Vannak bizonyos zörejek, hangok az emberiség történetében, amik rendkívül meghatározóak, akár forradalmiak lehetnek. Mégis, vagy éppen ezért, komoly tiszteletet parancsolóak. Ilyen lehetett, amikor az ősember először hallotta a mennydörgést, amikor először hallatszott a vidéket átszelő gőzmozdony robaja, az első dinamit robbanás hangorkánja, vagy akár az emberek feje felett először elhúzó gépmadarak búgása is. Na és persze ott van az a sound amit egy bizonyos John Henry Bonham tudott életre kelteni úgy, ahogy senki más, azóta sem. Forradalmi volt, energikus volt és hangos volt :-).

Vele kapcsolatban hallottam valahol, hogy sok zenekarban lead guitarist van, de a Led Zep-ben lead drummer.. Szinte lehetetlen volt nem rá figyelni a koncerteken, a játékát átitató szenvedélye magával ragadta a közönséget is. A hangzását már akkor is, azóta is rengetegen próbálták meg utánozni. Stílusa, előadása dobosok százezreinek, ha nem millióinak ad inspirációt a mai napig, és valószínüleg fog még generációkon át. When the levee breaks, Moby Dick, Achilles' last stand, és még megannyi dal, amiben jellegzetes játékát csodálhatjuk, szinte kár is felsorolni. Aki ismeri őt az úgyis tudja, aki pedig még nem ismeri az majd meg fogja. Ő megkerülhetetlen!

1980. szeptember 25-én ment el - ilyen alkalmakkor azt szokás írni, hogy "már 30 éve nincs közöttünk...", de ez nem igaz, Ő a mai napig itt van! Halljuk, látjuk érezzük. Aki teheti igyon egy sört az egészségére, annak ő is biztos örülne!