Nehezen kezdtem neki, hogy írjak Stingről, mert annyi minden kavarog bennem, mikor meghallom a nevét. Először is énekese és dalszerzője volt a mára legendássá vált Police együttesnek, majd annak feloszlása után (bár ezt hivatalosan sosem jelentették be) énekesként szólókarrierbe kezdett, mely napjainkig is tart. Mindkét esetben kiemelkedően sikeres volt, sőt mondjuk ki bátran: elképesztő hangjával, furcsa és magával ragadó számaival a zene olyan egyéniségévé vált, akit méltán tart a világ zenei sajtója a valaha élt egyik legjobb előadónak. Nem hiszem, hogy lenne olyan ember a világon, aki egyik, vagy másik számát ne ismerné. Töretlen hát a sikere és sok más hirtelen felkapott sztárocskával ellentétben még évekig (évtizedekig) az is lesz. A jó hír az, hogy hozzánk is ellátogat, mégpedig november 6-án a Sportarénában lesz hallható és látható.

Lehet hogy ezek nagy szavaknak tűnnek, de a 16 Grammy Díj és a több mint 100.000.000 (százmillió!) eladott lemez segíthet abban, hogy el is higgyük ezen állításokat. Sikeréhez lehet az is hozzájárult, hogy nagyon szegény családban született és 7 évesen már dolgoznia kellett, felnőve kalauzként, adóhivatali dolgozóként és még sok másként is el kellett helyezkednie, de gyerekkori álmát, azt hogy zenész legyen sosem adta fel. Fiatalkora estéit, hétvégéit és szabadidejét arra használta fel, hogy az egyik rokonától kapott ócska gitáron gyakoroljon. Ez az elhivatottság végül meghozta eredményét és így mutat a mai napig példát arra, hogy a kemény munka végül mindig meghozza az elismerést. A TOP5 Sting / Police-dal EVÖR listámban elsőként azt a számot mutatom meg, mely számomra is a legkedvesebb és rongyosra hallgattam azt a magnókazettát, amin rajtavolt (történetesen épp a B oldalán...).

Ez a dal az 1981-es Ghost in The Machine albumon található, mely októberben jelent meg és decemberre már platina is volt, ma már bátran kijelenthetjük: megérdemelten.

Virtuális időgépünket kihasználva visszaugrunk az 1978-as évbe, amikor is első albumuk, az Outlandos d'amour felvételein dolgoznak, melynek egyenlőre még nincs kiadója, de mikor Stewart Copeland bátyja meghallja ezt a számot egyből felajánlja, hogy menedzseli az együttest és ők ezt el is fogadják. Másnapra már szerződésük is van egy lemezkiadóval, de mivel a szám egy prostituáltról szól, emiatt sok rádióadó nem hajlandó lejátszani, de a zenekar neve egyből ismertté vált a közönség előtt. (Egy nagyon jó feldolgozás hallható a Moulin Rouge nevű filmben, érdemes azt is meghallgatni.)

Átlépve egy évet, az 1979-es Regatta de Blanc címadó dalát mutatom most meg, mely természetesen sikert-sikerre halmozott. Ebben az időben rengeteget koncerteztek és mivel elég kevés saját szerzeményük volt, azokat hosszabban kellett játszani, mint ahogy lemezen kiadták. Szerencsére mindez igen jót tett mindekinek, a zenészek folyamatosan újabb hagzásokat próbálhattak ki és a számok egyre csiszoltabbak, érettebbek lettek és az egyre több dzsesszes résszel elmozdultak a magasabb színvonal felé. Mindez jól jött nekik, a kritikusok egyre többet dicsérték őket, ami egyenes arányban lett azzal, hogy egyre többen lettek kiváncsiak a koncertjeikre és lemezeikre. Az album koncertkörútján már több mint 10 országban léptek fel, ami a siker egyértelmű jele volt.

Térjünk át szólókarrierére, hiszen ott is maradandót alkotott és nehéz a sok jó közül kiválasztani azt a számot, amivel ezt a bemutatását elkezdhetnném. Második lemezéről az 1987-ben megjelent Nothing Like The Sun-ról választottam azt a számot, amit remélhetőleg mindenki ismer. Az album természetesen háromszoros platina és megjelenése után angliában egyből a slágerlisták élére jut. A szám címe Englishman in New York és vélhetőleg nálunk is felhangzik a koncerten.

Legújabb lemezének, a most nyáron megjelent Symphonicities-nek a turnéja kapcsán jön el hozzánk novemberben és ez az album azért különleges, mert a régi sikereit áthangszerelte szimfónikus zenekarra, tehát nem egy együttes kíséri majd, hanem egy komplett nagyzenekar, jelen esetben a londoni Royal Philharmonic Concert Orchestra. Érdekes párosítás és őket hallgatva elmondhatom működik is. Ilyen formátumban következzék a Shape Of My Heart, mely a 2003-as Sacred Love albumon található felvétel átdolgozása.

A novemberi koncert várható setlist-je:

If I Ever Lose My Faith In You
Every Little Thing She Does Is Magic
Englishman In New York
Roxanne
Straight To My Heart
When We Dance
Russians
I Hung My Head
Shape Of My Heart
Why Should I Cry For You?
Whenever I Say Your Name
Fields Of Gold
Two Sisters
Next To You

A Thousand Years
Tomorrow We'll See
Moon Over Bourbon Street
End Of The Game
All Would Envy
Mad About You
King Of Pain
Every Breath You Take

Desert Rose

She's Too Good For Me
Fragile

I Was Brought To My Senses