Vigyázat! SPOILER ALERT! Nincs annál idegesítőbb, mikor egy furfangos filmnél valaki benyögi, mi a sztori vége, ki a gyilkos, ki hal meg, ki a buzi, ki a beépített ember, avagy melyik karakter a szellem / halott / robot.

Az Internet térhódításával, a fórumozással és a kommenteléssel tulajdonképpen meg is nőtt a veszélye, hogy akár egy film tartalmának kutatásakor a lényegi momentumokat már a film megnézése előtt megkapod. "Az a rész volt a legjobb, mikor...", "Ú, amikor kiderül, hogy az ügyvéd..." kezdetű mondatoknál jön a szembecsukás, sikítva elszkrollozás, az informátor megölése, vagy ha ez utóbbi sem sikerül, akkor véletlenül a spoiler csapdájába sétálás. Onnantól kampec.

Eme impulzuscikkemben összeszedtem pár klasszikus spoilert, de ha ezeket nem tudtátok, magatokra vessetek, hiszen alapfilmekből származó információkat sorolok fel. B megoldás, ha valaki nem értette a filmet.

Frank Vincent Zappa korunk egyik legnagyobb komponistája, zenésze volt.

Saját állítása szerint tetőtől talpig feketén bújt a világra, ereiben keveredett a szicíliai, illetve a görög, az arab és a francia vér. Fiatalon először a ”vegyészet” kötötte le a figyelmét, azonban – sok zenehallgató nagy örömére - 12 éves korában elkezdett érdeklődni a dobolás és egyben a különféle muzsikák iránt. Formálisan soha sem tanult zeneelméletet, habár középiskolában zeneórákat kellett hallgatnia - egyfajta büntetésképpen. Legtöbb tudását az innen-onnan összeszedett lemezekből, valamint rádióban hallott nótákból sajátította el. Érdekesség, hogy első lemezei között a kortárs avantgárd zeneszerző Edgar Varese Ionisation című műve és egy Sztravinszkij mű szerepelt. (Zappa későbbi érett műveiben ennek a két szerzőnek a ritmikai, harmóniai stb. elgondolásai jó párszor tetten érhetők.)

Nem sokkal azután, hogy a gitározás felé fordult Zappa beszállt a Mother of Invention nevű zenekarba. Már ebben a formációban kitűnt Frank zsenije, ami szóló munkái során érte el a csúcsot. Több zenei stílusban alkotott, így elég nehéz lenne besorolni muzsikáját, hiszen a klasszikus zenétől a rockig szinte minden stílusban letett valami maradandót az asztalra. Ebben persze segítségére voltak képzett zenészei, akiket nagyon jó ízléssel válogatott maga mellé. Csak néhány név a sok társ közül: Steve Vai,Tommy Mars, Robert Martin, Ed Mann. Szükség is volt rájuk, hisz meg kell vallani, Zappa szerkesztési stílusa, formái, dallamai és improvizációi néhol megdöbbentőek, néhol sziporkázók és néhol bizony kétségbe ejtőek. (A szó nemes értelmében, amolyan „ilyet is lehet?” stílusban...)

A minap egy fénykép került elő a képzeletbeli családi emlékkönyvből. A kép egy olyan korszakból származik, ahol a "House of the rising sun" még "Felkelő nap háza" volt, a "Hard day's night" pedig "Egy nehéz nap éjszakája"... A beatkorszak és annak is sajátos, magyaros lenyomata.

Új korszak volt ez, az éter tele volt új dallamokkal. "Kinn" szólt a Beatles, az Animals, a Troggs, vagy a Yardbirds, de miközben a külföldi rádió adókból már javában ezek a ritmusok szóltak, "itthon" sem a rádió, sem a televízió nem játszotta a beatzenekarok felvételeit. Ennek ellenére (bármennyire is próbáltak ellene harcolni, vagy tagadni) a beatkorszak Magyarországon is létezett! Bizonyítékom van rá!!!

A fényképet látva arra gondoltunk, tessék előkeresni a padlásról, a szekrények mélyéből a régi fényképeket és rendezzünk kiállítást a beatkorszak képeiből! Jöhetnek koncertfelvételek, vagy csak egyszerű pillanatok, rólatok, avagy rokonaitokról, a dicsőséges 60-as évekből. Akkor sem sértődünk meg, ha a 70-es évekből származik az emlék, melyek azért valamilyen szinten kötődjenek a zenéhez. :) Lehet ez koncert, klubfeeling (vagy ahogy akkor mondták: bulihangulat, pomádé), táncolás, otthoni hangszerpróba, egyszóval bármi, ami BEATKORSZAK.

A képeket az overdrive@b-oldal.hu emailcímre küldjétek. A kiállítást az alábbi képpel én kezdem, de a legjobb fényképekből tárlatot rendezünk itt, a B-oldalon! A képen a dicsőséges Danger zenekar látható, rajta az apámmal és saját készítésű gitárjával! :)

Bár nem vagyok megszállott Rammstein rajongó, a 2005-ös budapesti koncertjük után nem volt kérdés az idei megtekintése sem. 8 körül érkeztünk a bejárathoz ahol már szokatlanul kellemes élményben volt részünk.

Az előttünk motozásra váró 20 év körüli társaság barátságosan szóba elegyedett velünk, majd a sörünkért sorban állva egy negyvenes „öreg” rockerekből álló csapattal is elbeszélgettünk az élet nagy dolgairól.:) Tekintettel arra, hogy se csinosak se csajok nem vagyunk ez végre a zárkózott magyar mentalitástól igencsak eltérő nyugat-európai feelinget adta. A közönség totál heterogén volt az öltönyös menedzsertől a PVC kabátos rockerig.

Az előzenekar (Combichrist) számomra értékelhetetlen metált produkált gitárok nélkül 2 dobossal egy énekessel és egy billentyűssel. Arra mindenesetre jó volt, hogy még inkább felcsigázva várjuk a főattrakciót.

Jött is az igen hatásos antré: a Rammlied taktusai közben a vak sötét színpad két szélén „falbontással” törte ki magát a basszeros és a szólista légvédelmi reflektorokat megszégyenítő hátsó fényárban. Majd egy lángvágóval körbevágott lukon keresztül megérkezett az énekes Lindemann úr is. Ettől kezdve professzionálisan kivitelezett show vette kezdetét.

Előrebocsátom, sosem tartottam nagyfiús dolognak, ha valaki szétzúzza a hangszerét, hiszen ez leggyakrabban funkció nélküli, nem vicces, ráadásul szegény hangszer is olyan drága...

A Gibson.com összeszedett pár klasszikus gitártörést, melyet az alábbiakban láthattok. A Hangszereket Féltők Testületének (HFT) tagjai számára ezek 18 karikás videók, ők csak félszemmel nézzék őket. Rocker kisgyerkőcök! Ti pedig nem a legenda bácsik után csinálni mindezt!

A korábban pletykaszinten bedobott hír igaz: a Pet Shop Boys is jön a Balaton Soundra. A legendás banda mellett további előadók jövetele látott napvilágot: azaz jön David Guetta, Tricky, 2Many DJ's, Paul Oakenfold és Digweed is. 

Ráadásul ez még MINDIG nem végleges lista, főleg, hogy az igazi csemegékre nem is feltétlenül a nagyszínpadon szoktunk rálelni... mondjuk nem is este 8 felé...

Lovasi András Kossuth-díjat, Kiss Tibi Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztet, míg a Budapest Bár formációt vezető Farkas Robi Magyar Köztársaság Aranykeresztet kapott, melynek ürügyén a díjátadóra előkerültek a zakók és az öltönyök, estefelé pedig egy kisebb házibuli is kerekedett az ünnepből. Utóbbi hepajról az alábbi videó tanúskodik...

A Liszt Ferenc-díjat az állam az arra érdemes művészeknek a kiemelkedő zenei és előadó-művészi tevékenységért adja. Szám szerint évente nyolcat, március 15-én. Eddig szinte csak komolyzenészek kaptak Liszt-díjat, idén a díjazottak közt van Tátrai Tibor is!

Tibusz honlapján így nyilatkozott: "Mérföldkő ez az elismerés az úton, amin haladok. Közös munka eredménye, mindenkori zenészkollégáim nélkül nem kaphattam volna meg. A Liszt Ferenc-díj sokáig a komolyzenészek kitüntetése volt, lassan, egyenként sodródtunk bele. Ha csak a gitárosokat nézem, László Attila, Snétberger Ferenc és Babos Gyula után vehettem át. Megtisztelő ebbe a kompániába tartozni."

Március 15… Nem tudom, kinek milyen emlékei kapcsolódnak ehhez a dátumhoz. Még ma is jól emlékszem, amikor kisiskolásként szorgosan készítettük a kokárdát, színeztük a hurkapálcikára ragasztott magyar zászlót, majd felkerestük a közeli emlékhelyek egyikét, és büszkén körbeszurkáltunk mondjuk egy Petőfi szobrot a sok kis zászlócskával. És elszavaltuk a Nemzeti Dalt. Szép volt, jó volt! Mint ahogy az is, hogy rendszeresen ellátogattunk a Nemzeti Múzeumhoz, mindegy is, hogy tényleg elszavalta-e ott Petőfi a versét vagy sem, és azt is tudtuk, hol van a Pilvax kávéház. Nem tudom, manapság is így megy-e ez, vannak kétségeim.
Aztán beugranak még márc. 15-i megmozdulások a rendszerváltást közvetlenül megelőző évekből, amikor már érettebb fejjel (a gimnázium padjait koptattam akkoriban), de még kamaszkori lelkesedéssel, szakadt rockerként, óriási kokárdákkal mentünk a haverokkal a különböző rendszerellenes megmozdulásokra, ami abban a puskaporos légkörben nem volt minden veszélytől mentes, viszont egészen felemelő érzés volt!

Nézzünk egy ilyet: eddig jól fogadtátok, ha a B-oldal a hip-hop felé kalandozott. Most szeretnék mutatni egy srácot, aki otthon rak össze rap alapokat a házi stúdiójában. Bár valójában nekem is ez a hobbim, mások cuccait mindig tátott szájjal nézem, pláne, ha Overdrive-val együtt keresgélünk a neten, és a bilibe lóg a kezünk a víziót dédelgetve, hogy Amsterdam, lakóhajó, stúdiónak berendezve. Éppen ezért az ilyen témájú videókat, képeket régóta terveztük feldolgozni, de átfogó cikk helyett a legjobb kis darabokban megosztani az ilyeneket.

Az alább bemutatott arc Boon Doc névre hallgat, nem különösebben jó zenész, bár 4-5 szólamú akkordokkal dobja fel az alapokat, látszik, hogy azt azért többször fel kell vennie. Ugyanakkor nagyon jó timinggal rögzíti a hip-hop dobokat, pont annyit késve, amitől élvezhető lesz, ezt kevesen tudják normálisan csinálni. Laza, és van gettósapkája is. Azért az dönthet bizonyos kérdésekben... Ezekkel az alapokkal egyébként rap alap író versenyre is benevez, ennek kapcsán a srácról már volt szó a B-oldalon.

Itt egy meglévő saját dobalapra vesz fel egy billentyűt, basszust, 1-2 lead hangot, közben bemutatja, hogy amúgy nem a szavak embere. A kész sávokat aztán a samplerjén variálja, 1-2 kiállással, és ülve táncol, ami ismét egy olyan dolog, amit csak a producerek és hangmérnökök tudnak igazán. Kb. a hetedik perctől pedig kifejezetten sample alapon rak össze egy másik alapot. Jó hír 1: ez viszonylag színvonalas, piacképes cucc, jó hír 2: Magyarországon is tudunk ennél jobbat csinálni (lásd Zomblaze, Mr. Joeker, Tibbah).

Azon gondolkodom, hogy egy mondatban hogyan is lehetne összefoglalni a Bëlga zenekart. Lehet modoroskodni, meg elutasítani a hip-hop stílust, vagy a rap-et, főleg, ha magyar rapről van szó, de a Bëlgát nem lehet kikerülni. Talán tényleg első lemezük címe ("Majd megszokod") rájuk a legjobb definíció.

2002. 8 éve jelent meg az első lemez és sosem felejtem el, hogy már előtte keringtek a neten demo felvételek, például az "Kalauz" első (sokkal keményebb) verziói. Az első lemezt konkrétan szarrá hallgattam és azóta is nosztalgikus élménnyel gondolok rá, tökéletes albumnak tartom. Persze, most én is olyan sznob "rajongónak" tűnhetek, mint amikor a Metallica fanok fekete album előtti metalikásokra és fekete album utáni metalikásokra szakadnak. Ennek ellenére azt gondolom, az első albumuknál jobbat már nem tudnak csinálni és talán nem is lehet jobbat... Hihetetlen klasszikusokat, szociológiai tanulmányokat ("Hús", "Kalaúz", "Külföldi", "Wunder scheisse" és még sorolhatnám) rejt ez a mű. A "Maci" című dalnál például létezik jobb felvilágosító anyag a női nemi szervről? Ennél az albumnál sosem éreztem, hogy a káromkodás céltalan lenne, hihetetlen megmosolyogtató témák kerültek az albumra.

Az Syyn Labs elkészítette az OK Go legújabb klipjét. A klip érdekessége, hogy egy vágás nélküli, egyhuzamban vett Rube Goldberg "gépezet"-et filmeztek le. Mindenkinek ismerős lehet a szerkezet, aki valaha is játszot a TIM (The Incredible Machine) számítógépes játékkal.

A masina jellegzetessége, hogy egy teljesen hétköznapi funkciót minél bonyolultabban elégítsünk ki. Na már most ez itt annyira bonyolultra sikerült, hogy egy snittben, egy raktár két szintjén, ütemre és szövegre lett komponálva. Mindenképpen érdemes megnézni, mivel tudjuk, hogy már egy korábbi klipel is nyertek díjakat a srácok... (Sőt, vendégszerepeltek a Las Vegas című sorozatban és a Simpsonsban is.) 

Írta: mohojojo

Fanfárok és dobszóló kíséretében jódlizom el nektek: nosferato a HÉT BLOGGERE lett! Nem szerepelt "A hét mesterlövész"-ben, nem hívták MÉG meg főzős műsorokba, nincs még saját wikipedia oldala, ellenben szerencsére anno közösen kitaláltuk a B-oldalt és talán még hajónk is lesz az Amstelen - közösen Phil Collinsszal és David Gilmourral -, gyomrában stúdióval (nyilván haj)...

Addig is blogoljon itt és máshol a magyaRinterneten. A vele készült interjút a Hét bloggere blogon lehet olvasni!