Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: Overdrive
Munka mellett különböző szöveges és audiovizuális tartalmakat állítunk elő, lehet blog, mikroblog, facebook, zene, film. Ezekre találsz néhány linket a B-oldal random Önök kérték generátor oldalunkon. És ha már arra jársz, kattints a "MÉG KÉREK!" gombra, és pörgess magadnak egy ízléses kívánságot! »
2009-ben B-oldal.tv néven kezdünk klipeket készíteni, majd új tapasztalatok, új szakmai kapcsolatok, új eszközök jöttek, végül mindez külön céggé formálódott. Ma FunkyMedia Kft. néven a csapat imázsfilmeket, 2-3 perces online videókat gyárt. Van szép irodánk is, meg minden. Éljen! Ha filmes csapat kell, írj e-mailt! »
A blog.hu Premium Selection a CEMP Sales House által legjobbnak tartott 60 bloggal indult. Olyan felületekkel, amelyek évek óta megbízható, minőségi tartalmat szállítanak. Ezek közé tartozik a B-oldal is, ha érdekli a CEMP ajánlata, írjon a sales@cemp.hu címre! »
A zseni 70 éves. Így vagy úgy, ezen semmi sem változtathat. Az sem, hogy egy őrült elvette őt a világtól. Érdekes, hogy anno a 60-as években Lennont arról kérdezték, szerinte hogyan fog meghalni és azt felelte: „Biztos valami őrült fog kinyiffantani.” Még 40 év alkotást érdemelt volna, magunkról nem is beszélve.
Mondjuk, eleve lehet, hogy ő isten és akkor én is elfogadom, hogy minden rendben van így.
A Terra Incognita címadó dalának új klipje alapján egy sztárbox vagy celebrity death meccs közben szerintem a harmadik popcorn marékig sem jutnánk, és vége lenne a mérkőzésnek.
Juliette Lewis a "definition of RUMIS": van benne élet, és eltörölhetetlen rosszalló ábrázattal párosul <50 kiló mellé. Óriási.
Van a klipnek a maszkos bankrablással némi Ravasz, az agy..., de inkább BMX banditák hatása is ;)
Dream Theatert játszani egyfelől MINEK (hiszen arra ott van maga a Dream Theater), másfelől nehéz. Szóval minek? :) Az alábbi videón a srácok viszont minden várakozásomat túlteljesítik és parádésan adják elő a Metropolis című klasszikust. (Az ének például jobb mint az eredeti...) Riszpekt!
Hét dala: Psychotic Waltz - Morbid
Miért pont ez? Mert így ki tudom fejezni, mennyire örülök az egyre több helyen olvasható és egyre ígéretesebb hírnek, miszerint újra összeáll a Psychotic Waltz, ráadásul az eredeti tagokkal, mi több, turnézni is fognak, és új lemezre is van remény! Ezen felül ez egy fantasztikus hangulatú dal, egyik kedvencem tőlük, egyszerre gyönyörű és félelmetes. Mestermunka!
Úgyhogy miután elmorzsoltunk egy könnycseppet a szemünkben, rebegjünk el egy hálaimát, majd kaparjuk elő a régi lemezeket, mindenekelőtt a zseniális Bleeding-et, amelyről ez a dal is származik, s széles mosollyal az arcunkon vérmérséklettől függően dőljünk hátra a karosszékban vagy indítsunk heves léggitározást!
Arról nem szól a fáma, hogy a zenekar (egyik) agya, Buddy Lackey, majd önkéntes ausztriai száműzetése alatt már Devon Graves vajon visszavedlik-e Buddy-vá, de nekem már az is elég, ha megígéri, hogy az új albumon néhányszor megfújja majd a fuvoláját a sok zúzás közepette.
Egy napja nem jut eszembe, melyik színészről szól az a magyar nyelvű four to the floor szám, amit 1-1 rádióban elkapok. Semmi különös nem történik benne, de benne van a név, úgyhogy sláger lett. Az elsőnek, aki kapásból tudja mondani, hogy mi az, kösz. (Soerii & Poolek - Elton John :)
Helyette viszont találtam néhány zenét, amelyek más nagyformátumú hírességről szólnak.
Bónusz trekk: Marcus Miller/Miles Davis - Mr. Pastorius. Miközben azon gondolkodtam, hogy Xiu Xiu tuti be tudta cserkészni Jennifer Lopezt a számnak köszönhetően, de úgy igazán alaposan, nyálhíddal, squirttel, meg minden, reméltem, hogy összejön egy TOP5 Muhammad Ali (Ben Folds Five, Tom Cochrane, Faithless), vagy akár egy TOP5 Andy Warhol, de velük még nem voltak ennyire bőkezűek a slágergyárosok. Kurt Cobainra emlékező számot lehet 10-et összegyűjteni, előtte ezüstéremmel 20-szal végez a rutinosabb rókák közül Elvis, és 40-nel... na ki nagyobb ikon Elvisnél is? Lennon. Oké, legyen 39, mert Yoko Ono is írt róla egy számot, de ő ugye nem zenész, hanem szabásminta-szakértő, kötő-horgoló. Én adnék 80-at Jackonak, de még nincs itt az ideje.
Diszkvalifikált, ámbátor zseniálos húzások: a híresember halmozó számok!
És diszkvalifikáltam a válogatásból a nem elég átgondolt, modális skálákat teljesen mellőző, és mind intonációban mind frazírokban nem konzekvens alkotást az Anal Cunttól a Hitler was a sensitive mant, szimplán azért mert majdnem lehánytam, mikor meghallgattam. Amúgy híres ember, különben csak úgy lehetne írni róla az újságban, hogy H. Itler.
Emlékezzünk inkább olyanra, akire érdemes:
Dzsefi érzett rá a múlt héten, amikor a Tiloson egy lírai szám helyett véletlenül betett pinás számot említettem, hogy a Hit, Remény, Zsűlöletről meg kell emlékezni. Mikrofonnál Paavo Miki és Párizsi Miki. Még egy Punxnotdead Miki belefért volna ennyi Miklósba, de így is világos, hogy nem hiába jártak be dolgozni.
Miután két különböző korról van szó, és rohanó világunk nem engedi meg, hogy a 2002-es rádió és a 2006 utáni internet figuráit mind összekössük, ezért külön rámutatnék, hogy Jamaican tour guide bizony Párizsi Mikitől lopta a röhögését. Tehát a Jamaican tour guide magyar! Ennyi!
Az alábbi részlet az "A oldal 3. szám" jelenséget fogja meg, amikor oda volt tekerve a kazi, a szalámikat már rég leetted a megmaradt szendvicsekről, és képtelen voltál betenni a Vékszupákszupákszot a Richard Sandersontól.
A műsorról a YouTube is megemlékezik, itt már azért érezni, hogy a sírva röhögést intézményesítették, és Párizsi személyében valamit interpretáltunk Johnny Crunch karakteréből ("Hé! Szart nem szabad mondani a rádióban! Basszameg, nem kimondtam én is?").
Igazából volt (van) egy rádióműsor (adó), ahol a következő szám előadóját, a hírek alatt a külföldi (és bizonyos esetben magyar) közszereplők nevét rendszeresen nem tudják hiba nélkül felolvasni. Na azt kellene vaccsolni és audioblognak vágni belőle fél perceket. Az élő műsorok örömet okoznak. Rádiót hallgatni jó. Minden felnövekvőnek be kell látnia, hogy ha 20 évesen nem is, 30-40 között már tuti várható a rádiózás, és ne legyenek kétségei, hogy 70 évesen vonyíttatni fogja a teraszon ebéd után a Hajmási Pétert, csak a Prodigytől.
Ezt a felismerést tudná egy rendszeres hangválogatás előbbre hozni, valamiféle digest blog, ami minden nap tol egy jól sikerült fél-egypercest közöl bármelyik műsorból, kicsit áttolva a rádiózást az internetre, nemcsak úgy mint "webrádiózás", vagy "a rádiók honlapjai", és a nagyon riszpekt Tilos archívum, hanem egy naaaagy, közös, szerkesztett és rövidre vágott kis ízelitő. Akkor soken megtudnák, hogy mit volna kedvük egyébként hallgatni, pedig nem tudtak róla, vagy mibe nem hallgatnának bele a büdös életben sem, és azt mikor és hol kell elkerülni.
Még egy kis szemelvény a műsorból:
Ozzy Osbourne idén töltöti be a 62. életévét. Kész csoda hogy ezt megérte mert rengeteg balhéja volt a drogozás, ivás és nem mellékesen a csajozás miatt. Mindeesetre még él és (többé-kevésbé) énekelni is tud. Lássuk milyen is volt a sikolykoncert.
Bemelegítő zenekarként az általam kevésbé ismert Room of Mad Robots zajongott a színpadon. Hosszú ideig gondolkoztam mit lehet róluk írnide semmi jó nem jutott eszembe. Elmentem a myspace oldalukra felfrissíteni a tegnapi emlékeimet de aztán arra jutottam vagy jót vagy semmit így maradjunk annyiban ott voltak de kedvet nem csináltak semmihez már ami a zenéjüket illeti. Átolvasva az utóbbi cikkeimet úgy tünik mintha az előzenekarokról csak rosszat tudnék írni pedig ez a probléma rajtam kívülálló. Arra hogy nem én vagyok elfajoztt több példát is tudnék mondani (magyar előzenekarokról is) akik kifejezetten tetszettek. Nem lehet tehát a lecsavart hangerőre, a kevésbé fogékony közönségre vagy más ilyen marhaságra fogni ha egy zenekar olyan hangot csikar ki a hangszereiből ami nem teszi közkedveltté, pedig egy ilyen fellépés akár egy világkarrier kezdetét is jelentheti, jelenthetné.
Szünet, színpad átszerelés, boldogmosoly, sörvásárlás, pólóárusok. Tömeg nem volt de olyan 7000 ember azért megjelent és várta hogy történjen valami. Még égtek a sportaréna nézőterén a reflektorok és szólt a háttérzene (én speciel imádtam hogy az ACDC ment bár nem értettem most akkor ki-kihez csinál ezzel kedvet) és a roadok tettek-vettek a színpadon mikor valaki beleüvöltött a mikrofonba. Biztos ez is próba, senki sem foglalkozott vele. Két-három üvöltés után egyszercsak megjelent Ozzy, gondolom megunta ügyet sem vetünk a hangjára és ekkor kapcsoltak a technikusok is hogy már elindult a show. Villany le, hang fel és a mostani “Are you OK?”-ra végre magára talált a közönség és harsány üvöltéssel üdvözölte. Megszólaltak a Bark at The Moon kezdőhangjai és már dübörgött is a zene a hangfalakból. Gyorsan sort kerítek a körítésre mert hosszú percekig csak döbbentem ültem a helyemen. Hangfalból szépen el volt látva a színpad, ha jól számoltam 16 darab Marshall volt felhalmozva, reflektorból is körbe voltak építve, világított is mindegyik rendesen, volt egy hatalmas gong is a dobos mögött ami most kimaradt a műsorból és azt hiszem ezt a témát itt le is lehet zárni. Ami engem a székemhez szögezett az maga OZZY volt, a megjelenése, hangja és a színpadi jelenléte. Hangja nem volt. A mondat után pont van ami azt jelenti régen sem sok volt neki de most aztán még annyi sem hogy akár énekelni is tudjon, szerintem még a beszéd is nehezen mennne neki ha az utcán összetalálkoznánk. Járni sem nagyon tudott, a legvadabb attrakció tőle mikor a mikrofonba kapaszkodva rugózott, pont úgy mint az 1 éves rokon kislány aki a kezemet fogva igyekezett állva maradni. A különbség kettőjük között az hogy az egyik még csak most tanul a másik meg már elfelejtett. Néha ide-oda mászkált de én inkább csak ténfergésnek hívnám mert szemmel láthatóan még előtte sem volt tiszta éppen merre tart. A számok közti szünetekben pedig olyan volt mint egy régi felhúzhatós játék, ugyanazt a két mondatot ismételgette egész koncert alatt. Segítségképpen zenekara kitett magáért, például félidőben hatalmas gitár és dobszólót is hallhattunk ami egyenesen fenomenális volt köszönhetően a külön is bemutatott Gus G gitártudásának.
Bevallom az első fél órában nem voltam én sem teljesen beszámítató míg ezt meg nem emésztettem de aztán sikerült helyretenni magam. Ozzy Osbourne kétségtelenül a világ egyik csodája. Csoda hogy még él, hogy lábra tud állni és annyira formába tudja magát hozni hogy kiálljon a színpadra. Itt történt számomra a megvilágosodás is mert megszólaltak a Crazy Train általam imádott első hangjai és hirtelen belémvillant nem azért jó ez a koncert ami van hanem azért ami VOLT! Az Iron Man, az Electric Funeral, a Planet Caravan mind a rockzene legendás számai és mindet az előttem a színpadon álló Ozzy énekelte, az ő hangja és egyénisége tette világhírűvé. Úgy néz ki ahogy kinéz, azt csinál a színpadon amit tud de nagy összegbe merek fogadni ez élete utolsó körütja és ha most nem akkor soha többé nem láthatom őt koncert közben.Abban a pillanatban hogy sikerült helyre tennem magam és mint egy bűvös kocka összeállt minden a fejemben már nem a fals hangokra vagy a nagypapás togyorgásra figyeltem hanem a ZENÉRE, így nagybetűvel ahogy írtam. Ettől kezdve fellépése minden pillanatát élveztem, sikoltoztam én is mikor slaggal locsolta a tömeget és pajzán kacsintással élveztem mikor hátrament két nagy vödör hideg vízért. A locsolásból ő sem maradt ki, többször összehabozta a haját és a színpadot is sikerült párszor beterítenie. El is fogyasztott 3 mikrofont, lehet emiatt volt hogy egyik-másik szám közben nem lehetett jól hallani a hangját. A Mama Im Coming Home alatt vadul lobogtak az öngyujtók, a Shot in The Dark gitárstzólója kifejezetten tetszett és a koncert végi záró Paranoid egyenesen zseniális volt. Olyannyira magával ragadott az élmény hogy még régi szokásommal is szakítottam és vettem magamnak egy emlékpólót hazafelé.
Ozzy Osbourne fantasztikus hangulatú és valószinűleg utolsó magyarországi koncertjét az tudta igazán élvezni aki nem csak szimplán őt látta fellépni hanem lelki szemei előtt ott lebeg az elmúlt 40 év zenei teljesítménye is.
Nagyon vártam ezt a koncertet. És most kicsit zavarban vagyok, hogy mit is írhatnék róla.
Ozzy itt volt, nagyon akart, elviselhetően énekelt, vér profi zenészek kísérték, nem volt rossz a setlist…és mégis, kicsit felemás érzéseim vannak.
Rossz előjelként értékeltem már azt is, hogy aránylag könnyen lehetett parkolni a környéken, és valóban, az Aréna folyosói bántóan szellősek voltak, néhány öreg rocker itt, egy majdnem komplett Hooligans ott, és sajnos, az ajtókon belépve ijesztően foghíjas lelátók és nagyon szellős küzdőtér látványa fogadott. Lehangoló….Kezdésre talán összejött egy laza fél ház, de azt hiszem, kevesebben voltunk, mint a KISS-en, pedig már az is csoffasztó volt. Nem vagyok én irigy Katy Perry-re, de azért mégiscsak vicc, hogy Demjén Rózsi minden évben teltházat csinál valamilyen produkciójával, a rock/metal mezőnyből meg egyedül az AC/DC koncerten éreztem azt, hogy” Hűdekurvaanyját, ilyennek kell lenni egy rock bulinak!”
Óvatlan Facebook csavargatás közben leltem rá hasonló zenei érdeklődésűek linkjeit bányászva Markó Rékára, aki szemtelenül fiatal soproni zenekészítő, és mint ilyet, úgy érzem, be kell mutatnom. Először a myspace.com/raekhashaw címen pörgettem végig a számokat, ízlésesen, nyugis tempóval, jazzes hátterekkel megpakolt hip-hop és downtempo között mozgó, jól hangszerelt zenékbe futottam.
A közelmúltban elkészült a szolnoki Mainnel közös kiadványa, ami ingyen letölthető a raedawnandmain.bandcamp.com címről, a MegaUploadról vagy a Last.fm-ről (Raedawn: 3, 6. Main: 2, 8. Közös: 1, 4, 5, 7.) Időnként kellemesen beteg, Realistic Crewra emlékeztető beatek, rap alapként nem elhanyagolható számok, visszafogott számhosszok, nem öncélú epikus művek, sok epianoval, ami nálam a csellóval karöltve a TOP2 hangszer EVÖR. Main is 2001 óta zenél, szintén modplug trackerrel kezdte, akinek ez mond valamit, és hasonló előadók inspirálták, mint Raedawnt, talán ezért találtak egymásra.
Ez a zene szerintem jókor, jó irányba megy, a kérdés, hogy mi fog változni rajta a jövőben, és meddig juthat el, hogy ezt könnyebb legyen elképzelni, feltettem néhány kérdést a producerinnek, és kíváncsi vagyok, mit szólnak hozzá a downtempo és lounge műfajokban jártas hozzászólók.
1. Mivel foglalkozol az időd nagy részében, és mennyi időd van a zenélésre?
Jelenleg egy helyi üzlet alkalmazottjaként dolgozom és mivel a munkabeosztásom olyan, hogy hetente több szabadnap is összejön, szerencsére jut elég időm a zenélésre.
2. Hány éves is vagy tulajdonképpen?
22.
3. Korábban milyen zenei tanulmányaid voltak, hogy kerültél közel a zenekészítéshez?
Kiskoromban csellóztam pár évig, de gyerekként minden érdekelt, csak a zenetanulás nem. Úgy 15-16 éves koromban kezdtem el érdeklődni a szerkesztés iránt, ám ekkor még bőven a "lázadó korszakom" kellős közepén jártam és inkább szövegírással igyekeztem kiélni magamat, amit aztán szerencsére sikerült még időben magam mögött hagyni. :) Ezután kezdtem gyakorlatban is beleásni magam a zenekészítés témába, kezdetben csak egyszerű beatek kreálásának keretében.
4. A szükséges szoftvereket ki mutatta be neked, hogy tanultál bele?
Legelőször modplug trackerrel szórakozgattam, amit egy ismerősömtől kaptam, de elég hamar beleuntam. Ezt követően magam jártam a dolgok után, neten kezdtem olvasgatni a témával kapcsolatban és végül úgy döntöttem beszerzem a Reason 3-at. Miután ez megtörtént, megnéztem néhány tutorialt, hogy legyen némi fogalmam az alapokról, majd nekiálltam a tanulmányozásának. Eleinte csak magamnak zenéltem és jó ideig nem éreztem késztetést a számok publikálására.
5. Míg te soproni vagy, Main ha jól tudom, szolnoki. Gondolom első sorban interneten tudtok együttműködni. Ezt hogy kell elképzelni a gyakorlatban?
Mainnel a Myspace-en keresztül ismerkedtünk meg, már az első "eszmecserénk" során felmerült a közös hanganyag ötlete. Mivel nagyon tetszettek a zenéi, úgy gondoltam alap, hogy meg kellene próbálnunk. Eleinte nem volt konkrét elképzelésünk a kivitelezést illetően, aztán kezdő lépésként Main küldött két dobalapot, amire én feljátszottam néhány dallamot, így született végül a Burnin' Sky és a Session Restore. Majd következett a Night Vision, átküldte a kész alapot, én meg kicsit kiegészítettem a zongorával, stb. Szerintem nagyon jól ment az együttműködés, annak ellenére, hogy bizonyos szempontból korlátozottak voltak a lehetőségeink.
6. Milyen előadók inspirálták számodra ezt a zenei irányt?
Alapjában véve sokféle irányzat híve vagyok és széles zenei gyűjteménnyel rendelkezem, de mindig is a hiphop, valamint jazz/nu-jazz állt a legközelebb hozzám, illetve az ezekhez hasonló lágy dallamokat hordozó műfajok. Rengeteg előadó inspirál és nehéz lenne az összeset felsorolni, de akiket mindenképpen ihletőként említenék az a Jazz Liberatorz, Fat Jon, Dj Jazzy Jeff és a Dilla féle klasszikusok.
7. Hogy érzed, mi az, ami hiányzik a zenédből? Milyen jellegű művésszel (hangszeressel, vokalistával, MC-vel) működnél együtt?
Ez a dolog mostanában elég sokat foglalkoztat, szívesen működnék együtt jazz-vokalistával, vagy hasonló stílusban mozgó énekessel, úgy érzem néhány zenémet az ének tenné teljessé. A hazai MC-k közül megvan a "listám", akiknek nagyon bejön a stílusa és szövegeit el tudnám képzelni valamelyik alapra, de nyitott vagyok bármiféle kollaborációra, örülök minden lehetőségnek.
8. Az már egy komoly lépés, ha nem egyedül foglalkozol ezzel, és közösen szántok időt a zenékre. Érzel késztetést, hogy akár másokat is bevonj, és közönség előtt is játssz a zenéidből? Hol hallanád legszívesebben vissza a számaidat?
Természetesen szívesen vonnék be a későbbiekben más producereket, előadókat. Egyrészt az ilyen és hasonló projektek során rengeteg motivációt kap az ember, másrészt a több felől származó ötletek színesebbé teszik az egészet. Nem utolsó szempont a kapcsolatépítés sem. Később, ha úgy adódik és lehetőséget kapok rá, szívesen játszanék közönség előtt is, de úgy vélem ehhez a jelenleginél több tudás és tapasztalat szükséges. Azon, hogy konkrétan hol szeretném visszahallani a számaimat megmondom őszintén még nem nagyon gondolkodtam, de természetesen örülnék (ki nem) ha valaki érdemesnek tartaná őket a lejátszásra, legyen az bárhol, bármilyen formában.
Csendben jegyzem csak meg, nem kerítünk neki nagy feneket, Facebook promó se jön. Torta van, de inkább úgy lakmározunk és fiesztázunk, mint Peter Pan és cimborái: gondolatban. 2008. október 4-én indultunk, és azonnal toplistával. Itt van Interstellar Overdrive és nosferato TOP1 listája, a két első bejegyzés, két évvel ezelőttről
Köszönjük, hogy olvastok.
Korábbi B-oldallal kapcsolatos közlemények »
Dábudábudábu, beszarsz. Angol X Factor. Faktor. Doktor faktor. Négy és fél perc, és rengeteg pozitívumot tudok kiemelni. Nagyon cuki a csaj, az ázott veréb nem is elég jó kifejezés, és közben mi durca tud lenni az arcán, a fujtatás, a legyintés, óriási.
De már az elején egy nagyon fontos dolgot kapunk tőle: elmondja, hogy honnan jött: MALVERN IN WORCESTERSHIRE. Na oda ne menjetek bébiszitterkedni, mert egyszer vesztek el egy nagyvárosban, a taxisnak nem tudjátok megmondani, hová vigyen haza! Ejtsd: mólvin in vusztiser. Már csak azért, mert ezt ki tudja mondani én meg soha nem fogom tudni, nőül venném. Aztán név: Cher :))) De tényleg. Anya vicces kedvében volt, lehet hogy ez ugyanakkora prosztóság, mint ma egy Lakatos Beyoncé, de valahogy ennyi év távlatában megül. Azért lássuk be, a prosztóságot lehet borítékolni. Egyrészt Malvern in Worcestershire a nemangolok számára olyasmi lehet, mint a TAKTAHARKÁNY a nemmagyarok számára. Nem könnyű kimondani. Másrészt 16 éves, tehát valaki 1994-ben úgy döntött, hogy Chernek hívja a gyerekét. Up to date volt mindenesetre. Harmadrészt ahogy mondja a szentem, hogy itt vannak a szülei amúgy a backstage-ben, mintha nem mind a 10.000 jelentkező esetében így lenne. Azért helyes, hogy elmondja.
Teljes név: CHER LLOYD. Óriási, énekesnőt és biztosítótársaságot is elneveztek róla... 1 üteme van beszállni, nem hibázik. A vibrátók ott kezdődnek, ahol kell. Lehet ilyet tanulni is, két dolgot nem lehet tanulni: az arcokat, amiket vág (ne fuss vele össze egy buliban), és a két frazírt 2:00-2:05 között. Gizdának baszki születni kell. Nagyon adom. Sajnos az van, hogy beágyazni nem lehet, úgyhogy kattints a képre a videó megtekintéséhez:
Na? Azt a pimasz kurvamindenit! Snoop Dogg menősködési színvonal 16 évesen :)) Kilóra kábé ugyanannyi lehet. Lehet, hogy sokan ha ránéznek, azt mondják, milyen kis béna. Szerintem kurvanagy.
Példaképe: Nicky Minaj, ami után azért érthető a gizdulás faktor :) Ez derül ki az alábbi interjúból, valamint az, hogy az angoloknál a tévé még akkor is "telly", ha egy 50 feletti férfi mondja. Telly öcsém. Savalas. Azt kell mondjam, számomra nem ez a "rendes angol", de ha nőtől hallom ezt a kiejtést... uh :) Like.
Amúgy is meg akartam írni, mi várható októberben a Random Trip programján, de talán ez így ebben a formában tömegeket érdekelhet. Kismillió Random Tripen voltam, a legkülönbözőbb felállások improvizációit néztem végig. Legjobb. (Korábbi cikkeink: 2010, B-oldal.tv videó, 2009)
Volt már olyan, hogy két billentyűs volt egyszerre, Romhányi Áron és Milosevits Mirkó, egyikőjük végig basszust játszott, a másik magasat, és állandóan cseréltek. Most ha minden igaz, Premecz Mátyástól (Barabás Lőrinc Eklektric, Qualitons) és Zságer Balázstól (Zagar) várhatjuk ugyanezt. Matyi rendszeres vendége a Random Tripnek, nagyon megbízható minőséget hoz bármilyen zenében. Zságert nem tudom, hallottam már a zenekarain kívül játszani, vagy akár csak pötyögni, és tudom, hogy jó, de ritkán látni kilépni a jól bevált műfajból, őszintén kíváncsi vagyok, de teljesen természetes és egyértelmű, hogy kurva jó lesz.
HA JÖSSZ, akkor Facebook Event »
Az októberi programból Zságer Balázson kívül kiemelném a 12-én fellépő Katona Gergő alias Greg Note eseményt is, neki ugyanis a B-oldal.tv készített klipet még júniusban, ezt láthatod lent. Íme az aktuális program, kezdve azzal, amiről már lemaradtál :)
Szeptember 28.: Judie Jay (BeatDis!) - ének, Ratkóczi Huba (Esclin Syndo, Napokon) - gitár, Domokos Tibor (Óperenczia) - billentyűs hangszerek, Ruthner Gábor 'Jeró' (Turbo) - basszusgitár
Október 5.: Mc Columbo (Brains, Irie Maffia) - rap, Zságer Balázs (Zagar) - billentyűs hangszerek, vocoder, Premecz Mátyás (Qualitons) - billentyűs hangszerek
Október 12.: Újvári Péter (Up) - ének, Greg Note (alias Katona Gergely) - fúvós hangszerek, Milosevits Mirkó - billentyűs hangszerek, Bata István (Arasinda) - basszusgitár
Október 19.: Harcsa Veronika - ének, Premecz Mátyás (Qualitons) - billentyűs hangszerek, Hock Ernő (Zuboly, Qualitons) - basszusgitár
Október 26.: Fábián Julianna - ének, Krsa (Pannonia Allstars Ska Orchestra) - rap, Cséry Zoltán (Special Providence, Subscribe) - billentyűs hangszerek, Eged Márton (Transform Quintet) - basszusgitár
Random Trip from b-oldal.tv on Vimeo.
Greg Note & Dj Zoohacker from b-oldal.tv on Vimeo.
Vannak bizonyos zörejek, hangok az emberiség történetében, amik rendkívül meghatározóak, akár forradalmiak lehetnek. Mégis, vagy éppen ezért, komoly tiszteletet parancsolóak. Ilyen lehetett, amikor az ősember először hallotta a mennydörgést, amikor először hallatszott a vidéket átszelő gőzmozdony robaja, az első dinamit robbanás hangorkánja, vagy akár az emberek feje felett először elhúzó gépmadarak búgása is. Na és persze ott van az a sound amit egy bizonyos John Henry Bonham tudott életre kelteni úgy, ahogy senki más, azóta sem. Forradalmi volt, energikus volt és hangos volt :-).
Vele kapcsolatban hallottam valahol, hogy sok zenekarban lead guitarist van, de a Led Zep-ben lead drummer.. Szinte lehetetlen volt nem rá figyelni a koncerteken, a játékát átitató szenvedélye magával ragadta a közönséget is. A hangzását már akkor is, azóta is rengetegen próbálták meg utánozni. Stílusa, előadása dobosok százezreinek, ha nem millióinak ad inspirációt a mai napig, és valószínüleg fog még generációkon át. When the levee breaks, Moby Dick, Achilles' last stand, és még megannyi dal, amiben jellegzetes játékát csodálhatjuk, szinte kár is felsorolni. Aki ismeri őt az úgyis tudja, aki pedig még nem ismeri az majd meg fogja. Ő megkerülhetetlen!
1980. szeptember 25-én ment el - ilyen alkalmakkor azt szokás írni, hogy "már 30 éve nincs közöttünk...", de ez nem igaz, Ő a mai napig itt van! Halljuk, látjuk érezzük. Aki teheti igyon egy sört az egészségére, annak ő is biztos örülne!
