nem kár. Minden más alkotás is az elmagányosodásról, ridegségről szólt a '90-es évek elején, nézzetek bármilyen filmet kb '93-ig. Szóval ezért nem érdemes útálni a Nirvanát szerintem.
Most viszont látszólag szembefordulok azzal, amit eddig mondtam: azt hiszem, nem is feltétlen kell megértenetek a jelenséget, pláne nem azonosulni vele, senki nem várná el, hogy Nirvanát szeressetek Guns/LedZep/akármi helyett, ha együtt nem megy. Azt, hogy milyen unalmasak voltak zeneileg a kétezres évek, el nem lehet mondani, de próbálom kivárni inkább az új paradigmaváltást, és addig is a régi zenékkel jól elvagyok, és szarok bele, mit nyomnak a mainstreamben. Sajnos, mikor múltkor megnéztem egy Nirvana-koncertet, az a kellemetlen érzésem támadt, hogy Kurt volt az ős-emós, talán főleg azért, mert nem tudok már azonosulni azzal, hogy az ember ilyen mélyen kitegye magát a negatív érzéseinek. Mindezzel együtt, ahogy írtam, a hipnotikus előadóereje miatt nagyon tisztelem Kurt Cobaint.
Bocs, hogy ilyen hosszú lett.:)

pingwin · http://pingwin.blog.hu 2011.12.24. 16:59:25

sok mindennekl egyet tudok érteni, viszont azt nem értem, hogy miért kell őt az egekbe magasztalni? :%

HELL BENT FOR JUDAS 2012.04.12. 04:12:47

Én utálom a nirvana(Cobain) zajt. Nem tudom a teljesítményüket
zenének nevezni.A tehetségtelen Cobain prüntyögése és
kornyikálása távol állt a zenétől.
Persze- véleményem szerint- az mtv és néhány befolyásos
gazdag média figura sikeressé tette őket.
De a legundorítóbb az, hogy ez az alternatív/grunge moslék
felhasználta a Hard Rock és a Metal népszerűségét mely zenéket
már más tehetséges zenészek megszeretettek sok zeneszeretővel.
Szerintem a grunge/nu/ alternatív stílusok gyakran idegen
tollakkal ékeskednek.

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!