Az elmúlt pár évben nem nagyon volt időm új lemezeket hallgatni és elemezni, de amikor anno meghallottam, hogy végre megjelenik ez a lemez, nagyon belelkesültem, és alig bírtam kivárni a napot, amikor végre a kezeim közé kaparinthattam. Ha jól belegondolunk, az 1994-es Pink Floyd lemez és az azt követő hatalmas világturné óta Dave Gilmour nem sokat hallatott magáról, új zenei anyagot egyáltalán nem kaptunk tőle. Egészen 2006-ig.

A Roger Waters távozása utáni Pink Floyd hangzásvilágáért egyértelműen felelős Gilmour jellegzetes gitárjátéka természetesen ezt a lemezt is végigkíséri - ugyanakkor már az elején le kell szögeznem: ez nem egy Pink Floyd lemez. Éppen ezért nincs is értelme a zenekar albumaihoz hasonlítani, annak ellenére, hogy gyakoriak az áthallások.

Nagyon szép a lemez csomagolása, egy keménykötésű könyvhez hasonlítható leginkább - ugyanakkor ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni; vékonykára sikeredett a füzet benne. Ráadásul nem is Storm Thorgerson, a Pink Floyd (és a tagok által kiadott szóló-) albumok állandó grafikus-guruja felelős a borítóért - nem is értem, miért lett mellőzve ezúttal a mester. A zene viszont kárpótol mindenért.

BRÉKING: a rákkal való hosszú küzdelem és egy rövidebb, de számára annál jelentősebb kóma után hétfőn 43 éves korában meghalt az 1987-ben alakult Gang Starr formáció rappere, a későbbi Jazzmatazz albumok megálmodója, Guru, alias Keith Elam. Az alábbi szám úgy kezdődik, hogy "Big L. rest in peace" - most mi üzenjük ugyanezt. Szomorúan látom, hogy ez a 38-adik halálhír, amiről a B-oldal indulása óta beszámolunk, pedig még nem telt el 2 év. :( Még néhány szó az est.hu-n »

B-oldal: Kérlek, mutasd be a Magashegyi Undergroundot úgy, ahogy te látod a zenekart, lássuk úgy mi is!

Bocskor Bíborka: A Magashegyi Underground kitűzött maga elé egy célt és ezt a célt két ellentétes pólus alkotja és köztük, az elektromágneses mezőben sétál a zenekar. Érdekes egy közösség, mindig meglepnek, ennyi furcsa embert ilyen kis helyen még nem láttam, talán csak otthon a falunkban... Mindenki egy külön karakter... Vagyunk, akik több is, nem akarom cukrozni a dolgot, de olyan, mint egy új kis család, tele hibákkal és szépségekkel és hangokkal. 

1997-ben éppen a Neu Bei Viva című műsort néztem a szüleimmel (ez a mondat egymaga felér egy szociográfiai elemzéssel), amikor egymás után bemutatták Janet Jackson Together Again című dalát, valamint az általam korábban ismeretlen The Verve együttes Bittersweet Symphony című alkotását. A két klipet elnézve countryfüggő édesapám megállapította, hogy mennyi harmatgyenge, semmitmondó alkotás van manapság, amelyek nagy részére már két hét múlva sem fogunk emlékezni. Bezzeg Jim Reeves meg Charley Pride, azok aztán tudnak valamit.

Aztán úgy alakult, hogy nemcsak a Together Again-t idegbetegen végiglihegő Janet Jackson, hanem a Verve is emlékezeteset alkotott, sőt, a Megasztár-szignálnak köszönhetően még akár ugyanaz a célközönség is szeretheti a két, egymástól homlokegyenest különböző dalt. Janet az elmúlt bő tíz évben cici-villantásokkal próbálja feldobni egyre szánalmasabb szólókarrierjét, a Verve pedig szépen csendben feloszlott kilencvenes évek végén, és azóta is a legfőbb hír csak annyi volt róluk, hogy továbbra is becsületesen fizetik a Bittersweet Symphony lekoppintott vonóstémájának a díját az eredeti előadó Rolling Stones bankszámlájára, valamint hogy minden várakozással ellentétben a morózus frontember, Richard Ashcroft mégsem halt bele a kábítószerezésbe.

Nem rég mi is bemutattuk a Hősök Flashback c. számához készült legújabb klipjét, és hozzátettük, hogy az alap nem Zomblaze munkája, hanem a kliphez külön készült alap JoeKer és Tibbah producerektől. Az érintett Klasszik albumon az Üzenet című számban van egy angol nyelvű betét, ami a Nuff Said belga csapattal való "fícsöring" eredménye. Nos JoeKer ennek a csapatnak írt alapokat, és áprilisban megjelent a lemez Vis Viva címmel, amint a csatolt hirdetmény is mutatja.

Eckü külön rendes, hogy gondolt ránk és átküldte az albumot, így meghallgathattam. Kifejezetten komoly, az angol már az Üzenetben megtetszett, nagyon színvonalasan nyomják a srácok. Elég sok énekes betét van, ezért egyfajta R&B-nek is eladható, nem kifejezetten underground. Az alapok ugyanolyan bólogatósak, lassítottak és ugyanúgy jó a timingjuk, mint a Hősök alapokban is általában. Egy kis szabálytalanság, 1-2 jazzes hang és régi piszkos hangminták, néhány megmozdulás, amire jó értelemben szoktuk mondani, hogy "beteg", de még a szélesebb kör számára értelmezett hallgathatóságon bőven belül. Él.

Belehallgatni a visviva.be címen tudtok, vagy JoeKer MySpace oldalán. Részemről a Rejoined to Rejoin 'em címűbe bonyolódnék a helyetekben először bele, ami 3:00 után történik benne, az óriási. Aztán szépen egyesével jöhet a többi...

A hardrock.hu oldalon leltem egy érdekes feldolgozásra, mely első hallásra teljesen kiborító, majd egyre kellemesebbé válik. Kérem szépen, a Metallica - Enter Sandman dalának smooth jazz átíratát hallhatjátok az alábbi videón... (A képi háttéranyag jelen esetben csak illusztráció!)

A mű "szerzője" bizonyos Andy Rehfeldt, akinek saját YouTube csatornáján hasonló, vagy ettől teljesen eltérő (polka, death metal, stb.) átíratokra lelhettek. Nem én mutattam meg nektek.

A TOP3 Killer EVÖR emblematikus alakja lesz a pécsi Európa Kulturális Fővárosa programsorozat fő attrakciója, miután az RHCP fellépésének bedobása nyilván kacsa volt, a U2 pedig csak Balaton méretű stadionokban lép fel, abban pedig pecsenyére sült fürdőzők lesznek júliusban és nincs is akkora stég, amire ráférne a 360 fokos színpad.

Összefoglalva: július 13-án Seal Henry Olusegun Olumide Adeola Samuel úrat látjuk vendégül.

Na gyönyörű. Egy hónapja voltunk úgy a Gödörben, hogy az a hír terjengett, hogy razzia lesz. Ez engem semmilyen mértékben nem érint, csak az zavarna, ha zenét hallgatok, és közben valaki szétrúgja a koncertet, zene leáll, hangulatba beleszarunk, és a végén sikerül arra fogni ennek a jogosságát, hogy 4 embernél füvet találtak... ÚRISTEN, mi lesz! Megöl mindenkit!

Na nagyjából ezt április 4-én sikerült is megvalósítaniuk: összehangolt APEH, VPOP és MAHASZ akció. Bravó! Nem tudom, hogy a kazettamásolás, az italcsempészet és, a ténylegesen büntetendő kábítószer-terjesztés, és a könnyűdrog-fogyasztás közé behúzni a relációs jeleket, pláne egyenlőségjelet nem.

Persze nehogy azt higgyétek, hogy drogokkal volt probléma: a számlaadás miatt kaptak 60, az alkalmazottak szabálytalan be(nem)jelentése miatt további 12 nap tilalmat, valamint 1.2MFt pénzbírságot.

Eközben a rendőrség 350 embert igazoltatott a tér környékén, elfogtak 6 embert kábítószerrel való visszaélés miatt! Nem akarok kiábrándító lenni, de legalább 70 embernél kellett, hogy legyen legalább egy trombita, bazmeg. Meg 8-at garázdaság miatt, gondolom ebből 3-an gördeszkáztak, 2 hányt, őszintén remélem, hogy legalább 3 tényleg kötekedett, és erre hatósági személy a tanú, illetve hatósági személy az is, aki egy 1998-as telefonkönyvvel még aznap este kicsit meginterjuvolta.

Pozitív:

• a számlával a Gödör se basszon át! nem annyira olcsó hely az, mint amennyire hippi
• a büntetéssel nem a nyári szezonunkat vágják agyon, ősszel kell csak bezárni 72 napra
• a bezárás a kulturális központot, tehát a kiállítóterem részt nem érinti, csak a kocsmát
• a Deák környékén nagyon kemény erőszakos cselekmény sztorik voltak tavaly, egy kisebb társaság heccből kötekedett, ilyen szempontból nem rossz a rendőri jelenlét

Negatív:

• MAHASZ?! :)) ne idegeljetek már...
• Végül a közbiztonságot veszélyeztető elemek helyett a szórakozóhelynek sikerült csak igazán alászarni... gratulálok! Emberek ezrei szeretnek oda járni, például mi is.
• Melyik világvárosban baszogatják a város szívében található, adott helyen legtöbb embert, pláne turistát vonzó helyet ilyen faszságok miatt, hogy "kábítószert" fogyasztanak, meg esetleg a DJ-nek nincs oboázó zsiráf a nyomorult CD-jén?! Ráadásul ilyen eleme nem is lett a hírösszefoglalónak.

Forrás: Index

Mindig bajban voltam a feldolgozáslemezekkel. Mert mit is lehet róluk írni? A dalokról kimondottan semmit, mert ugye azok már nem valami friss szerzemények, és már ismerjük őket innen-onnan. Legfeljebb az előadókról lehet írni pár sort, de annak még mindig nem sok köze van a lemezhez. És mindig bennem van az is, hogy egy előadó akkor csinál feldolgozáslemezt, amikor épp kifogyott a saját öltetekből, de ugye kell a lóvé, mert nagy a család. És legfőképpen az a legnagyobb baj a feldolgozáslemezekkel, hogy egypár kivételtől eltekintve el szokták rontani őket. Tudnék erre egy nagy rakás példát hozni, George Michaeltől a Simple Mindson át egészen a Rolling Stonesig.

Nem ezen utóbbiak sorába illeszkedik be a francia Nouvelle Vague második albuma. Már az első lemezükön is csak feldolgozások szerepeltek, de ezzel a másodikkal elég magasra tették a mércét. Fogták a nyolcvanas évek new-wave zenekarainak legnagyobb slágereit, és amolyan füstös bárba helyezett jazz-blues stílusban előadták őket. Egész egyszerűen igazi zenei élmény hallgatni a lemezt, annyira SZÉP lett.

Kristálytisztán emlékszem, hogy bonanzás korszakom 1991-ben, egy általános iskolai táborban kezdődött. Barátaimmal profin megválasztott fedezékekből előugorva, rajtaütésszerűen próbáltuk megpaskolni a felsőbb éves lányok fenekét. Mindez kiváló hecc volt, amíg a csajok fiúi ki nem szimatolták, hogy náluk fiatalabb sihederek próbálnak a málnásukban csemegézni, és be nem kergettek minket a szobánkba. Mondhatnám, hogy matracra vonultunk, de valójában beszari módon magunkra zártuk az ajtót a viharfelhők eloszlásáig. Feszültségoldóként Gyuri barátom elővett egy kazettát azzal az egyszerű marketingdumával, hogy mutat nekem egy „marhajó” számot. Bonanza Banzai – 1984. Valami azonnal bekattant, és még aznap az 1984 lett az általam legtöbbet visszacsévélt dal EVÖR. Cimborámból előbújt az értékesítői véna, és tett egy kísérletet, hogy gyorsan megszerettesse velem az EDDA egyik remekművét (Szélvihar) is, de akkor már a Bonanzán kívül mást nem voltam hajlandó befogadni. Érdekes lenne belegondolni, hogy milyen irányt vett volna zenei ízlésem, ha fordított sorrendben érkeznek a dalok a receptoraim felé, mert az tény, hogy ettől a pillanattól kezdve a Bonanza Banzai évekre meghatározta az életemet.

A nagy magyar fesztiválzuhatag hírei mellett külföldre kacsingatva már lehet olvasni a határon túli fesztiválok fellépőinek névsorát. Nézzünk is párat a felhozatalból...

Fesztivál szaknévsor 2010:

• Glastonbury
• Novarock
• Soniphere
• Download Festival
• Rock am Ring
• Getaway Rock Festival
• Sweden Rock Festival

Hujujujuj. Nyugtató.

Hét dala: Megadeth - The right to go insane

A Megadeth zenekar "The right to go insane" című dalának klip-sztorijához egy igaz történetet választott. Egészen pontosan egy 15 évvel ezelőtti tragikus eseményt 1995. májusából, amikor is egy bizonyos Shawn Timothy Nelson nevű katona egy lopott tankkal ámokfutásba kezdett San Diego utcáin, melynek - nem árulok el nagy titkot - nem lett jó vége. Az őrülethez való joga a saját halálát idézte elő...

A brit Artisjus összeállított egy listát, melyen az elmúlt évtized leggyakrabban játszott előadói szerepelnek.

A lista nyilván csak a brit játszásokra vonatkozik és talán most ne vegyük elő a kérdést, miszerint az évtized 2009, vagy 2010 év végéig tart-e. A statisztika (a BBC hír szerint) a televízióban, rádióban és egyéb "publikus helyeken" játszott alkalmakat összesítette, mely számok alapján Madonna bitorolja a leggyakrabban játszott előadók trónját. (Az a Madonna... amúgy az melyik is?)

Évtized leggyakrabban játszott előadói Nagy-Britanniában:

1. Madonna
2. The Beatles
3. Robbie Williams
4. Queen
5. Take That
6. Sugababes
7. Elton John
8. Elvis Presley
9. Abba
10. Coldplay

Ahogy a BBC News cikkje is tartalmazza, egy tavalyi lista azt is kihozta, hogy a Procol Harum "A Whiter Shade of Pale" című dala volt a leggyakrabban lejátszott dal kocsmákban, bárokban és egyéb közösségi helyeken. Gondolom minden hajnalban erre szomorkodnak az elázott britek...