Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: Overdrive
Ezzel foglalkozunk még
Munka mellett különböző szöveges és audiovizuális tartalmakat állítunk elő, lehet blog, mikroblog, facebook, zene, film. Ezekre találsz néhány linket a B-oldal random Önök kérték generátor oldalunkon. És ha már arra jársz, kattints a "MÉG KÉREK!" gombra, és pörgess magadnak egy ízléses kívánságot! »
És mi lett a B-oldal.tv-vel?
2009-ben B-oldal.tv néven kezdünk klipeket készíteni, majd új tapasztalatok, új szakmai kapcsolatok, új eszközök jöttek, végül mindez külön céggé formálódott. Ma FunkyMedia Kft. néven a csapat imázsfilmeket, 2-3 perces online videókat gyárt. Van szép irodánk is, meg minden. Éljen! Ha filmes csapat kell, írj e-mailt! »
Médiaajánlat
A blog.hu Premium Selection a CEMP Sales House által legjobbnak tartott 60 bloggal indult. Olyan felületekkel, amelyek évek óta megbízható, minőségi tartalmat szállítanak. Ezek közé tartozik a B-oldal is, ha érdekli a CEMP ajánlata, írjon a sales@cemp.hu címre! »
Gyerekek ez óriási!! Megőrülök: kedden (2010. november 2-án) a Random Trip featuringje:
Said (Akkezdet Phiai)
Eckü (Hősök)
Sabák Peti
Azért ez milyen? Volt már KRSA, volt Busa Pista, a múltkor MC Columbo is nagyon jó volt, de nálam magyar nyelven a minőségi Hip-Hop az pont a fenti vonalat jelenti. És ehhez a szokásos improvizatív zenekari összeállítás csatlakozik, kedden, 22:00-től nagyjából 1:00-ig az Instantban.
Az esemény Facebook oldala szerint: "egy régi adóságunknak teszünk eleget, és hosszú idő után újból a hip-hop és a freestyle kerül egy picit jobban a reflektorfény kellős közepibe! Mind2 mc vendégünk bandái a lehető legjobb ajánló levélnek számítanak ehhez az estéhez, Sabák Petit meg nem igazán kell senkinek sem bemutatni, az utóbbi időben a Sena and the Forward Ever Band sarokköve, Premecz 'Kéknyúl' Mátyiő pedig a koronát fogja ráhelyezni csodás ritmusszekciónk buksijára!"
Bréking: Magyarországra érkezik a világ első számú tribute-műsora, a The Australian Pink Floyd Show.
Nevéből kifolyólag gondolom mindenki kitalálta, hogy a csapat a legendás Pink Floyd dalait adja elő, méghozzá elképesztő fény- és hangtechnika mellett, effektek, lézerek és kvadrofon technika kíséretében. A képek és a videó felvételek alapján azt állíthatjuk, hogy tulajdonképpen csak tűznyelőket, hobbitokat és kíntornásokat nem hoznak magukkal...
A banda 1988-ban alakult, de 1994-ben már az igazi Pink Floyd backstage-ben is megfordultak, a Division Bell turné alatt. A Daily Mail egyszer azt írta róluk, hogy "jobban játsszák a Pink Floydot, mint maga a Pink Floyd", mely elsőre handabandának tűnhet, de ezt az állítást még David Gilmour is megerősítette. Tehette ezt annál is inkább, mert e bandát hívta meg anno, hogy játszanak az ő 50. születésnapján. 1-2 kép tanulsága szerint az öreg nem is nagyon bírta a modoroskodást az ünnepi asztalnál, hanem felkapta a gitárját és csatlakozott a színpadon lévő tribute bandához.
A zenekar minden tekintetben követi a Pink Floyd trademark-ot, mely megmutatkozik a látványban, a kiegészítő elemekben (repülő disznó...), valamint magában a zenében is, így egy igazi rajongó számára ünnep lesz a koncert napja. Ezen a napon egy pillanatra behunyhatjuk majd a szemünket, azt képzelve, hogy "az igaziak" játszanak. Mivel a Pink Floyd billentyűse 2008-ban tragikus hirtelenséggel távozott közülünk, az eredeti felállásban már nem igen reménykedhetünk, így marad ez az illúzió...
Gyönyörű, hogy a B-oldalnál 5x nagyobb látogatottságot produkáló Vastagbőrre küldök ajánlót, de egyrészt jóban vagyunk, másrészt a tegnapi cikk nagyon részletes fejtegetése részben az Ákos vs. torrentoldalak műbalhénak, ami nem is olyan érdekes, viszont nagyon hasznos információt tartalmaz a jogdíjpiacról. Ez ritkán kerül szóba nyilvánosan, pedig azoknak a zeneszerzőknek és szövegíróknak, akiknek a művészetükkel esélyük van ezekből a bevételekből részesülni, tájékozottabnak kellene lennie.
Ezeknek a zeneszerzőknek és íróknak ajánlom Zero cikkét:
Lennon 70. szülinapja után és halálának 30. évfordulója előtt jöjjön egy Lady Gaga videó, amin a művésznő a zseni emblematikus dalát adja elő, kiegészítve saját manírokkal és egy plusz versszakkal. (Mindazonáltal, hogy Gaga idén is fellépett a Yoko Ono által szervezett emlékkoncerten, ez az előadás 2009-es.)
Azt hiszem, hogy a brit Cradle of Filth az egyik legmegosztóbb zenekar az extrém zenék, de úgy általában a metal berkein belül (a nem metálosok gyaníthatóan utálják és/vagy kinevetik őket). Ez egyáltalán nem meglepő.
Hosszú és fordulatos életút áll a banda mögött, és szerintem most abszolút nem ott vannak, ahol én, a régi lemezeik kedvelője (vagy akár ők maguk) látni szeretném őket. Középszerűek lettek, hovatovább unalmasak, hiába állítja az ellenkezőjét pár kritikus vagy ifjú rajongó. Egy kivételtől eltekintve a Midian után nem adtak ki erős albumot, hiába volt nagykiadós kaland a Sony-val (ami önmagában egy vicc), konceptlemez, duett Ville Valo-val, ha a zene, a témák szimplán brutálisak, de nem markánsak és fogósak.
Forgattunk, ezúttal magunknak: a blog.hu portáján sertepertélő bloggerek néhányan összeálltunk, a közös érdeklődési körre, az elektronikus zenére alapozva, és ilyen formában pakolgatunk lemezeket. Ha valaki pl. költözködik, és nagyon sok lemeze van, akkor ez nem azt jelenti, hogy jövünk segíteni, és azt is elpakoljuk, kérlek, figyeljetek oda, hogy ilyenkor a méltán híres FŐSPED-et hívjátok.+36 1 3330 330 - még létezik!
és a lemezeket B-oldalra fordító nosferato (én) alkotjuk.
Igyekszünk már akkor is utolsó senkik lenni, amikor még vagyunk valakik: különösebb tervezés nélkül valósítunk meg teljesen indokolatlan sztárallűröket. Noco pl. megalkotta a tökéletes ideológiát a laptop DJ-zésre: amíg nathanp vagy én keverésre pocsékoljuk az időt, addig ő tud sört inni és cigizni. Szerintem tök igaza van, meggyőzött. Én simán elviszem a saját lemezjátszóimat, ami így együtt 22 kiló, és a pultban lévőket félredobálom. Csak mert az enyém narancssárga. Nathanp egy atomóra: akkor is képes 5-10 perccel a kezdése előtt érkezni, ha azt sem tudja, hánykor kezd. De megérkezik, mint a filmekben a megmentés, és az órarugó gerincű felpattanó mozgás, amit utána tekergetés közben hoz, pótolhatatlan.
Ha minden jól megy, sikerül a létező legnagyképűbb, legprosztóbb módon viselkednünk. Egy szórólapon volt, hogy ez kell ehhez az egészhez. Megkezdtük a suttyó modorról szóló szakirodalom beszerzését, már az első fejezetben ott van, hogy hová kell tegyük a DJ pulton a poharunkat, ha ugyanolyan sutyerákok akarunk lenni, mint mások, akik oda teszik. Állítólag az nem baj, hogy így a saját cuccunkat öntjük le, lényeg a prosztóság. És ez belülről gyün. Belelapoztam a tananyagba, a második félévben már olyan trükkök vannak, hogy pl. amíg nem te játszol a pultban, addig le kell menni, és a barátod számára kell prosztón viselkedned, ha igazán nagyot és tökéleteset akarsz alkotni. Például odaadsz neki egy CD-t, hogy "az első számot légyszi rakjad be", de valójában az egész CD 1 track, a te saját mixeddel 1 óra 15 perc terjedelemben. Ezt már próbáltuk, tényleg bunkóság, pedig így ránézésre ki gondolná.
A lényeg ebben a kezdeményezésben is, hogy SOSE NŐJÜNK FEL! Korra, nemre, foglalkozásra való tekintet nélkül hangos zenéket játszunk le, me' az jó. Egyelőre így nézünk ki:
Ha szeretnéd elképzelni, nagyjából milyen zenékről van szó: a srácok közül én képviselem a legszoftosabb vonalat az alábbi zenékkel. Ezután Noco gyakorlatilag leviszi a fiatalok fejét teljesen beteg elektronikával. Cadix sem a környezetbarát zenék híve. nathanp sajátos hangulatú hasznosan monoton deep/tech zenékkel dobja fel a végét. Elvileg idén többször lesz még lehetőség meghallgatni, majd posztolunk.
Általában hosszú, tiszteletre méltó életúttal rendelkező legendákról szokott életrajzi könyv megjelenni, egy-két kivétellel. Ilyen a Muse is. Nem zenélnek olyan régen, mint a Chili vagy a Crüe, ez fizikailag lehetetlen is volna, de biztos úton haladnak a halhatatlanság felé. Az nem kérdés, hogy megérdemlik, hogy könyv szülessen róluk, a kérdés az, hogy ennek már eljött-e az ideje. Így is van miről olvasni, de pár év múlva talán egy kerekebb Muse sztorit tudnánk olvasni, ne feledjük, hogy a 30-as éveik elején járó fiatalemberekről van szó.
A magyar kiadás az angol Inside the Muscle Museum című könyv fordítása és ebből adódik az egyik hiányossága is. A fordítás alapját képező kiadás a zenekar történetének elmesélését 2007-nél fejezi be, kb. a dupla Wembley buli idején. Kérdés, hogy akkor miért nem lehetett kiadni a fordítást, illetve miért nem lehetett várni arra, hogy a szerző megírja a folytatást. Így a szerkesztő toldotta meg a sztorit, az érintett 3 évet két és fél oldalban.
Ha már a könyv gyengéit említem, még egy dolgot meg kell jegyeznem. A szerző Ben Myers többek közt a Melody Maker és a New Musical Express számára ír-írt cikkeket, szóval nem túlzás azt állítani róla, hogy zenei újságíró. Viszont a szépirodalom, az epika messze áll tőle, sajnos ezt ennek ellenére erőlteti. Sokszor volt az az érzésem, hogy egy zenekar életrajzi leírásából egy regényt akar kerekíteni, aminek az lett a vége, hogy tele a könyv erőltetett leírásokkal, izzadságszagú körmondatokkal.
Miután 1 hete brékingeltük, hogy "feloszlott az Erik Sumo Band", így kötelességünk ismét tájékoztatni benneteket, hogy a zenekar legújabb kiáltványa szerint EZ NINCS ÍGY és a banda Harcsa Vera kiszállása után is folytatja! Bravó!
A banda Facebook oldalán ez olvasható: „Szevasztok! Köszönjük a kedves, támogató üzeneteket. A helyzet a következő! Azzal szemben, ami a sajtóban megjelent, nem oszlunk fel, hanem dolgozunk tovább így hatan. Nem keresünk senkit Veronika helyére, és a veszprémi segélykoncerten játszunk egy rövid, fél órás műsort ebben az új felállásban. Novemberben próbák, remélhetőleg januártól koncertek.”
Teljesen véletlenül találtam meg ezt a videót és sokkhatás alá kerültem. Micsoda? Hogy John Rambo az első rész végén majdnem... ööö... Spoiler helyett nézd inkább meg a Rambo I. alternatív befejezését az alábbi videón, az utolsó szó jogán pedig legyen elég annyi, hogy majdnem lemaradtuk a TOP1 body count-ról, a készítők pedig sok-sok millió dollárról. Szerencsére nem így lett! Fejpánt fel, hájáá!
Nehezen kezdtem neki, hogy írjak Stingről, mert annyi minden kavarog bennem, mikor meghallom a nevét. Először is énekese és dalszerzője volt a mára legendássá vált Police együttesnek, majd annak feloszlása után (bár ezt hivatalosan sosem jelentették be) énekesként szólókarrierbe kezdett, mely napjainkig is tart. Mindkét esetben kiemelkedően sikeres volt, sőt mondjuk ki bátran: elképesztő hangjával, furcsa és magával ragadó számaival a zene olyan egyéniségévé vált, akit méltán tart a világ zenei sajtója a valaha élt egyik legjobb előadónak. Nem hiszem, hogy lenne olyan ember a világon, aki egyik, vagy másik számát ne ismerné. Töretlen hát a sikere és sok más hirtelen felkapott sztárocskával ellentétben még évekig (évtizedekig) az is lesz. A jó hír az, hogy hozzánk is ellátogat, mégpedig november 6-án a Sportarénában lesz hallható és látható.
Lehet hogy ezek nagy szavaknak tűnnek, de a 16 Grammy Díj és a több mint 100.000.000 (százmillió!) eladott lemez segíthet abban, hogy el is higgyük ezen állításokat. Sikeréhez lehet az is hozzájárult, hogy nagyon szegény családban született és 7 évesen már dolgoznia kellett, felnőve kalauzként, adóhivatali dolgozóként és még sok másként is el kellett helyezkednie, de gyerekkori álmát, azt hogy zenész legyen sosem adta fel. Fiatalkora estéit, hétvégéit és szabadidejét arra használta fel, hogy az egyik rokonától kapott ócska gitáron gyakoroljon. Ez az elhivatottság végül meghozta eredményét és így mutat a mai napig példát arra, hogy a kemény munka végül mindig meghozza az elismerést. A TOP5 Sting / Police-dal EVÖR listámban elsőként azt a számot mutatom meg, mely számomra is a legkedvesebb és rongyosra hallgattam azt a magnókazettát, amin rajtavolt (történetesen épp a B oldalán...).
... a Singas mellől eltűnt a projekt, változik a zenekar, ami már "csak" Singas. Új daluk mutatja az utat: Too many girlfriends, too many boyfriends...
Ha most valamelyik B. Tóth László műsorban lennénk, akkor "Pattogatott kukorica" néven említenénk az egyik legismertebb szintipop klasszikust. Talán magyar körökben ennél régebbi óriási HIT a Delta zenéje (Tom Dissevelt & Kid Baltan, 1959).
A Popcorn lehet, hogy valakinek úgy ismerős mint a Digger című DOS-os játék zenéje. 1969 óta sokan feldolgozták, annyian, hogy igazából a legismertebb változata az eredetihez képest jócskán lebutított hangszerelés, a dallamban is hallani vél 1-1 plusz hangot, de mondjuk elsiklik néhány moduláció fölött, ami az eredeti szerzőt, Gershon Kingsleyt nagyon dicsérné. Emel valamit a jelenségen, hogy a Kispál a nyári koncertjein rendre beépítette valamiért a Popcornt, és a Final countdownt a műsorába :))
Mutatnám is, hogy nézett ki ez a zene 1969-ben: jóval dallamosabb, sokkal jobb, mint bármilyen cover, EVÖR:
Miért pont ez? A Daniel Gildenlöw (zenekarvezető-énekes-gitáros, mellékálásban zseni) vezette svéd Pain of Salvation vasárnapi fellépése zárja a hetet, és ez több mint elég, hogy ezúttal hozzájuk legyen kegyes a B-oldal.
A banda, hasonlóan például a Katatonia-hoz, Anathema-hoz vagy az Opeth-ez meglehetősen stabil rajongótáborral rendelkezik mifelénk, ennek megfelelően, mondhatni hazajárnak az A-38-ra. Mi ennek csak örülünk. Azt azért nem szeretném, ha a pályafutásuk is hasonlóan alakulna, mint az Anathema-é, akik a kezdeti keménykedés után egyre agyasabb, szállósabb irányba mentek el, ami ugyan egy ideig nagyon finom volt, de végül a nagy művészkedésnek köszönhetően lassan már nemcsak a közönséget, de magukat is végleg elaltatják. Mindezt csak azért mondom, mert bizony a rajongó kritikák ellenére nekem komoly csalódást hozott a csapat legutóbbi lemeze, a lassú, és zeneileg a megszokottnál lényegesen visszafogottabb Road Salt...
A várható programot böngészve némileg megnyugtató, hogy ha nem is várható nagy zúzda, de néhány igazi gyöngyszem műsorra tűzésére jó eséllyel apellálhatunk. Ha például a Linoleum ellensúlyozására megkapnánk a Used c. remeket, az igazi megváltás lenne. És cseppet sem fájna.
Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya
