Bár már lassan kezdjük elfelejteni, milyen is a suliban a padot koptatni, majd új tanárt kapni, aki hozza minden sztárallűrét és fegyvertárát, szerencsére a sulis-tanáros filmek kifogyhatatlan tárháza és klisérengetege folyamatosan visszaránt minket a tanterembe. Becsöngetés után és az év végi témazáró előtt ebből kaptok egy dolgozatot.

TOP5 tanáros film:

1. Holt költők társasága
2. Veszélyes kölykök
3. Rocksuli
4. 187
5. Szívtipró gimi :)))

15 tanáros film klisé:

Ismét zavarban vagyunk, de ez is zene, vagy valami olyasmi. Egy olvasói levél nem engedte, hogy elkerülje figyelmünket a hiperaktív és kameraérzékeny Mike Patton, a Faith No More énekesének villantása. Mutatvány iiin-dul.

Csendélet: Mike Patton és az ő kicsi énje.

Két dolgot biztosan tudunk Mike Portnoyról. Az egyik az, hogy a B-oldal álomzenekarának dobosa, a másik pedig, hogy ő a legmegalománabb zenész EVÖR. Elég a dobszerkójára nézni, vagy csak figyelni a Dream Theater melletti side-projectjeinek féktelen burjánzását, avagy saját honlapján történő folyamatos filmesztétizmusát. Tuti sosem alszik, de a családját már elaltatta. Ha picit a nyomában akarsz lenni, elég, ha követed Twitteren és szinte azt is online tudod meg, mikor halt meg a kiskutyája. (Amúgy pár héttel ezelőtt és RIP.)

Most az iPodjának tartalmáról tartott szeánszot, kiemelve, micsoda jó kis találmány ez a kütyü, hiszen így legalább nem kell több száz lemezt magával cipelnie a turnéra.

Na, de lássuk, mit is rejt MP ájpodja, mely történetesen már a hatodik a családi gyűjteményben. Ja, igen: megalomán, mondtam már? Bár állítása szerint az iPod több száz Beatles cover albumot is tartalmaz, sőt, Abbától a Bee Geesig sok minden rejtőzik rajta, mégis az alábbi dalokat emelte ki a kis drágaszágról:

Globus. Sok mindent jelent ez a szó, azonban azoknak, akiknek mond bármit is az a kifejezés, hogy „trailer music”, e szó hallatán felcsillan a szeme.

A Globus együttes 2006-ban jött létre Yoav Goren szervezése alatt, aki már egy félistenség a trailer zene bizniszben. A Globus a Londonban található Grand Hallban tartott koncerten debütált, ahol az első stúdióalbumukról, az Epiconról játszottak számokat hatalmas siker melllett.

Az album pár hónapra rá jelent meg a piacon és ha forradalmian új hangzást nem is hozott a zenekedvelők közé, mégis egy új színt jelentett: egy eddig nem hallott kombinációját hangszereknek, témaválasztásnak, zenei kompozícióknak.

Hét dala: Anti-Pop Consortium - Volcano

Miért pont ez? A két éve történő újjáalakulásuk után, március 6-án az undeground hip-hop szcéna egyik legnevesebb formációja - az APC - lép fel a hajón. Progresszív hip-hop rajongók kötelező házi feladata! Kedvcsináló gyanánt 2009-es albumukról egy dallal beavászkódtak a hét dala rovatunkba... 

Régimódi klip és koncertfelvétel rajongóként azokat a klipeket kedvelem, ahol láthatom a zenekart, amely tulajdonképpen előadja nekem a dalt, nézhetem a dobost, avagy az énekes frontemberkedését. Ugyanakkor egyre inkább teret hódítanak azok a klipek, melyek egy történetet mesélnek el, vagy legalábbis kisfilm koncepciót árasztanak.

Nem egyszerű műfaj ez, hiszen a sztorira jó esetben három-négy perc áll rendelkezésre, ráadásul, ha szar a zene (vagy legalább egy jó csaj sincs a kisfilmben...) tuti elkapcsolsz onnan.

Lássunk egy tízes listát, avagy TOP10 történet mesélős klip EVÖR:

Zseniális lemezt kaptam, az egy dolog, hogy már 2 szám alapján rendben van az egész, de könyörgöm, a külcsín! Minden részletre kiterjedő szintikorszak-retróskodás. Amiről szó van: a 2009. decemberben megjelent Compact Disco lemez, a Stereoid. Nem tudom, kinek a munkáját dícséri a logo, a borító, és ez a fénylő kocka, amiben azt hiszem, Superman ellenségei lettek kilőve az űrbe 1981-ben, de minden tekintetben tisztában van a glam korszak dizájn elemeivel. Csodálatos! :)

A zene nagyon tisztán hangszerelt elektronikus tánczene, a francia funkhouse producerek angol nyelvű dolgaihoz hasonlítanám, van benne egy kis Galleon, egy kis odaköszönés Thomas Bangalternek, ám nem bízták a véletlenre a srácok, soha nem lehet tudni, melyik szám járja körbe az internetet, úgyhogy egytől egyig vokális trackeket írtak, pop-tudatos hozzáállás. A legrövidebb szám 3:06, a leghosszabb 4:41 hosszú, látszik, hogy nem akarnak magukkal kibaszni. A piacnak való, rádióképes album.

Még 120 nap a 18. VOLT fesztiválig, de napvilágra láttak az első fellépők nevei. Ezek szerint a hűség városába érkezik a ferdeszájú Billy Idol és a trip-hop alapító atyák egyike, azaz a Massive Attack. Érkezik a Parov Stelar Band, Andy C, DJ Yoda, valamint nem meglepő módon idén is a nagyszínpadon lesznek megtalálhatóak Sopron állandó magyar vendégei: Ákos és a Quimby.

[NEM megerősített pletyka, miszerint a Balaton Soundra pedig a Pet Shop Boys, Jamiroquai, Tricky és Paul Kalkbrenner jön.]

Egyelőre ennyit, a többit majd csepegtetjük, ha tudjuk. Nemsokára fesztiválszezoooooon!

Ritkán sikerül annyira jól egy feldolgozás, hogy maga az eredeti előadó riszpekteli az új verziót, sőt annyira elismeri a dal kreatív újraformálását, hogy onnantól fogva maga is az új változatot adja elő.

Bár a P. Mobil jelenlegi felállását masszív Google használat nélkül nem tudnám megmondani, mégis valami ilyesmi történt a P. Mobil és a Turbo zenekarok esetében. Ahogy a frontemberek frontembere (hihi) az utolsó felvételen mondja: miért is ne...

Még 2009 októberében jelent meg a Barabás Lőrinc Eklektricből is ismert Fábián Juli zenekarának lemeze, a Honey & Chili. A novemberi III. Jazzy Dalversenyen úgy szólalt meg élőben a Relax című saját szám, ahogy az elő van írva, és a dalversenyhez kapcsolódó CD-re is rákerült, ami egy kis ízelítőt jelentett abból, amin a zenészek egész tavasszal és nyáron dolgoztak. Miután nem kicsit vagyok elfoglalt, a lemezbemutatót és több itthoni koncertlehetőséget kihagyva, a múlt héten Fábián Juli és Gyárfás István jazzgitáros duó fellépése közben sikerült végre hozzájutnom a lemezhez.

Az első, ami fülbe tűnő, hogy ismerve a jazz riffet, a srácok velem ellentétben nem próbálják megúszni az akusztikus élményt adó és nehezen visszaadható hangszerek használatát: Sárik Pétert eddig mindig versenyzongorán hallottam vissza, a dobos-ütős FODO pedig mint azt szeptemberben kifejtettem, egyszemélyes rendőrzenekar, ha a hangmérnök vagy a technikus nem köti fel a gatyáját, valamit tuti elfelejt bemikrofonozni, ami nála van. És mindezt az akusztikus jelleget az album vissza is adja, ami - a mastering és keverés - szintén FODO kezét dicséri.

A hollywoodi vígjáték megújítójaként ünnepelt Judd Apatow producer 2007-ben új vizekre evezett. A Johnny Cash és Ray Charles élettörténetét feldolgozó filmek (A nyughatatlan, 2005; Ray 2004) annyira megihlették, hogy a hasonló filmek kliséire építve Jake Kasdannal nekiálltak a pocsék magyar címmel bíró Walk Hardnak, amely Dewey Cox (ezt persze nem fordították le), a fiktív rocksztár életét dolgozza fel.

Apatowék nem csak a forgatókönyv kidolgozásakor tekintettek példaként A nyughatatlanra: ők is azzal kezdték, hogy felvették a dalokat. Profi dalszerzőket alkalmaztak, akik hamarosan több tucat, Cox stílusváltásait tükröző dallal álltak elő. A főszerepre a nem túl ismert, de gitározni és énekelni tudó és szerető John C. Riley-t szerződtették. A DVD-hez és a promócióhoz „csak úgy, mellékesen” készítettek egy rakás fiktív lemezborítót és sztárfotót, nem is beszélve a kitűnő jelmezekről (pl. Dewey egy kalocsai hímzéssel díszített ingben bukkan fel a hippi korszakban).
Dewey egy farmon születik, ahonnan tizenhét évesen menekülnie kell, mivel félbevágta a kisöccsét egy bozótvágóval. Az emiatti bűntudat és apja „enyhe” neheztelése művészetének egyik forrásává válik. Walk Hard című dalával végre eléri a vágyott sikert, házsártos neje viszont még ekkor is azt hajtogatja, hogy soha nem lesz sikeres. Nem csoda, hogy később eltávolodik tőle, hiszen ő művész: nem érdekli az a mintegy hat csecsemő, akik az ő gyerekei is. Nem is érti, miért kell elválniuk, mi itt a probléma, és egyáltalán: a film egész ideje alatt nincs képben. Hamarosan megismerkedik a drogokkal, és a June Carterre emlékeztető Darlene-nel, aki Johnny Cash társával szemben nem igazán képes őt visszatartani a mámorba való meneküléstől.

A január 12-én bekövetkezett pusztító földrengés áldozatainak pontos számát továbbra sem ismerjük, de egyes becslések szerint 200 ezernél is többen vesztették életüket a katasztrófában.

Szerencsére egyes "sztárok" nem csak a Twitteren fejezték ki együttérzésüket, hanem január 22-án grandiózus koncertet adtak. Ma este az M2 sugározza a Remény Haitiért című koncertet, mely a a Haitit sújtó földrengés áldozatainak megsegítésére hivatott felhívni a figyelmet. A korábban világszinten élőben is közvetített műsor alatt minden idők legnagyobb összegű adományát sikerült összegyűjteni (kb. 60 millió dollár), mely összeg remélhetőleg azóta még tovább nőtt. Erre minden esély megvan, hiszen azóta a Billboard első helyén nyitott a Hope for Haiti című album, annak ellenére, hogy a kiadvány csak digitális formátumban érhető el.

Hét dala: Gabor Szabo - Mizrab (1967)

Miért pont ez? A dal a Köntörfalak című új magyar film főcímzenéje, szerzője és előadója pedig a Magyarországon szinte ismeretlen, ellenben világhírű Gabor Szabo.