Lassan már teljesen átalakul, amit erről a kifejezésről, a tehetségkutatóról gondolunk. Klisé leírni is, mert talán egyértelmű, de a tévében zajló ilyen című műsorok valójában szórakoztató showműsorok, amelyekben szerepelnek tehetséges emberek, de a céljuk nem ezek felkutatása, és beillesztése a valódi aktív zenei közösségbe.

Ezzel szemben vannak az ország minden pontján olyan versenyek, ahol az élőzenével koncertező zenész szakma képviselőinek részvételével, a valódi könnyűzenei életre felkészítő és az abban való szereplésre alkalmas együtteseket kutatják, azokat, akik tudnak dolgozni, akik saját zenét alkotnak, elő tudják azt adni, hajlandóak vele megjelenni, vállalják magukat, és nem a kispadról osztják az észt, és nem azt várják el, hogy 3 sor éneklés után fellőjék őket a világűrbe és az O2 Arenába essenek vissza.

Az R33-ról egy Gödör-beli korábbi minifesztiváljuk alkalmával írtunk először, azóta 3x megfordult velük a világ, most már évek óta a Vágóhídon üzemelnek, már szabadon látogatható nyilvános koncertteremmel is üzemelnek, és egyre jobban megtelnek élettel. Januári határidővel írtak ki egy versenyt, ahová 260 zenekar jelentkezett, 240-en meg is jelentek, és ezt becsülettel, nagyjából 40 különböző fordulóban végig is hallgatták.

ZSŰRI: a zsűriben minden alkalommal más művészek fordultak meg, hiszen az R33 Egyesülethez köthető a Colorstar, a Fresh Fabrik, az Óperentzia, a Goulasch Exotica, Nemjuci, Varga Zsuzsa, a Turbo, a Wrong Side of the Wall, a Barabás Lőrinc Eklektric, és még számos Vágóhídon próbáló formáció. Egy részük ott is stúdiózik, egy részük az épületben próbál, vagy csak a környéken. Igazi alkotó közösség.

Megnéztünk 3 fordulót, és a következő a tanulság:

• nem sok hely van az országban, aki megengedheti magának, hogy közel 40 klubnapot szenteljen tehetségkutatásra, minden alkalommal korrekt hangosító csapattal és a helyhez mérten jó cuccal, és jó fényekkel
• az R33 sem ilyen, mégis megtette
• olyan zenészeket állított a zsűribe minden egyes alkalommal, akik könyörtelenül megmondták a véleményüket, és a jó versenyzőknek VALÓBAN SZAKMAI, használható, megfogadható és kivitelezhető ötleteket, kritikákat tártak fel, a pozitívumokat pedig alátámaszthatóan, és könnyűzenei rutin birtokában emelték ki
• a véleményekre különösen odafigyeltünk, és tényleg minden alkalommal minden elhangzott, amit szóvá kellett tenni, valóban odafigyeltek
• a fordulókban egyre jobb előadók kerültek elő, teljesen világos, hogy több száz olyan zenekar van, akár garázs szinten is, aki dolgozott magán, nem valaki más számait játssza, túl van a gyerekbetegségeken, és hajlandó színpadra állni, a közönségre, és a hozzáértőkre, vagy akár a hozzáértő közönségre bízni magát

NYEREMÉNYEK: a feltörekvő zenekarok számára hasznot jelentő dolgok találtak gazdára, és akkor pár szóban említeném a nyerteseket is. A fődíj egy teljes lemez felvételéhez szükséges stúdióidő volt hangmérnökkel, az R33 stúdiójában, ami egy nagyon jó hangulatú otthonos kis zug, nagyon kényelmes feljátszóval. Ez 10 napot jelent a gyakorlatban, egy ügyes zenekar 6 nap alatt felvesz egy lemezt, egy még ügyesebb 3, a maradék elég a keverésre és masterre. Ezt a Noxious Foodie and the Run Over Dogs (NFatROD) nyerte, ami számokban annyit jelent, hogy 260 zenekar közül ők győzték meg 3 fordulón keresztül a három különböző zsűrit arról a legjobban, és folyamatosan, hogy lemezt kell készíteniük, és ott a helyük a színpadon. Ezt meg tudom erősíteni, zenésznek látszanak, élet van bennük a színpadon, az énekes játszik a közönséggel, tényleg nemcsak papíron tudnak, hanem rock and roll van bennük.

A közönségszavazatokból a legtöbbet a Love from Above gyűjtötte össze, így ők tekinthetők második helyezettnek, 3 nap sútidóidőt nyertek, szintén hangmérnökkel. Ezt azért teszem hozzá, mert nagyjából a kettőnek azonos értéke van, de mindenképpen külön tétel. Két srác tölti be igazán a színpadot, akik ránézésre a nézőtéren a melóban melletted ülő alakok, de a színpadon teljesen kivetkőznek magukból - amit sok barom elkövet, de nekik konkrétan jól áll! Nagyon jól vokáloznak egymáshoz, a számaik valóban popzenék, jó az angol, megáll az egész, és nem valami skótdudával próbálják meg különlegessé tenni magukat - bár ilyen próbálkozás is volt az elődöntők során, és zeneileg nem is volt rossz, csak nem állt össze, és rengeteg jobb volt -, egyszerűen fogják a gitárokat és kész, zenélnek, és zenésszé változnak ahogy a színpadhoz érnek. Meg vannak írva a dalok, nem egy riff végig, aztán vége. Nagyon korrekt volt, és LÁTSZOTT a közönségük, mozogtak rá az emberek.

A zsűri másik mérlegeltje a BeatKOHO nevű hiphop zenekar volt, ők sem üres kézzel hagyták el a helyszínt. A tehetségkutató összes fordulóját mint az R33 stúdió vezetője, elnökként végigülő Pernye felkonferálása szerint személyes kedvence volt ez a dunaújvárosi ÉLŐ hiphopot játszó zenekar. A fordulók során szépen épültek fel, egy MC + dob + basszus + billentyű felállásból ahogy a zsűri terelgette, szépen élőben scratch DJ-vel egészültek ki és még egy MC-vel. Vannak Magyarországon a rap/hiphop élettérben élőzenével fellépő előadók, zenekarok, de szükség van rá, hogy ez a műfaj a mögötte álló 30 évet is megtisztelve megmutassa, hogy zenészek rajonganak érte, nem csak gyerekek. A BeatKOHO ezen belül is úgy szólal meg, hogy nincs az az érzése az embernek, hogy "jó-jó hogy hoztok dobost meg minden, de azért a CD-n az alapokkal jobb volt az egész". Talán ezért kohó, mert az élőzene valóban összeolvad a hiphoppal, jobban, mint az élő hangzástól amúgy számítanánk. Eleve így írják a számokat, nem magukat dolgozzák fel. Egy egész zenekar jön ki a hangfalból, nem 6 zenész külön. Az egész verseny során az egyetlen társaság volt, akik látványos, filmszerű vizuálokat hoztak a zenéjük mögé. Ők 4 nap stúdióidőt tehettek zsebre, és azt nemkülönben, hogy Németh Juci a zsűriből hozzátette, hogy szívesen énekelne az egyik számukban. Úgyhogy ha van stúdióidő, és Vanjuci, akkor itt előbb-utóbb születik valami.

Itt azért külön kitérnék arra, hogy zsűrizni kemény dolog egy napot, de Pernye részéről mind a 240 végül fel is lépő zenekart végighallgatni, különösen az elődöntők során, nem kis meló. Egyszer itt a B-oldalon 359 versenyzőt hallgattunk végig online, párszor kiégtünk közben, de végül olyan dolgokat találtunk a tömegben, amiket szeretni lehetett. Ugyanígy szeretni lehet az Osztálytársak Voltunk formációt, ők egy klipet készíthetnek, az R33-ban működik ugyanis a Vágóhíd Stúdió (VHS), így hozzáértő, zenész körökben mozgó, nem híradós filmesek segíthetnek képekben megjelenni. Ez a zenekar vonultatta fel a legkomolyabb elektronikát talán a teljes verseny során, két nagyon komoly szinti, scratch, laptop, kaoss pad, MIDI billentyű, és mellé gitár, nagyon jó dobolás. Talán szövegében még nem a legerősebb, de előadásmódjában egy komplett Jim Morrison képet adó énekessel, aki a teljes testével arra koncentrál, hogy milyen hangot formál, odafigyel magára, és valóban ott van előtte a fal a koncert végéig, amin nem lát át, és mer annyira önmaga lenni, mintha egyedül volna. De mégis hagyja, hogy nézzük, és ez PÉLDÁUL az egyik olyan dolog, amitől koncertező zenésszé válhat valaki.

Igazából róluk akartunk részletesebben írni, és még ez sem elég részletes, mert ezek a produkciók megfogtak, odafigyeltünk rá, és a zsűri is felállt és mozgott és közelebb ment, ezek az előadók nem mennek el a fülek mellett, de már előzetesen is kitűnt a hanganyaga alapján a döntőben szintén szereplő The Talking Horse, akik a saját zenéjükkel hoztak egy darab Rage Against The Machine szelet, és a kicsit countrys elemeket mutató Superzero, akik nemkülönben 254 jelentkező előtt, három fordulón végigküzdve mutathatták meg a május eleji döntőben, hogy melóznak. Itt tennék még említést a Teslavox együttesről, akik a középdöntőben kurva jó zenei teljesítménnyel végül nem mentek a döntőig. Máshol is zenélő, a hangszereiket egyesével is jól viselő zenészek, akiket kétszer is láttunk a fordulók során és ezért kiderült, hogy odafigyeltek a zsűrire, és úgy alakultak, ahogy az még jól állt nekik és a szakvélemények szerint előnyükre vált.

MI A LÉNYEG?

Az, hogy jön fel a váltás. Amikor a B-oldalt elkezdtük, és beletenyereltünk abba a szerencsés tényezőbe, hogy még olvassátok is, amit ide hol hárman, hol 15-en leírunk, úgy éreztük, feladatunk feljövő, "már saját közönséggel rendelkező, de még több koncertlehetőséget kívánó" zenekarokat bemutatni, mert ezekből a zenészekből lesznek azok, akikre a következő 2-5 évben bólogatunk, ez mindig így volt, és így is lesz egy ideig. Ami minket illet, igyekszünk a zenekarok közül 2-3-mal összehozni egy-egy rövid interjút és bemutatni valami hang vagy képanyagot itt, tőlünk ennyire futja. Mindenki mást arra bátorítanánk, hogy nézzen rá a facebook vagy weboldalakra, hallgasson bele, és ha rádiós, ha programszervező, ha zenész, a maga módján érezzen rá, hogy ki az, akiről úgy érzi, felsőbb osztályba léphet, és megérdemli, hogy hallják a hangjukat. Mindannyian megdolgoztak érte, mi mint zenehallgatók és koncertjegy füzéreket gyűjtögetők köszönjük az R33-nak, hogy erőforrásait erre a célra áldozta, és talán áldozza jövőre is!