E

Metropolis Pt. 1: The Miracle and the Sleeper

Wait for Sleep

Erotomania

The Spirit Carries On"

Finally Free

The Test That Stumped Them All

As I Am

Glass Prison

Voices

Under a glass Moon

Schuszter Lóri

Madness

Mighty Mighty Bosstones

Nirvana - táncos csávó

Soeri&Pulek - majdnem mindenki

Bobby Farell - Boney M

(playback csaj és fiúbandákról nem beszélünk)

• DERRICK letartóztatás! 1 szál REVOLVERREL megkéri, hogy jöjjön vele. És megy!
• Minden elkapott bűnöző úriember levés, tudás veszíteni!
• A golyókat már előzőleg kivevés. "Vaktöltény." Mi mindig az elkövető előtt járunk egy lépéssel, a nyomozó pedig előttünk eggyel.
• A kocsiban nincsenek ujjlemyomatok. Se egy hajszál, semmi. Mintha most gördült volna ki a gyárból. Profikkal van dolgunk.
• Nem ő égett a kocsiban. Meghamisította a fogászati kartonokat.

 saloon

E

Anthony Kiedis – Holtpont

Michael Jackson – Men in Black II

Bruce Springsteen – High Fidelity

David Bowie – Zoolander

Chris Martin – Bruno

Flea – Pszichó / Back in the future

Billy Idol, “The Wedding Singer

Dave Grohl – Tenacious D

George Harrison – Life of Brian

Alice Cooper – ‘Wayne’s World’

Justin Bieber - CSI

Nincs a kirakatban a sok sztárfellépő mellett, de egy nagyon érdekes koncerttel kezdődik augusztus 10-én 23 órakor az idei Magic Mirror programja a Szigeten.

Színészek és zenészek tisztelegnek David Bowie életműve előtt egy ígéretes főhajtással: Blackstar, Absolute Beginners, China Girl, Fashion, Rebel Rebel, Wild is the Wind, Tonight, Modern Love, Heroes és más klasszikusok csendülnek majd fel ezen az estén, emlékezve a tragikus hirtelenséggel elhunyt legendára.

„Ashes to Ashes” – Bowie legendás dalát választottuk a koncert címadójának. Porból lettünk, porrá leszünk” – meséli Salamon András, az előadás rendezője.” És az alcím: hommage – tehát egy főhajtás a XX. század ikonja előtt, akinek életműve műfajokon ível át, és akinek talán a legnagyobb hatása volt mindannyiunkra, akik ezen a produkción dolgozunk attól a naptól kezdve, hogy január 10-én a halálhírére ébredtünk.”

Bowie legendás dalait az alábbi előadók fogják tolmácsolni: Ónodi Eszter, Hámori Gabriella, Jónás Vera, Németh Juci, Varga Zsuzsa, Másik János, Müller Péter Sziámi, Gyabronka József, Thuróczy Szabolcs, Kamarás Iván, Kiss Llaci, Nina Josephs, valamint Frank Scuderi, de említsük meg a kísérő zenekar tagjait is: Juhász Gábor – gitár, Nagy Ádám – gitár, Gátos Iván – zongora, Gátos Bálint – basszus és Gerendás Dániel – dob. 

A sötét elektronika rajongói ezen a hétvégén sem pihenhetnek, az IAMX negyedik alkalommal is fellép Budapesten. Aki korábban már járt a koncertjükön, tudja, hogy Chris Corner ripacs vándorcirkuszához még csak hasonlót sem látni minden héten. Pávatollak, koszos papírcsákó, a zsinórokban felbukó Chris és egyéb kabaré elemek, pofoznivaló modoroskodás és a karakteresen beteges IAMX hangzás lesznek aznap az A38 hajó g-pontjai. Illetve a dalmenet ismeretében részünkről az alábbi, "TOP 5 élőben várható IAMX dal"-ra fogunk vasárnap este a leginkább megőrülni.

Nagyot változott a világ az utóbbi 10 évben. 1994-ben a fél kezünket adtuk volna, ha fellépnek nálunk, de hiába... Az utóbbi 10 évben viszont menetrendszerűen látogatnak el hozzánk: csütörtök este rendezik az ötödik FLA koncertet Magyarországon! Nem is akárhogy, eleve a turné itt indul majd, a zenekar idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját, ennek örömére a turnéhoz állítólag végre a legendás Rhys Fulber is csatlakozik! A hazai rendezvényen leginkább az ipari zenék magyarországi hódolói teszik majd tiszteletüket, pedig lényegében az egyik legnagyobb, a világon mindenki által ismert trance slágert is "nekik" köszönhetjük, vagy legalábbis DJ Tiesto: 

A Világzenei színpad mindig is a Sziget ékkövének számított és bár az utóbbi években mintha picit mostohagyerekként lenne kezelve, idén is számos érdekes koncert várja az eklektikus muzsikára ropni vágyókat. B-oldal 2015-ös világzenei ajánlója - avagy minden napra egy kis világzene:

Szerda - 19:45 Che Sudaka (ES)
Melyik világ? Barcelona rezidens argentin és kolumbiai utcazenészek.
Milyen zene? Utcazene punkkal, reggea-vel, skaval vegyítve.

Csütörtök - 19:45 Roy Paci & Aretuska Allstars (IT)
Melyik világ? Szicília.
Milyen zene? Trombita-központú ska.

Péntek - 21:15 Mariza (P)
Melyik világ? Portugália, mozambiki felmenõkkel.
Milyen zene? Fado, jazz, flamenco.

Szombat 21:15 - Goran Bregovic Wedding and Funeral Band (SRB)
Melyik világ? Szarajevó.
Milyen zene? Rézfúvos roma muzsika temetések és mennyegzõk aláfestésére.

Vasárnap 18:15 HK & Les Saltimbanks (F)
Melyik világ? Algériai gyökerû franciák.
Milyen zene? Francia sanzon, hiphop és pop.

Kezdõdik a Sziget! A mínusz nap beharangozásában nincs nehéz dolgom, hiszen azt hiszem Robbie Williams-et nem kell senkinek bemutatnom. Kicsi a valószínûsége, hogy a rajongók zsebeiben nem lapulna már több hete, hónapja jegy, mely a Take That egykori fenegyerekének "szigetes" bulijára szól. Statisztikusoknak és azoknak, akik átaludták az elmúlt 20 évet: Robbie a Take That-bõl való kiválása után szépen fokozatosan szivárgott be a (fõleg) európai slágerlistákra, a fiúbandás gyökereket ledobva a 2000-es évek elejére Nagy Britannia elsõ számú pop bálványa lett, melyet az is bizonyít, hogy az eladott albumok és a rádiós játszások tekintetében is a brittek legsikeresebb szólóénekese lett.

Robbie 2006-ban 1 nap alatt adott el 1,6 millió koncertjegyet, most pedig a Let me entertain you turné keretében érkezik a legnagyobb hazai fesztiválra, mely turnét egyébként nem sokkal kisfia megszületése után jelentett be a rajongóknak. A koncertkörút Robbie eddigi pályafutását ünnepli, igazi greatest hits megmozdulás Európán Ázsián és Ausztrálián át, mely érint több fesztivált is, köztük a Szigetet. Ha nem is a modern zene legkifinomúltabb zenei eseménye lesz ma, de kiváló szórakoztatás várható, igazi standion pop-rock-ra lehet számítani, mely koncertrõl nagy bizonyossággal a lenti hergelõ TOP10 dalból sem fog sok hiányozni.

TOP10 Robbie Williams-dal EVÖR

1. Feel

2. Eternety

3. Supreme

4. Angels

5. Come Undone

6. Road To Mandarlay

7. Me and my Monkey

8. She is the one

9. Let me entertain You

10. No regrets

A 2015-ös év első nagy albuma Björk sorban következő kilencedik dobása, a Vulnicura, amellyel kapcsolatban nagyon sok mindent érdemes és kell elmondani, amely útmutatóul szolgálhat annak értelmezéséhez, úgyhogy csapjunk is bele.

Björk nagyon nehéz eset. A szó szoros értelmében vett Kemény Dió. Személyéről, megjelenéséről a milleneumi generáció minden tagjának van véleménye, negatív oldalon a legmegengedőbb megfogalmazás szerint is ELÉG FURA A NŐ. Az idén 50. születésnapját ünneplő énekesnő számos szerepbe bújtatta magát és zenéjét is pályafutása során, de az, hogy biztos kézzel választ magának témákat, melyeket teljes lényén átszűr és nagyon eredeti végeredményre jut, elvitathatatlan. Eddigi munkássága zeneileg nagyjából 2 részre osztható: az első korszakban számos hangszerrel, zenei világgal (közel-keleti, nyugat-afrikai), műfajjal kísérletezett (Debut, Post, Homogenic), majd figyelme egyre inkább összpontosult, amellyel hangzása is karakteresebbé (Vespertine), puritánabbá (Medúlla), elektronikusabbá, ütemvezéreltebbé (Volta) vált. Legutóbbi, Biophilia albumát egy komplett filozófiai koncepció kontextusába ágyazta (ember - technológia –zene –természet - univerzum egymásra hatása mentén), ami kétségkívül nagyon eredeti ötlet, de egyesek szerint jócskán túlméretezett dimenzió egy albumnak. Azt viszont mindenképp el lehet mondani, hogy Björk a Homogenic jelentette fordulópont óta újra és újra következetesen igyekszik ellenszegülni annak az eltelt időben folyamatosan gyengülő dogmának, mely szerint az elektronikus zene lélektelen. Ezzel párhuzamosan igyekszik azt is bizonyítani, hogy zenéjével a természet, valamint az érzelmek leírhatóak, érzékeltethetőek, az elemek ereje a zenén keresztül közvetíthető. Egy olyan ország leányának, amely geológiailag vad, zabolátlan, de legfőképp független, ezek teljesen magától értetődő ambíciók.

A Vulnicura album mondanivalóját nem jellemzi az a sajátos (tágabb értelemben vett) politikai állásfoglalás, amely úgy általában minden Björk projektet szokott. Nincs globális mondanivaló (pl: feminizmus), nincs regionális, vagy lokális misszió (a Dániához tartozó autonóm területek függetlenségének bátorítása- Declare Independence a Voltáról). Tulajdonképpen az irányvonal már a borítóról kiderül: Björk ezúttal a saját belső világát teszi közszemlére. Az album a kritikusokat is meglepő módon nagyon személyesre sikerült, a 3 részre bontott szerkezetnek megfelelően egy kapcsolat végének 3 szakaszát taglalja: nyugtalanság, trauma, felépülés. A téma maga, de főleg ez a fajta feltárása a manapság az összes művészeti ágban megfigyelhető keményvonalas realizmus (truism) nyomvonalán halad, amelytől az album eléggé kortárs és aktuális (zenei kivitelezésében pedig a jelenen is túlmutat), de sokkal nagyobb erénye, hogy őszinte, és érthető.

Azok, akik alapvetően nem fogékonyak Björk zenéjére, de kíváncsiak rá, keresik a fogást az albumon, vegyenek erőt magukon és figyeljenek meg egy pár alapvető tényezőt.

A HANGULAT: A hármas tagolásnak köszönhetően az albumon három különböző minőségű, de külön-külön is nagyon erős atmoszféra teremtődik meg, amely teljes odafigyelést, és odaadást kíván. Vagyis ne csináljunk mást közben, vegyük fel a lemez ritmusát. Elképzelhető, hogy napokig tart mire gyökeret ver bennünk, de meg fogunk érkezni. Fontos leszögezni, a Vulnicura (sem) egy péntek délutáni „feelgood” album - hétfőn pedig hajlamos végképp agyonnyomni -, szóval az időzítés sem mindegy.

A SZÖVEG: Minden dalnál erős személyes utalások, költői képek jelennek meg, kár ezekről lemaradni. Björk esetében nagyon kell figyelni még az edzettebbeknek is, mert az izlandi akcentus néha akcióba lendül (egyébként az egy külön mise, hogy ez mennyire harmonizál az alapvetően szikár dalelemekkel), és ennek okán kell egy szövegkönyv is az egész mondanivaló megértéséhez.

A KONTEXTUS: Általában is - és Björknél is - nagyon igaz, hogy megéri kicsit feltérképezni a dalok indíttatását. Az eredő ebben az esetben egy zátonyra futott kapcsolat, de ha értelmezzük a dalok szövegét, ne adj isten az énekesnővel készült ritkaságszámba menő interjúkat is elolvassuk, és megfeleltetjük azt a hallottaknak, jóval többet kaphatunk, mint egy tucat motivációs jó tanácsot.

A VONÓSOK: Az egész Björk jelenségben személyes kedvencem, a hazai folklórban is eléggé hangsúlyos (következésképp talán számunkra könnyebben befogadható), és általában az ember szívéhez elég közel álló vonóstémák. Ezek minden albumon nehezek, részlet gazdagok, kivilágítják a legfontosabb mondanivalót. Az énekesnő saját bevallása szerint is sokszor sikerül sziruposra vennie a vonóstémákat (főként hegedűre és csellóra írja őket), de azok mindig tökéletes ellenpontjai a néhol vad és nyers, néhol baljós ütemeknek. Utóbbi tökéletes példája (a Homogenic album húzódalának, a Jógának egyenes ági leszármazottja) a Stone Milker, a Vulnicura nyitódala.

AZ ÜTEMEK: Björk azok közé az előadók közé tartozik, akik nem veszik félvállról a dalok alapjait. Számos helyen olvasható, hogy minden dal minden ütemkészletét az épített, vagy a természetes környezetben keletkezett (és rögzített) hangminták adják, amelyekkel izlandi házi stúdiójában Björk hónapokon át kísérletezik, míg olyanná nem formálódik, amely eléggé tápanyag dús ahhoz, hogy a megszelídítésére képes dallamvezetést magába fogadja. Mint ahogyan a dalok minden elemében, az ütemekben is visszaköszönnek az izlandi tájak neszei, a lassan csúszó tektonikus lemezek és gleccserek morajlása, a vulkanikus működés atipikus zajai.

Végezetül pedig AZ ÉNEK: Hát igen. Björk szenvedélyes énekstílusa néhol - nincs mit kertelni- artikulálatlan ordítás a sarki télbe. Viszont a szövegek alapján ez mindig alátámasztódik; célja, funkciója van. Ráadásul erről maga a művésznő is sokszor nevetve csak annyit mond: „jó-jó tudom, hogy ordítok, de úgy elkap a hév”. Mi meg nem vitatkozunk ezzel. Na, a Vulnicurán ilyen nincs. Helyette viszont van suttogás, némi recitálás, mindenféle játék a hangképzéssel. Az effajta változatosság gyökere az izlandi történelemben keresendő, mivel a szigetországban a múlt század közepéig tilos volt (az összetartozás-tudat kialakításában kulcsfontosságú szerepet betöltő) népdalok éneklése. Ezeken kívül viszont nagyon nem volt mást mit énekelniük az izlandiaknak, így amikor feloldották a korlátokat, az első „szabad” generáció, ha kellett, ha nem, zenélt meg énekelt. Na ezért énekel Björk teli torokból, meg úgy általában mindenféleképpen, ahogy tud. Egy nagyon jó oka biztosan van rá.

A közreműködők kiválasztásában vasakarattal bíró Björk, az album programozási munkálataiba főként a venezuelai származású, undergroundban ünnepelt Arcát, valamint a londoni Haxan Cloakot (Family) vonta be, de feltűnik Antony Heagarty (Atom Dance) is. Így együtt sikerrel tették le a jövő hangzásának kísérleti alapköveit, amelyekre Björk a rá jellemző megfontoltsággal építi fel saját koncepcióját, és így válik az egész koherens, de főként tartalmas egésszé. Az egyébként is rettenetesen erős albumról szinte lehetetlen bármelyik számot külön kiemelni, de a Stone Milker, és a Black Lake a Björk életműhöz képest is nagyon erős víziót közvetítenek.

Björköt szeretni nem könnyű, és nem is mindenki képes rá, még akkor sem, ha nagyon (nagyon!) kinyitja magát. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez nem baj! Vannak előadók, műfajok akiket stílusuk, egyéniségük alapján egyszerűen képtelenek vagyunk befogadni. Ugyanakkor én a zene miatt mégis bátorítanék mindenkit, hogy tegyen egy próbát, tekintve, hogy manapság kicsit kevesebb olyan album jelenik meg, amire szánnak időt. A Vulnicura pedig ilyen. Következésképp mélysége, rétegei, részletei vannak; el lehet vele bíbelődni. Azt pedig már rég tudjuk, hogy amivel sokat lehet foglalkozni, az hosszabb távon jól a szívünkhöz nő.