Both Miki - a zseniális gitárprímás

Both Miki - a zseniális gitárprímás

2009.05.29. | Péter Bócsi

Ravasz leszek, és szépen egybegyúrok több témát is, de azért lesz egy kapcsolódási pont közöttük: egy olyan zenész, aki mellett nehéz szó nélkül elmenni.

Hála Istennek, elég sok helyen lehet olvasni róla, a zenei karrierjéről és a sikereiről egyaránt, úgyhogy nem fárasztom magam sokat a bemutatásával. Legyen elég annyi, hogy az AC/DC-től Bartókig pár év alatt eljutó, 1981-es születésű, bölcsész végzettségű Both Miki nem az az arc, akit egy kézlegyintéssel el lehetne intézni.

A száraz tények helyett inkább hadd osszam meg veletek a személyes élményeimet.
Szóval az úgy kezdődött, hogy nem is olyan régen, teljesen váratlanul elkészült egy új Barbaro lemez, és híre ment egy lemezbemutató koncertnek is. Természetesen nagy lelkesedéssel túrtam be magam a színpad elé Fogalmam sem volt, mit várjak, ki lesz az, aki Jorgosz helyére lép. Aztán kijött egy furcsán öltözködő, zselés hajú, rock színpadokhoz szokott szememnek kicsit furcsán mozgó srác. Fazonra nemhogy semmit nem néztem ki belőle, de leginkább egy kezdő pincérnek gondoltam volna egy nyírbátori sátras lagziban. Aztán elkezdett gitározni, majd énekelni…én pedig azonnal időt kértem!
Az énekhang nem kimondottan erős, karcos, szóval nem egy bivaly rock énekes, mint sok más kedvencem. Inkább egy magas, tiszta orgánumot kell elképzelni, ami valami hihetetlen lebegős, elszállós dallamokat hoz, amelyek lélekből indulnak és lélekbe érkeznek. A gitározása meg! Nehéz bárkihez hasonlítani, annyira sajátos és virtuóz. Többször volt szerencsém már látni őt a Naprával is, Barbaroval is, és az fogalmazódott meg bennem, hogy úgy gitározik –ha lehet ilyet mondani- mintha hegedülne… Én még nemigen láttam hozzá hasonlót. Ami külön csúcs, hogy behatárolhatatlan a stílus, amit hoz: erősen jelen van benne a népzene, kortárs komolyzene, máskor meg Steve Vai-t juttatja eszembe a hangzásaival, effektjeivel, aztán belekezd valami jazz-es őrületbe, mintha a Living Colour Vernon Reid-jét hallanád, végül megspékeli némi Tom Morello-s féle széteffektezett, disszonáns szólóval. A kompozíciói, dalszerkezetei pedig nem ritkán Frank Zappa-t idézik a laikus zenehallgatónak, azaz nekem. (amúgy nagyon kíváncsi vagyok, hogy ismeri, szereti-e ezeket az előadókat Miklós). Ezt az őrületet ráadásul észveszejtő ritmizálással tolja. Erre varrjál gombot!


A Napra elsöprően lendületes zenei orgiája és a Barbaro kategorizálhatatlan művészete két külön világ (ez utóbbiban mellesleg kitűnően egészíti ki egymást Miki a morcos képű, csepeli, lakótelepi házmesterrel, Czriánku Samu Bócsival, akinek a játéka szintén nem egy kvinttologatós Tony Iommi riffelés…). De hogy a szánkat még jobban eltátsuk, hát Radnóti Miklós születésének századik évfordulójára kijött a Hangzó Helikon sorozat újabb darabja. A Radnóti verseket Miki vezényletével a Napra zenésítette meg. A kiadvány újabb oldalát tárja fel Both Mikinek: két zenekara stílusától eltérően a versek lassan hömpölygő, többnyire melankólikus, halk, néha zajos, nem első hallgatásra ható zenei kíséretet, és nagyon finom, szomorú, megrázó énekdallamokat kaptak. Miki remekül ráérzett a szívsajdító szépségű költemények lényegére, és azok mondanivalóját, hatását sikerült felerősítenie a gyönyörű, de elvont zenei kísérettel. A lemez nagyon belopta magát a szívembe, megkockáztatom, hogy a sorozat egyik legjobban sikerült darabjáról van szó! Sajnos nem tudom megmutatni, de aki meghallgatja a Hasonlatok c. verset, és volt már valaha szerelmes, az csodát fog hallani.

Nos, ha valaki kedvet kapott meghallgatni, hogy miről is beszélek, az szombaton szem és fültanúja lehet Miki zsenialitásának, mégpedig nem is hétköznapi körülmények között! Szombaton ugyanis különleges PRÍMÁS TALÁLKOZÓ várja az érdeklődőket a MÜPÁ-ban. (egyébként nekem a „prímás” hozzávetőlegesen annyit jelent, mint a fociban a „spíler”, szóval valaki, aki gyors, nagyon tud szólózni, és akitől kurva nehéz elvenni a labdát, illetve kiütni a kezéből a vonót). Az alkalom annyiban lesz rendhagyó, hogy az "igazi" prímások mellett egyéb hangszeresek is megjelennek majd, tehát az értő zenehallgatók számára a sorozatos orgazmus garantált. A fentiek alapján lustasággal nehezen vádolható fiatalember egyébiránt gitározni fog – bár a verebek azt csiripelik, hogy egy ideje hegedülni is tanul. Majd ha már igazán jól megy neki, biztos hegedül nekünk egy kis death-metalt is, valami ilyesmit nézek ki belőle.

Nézd meg Miki MySpace oldalát!

És egy kis talpalávaló a Naprával:

Hét dala: Napra - Pici ház | TOP5 We are magyar EVÖR

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr851149712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gmintgéza · http://gmintgeza.blog.hu/ 2009.05.29. 11:14:35

és Mikinek még a humora is tök jó, bár kicsit harsányan nevet :P :D

porkolabisti 2009.05.29. 12:49:55

ez a Napra egyre jobban tetszik

franz.t 2009.05.29. 15:15:52

a holnapi MűPára már hónapok óta nincs jegy, én is lecsúsztam....
azonban a szerkesztőnek annyit, hogy talán szemléletesebb lenne a belinkelt videó helyett, ugyanezt a számot egy két évvel későbbi verzióban felrakni. itt még egy szárnyait bontogató valaki, míg a 2008as (szintén műpás felvételen) már egy nagyon erős együttest láthatunk. szerintem. na. ennyi.
az általam ajánlott link:
http://www.youtube.com/watch?v=7c2BkMegYwA
de ez sem szar:
www.youtube.com/watch?v=QpFAz-YG2cE

gejzabela · http://www.gitar.blog.hu 2009.05.29. 15:33:10

Mikit szeretjük mi is. Mindent elmondtál róla. Hallottam a múltkor Turbo lemezbemutatón vendégként, ott hegedült is. És igen, nem kell kommentálnom, bár lehetne.

Horváth Oszkár · http://oszkarsag.blog.hu 2009.05.30. 09:51:04

A srác tényleg óriási, és nagyon széles zenei spektrumot fed le, amit abból gondolok, hogy olyat is játszik, amit nem bírok meghallgatni. Érdekes módon a Barbarot annyira feldobta (1x láttam vele élőben), hogy azonnal emészthetővé vált számomra, amit azelőtt leginkább szőnyeg alá söpörtem volna, csak ne kelljen úgy csinálnom, mintha tudnám, hogy létezik. Sőt, a Barbaro Mikivel jobban bejött, mint Napra. Nagyon nagyot húz rajta.

Cziránkuval kb. úgy vagyok, mint Jan Garbarekkel, rengeteg embernek okoz örömöt és audiális élményt, de nem harmonikus zene, inkább kísérletezés. És mondjuk jól esne ha 40 év zenélés után a kísérletből kijönne valami fogyasztható, ne kelljen odaszólni, hogy "na mi van, végül nem lett meg?". De ha nem, hát nem. Remekül eléldegélne gitároktatásból, ha tudna gitározni, de az egyedi stílusát megadó gitárnyakon dobolás és ritmika iránti érdeklődés ezt nem teszi lehetővé, valamint nem prezentálta eddig látottakban annak a bizonyítékát, hogy ő szándékosan tér el a harmóniáktól a disszonancia irányába (mint Bartók, akit szintén leginkább szobafogságra zavartam volna ezért). Inkább csak nem érdekli. Óriási fúziós ritmika, szinte hallom Cziránku mögött dobolni mittudomén Steve Smitht vagy Dave Wecklt DE a hangok együttálása számomra ordenáré. Szerintem nem találta meg a hangszerét. Pedig mit kezdhetne egy írógéppel, napi 2 szakdolgozatot begépelne... vagy egy Zendrum MIDI kontrollerrel, bár azt el tudom képzelni, hogy van neki, mert AZ az ő hangszere: http://www.youtube.com/watch?v=jwrofi5B5oA#t=170s

Örülök, hogy Both Mikiről ez a videó van a cikkben, itt azért zenei együttműködés megy, és kijön belőle valami keleties és magyaros. A franz.t által linkelt amúgy rohadt jó MüPa felvételen ugyanez csak 4 perc után jön be, az első 4 perc teljes free fúziós zene, olyan gitározással, amit én Hiram Bullocktól szoktam meg (2:00-től www.youtube.com/watch?v=KjsSl7CnOfs). Olyan, mintha a vakbélműtétje miatt 5-6 zeneelmélet órát szkippelt volna, szeretem, de ha csak ezt tudná, nem szeretném.

Szóval nagyon vegyesek az érzelmeim, és asszem teljesen jogosan. Nem azt várom senkitől, hogy steril zeneiskolai zenét nyomjon, de a Barbaro engem legtöbbször nem nyugtat meg, Miki éneklése és gitározása meg jórészt igen, muszáj éles határvonalat számon tartanom a kettő között, akkor is, ha országos nagy cimbik. Visszatérve a MüPa részletre, nagyon egyben van az is, csak akartam mondani, hogy aki nem tudja, mi van, az nézze végig, mert teljesen más az első fele, meg a második (spoilerkedés részemről). Belinkelem újra, hátha kattintható lesz:
www.youtube.com/watch?v=7c2BkMegYwA

Horváth Oszkár · http://oszkarsag.blog.hu 2009.05.30. 09:57:08

"Olyan, mintha a vakbélműtétje miatt 5-6 zeneelmélet órát szkippelt volna, szeretem, de ha csak ezt tudná, nem szeretném." - ez természetesen Bullockra vonatkozik, de róla is tudom, hogy ezt direkt csinálja, meg Both Mikiről is elég hamar kiderül, hogy abszolút felülről közelíti meg ezt a hangzást, és nem alulról kúszik fel rá, mint egyesek.

Ez a disszonancia, meg egészhangos skála használat és elkóricálás a zenei alapoktól olyan, mint a cirkuszi kötéltáncos, amikor úgy csinál mintha juuuj majdnem leesne, de csak végigér a kötélen négymilliomodszorra is. Aztán bejön a bohóc, aki lefektet a porondra vagy attól 10cm magasságban egy kötelet, és azon lépked végig ugyanazt a feszültséget mímelve.

Na így játssza ugyanezt a zenét egyik fajta és másik fajta ember.

Clyde Barow 2009.07.22. 09:42:08

Jó szívvel ajánlom az egybegyűltek figyelmébe, szerintem témába vág :-)

www.mupa.hu/programreszletes.jsp?id=K_12952&

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!

süti beállítások módosítása