A könyv, amelyről ez a cikk szól, nem egy egyszerű önéletrajzi kiadvány. A Monty Python-csoport -amely máig az egyik leghíresebb humoristacsoport- összes tagjának (John Cleese, Graham Chapman, Eric Idle, Michael Palin, Terry Jones és Terry Gilliam) életének rendkívül olvasmányos, részletes története. A rendszerezésben emberfeletti munkát végző emberek sokaságából kiemelendő Bob McCabe, a híres filmkritikus, aki az egészet egy kötetté rendezte.
Az társulás, amely 1969-ben alakult, az Angliában nagy hagyományokkal bíró televíziós humorban alkotott egyedülállót. (Azóta sem utánozza őket igazán senki, hisz ebben a műfajban ők a legnagyobbak.) A műsoraikat végtelenül abszurd humor jellemezte, gyakoriak bennük a csattanó nélkül befejeződő jelenetek, melyek aztán hirtelen valami nagyon másba csaptak át. A Monty Python-csoport védjegyének számítottak még az animációs betétek, melyekért -a csoportban egyedüli amerikai- Terry Gilliam volt a felelős.
A könyv McCabe köszönetnyilvánításával kezdődik. Ez hét fejezettel folytatódik, innentől már csak a Pythonoké a szó, igaz, az azóta már elhunyt Chapman helyett testvére, annak felesége és az élettársa (egyébként ő férfi, ugyanis Graham meleg volt) mesélt. Először mindenki beszélt arról, hogyan találkozott a többi öt taggal. Kiderül, hogy a közös műsorok előtt is ismerték egymást, sőt, néhányan már az egyetemen is barátok és játszótársak voltak.