Ezt is megértük. Hát, mondhatni, RÓLUNK ÍRTÁK. Azaz az alább felsorolt zenei oldalak voltak oly kedvesek, hogy rólunk, pontosabban a B-oldalTV kezdeményezésünkről írtak, ezzel is segítve népmesébe illő boldogulásunkat és az underground zenekarok klipkészítési misszióját. Tényleg köszönjük!

• Olcsó és profi videót szeretnél a zenekarodnak? Megkapod! (Zene.hu)
• B-oldal.tv (Passzio.hu)
• Készítsen neked videót a B-oldal? (Clusterone.hu)
• A B-oldal blog 2008. októberében indult, majd kb. 1 évre rá a szerkesztők úgy döntöttek, elindítják a B-oldal.tv-t (korg.blog.hu)
• Profi videoklip neked (majdnem) ingyen (gitar.blog.hu)
• B-oldal - klip készítés zenekaroknak (heavymetal.hu [2010-03-08])
   

Oszd meg a B-oldal szpotot Madonnástul, Stevie Wonderestül a Facebookon! »

Hét dala: Harcsa Veronika - Come as you are

Miért pont ez? Mikor már mindent hallottunk és mindent láttunk Harcsa Veronikától, akkor az ember mégis csak belefut egy meglepetés videóba, amin ez az angyali lány hátborzongatóan jól elénekli és saját magát is belerejti a Nirvana klasszikus dalába. Libabőr.

Lassan háromnegyed éve, hogy egy nyamvadt sort nem írtam a blogba, lehet ezt mindenfélével magyarázni, egész röviden összefoglalva alkotói válsággal küzdöttem. Vagyis nem jutott eszembe jó téma.

Márpedig arra a legjobb gyógyír a véletlen. Anyánkon (ez esetben a Zindex) megjelent egy filmecske (A természet számokban by Cristóbal Vila), ami egyébként amennyire baromira rövid, és amenyire baromira egyszerű matematikai összefüggéseket (na jó, mondjuk a csigákat a Fibonacci sorozattal összehozni az nem rossz) mutat be, mint filmecske annyira faján össze van hegesztve.

Hát még a zene alatta!

BRÉKING: elindult a DJ Bootsie Official Page a Facebookon, aki szeretne Bootsieék zenéjének és a hozzá kapcsolódó történések ütőerén lenni, vegye fel az oldalai közé!

Bootsieról korábbi olvasnivaló a B-oldalon:

• 2009.04.23. A csendestárs - DJ Bootsie
• 2009.10.15. Decemberben jön DJ Bootsie második lemeze
• 2009.12.12. DJ Bootsie lemezbemutató a Merlinben

Az új lemez első klipje: DJ Bootsie - Mosquito Dance

BRÉKING: A Szigeten búcsúzik a Kispál!

A Sziget mínusz egyedik napján, augusztus 9-én, egy egyedi megakoncert keretében búcsúzik közönségétől a Kispál és a Borz zenekar. Az elmúlt 23 év legnagyobb slágereivel, a zenekar kedvenc Kispál dalaival, vendégfellépők sorával. Goodbye Kispál!!

Magam részéről általános nyolcadiktól voltam amolyan "kispálos", az első olyan koncert, amire egyedül mentem el, élőzenei rajongásom egyik kiindulópontja tiniként. Életmű, nagyon jó, amikor valamit valaki be is tud fejezni, nemcsak elkezdeni. Köszönjük! - persze ha ez csak április 1-jei hír, azt sem bánnánk.

Azt tudtuk eddig is, hogy nem normálisak és azt is, hogy polgárpukkasztóan szokatlanok. (Kapcsolódó esettanulmány: Soerii & Poolek: Elton John)

Éppen ezért kérdem én: mit is kezdhetnénk ezekkel a srácokkal április 1-jén? TÁMOGATJUK ŐKET! Basszameg! 

Bohócsipkában és kellemetlenkedő hülyéskedés mellett bolondok napja alkalmából is összegyűjtöttünk egy dalcsokrot, melynek semmi köze április 1-hez, de ráfogható, hogy e dalok valamilyen szempontból mind a bolondériával kapcsolatosak. Felnőni továbbra sem kell és egy poént sem szabad kihagyni, ártana a szépségnek. Elárulom: ennek még öltönyös üzleti megbeszélések, álruhában elkövetetett modoros meetingek közepette is így kell lennie. Juhhé!

Éppen ezért susu bolondsáááááág!

TOP5 dal bolondok napjára

1. Madness - Our house
2. Spinal Tap - The Majesty Of Rock
3. The Who - Won't get fooled again
4. Gnarls Barkley - Crazy
5. Cardigans - Lovefool

A TOP100 hoax bolondok napja alkalmából mellett végül pedig szóljon személyes ajándékom és útravalóm a napra:

Köszönhetően az egyik legnagyobb Internet szolgáltatónak, most már minden, Barátok közt sorozaton felnőtt buckalakó tudja az egyetemes történelmi tényt, miszerint Freddie Mercury 1986-ban a Népstadionban elénekelte az egyik legszebb magyar népdalt... (Persze az is kifejezetten megdöbbentő, hogy ez többek számára csak e tv reklámból derült ki. Mindegy, nyeljünk egyet.)

Ne érjük be ennyivel, tekerjük vissza az idő kerekét (jó) pár évvel (évtizeddel), avagy utazzuk csak egyszerűen vissza 1986-ba a rock DeLoreanjával, nézzünk a színfalak mögé, hogyan is gyakorolta ez a fura fickó és fürtös hajú haverja a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt a hotel tetején lévő Queen lakosztályban.

Tavaszi szél a színfalak mögött...

Aztán pedig... 

Nem kell popzene-szakértőnek lenni ahhoz, hogy észrevegyük új évezredünk egyik figyelemreméltó popzenei irányvonalát: ez pedig a nyolcvanas évek sztáregyütteseinek látszólagos új erőre kapása. Jónéhány példát említhetünk az R.E.M.-től a Cure-ig, a U2-tól a Depeche Mode-ig arra, hogy a kétezres évek közepén hirtelen mindenki kötelességének érezte felpörgetni a tempót, visszanyúlni a gyökerekhez, és a Nagy Nyolcvanasévek Retro-t meglovagolva még egyszer megmutatni a világnak, hogy ki a legény a gáton. Annál is feltűnőbb ez a tendencia, mivel az említett együttesek az ezredforduló környékén egyszer már szinte letették a lantot; azaz ködös, rezignált, "érett", búcsúhangulatú lemezeket adtak ki, elég csak a DM Ultrájára, vagy a Cure Bloodflowersére gondolni. A gyorsulási versenyt a Depeche Mode kezdte a futurisztikus, meglepően divatos hangzású Exciter-rel, aztán jött a U2 az agresszív atombombás lemeze, és a Cure közel hallgathatatlan, viszont az életművel tekintve kifejezetten tempós utolsó két albuma (és akkor még nem beszéltünk az A-Ha néhány érthetetlenül felpörgetett slágeréről, vagy az R.E.M. egész ügyes tavalyelőtti sikálásáról). Ezek a nagy újrafelfedezések általában elnyerték a rajongók tetszését, amivel nincs is semmi baj, főleg, ha nem a hitelességet tartjuk egy popzenekar legfontosabb fokmérőjének, azaz semmi esetre sem próbáljuk azt hinni, hogy Martin Gore, vagy Robert Smith a szívét-lelkét beleadta mondjuk a Lilian, vagy a Taking Off megkomponálásába.

Egyáltalán nem mondhatom el magamról, hogy nagy Tina Turner rajongó lennék, de nemrég megakadt a szemem egy íráson, ami róla, illetve a friss koncert DVD-jéről szólt, amely a 2008-2009-es turnét örökíti meg. Ha rosszmájú akarnék lenni, és ez általában nem is áll nagyon távol tőlem, már a lemez címnek (Tina Live) is jelentős hírértéke volt. Mármint hogy Tina még él….

A kritika olyannyira pozitív hangvételű volt, hogy mondok, na ennek már én is utána nézek! Mit mondjak, amiket találtam, az maximálisan levett a lábamról! Tina nemhogy él és virul, de 71 évesen (oké, a felvételek idején max 69-70 volt...) sokkal frissebb, energikusabb és dögösebb, mint egy szétplaztikázott Szűcs Judit és Dolly együtt! Persze, azért azt nem mondom, hogy simám dugható, de ha egy tízessel több lennék, lehet, hogy elgondolkoznék a dolgon… El kell ismerni, hogy azok a virgácsok a popóval még ma is dögösek! Arcra meg nem sokat változott, szóval, ha régen nem riasztott a kicsit gorilla-szerű mosoly, akár vonzónak is mondhatod a mamit. A hibátlan ének mellett jellegzetes – bocsánat, de szintén majomra emlékeztető – tánclépéseit is beveti, őrjöng is a nép annak rendje s módja szerint.

Egy hosszú munkanap után kocsikázom haza. Jólesően fáradt vagyok, a város barátságos fényei vesznek körül, nyomom a gázt, és valami ellazító, változatos háttérzene-szerűségre vágyom. Bekapcsolom hát a rádiót, ahol pont ilyesmi szól: ízléses mix, minden stílusból egy kicsi, finoman adagolva a hangulatokat, hol férfi, hol női előadó, hol húzós diszkó, hol elegáns soul, hol sejtelmes lassú szám, de mindenhol ugyanaz a kellemes, egységes, jókedvű hangulat - ez kell most nekem! Mikrofonnál a búgó hangú DD Cherry, aki valami imádnivaló műanyag funkyt halkít le, miközben beszél: "itt van valami kellemes a számodra... dőlj hátra, lazíts és élvezd!". És hátra is dőlök, rábízom magam DD Cherryre, érzem, hogy nem tévedhet és nagyon kellemes utam lesz hazafelé...

Talán sejthető az első bekezdésből, hogy megszületett az évtized autós lemeze. Tökéletes aláfestő esti-éjszakai hazafelé kocsikázásokhoz: nem odafigyelős, bonyolult zene, viszont így még könnyebben ivódik be a tudatalattinkba, és okoz kellemes perceket. A Basement Jaxx rádió-koncepcióra épülő Crazy Itch Radio című lemeze elsőre is követhető és szerethető, szemben a duó korábbi, elsőre kissé fárasztó, meglepő fordulatokkal telezsúfolt korábbi albumaival (Remedy, Roots, Kish Kash).

Ayọ (eredeti nevén Joy Olasunmibo Ogunmakin) Németországban született 1980-ban, nigériai apától és román anyától. Hat éves korától hegedült, de rövid időn belül abbahagyta, és szorgalmas önképzésbe kezdett a gitár és a zongora területén. Tizenöt éves korában megírta első saját dalát, amely az édesanyjáról szólt, ezzel szeretett volna felül kerekedni a hányattatott gyermekkoron (az anyja Ayo hat éves korában drogfüggő lett, szétszakadt a család, és nevelőszülőkhöz került). A zene szeretetét apjától örökölte akinek hatalmas bakelit gyűjteménye volt (Pink Folyd, Fela Kuti, Donny Hathaway, Jimmy Cliff, Bob Marley). Apja mellékkeresetként DJ-zett, hamarosan felismerte lánya énektudását, és fel is vették legelső demo-ját. 18 évesen otthagyta az iskolát és a világ nagy városaiban szerencsét próbálva, tényleg rátalált a szerencse. Az egyik párizsi fellépésén felfigyelt rá egy tehetségkutató, aki rögtön szóló karriert és lemezszerződést ajánlott neki, amelyet alá is írt a Polydor Recordsszal.

Ha az ember nem tud önerőből zenekart alapítani, hát összerak egyet. A poszt megírásának ötlete egy szép tavaszi délelőtt pattant ki a fejemből. Impulzusként szolgált a vadiúj mp3 játékosomra feltöltött xGB zenemuzsika randomba állítása, valamint a B-oldal hasábjain történű álomzenekar szavazás. Valamint a hír, miszerint újra összeállt minden idők legmatematikusabb magyar jazzrock-fúziós zenekara a European Mantra. Tehát ha van Mantra, akkor legyen nekik némi konkurencia.

A zenekar összeállításához, önmagamat korlátok közé szorítva ki kellett találjak egy egyszerű szabályrendszert. Ez a következő:

• Kizárólag aktív, élő magyar zenészek legyenek az összeállításban.
• A zenekar tagjai soha nem szerepeltek közös produkcióban sem hanghordozón, sem élőben.
• Műfaji megkötés nincs, csak annyi, hogy a könnyűzenei szcénából érkezzen az illető.
• A fentiek figyelembevételével műfaji korlát sincs.
• A tagok legyenek multiinstrumentalisták. (Na jó, ez egy kicsit túlzás)
• Ott akarok lenni az első próbán. :)

Tehát az első, HiZ által összeállított TOP1 szubjektív magyar álomzenekar EVÖR tagjai nem fontossági, de sorrendben.