Azure nevű vendégszerzőnk eljuttatta kisdoktoriját az RHCP-t feldolgozó Youtube huszárok témájában:

Ezt dolgozd fel, öreg!

Aki megjárta már a YouTube legmélyebb bugyrait is, az jól ismeri ezt a műfajt. Igaz, néha nem is kell olyan mélyre ásni, és egy lelkünknek kedves zenemű keresésekor a találatok között ott lesz egy lelkes önjelölt videója is. Ő a feldolgozó, aki tudja, és tudja, hogy ő el tudja játszani. Nem is feltétlenül rajongó, de hangszere az van, általában gitártulajdonos. És nem fél használni sem. A megosztom-világ önértékelési hiányos, de potenciálisan megasztár jelöltjeinek dőreségéből születnek aztán a legszánalmasabb, legrettenetesebb cover-ek. Maximum sírva röhögöd rajtuk hugyosra magad, vagy csak egy rövid sóhajtással az X-re klikkelsz.
Ettől eltekintve, a cover igenis egy műfaj. Köszönhetően azoknak a rejtőzködő zseniknek, akik amellett, hogy profi hangszeres tudással rendelkeznek, gyakran még videó vágásból is jeleskednek. A klipeket a commentelők gyakran jobbnak ítélik meg még az eredetinél is. Persze ezt állítani túlzás, de lehet rajta vitatkozni, és nem is az összehasonlítás a lényeg. Bár jól meggondolva mégis ez, az érezhető különbség az, legyen akár apró, vagy óriási, ami műfaji kereteket szab a feldolgozásnak.

Lényegesebb inkább, hogy a gyöngyszemeket érdemes a tenyerünkbe venni, és kicsit elnézegetni. A választék igen széles skálán mozog, AC-DC-től – Zappa-ig, van minden. Az igazi gyöngyök, a keményebb munka gyümölcsei, pl. ha valaki egy hangszerrel akar megjeleníteni egy egész zenekart. Főleg, ha az mondjuk a világ egyik legütősebb, megabasszussal, és játékos dallamokkal cizellált funky őrülete: a Red Hot Chili Peppers.
Első körben itt van mindjárt a bizonyíték, hogy a kor nem akadály. A 7 éves Harry így tolja a Dani California-t. Érdemes megvárni a szólót, kis impro-val a 4:13 körül.

Az átdolgozás másik szépsége, hogy innovatív alkotó a műfaji korlátokat is képes könnyedén átívelni, és teljesen új alapokra helyezve, egy egészen más lelki állapothoz alkalmazkodó számot teremteni. Ennél a Can’t Stop videónál nagyon igaz a tétel, hogy bőgő és némi dob nélkül nincs RHCP.

A cover-t alkotók egyik igazi finomsága akkor mutatkozik meg, amikor azon túl, hogy így-vagy-úgy átdolgozzák, lejátsszák a művet, betekintést engednek az életükbe is. Ebben az esetben az esetben a zenei vonalat elmossa a kukkolási ösztön, mert az előadók esetleg villantanak valami kis finom, bizarr, esetleg nevetséges részletet a személyiségükből. Pár napja mutattunk egy By the way basszus cover-t egy lánytól aki hosszú combú és mellesleg láthatóan rajong is a Chiliért.
Ez egyértelműen igazolja egyrészt azt, hogy Flea az Isten, hiszen vannak bárányai és hogy nagy a basszusgitár utáni kereslet a távol keleten. Újabb bizonyíték itt egy 8 éves japán csákó, aki nem csak a combjával akar hódítani, és egész tisztességesen elnyomja a Tell Me Baby–t:

Végül, mint minden műfajnak, ennek is vannak mesterei. Teljesen biztos, hogy az akusztikus gitárnak Django Reinhardt-on túl is vannak újabb legjobbjai, és az egyiket úgy hívják, hogy Igor Presnyakov (Игорь Пресняков). 35 éve műveli az ipart az orosz származású, konzervatóriumot végzett finger-stlye gitáros. Nála nincs lehetetlen, ha cover-ről van szó. Aki a Kraftwerket, Bruno Mars-ot és a SOD-t is bevállalja egy gitárral, az már Luc Besson-i értelemben profinak látszik. Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy díszletek előtt idomul hozzá minden egyes számhoz. AC-DC-hez is van sapkája, de Shakira-hoz is ”Waka-waka afrikás” felsője. Lássuk, hogy mit tesz a friss Chilivel:

Na és a csimborasszó az, amikor az egyik zseni megtalálja a másikat a nagy cyber katyvaszban és egy gitárhoz lazán odaforrasztja a szájharmonikát. Hey oh!, elszorul az ember torka, na:

Ez több mint szimbiózis, galaktikus együttállás, és még Igor se tudja elrontani azzal, hogy beleénekel.
A cover élő irányzat, a maga értékeivel és igénytelenségeivel együtt. Megdöbbentő egy Springsteen cover, ahol azt érzed, hogy az énekesnek jobb a hangja mint a Főnöknek fénykorában. Kincsesbánya a Tube, egyszóval érdemes néha beírni az egyik kedvencünk számcíme mögé a varázsszót, hátha csodára lelünk.