Kiss Tibor - Neonradír

Kiss Tibor - Neonradír

kisstibi_650.jpgKiss Tibi. Zenész, zeneszerző, énekes, költő. Képzőművész. Ha lenne névjegykártyája (van neki?), nem tudom, mit írna rá. Szóban mindig kihangsúlyozza, ő már a zene előtt is képzőművész volt és valószínűleg a zene után is az lesz. 

Valószínűleg sok Quimby-rajongónak tette a Jézuska a fa alá Kiss Tibor – Neonradír című könyvét, mely a zenész (nem sorolom fel újra, még mi) festményeinek gyűjteményes kiadása. Érdekes könyv ez, melynek megszületésébe kétségkívül belejátszott Tibi és a Quimby egekbe szökő népszerűsége. A Quimby híre már kijutott a kis füstös klubokból, szinte nincs akkora hely, ami már elég lenne nekik Magyarországon. Teltházasak a színházi előadásaik, ha későn eszmélünk nem lehet jegyet kapni a Varázszenére, a fesztiválplakátokon pedig már a legnagyobb betűvel írják a nevüket, ráadásul Tibi neve és zenéje már produkciók fényét is folyamatosan emeli.

Gondoljunk bele: 5-10-15 éve kit érdekeltek volna „valami Kisstibi“ festményei keménykötésű könyvben prezentálva? Az egy dolog, hogy engem igen, valamint említettem: Tibi életében már réges-rég ott volt a festészet, nem valami úri hóbort vezérli napjainkban. Én örülök a dolgok együttállásának, azaz a sikereinek és a könyv megszületésének. A kiadvány egyáltalán nem könnyű „olvasmány“, de a fent említett tömegsiker okán legalább eljut olyanokhoz is, akikhez pár éve nem jutott el volna. A keménykötésű (mondom!) könyv végigveszi Tibi korszakát (igen, vannak neki), a képek, rajzok mellett pedig pár gondolatfoszlány is olvasható, főleg a jó baráttól, Varga Liviustól. Anélkül, hogy mély festményelemzésekbe bocsátkoznék (nem is tudnék), azt gondolom, a képek jól ábrázolják a Tibiben dúló viharokat, ellentmondásokat. A legtöbb kép sötét tónusú, szinte félelmetesek, sok képen visszatérnek a különböző zavart világba helyezett bohócok és majmok. Ahogy Tibi több helyen lenyilatkozza, akárhová megy, gitárt, papírt és ceruzát mindig visz magával. Ha ez az „akárhová“ több napon át tart, akkor a festék és az ecset is megy vele. Így volt egy a Kilégzés c. album előtti „száműzetése“ alatt is, mely időszakban készült műveket őszintén tárja a nagyvilág felé a könyv. Nekem imponál ez az őszinteség, mely jelzi, igen, az is én voltam, azt is én alkottam, bármi is vezérelt és irányított akkor. Nem celebkönyv ez, mely okán majd reggeli műsorokba kell mennie hakniznia, ennek pedig különösen örülök.

Szóval ilyen ez a könyv. Olyan, melyet, ha kinyit egy tizenéves Quimby-rajongó kislány anyukája, lehet picit megijed, ellenben sok harmincas-negyvenes elképzeli, milyen is lenne egy Kiss Tibi kép a lakásában. Nekem is van kedvencem. Remélem, a könyv sokakhoz eljut.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr844992589

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

youlopukku 2013.01.04. 15:33:06

a szerző nem a legfényesebb korszakát éli,ha átolvassa mégegyszer erre maga is rájön.mindenki tibije meg persze hogy nyomja a csengőt,amíg fut a szekér megveszik még a szarát is a földről.a képekről annyit:ha más alkotta volna,akkor nem érdekelne sok embert.igaz ,nem ment celebkedni reggeli adásba,de ez az ünnepek előtti megjelenés már majdnem olyan izés.

fofofo 2013.01.04. 16:44:09

"egy tizenéves Quimby-rajongó anyuka"

Sákif za morro? 2013.01.04. 16:52:12

Az a kiadvány nyugodtan maradhatott volna egy poros fiók mélyén. Azt hiszem kezd hányingerem lenni a Quimbytől.

Sákif za morro? 2013.01.04. 17:11:20

Még az jutott az eszembe, hogy ha ugyan ezeket a képeket Kiss Jenő hobbi-piktor készíette volna, az emberek a klozetba se akasztanák ki. Lehet, tényleg csak idő kérdése, míg megvásárolhatjuk a Kiss Tibi kakáját plexibe öntve. Őszintén sajnálom, hogy így beütött nekik a "huszár segge" effektus, régen nagyon szerettem őket.

gondola 2013.01.05. 16:12:00

@LET FREEDOM RING WITH A SHOTGUN BLAAAAAAAAAAAAAAST:

Miért érezte úgy vajon, hogy azt, hogy hányingere kezd lenni a Quimbytől, feltétlenül közölnie kell a nyilvánossággal? Komolyan érdekelne a motiváció! Érdekel valakit, hogy egy felhasználói név mögé rejtőzött névtelen valakinek éppen mi a véleménye éppen erről? Szerintem mindenki listákat tudna arról közölni, mitől van hányingere. És? Csakis ezért írok, mert rettenetesen érdekel, miért érzik úgy tömegek, hogy meg kell nyilvánulniuk a világhálón? Miért?
Amúgy nem kell megvenni az albumot, nem kell elmenni koncertre. Ilyen egyszerű. És ha Mondrian, Picasso, Brqaue, Pollack stb. képeit Szabó Géza a fsz. 5-ből készítette volna, azt se akasztanák ki az emberek a klozettba se, hogy maradjak a stílusnál. De még a Mona Lisát se!
És miért is mérvadó, hogy az emberek (így mint sokaság, tömeg) többségének mi tetszik? Ha ezen az alapon dőlne el, mi érték, a komplett világ- és magyar irodalmat is le lehetne húzni a klozettbe (továbbra is tartva a stílust).

gébence · http://soraim.blog.hu 2013.01.05. 16:18:11

Kiss Tibi megkomolyodott: nevét Kiss Tiborra változtatta.

Sákif za morro? 2013.01.07. 18:24:41

@gondola: Úgy gondolom, hogy relevánsan szóltam hozzá a firkálmányhoz. Lehet pozitív, vagy negatív, esetleg semleges véleményem. Nekem negatív volt. És?! Kötelező volt elolvasnod? Kényszerített bárki is?

Figyeljük meg a te kommentedet! 2.5-szer többet írtál mint én, a semmiről, ill. a véleményemet ekézted. Nem vitáztál, gondolom az érvelés nem kenyered. Ugye nem kell ragoznom, hogy a fentiek alapján ki a hülye?!

gondola 2013.01.07. 20:55:03

@LET FREEDOM RING WITH A SHOTGUN BLAAAAAAAAAAAAAAST:

Óóóó. minő gyöngyszem! Ha már tegeződünk: felülmúltad előző bejegyzésed stílusát! Már semmin sem csodálkozom! Engedelmeddel vagy anélkül, ezt muszáj felhasználnom! Sokaknak fog derűs és tanulságos perceket szerezni!
Amúgy: miért, te talán érveltél a véleményed mellett? Nem. Csak kinyilatkoztattál.
Használnád a shotgunt, mi?

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!