Vidám teadélután angol öregurakkal: Madness-koncert volt a Szigeten

Vidám teadélután angol öregurakkal: Madness-koncert volt a Szigeten

2014.08.17. | B-vendégszerző

Tudok. Még. Pogózni.

MADHEAD_TOUR_WEB.jpg

Erre a kijelentésre lenézően legyintetek ti, akik 1980 után (pláne 1990 után!) születtetek. Nem baj - majd megtudjátok, ha ti is...khmmm... évesek lesztek, milyen klassz dolog újra tizenhatnak érezni magatokat, amikor egymás után harsannak fel a rég nem hallott, valaha agyonhallgatott számok. Mindenképpen próbáljátok majd ki, jobb minden fiatalító-konzerváló módszernél, a pogózás pedig hatásosabb sport a konditermi izzadásnál, és határozottan szórakoztatóbb a kocogásnál. (Persze nem agresszíven lökdösődve, az régen sem volt a stílusom.)

A Madness tánczene (ne valami nyálas, tánciskolás dologra gondoljatok - inkább önfeledten ugrálós, magadról megfeledkezős tánczene) - az volt mindig is, és mint ilyet, nem nevezhetném meghatározó zenei élménynek. Talán ezért nem szoktam az utóbbi években (évtizedekben?) csak úgy hallgatni a zenéjüket. Nem alkalmas arra, hogy mosogatás közben, a gyerek leckeírása közben háttérben szóljon. Ez a teljes műfajra - a ska-ra igaz. Rögtön beindít, topogni kezd tőle a lábad, és nemsokára ugrálni kezdesz, mint egy őrült. A zenekar névválasztása 1976-ban tehát tökéletesen sikerült! (az angolul nem tudók kedvéért: Madness = őrület)

De nem csak a névválasztás volt jövőbe látó. A Madness első lemezének első száma, a The Prince szövege így kezdődik: "An earthquake is erupting, But not in Orange street, A ghost-dance is preparing, You got to help us with your feet." Ennek fényében még bizarrabb ez a sztori: 1982. augusztus 8-án 5-ös erősségű földrengést észleltek Londonban, három toronyházat kiürítettek attól félve, hogy összedőlnek. Ablakok törtek, erkélyek repedtek meg. A szeizmológus viszont mindenkit nyugalomra intett - nem valódi földrengésről volt ugyanis szó, "csak" 75 000 ember ugrált egyszerre a Finsbury parkban, a Madness koncertjén a One Step Beyond című számra...

Majd a Sziget statisztikáiból megtudjuk, hogy idén augusztus 16-án hányan ugráltak rá, én csak annyit tudok, hogy sokan, és ahogy Suggs - azaz Graham McPherson énekes - örömmel meg is állapította: nagyon sok fiatal is bulizott a magamfajta ...khmm... évesek közt. 

A régi nagy slágerek most is tökéletesen működtek. 15 top10-es számuk volt a brit slágerlistákon (köztük egy number one: a House of Fun) - ezeket el is játszották a Szigeten. Ha már a toplistákat emlegetjük, nem árt felidézni, hogy rekorder együttesről van szó. 214 héten át szerepelt valamelyik számuk a "top UK singles" listán, 1980 és 86 között. Ezzel ők lettek a rekorderek a 80-as évek együttesei közt. 

Nem kispályásokról van tehát szó, hanem az angol popkultúra alapköveiről - s mint ilyenek, a 2012-es londoni Olimpia záróünnepségét is ők nyitották meg, valamint felléptek a királynő gyémánt jubileumára rendezett koncerten a Buckingham palotában. 

Ennek ellenére nem múzeumi darabok, a már említett Suggs mellett a szaxofonos Lee Thomson is főszereplő volt az este, bár többször majdnem meghalt a színpadon (szerencsére mégsem), és a hét tagú zenekar minden tagja szemmel láthatólag jól érezte magát - így aztán mi is. Nagyszerű dolog, hogy a koncertezés mellett ma is alkotnak, folyamatosan jelennek meg lemezeik - idén is várható egy újabb.

Mégis azt ajánlom, hogy ha fogalmat akartok alkotni a Madness-jelenségről, akkor ezt a 12 számot hallgassátok meg (mind megtalálható a 22 számot tartalmazó, 1992-ben megjelent Divine Madness válogatásalbumon):  House Of Fun, One Step Beyond, It Must Be Love, Michael Caine, Driving My Car, Night Boat to Cairo, The Prince, My Girl, Baggy Trousers, Embarrassment, Shut Up, Cardiac Arrest, és legyen a +1 az Our House - ebből még musical is született, brrr...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr706611013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!