Bizonyos nézetek szerint a hangos buliknak a pusztában a helyük, de semmiképpen nem a belvárosban, ahol a pihenéshez való jog a dolgozó polgárok sajátja. Annyi bizonyos, hogy az első illegál partik szervezőit nem a budapesti kerületek csendrendeletei motiválták, hogy rendezvényeiket cseppkőbarlangokban, kilátók tövében, régi kastélyokban, hajókon, folyóparton, vagy a Budai-hegység völgyeiben kezdjék megtartani. A gyökereket a hatvanas évek a nyugati civilizációból kiábrándult hippijei és kalandkeresői környékén találhatjuk meg, ők lepték el az India dél-keleti részén található Goa-partvidékét, és próbálták megtalálni az elveszettnek hitt szabadságot. A zenei stílus is innen indult, egy Goa Gil nevű arcnak köszönhetően, akit az általa elindított mozgalom és a hozzá társuló mágikus erejű szerek olyan jó egészségben konzerváltak, hogy idén még nálunk is prezentált egy maratoni hosszúságú szeánszot a budakeszi reptéren.

Már az Ozzy-könyv olvasása közben is az volt az érzésem, hogy ez a pali a piás-drogos-totyogós-öreg-fasz álarc mögött nagyon rendben van, most pedig különösen ezt gondolom.

Ozzy papa az egyik augusztusi Ozzfest-en a 10 éves Yuto Miyazawa-val adta elő a Crazy Train-t, ami nyilvánvalóan nem a legbonyolultabb rock dal, hát de akkor is... Bízzunk benne, hogy a koncert után nem ugyanabból a pohárból ittak. :)

Hét dala: Sena and The Forward Ever Band – Livin’ & Lovin’

Miért pont ez? MERT színre lépett Sena Dagadu (Irie Maffia, Barabás Lőrinc Eklektric), Sabák Péter és Élő Márton közös produkciója, a Sena and The Forward Ever Band, melynek megjelent első dala és a hozzá kapcsolódó klip, Livin' & Lovin' címmel. Lemez nemsokára. Like gomb alul.

A világ egyik legszimpatikusabb zenésze szerencsére még nem búcsúzott el örökre (annak ellenére, hogy már két búcsúturnét is levezényelt) és most egy feldolgozás albummal jelentkezik.

Az új lemez első klipje az 1963-as Heart Heat Wave című dalhoz készült, mely egy picit felidézi Phil barátunk You can't hurry love időszakát. Persze, akkor még egy kicsit több haja volt, de ez kit érdekel. Nem kell ezt bonyolítani. (Szegény Chester Thompsont a dobok mögött azért sajnálom, sok munkája az ilyen típúsú dalokban nem nagyon van...)

Több internetes oldalon lehetett ma olvasni, hogy a magyar nevező bizottság Hajdu Szabolcs filmjét, a Bibliotheque Pascalt nevezte az Oscar-díj "Legjobb idegen nyelvű film" kategóriájában való indulásra. A vigadalomhoz persze ez még kevés, hiszen az Oscarra minden ország nevezhet évente egy-egy nagyjátékfilmet, de az öt végleges jelöltet a Filmakadémia képviselői választják ki, melyre januárig még várni kell.

A filmet ettől függetlenül mindenkinek ajánlom, bár kicsit nehéz vele megbirkózni. Művészfilmek iránt érdeklődőknek és / vagy szexuálisan aberráltaknak ettől függetlenül könnyed reggeli.

Kedves olvasóink figyelmébe szeretnénk ajánlani egy gyönyörű klipet, melyet nem kevésbé gyönyörű dalra forgattak: Deftones - Sextape.

Inkább hasonlít a Team Sleep project dalainak hangulatára, mint egy tipikus Deftones dalra, de mivel mindkettőt szeretjük, így csak jól járhatunk.

 Leljétek örömötöket ebben a 4 percben: 

Hát, ismét vége. Remélem már mindenki levágta a karszalagokat és elkezdte suvickolni a sáros cipőt. A fesztiválszezonnak 2010-ben is vége. Tavaly is eléggé kiakasztó volt ezt bevallani, idén sem különb az érzés. Nagyjából lefedtük a honi fesztiválokat, jártunk Hegyalján, a VOLT-on, a Sound-on, a SZIN-en, nyilván a Szigeten és pár kisebb rendezvényen is, mint például Orfű, vagy a Veszprémi Utcazene fesztivál. A fénybe mindig belenéztünk, a hangfalakhoz közel mentünk, a sörös sorokat fáradtság nélkül álltuk ki. De most ennek, nagyon úgy tűnik, vége...Szedbáttrú.

Na, 10 dolog, mely jelzi, vége a fesztiválszezonnak:

• Zárt helyekre kell járni bulizni, ahol cigifüstös lesz a ruhád, hajad, mindened
• Be kell állni a ruhatárba (ahol talán nem keverik el a kabátod, vagy nem hagyod el a bilétát)
• Folyamatosan szedik be a székeket a kiülős helyekről
• Nem műanyag pohárban kapod a sört
• Nincs többé félmeztelenkedés a koncerten
• A csajok már csizmát és 3 méter hosszú sálakat hordanak fürdőruha helyett
• A buli végén egy éjszakai buszmegállóban találod magad, ahol fázol
• A buli utáni másnap gyakran előkerülnek a depressziós dalok
• Ellenben - programot vadászva - kapkodod a fejed, hogy mennyi koncert vár rád a Gödör-A38-Dürer kert vonalon
• Gerendai elmegy nyaralni, majd megjelenik a hír, miszerint a Sziget veszteséges...

Várjál! A FEZEN nem ezen a  héten lesz? Van még remény...

Matisyahut a hasszid reggae királyának mondják, tegnap este koncertet adott a Zsidó nyári fesztivál keretein belül a Syma csarnokban. A korona kicsit megbillent a fején, félrecsúszott, de ottmaradt. Elmondom én mit láttam.

Ahogy felröppent a hír, hogy jön Matisyahu, teljes lázban égtem, kb 4 éve a koncert kívánság listám dobogóján áll stabilan. Elismerem, nehéz helyzetben van a zenész, ha  a színpad előtt olyan emberek állnak, akik felfokozott izgalmi állapotban vannak, komoly elvárásokkal érkeztek, stabilan nagyot kell hozni, de ezt ilyen szinten illik megoldani, tegnap este ez számomra felemásan sikerült.

Részt vettem életem első olyan koncertjén, ahol fémdetektor kapukon kell átmenni a bejutáshoz. Ez sikerült. Sörhöz jutni, azt már nem. A Syma csarnok erős félházon volt, két szolid büfépulttal, fejenként kb 20 méteres tömött sorral. Ahogy beálltam a végére, már indult is a koncert, a jegyen 19:00-s kezdés volt megadva, ehhez képest lezser 19:15-kor jött az intro. Ez váratlanul ért, de szerencsére nem felkészületlenül. Csak én álltam ki a sorból...

A téma lehet jobban illene a Horror-Mirror blogra, de éjfél után engem sem szabad itatni, így ezt elkaptam és nem eresztem. A lenti videón igazán bájos és egyben ZS-kategóriás filmek előzeteseit láthatjátok a 70-es évekből. Valószínűleg ezeket anno full komolyan gondolták.

Akinek meg ez sem elég, az olvassa el újra a horror filmek kliséit összesítő B-oldal posztot. Utána lámpánál alszol?

A lenti videón a gyerekek bebizonyítják, hogy a dj-zés igazi gyerekjáték. Síp helyett cumi a szájban, leragasztott mellbimbó helyett teli pelus és mehet az afterparty, hadd ébredjenek a szülők egy jó kis hétvégi elektrokarácsony témára.

Miután a szememet már szárazra könnyeztem a fesztiválszezon végéhez közeledve, így az A38 hajón megrendezett Újbuda Jazz Fesztivált, annak is a szombati programját ajánlom figyelmetekbe. Bin-Jip és Babám zenekar a Hajón!

Mivel Harcsa Vera bandájáról a szigetes élmények között már áradoztam, most minden rekflektort a Babámra irányítom. A magyar dubstep, soul, nu jazz formációt Kása Juli (ex-Anima Sond System énekesnő hoppá) 2010 elején újraszervezte, majd márciusban bemutatta a budapesti Fáklya Klubban. A sikeres koncertet egy Pécsen elnyert Fringe-díj követte, majd a zenekar elnyerte a Pankkk által levezényelt Zene Ünnepe pályázatot is, így Varsóban egyedüliként képviselhették Magyarországot a Fete de la Musique napján. A nyár a sikeres bulik mellett az új zenei hangzás megfogalmazásáról szólt, melynek prezentációjára kíváló alkalom a Bin-Jip-pel való közös fellépés az A38-on.

2011-es albumban reménykedve ajánlom figyelmetekbe a zenekart, valamint a Kása Julival készült interjút, melyet az A38 honlapján olvashatjátok el!

UPDATE: a koncerten már kapható lesz a Bin-Jip első albuma, mely "Enter" néven hamarosan hivatalosan is megjelenik.

Telt ház előtt adott koncertet a Dani Klein neve alatt futó Vaya Con Dios a Syma csarnokban. Mivel a zenekar első sikereit a kilencvenes években aratta ezért nem ért meglepetés hogy szinte kizárólag a 30-40-es korosztály gyűlt össze erre az eseményre. Előzenekar nélkül kezdett ami nagy merészség de bízva magában és a zene erejében pontban nyolc órakor felcsendültek az első dallamok és a pár másodperces intró után színpadra is lépett a belga születésű énekesnő, Dani Klein. Fekete nadrágban, fekete fodros felsőrészben Edit Piafra emlékeztetett és ezt erősítette az a tény is, hogy legújabb lemezével kezdett, melyen kizárólag franciául énekel.

Meglepődött rajta és bevallom én is meghökkentem, mikor rájött a közönség nemcsak ismeri a számokat, de a refréneket is vele énekli. A zenekarban sok olyan hangszer is megtalálható volt, amik nem mondhatók szokványosnak, a zongora még megszokottnak mondható, de a nagybőgő, hegedű és trombita két dobbal kiegészítve néha meghökkentően érdekes volt. Sok koncerten voltam már, de az egyik legjobb közönséggel most és itt találkoztam. Nemcsak egyszerűen hallgatták, vagy énekelték a számokat, de minden megmozdulást megtapsoltak és díjaztak. Ilyen volt a Puerto Rico elején hallható hosszú nagybőgő szóló, amihez hasonlót még én sem hallottam. Ilyenre csak igazán virtuóz, hangszerét tökéletesen ismerő zenész képes és így utólag látatlanban én is megemelem előtte a kalapom.

Hét dala: Edith Piaf - Non, Je ne regrette rien

Miért pont ez? Ugyanazért, amiért Christopher Nolan ezt a dalt választotta az Eredet című filmbe mint központi motívumot. Csak. A filmet megnézve a moziban még vegyes érzéseim voltak, de utána (és azóta is) azt mondom: ez egy jó film volt. Technika ide, TitanicLeo oda, a film engem elgondolkodtatott, kérdéseket vetett fel bennem és ez már jó jel! Mindazonáltal hogy az imdb.com-on elfoglalt előkelő helyezését azért vitatom, BÁTRAN tessék megnézni és bennmaradni a film végén lévő "credits" rész után is.

Nekem van egy elméletem, hogy a film végén (után...?) AZ A BIZONYOS DOLOG mit is jelent... Nézd meg és legyen véleményed róla...