Brooklyn az utóbbi években számtalan elismert bandát kitermelt magából, mint mondjuk a Grizzly Bear, vagy mint a Vampire Weekend, de a New York-i városrészből csak egy csapatnak sikerült beverekednie magát a mainstreambe, ez pedig az MGMT (amit elvileg "menedzsment"-nek ejtenek, mivel a banda korábbi neve The Management, de jogi akadályokba ütközött a név használata, így rövidítettek rajta). Rövid idő alatt nagyon befutottak, felléptek a Letterman show-ban is, kollaboráltak Kid CuDival és a Flaming Lipsszel. A Billboard listán 38. helyig jutott az album, míg a szigetországban 8. helyig kúszott a lemezlistán, és bár az albumot a kritikusok nem magasztalták fel annyira, többnyire jó kritikákat és értékeléseket kaptak. Szerintem ez a legjobb 2008-as album (annak ellenére, hogy digitális formában már 2007 végén beszerezhető volt).

Az, hogy ez a két arc rendesen befutott, nem véletlen. Nagyon kitalálták magukat. Megjelenésükben valami pánsíp bandára hasonlítanak, vagy mintha egy hippi kommunából szakadtak volna, de minimum illik rájuk az extravagáns jelző. Zenéjük meg indie (rock) sok pszichedeliával, meg szinti poppal. Kb. mintha a Beatles tudattágítós, LSD trippelos, "ájem dö valrösz"-ös időszakát vegyítenénk a 80-as évek gagyipopjával, és akármilyen furán és hülyén hangzik, nagyon jól szól, a hangzás tökéletes. Ráadásul hatalmas slágereket írtak. Itt említeném meg a tavalyi év egyik legtöbbet játszott számát, a Time to Pretend-et, ami szinte minden második tinisorozatban volt már. A Kids-et is alaposan nyomatták mindenfelől, az én kedvencem viszont az Electric Feel, amihez még interaktív videoklipet is kiadtak a srácok. Szinte mindegyik szám eléggé slágeres, kiemelném még a Youth és az of Moons, Birds & Monsters című dalokat. Összességében nincs egy gyenge dal sem az albumon, nincs rajta két teljesen ugyanolyan szám, de mégis egységes a lemez hangulata. Az OS legnagyobb erénye a hangulat, nagyon feelgood, mindig jó kedvem lesz tőle. A dalszövegek pengék, a legjobban a Time to Pretend szövege tetszik ("I'll move to Paris, shoot some heroin, and fuck with the stars.").

Az Oracular Spectacular 2010-ben került a kezeim közé, és legalább egy hétig ki sem mászott a winamp playlistemből, de bármikor szívesen hallgatom, egyik kedvenc albumom lett. Egy próbát szerintem megér nektek is, ha pedig tetszik, lehet próbálkozni az ausztrál MGMT-copy bandával is (Empire of the Sun), amíg jön 2010-ben a második MGMT album (Congratulations). A cikk végére benyomom az Electric Feelt, hogy magatok is bevizsgálhassátok. (Érdemes meghallgatni a szám remixét is, ami talán még jobb is, mint az eredeti. A Justice keverte, és be is zsebelt érte egy Grammyt.)

Írta: madcows