Telt ház előtt adott koncertet a Dani Klein neve alatt futó Vaya Con Dios a Syma csarnokban. Mivel a zenekar első sikereit a kilencvenes években aratta ezért nem ért meglepetés hogy szinte kizárólag a 30-40-es korosztály gyűlt össze erre az eseményre. Előzenekar nélkül kezdett ami nagy merészség de bízva magában és a zene erejében pontban nyolc órakor felcsendültek az első dallamok és a pár másodperces intró után színpadra is lépett a belga születésű énekesnő, Dani Klein. Fekete nadrágban, fekete fodros felsőrészben Edit Piafra emlékeztetett és ezt erősítette az a tény is, hogy legújabb lemezével kezdett, melyen kizárólag franciául énekel.

Meglepődött rajta és bevallom én is meghökkentem, mikor rájött a közönség nemcsak ismeri a számokat, de a refréneket is vele énekli. A zenekarban sok olyan hangszer is megtalálható volt, amik nem mondhatók szokványosnak, a zongora még megszokottnak mondható, de a nagybőgő, hegedű és trombita két dobbal kiegészítve néha meghökkentően érdekes volt. Sok koncerten voltam már, de az egyik legjobb közönséggel most és itt találkoztam. Nemcsak egyszerűen hallgatták, vagy énekelték a számokat, de minden megmozdulást megtapsoltak és díjaztak. Ilyen volt a Puerto Rico elején hallható hosszú nagybőgő szóló, amihez hasonlót még én sem hallottam. Ilyenre csak igazán virtuóz, hangszerét tökéletesen ismerő zenész képes és így utólag látatlanban én is megemelem előtte a kalapom.

A többi hangszerre sem lehetett panasz, mindenki megkapta a maga lehetőségét a kibontakozásra és meg is hálálták a bizalmat. Sikerükre jellemző a hosszú taps, amit számok közben is kaptak produkciójukért. Visszatérve Dani Kleinre, ő is igyekezett bevonni a közönséget, tapsoltatta őket, énekeltette és mindig meg is köszönte ezeket a megmozdulásokat. A hangja kicsit rekedtesebb volt, főleg a magasabb regiszterek okoztak gondot neki, de a nosztalgiától párás fülekkel ez ott senkinek nem tűnt fel. Bevallom azért én szívesebben vettem volna, ha több régi számot hallok, ráadásul ami elhangzott, az sem eredeti hangszerelésben volt, így egy kis fájó hiányérzet maradt bennem. Akármennyire is jók az új lemezek, a világsikert az első három lemez hozta meg a zenekar számára. Öröm volt hallani hogy a koncert végén a közönség vastapssal és lábdobogással hívta vissza, ilyet én még csak rock koncerten hallottam. Ráadásként a Sold My Soul és a legnagyobb slágerük a Nah Neh Nah hangzott el, ami elsöpörte minden kételyemet és erőteljes lökéssel átbillentett a pozitív megítélés felé. Az utolsó számnál a közönség egy része a biztonsági őrök rosszallását kivívva előrement, hogy az első sorokban táncoljon és integessen.

Összegezve a koncertet, egy kicsit fáradtabb hangú, kicsit kevésbé energikus Vaya Con Diost hallottunk, de figyelembe véve azt hogy Dani Klein idén lesz 57 éves, még ez is megbocsájtható neki. A koncert végére mindenki bemelegedett és így az összbenyomás pozitív, bár az új lemezei (főleg a legújabb) még mindig nehezebben emészthetőek számomra.