Van két dal, ami máig nagy kedvencem, maradandó emlékműve a nyolcvanas éveknek, amikor bizonyos ex-punkok szintit ragadtak, és újrafogalmazták a szerelmes dal műfaját. Úgy tudtak énekelni a szerelemről, hogy annak több oldalát is képesek voltak megjeleníteni, a „hiányzol”, „szeretlek”, „sírtam”, „bébi” stb. szavak mellőzésével...
A wikipedia szerint a Gold 1983-ban a brit kislemezlistán a második helyig kúszott fel, az It’s My Life 1984-ben csak a negyvenhatodikig (majd 1990-ben a tizenharmadikig).
Említsük meg azt is, hogy az utóbbit a No Doubt feldolgozta 2003-ban, egy olyan szép történetmesélős klippel, amit talán a November Rain óta nem láttam.
Ha ön újromantikus, szavazzon a zenekarra, amelyet az akasztott ember utolsó lábrángásáról neveztek el, ha pedig szintipopper, cáfolja meg a slágerlistákat és szavazzon a Beszélj-Beszélj együttesre.
Spandau Ballet - Gold
Talk Talk - It's my life
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
alvering 2010.02.25. 23:59:47
rettentó 2010.03.05. 08:12:46