Az új single egy új Depeche Mode korszak kezdetét jelenti. Végre ismét dús hangzás, de a lassú, balladisztikus dal fájdalmasan tépi fel a kétes értékű, Dave Gahan szóló próbálkozások okozta, még be sem gyógyult sebeinket. Szép dal, de érthetetlen, hogy ezt szánták nyitó slágernek! Nem az ilyen dalok miatt formáztuk cukros vízzel kockára a hajunkat 88-ban.
A single B oldalán egy a felületes hallgató számára a korábbi DM slágerek hangzását idéző, elektronikusan hangszerelt dalt is kapunk. Nem volna gond vele, szerethető, mint a nyolcvanas évek, de a hangzást már megint mintha egy békásmegyeri AMIGA fan clubban, joystickkal kattintotta volna ki két átlag user egy Super Cars verseny után.

Középszerű teljesítmény, ami azonban akár reménykedésre is adhat okot, hiszen a DM nyitó single-ök alapján eddig még SOSEM következtethettünk arra, ami utánuk következett, gondoljunk csak a Personal Jesus, Wrong, Dream On, I Feel You, Barrel Of a Gun c. dalokra. Mind hideg/meleg zuhany volt a DM rajongók számára, amelyeket aztán hangzásukban teljesen eltérő albumdalok követtek. Reménykedjünk.

(Mivel mindenhonnan törölték a 2 dalt, így mi sem erőltetjük a leközlésüket.)