2001-et írunk és a zenekar felhagy a kilépett Alan Wilder zenedobozán felejtett Depeche Mode atmoszférák pótlására tett kísérletekkel. Dalaikat csontig hámozzák/pusztítják vissza („stripped down to the bone”) és kidolgozatlanul, szinte demo formájában tárják elénk művészetüket. És tessék, a közeg pont így lett intimebb, mint bármikor korábban.

A zenekart ez időtájt segítő, korábban Björkkel dolgozó „LFO agy” Mark Bell producer minden bizonnyal csak egy notebook-al érkezett a stúdióba. Az albumon így aztán egy darab borzongató hangszínt vagy dögletes dobhangot nem hallani, csak piccenések és ciccenések, klikkek valamint pittyenések, továbbá kattintások és zörejkék illetve néhány visító effekt, az úgynevezett laptop sound. Most nem maradt más, csak a puszta dalok és a zenekar közelsége. A Depeche Mode Björk albuma. Imádnivaló! No persze már akinek: a rajongók nagy része haját tépve, százas szöggel feszítette meg a kiadványt és máig nem húzták ki belőle azokat, ha még egyáltalán emlékeznek, hogy hova rejtették szégyenükben a korongot…

Ő bajuk! A közismert Dream On és Freelove slágerek mellett (utóbbinak a Deep Dish remixe máig hódítja a táncparketteket) kellemesen törékeny pillanatok még az I am You, Shine és Breathe című próbálkozások is. A régi hangzást keresőknek javaslom léptessék az albumot a Sweetest Condition címet viselő tételig. Az igazi kihívásokat kedvelők pedig a The Dead of Night című zombival haraptassák magukat. Minimális hangzásvilága miatt különleges, érzékeny DM album és egyelőre úgy tűnik, hogy a zenekar utolsó igazán bátor zenei próbálkozása. (titkon persze reméljük, hogy a közelgő új album cáfolja majd a kijelentést)

Fogadd hát meg Martin sorait és keresd meg te is az Exciter-edet!

„Put on your blindfold
And a dress that's tight
And come with me
On a mystery night
Open your eyes”