A Borsodi tehetségkutató fesztivál december 14-i döntőjén diktafonvégre kaptuk az este vendég zenekarának frontemberét, magát Mr. Blind Myself-et, azaz Tóth Gergőt. Gergő készségesen állt kérdéseink elé, bő lére engedve mondanivalóját válaszolgatott, azt is mondhatnám, akasztottuk a hóhért. Egy durván csőröző pár mellett találtunk helyet az A38 gyomrában, íme a beszélgetés:

B-oldal: Egy kevésbé komoly kérdéssel kezdenénk: kivel van a legtöbb probléma a próbákon, illetve kinek vannak sztárallűrjei a színpadon kívül?

Gergő: Most már senkinek nincsenek sztárallűrjei. Visszaolvasva a régi interjúinkat, nem is sztárallűrjeim voltak, például nekem. Elég nagyképű arcnak tűnök. A próbatermünkben vannak régi újságok, ezeket visszaolvasgattam, atya úr isten, ilyeneket nyilatkoztam? Még lemezünk sem volt, de már olyan dolgokról beszéltem, úgy elítéltem dolgokat, pl. a vidéki klubrendszert, úgy általában megvolt a véleményem. Ebben volt némi igazság, de így visszatekintve tök gáz volt. Visszatérve az eredeti kérdésre, a zenekar hangszeres tudása elég jó, így kevesebbet kell próbálni, igazából senkivel nem szokott probléma lenni. Aránylag új felállásban játszunk, nemrég volt gitáros cserénk, mindenkinek nagyon pozitív a hozzáállása, úgy gondolom, hogy ez a Blind felállás hosszú életű lehet. Igazából soha nem volt ilyen allűr dolog. Ami mindig is zavart és amatőr zenekarokra jellemző, az a fikázás. Sokszor volt az, hogy amikor még nagyon bénák voltunk, akkor is mindenkit fikáztunk. Talán én voltam az egyetlen a zenekarból, aki lejárt koncertekre, próbáltam a tapasztalatokat feldolgozni, egy idő után nem voltam annyira elszállva attól, amit csináltunk, próbáltam magunkat elhelyezni ebben a világban. Nagyon nagy gáz, ha semmit nem tettél le az asztalra, de már mindenki rossz, aki ott van a top-on, az mind szar. Meg kell tudni látni egy zenekarban, hogy miért van ott, ahol van, milyen erényei vannak, ezeket a pozitív dolgokat elsajátítani, de persze úgy, hogy lehetőleg ne kövesd őket.

B-oldal: Ha bármit megtehetnétek, milyen különlegességeket kérnétek az öltözőbe?

Gergő: Magyarországon már azzal is elégedett az ember, ha van víz, sör, meg esetleg kaja. Nem sok helyen van ilyen, de alakul. Fesztiválokon semmit sem kapsz, vagy esetleg bónt, amivel elmehetsz, sorba állhatsz a rajongóiddal sörért. Valami nagyon különleges dolog? Hát, nem is tudom, mivel annyira nem vagyunk elkényeztetve, ezek az alap dolgok már jók. Nincsenek ilyenek, hogy pl. domina kurvák legyenek az öltözőbe. Egyébként érdekes, mint színpadmester dolgoztam sok külföldi sztárral, mint pl. a Korn, Anthrax, de kurvát soha senki sem kért. Ezen meglepődtem.

B-oldal: Mely előadókra néztek fel, kik a zenekar jelenleg TOP kedvencei?

Gergő: Magam nevében beszélhetek csak. Én minden zenekart csodálok, akik egy kicsit más mint az átlag, bevállalja, hogy mer újítani, változtatni. Kár is neveket említenem, picit már kinőttem abból ami régen voltam. Régen pl. A Biohazard vagy a Machine Head miatt elmentem a Dynamo fesztiválra, utaztam 1500 km-t értük egy sport Alfa Romeo hátsó ülésén, amikor kiszálltam, kiegyenesedtem, azt hittem, hogy eltörik a gerincem. De most már, ahogy említettem színpadmesterkedtem, meg az interjúk miatt, amit a Headbanger's Ball-ban csinálok, olyan igazi nagy csodálat nincsen. Most inkább azokat a zenekarokat kedvelem, stílustól függetlenül, akik korrektek, nagyon kedvesek velem és nem élnek vissza azzal, hogy ők a nagy sztárok, nincs nagy arcuk, normálisak. Mert láttam sok olyat, akik nagyon tudnak zeneileg, de olyan nagyképűek és lekezelőek voltak, annyira levegőnek nézték a magyar crew-t, akikkel együtt dolgoztak, nagyot csalódtam. Nem is bánom, hogy már nem dolgozom ezt, szar lenne átélni újra ezeket a csalódásokat.

B-oldal: Szalkai Tibi kivált a zenekarból, van egy új gitárosotok. Bemutatnád őt egy pár mondatban?

Gergő: A Metalchamp nevű tehetségkutatón láttam. Mivel el szoktak hívni ilyen tehetségkutatókra zsűrizni, ennek köszönhetően látok egy csomó jó zenészt. Őt a Garden of Eden nevű gót rock 'n' roll metál zenekarban láttam meg, ami totálisan nem Blind Myself, de láttam a csávón azt, hogy kb. olyan, mint Bobby Hambel a Biohazard-ban, hasonló mentalitású figura, nagyon megtetszett. Oda is mentem hozzá, hogy egyszer még felhívlak. És fel is hívtam. Ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy a Tibi kivált, de még velünk van. A koncertszervezőnké vált, egészen új feladatköre van, sőt együtt vesszük fel a lemezt, vannak rajta számai. A színpadon nem lesz, de velünk lesz egy csomó más dologban.

B-oldal: Egyáltalán nem csajos zenét játszotok, ennek ellenére mennyire jellemző, hogy megkörnyékeznek benneteket a csajok, lőtávolon belülre merészkednek?

Gergő: Szerintem nincs már az, amit a Szaszáék meséltek, ami a Sex Action-el volt, hogy sorban álltak a nők, meg ilyenek, ez már nincs. Vannak, vannak azért néha ilyen lányok, nekem pl. az első ilyen élményem az volt, hogy a lány a mellére kért egy aláírást, fél óra múlva meg már a hidegben a pulcsimon ment az akció. Ez már jó régen volt. Nekem már feleségem van, jön a baba nemsokára, úgyhogy én már eleve nem vállalom ezeket a dolgokat. Lehet látni azt, hogy ki az aki rád van állva, de ez elég ritka szerintem, vagy legalább is a mi zenénkben elég ritka. Lehet, hogy vannak olyan típusú fiatal zenekarok, akikért döglenek a nők és ők éjjel-nappal elkapják ezeket. Mi soha nem erről szóltunk, mi nem a csajozásért kezdtünk el zenélni, sokan pont ezért kezdenek el: rondák vagyunk, de így már tudunk csajozni. Nem mozgatórugó, de ettől függetlenül jó nézni, ha jó csajok vannak a koncerteken. 

B-oldal: Elég sok helyen koncerteztetek már, mondanál két szélsőséget, egy pozitív és egy negatív példát?

Gergő: A legjobból nagyon sok van. Pl. ez az A38 hajó nagyon jó hely. Jó a hangzás, jó az öltöző, mondjuk ott éppen most szarszag van. Van sör, kapsz adott esetben kaját, ez egy jó hely. Minden hely ami komfortos számodra, vagy a szervezők olyanok, hogy komfortossá teszik számodra, azok jó helynek minősülnek. Ezekből bőven van, nem tudnék kiemelni. A legrosszabból pedig bővel van. Például, amikor turnén voltunk Európában, Franciaországban léptünk fel. Mire odajutottunk semmi pénzünk nem volt, mert a Mount Blanc alagúton át kellett kelnünk, ami 40 Euro, egy ilyen turnén pedig 100-150 Euronál többet pedig nem kapsz. Átjutottunk, semmi pénzünk nem volt, odaértünk Thollonba, ami Franciaország legdrágább síparadicsoma, nagyon gazdag emberek tudnak csak oda eljutni, na és a hajléktalanok, mint ez később kiderült. Odaértünk egy házhoz, amiről kiderült, hogy az a klub. Ennek a háznak a garázsában játszottunk, konkrétan raklapokon. Énekcucc sem volt, a bőgőbe nyomtuk be az éneket és 5 db hajléktalan a környező hajléktalan tanyákról volt a közönségünk, akik könyörögtek, hogy minél többet játszunk. Január volt, kurva hideg és minél többet játszottunk, annál többet voltak velünk melegben. Szóval ez elég húzós volt, a szállás is. Az áramot is a francia vasúttársaságtól lopták. Hideg legalább nem volt, főzött kaját a szervező csávó, volt sör, jó volt, pláne miután az első sokkon túl voltunk. Amikor odaértünk a helyre, kérdeztük, hogy hirdettétek-e a bulit? Erre valakit leküldtek szórólapozni. Képzelj el egy hullarészeg srácot, aki dülöngélve elindul szórólapozni. Elsőre sokk volt, de aztán csináltunk egy jó bulit, elszórakoztattunk a hajléktalanokat, magunkat, ettük egy jót, ittunk pár sört és aludtunk.

B-oldal: Hova mennétek el a legszívesebben koncertezni?

Gergő: Szívesen elmennénk az összes nagy fesztiválra. Nyilván ez mindenkinek az álma. De nem csak úgy játszani, hanem úgy játszani, hogy van közönség bázis. De egyébként meg ha eljutunk a legkisebb faluba, ahol jó a közönség, jó a helyi szervező, normális a gázsi, akkor a legjobban érezzük magunkat, 5 embernek is azt játsszuk, mint egy nagy fesztiválon. A különbség az, hogy az egyik színpad kicsi, a másik pedig nagy.

B-oldal: Melyik volt a legemlékezetesebb rajongói megnyilvánulás?

Gergő: Olyan mindig van. Inkább a nyomasztás a rossz egyébként, amikor olyan rajongók jönnek oda hozzád, akik úgy érzik, hogy nagyon negatív dolgokat kell a szemedre hányni. Miért angolul énekeltek, mit képzeltek magatokról, meg ilyenek. Szeretlek titeket, DE vedd észre magad, mert... Te meg nem érted, hogy ez most miért van. Vagy a még rosszabb, a részegen ölelkezős. Aki ráadásul izzadt is és soha nem hallott a hónalj stiftről. Átölel, persze magasságra nagyobb, mint én, és nyomaszt. Persze hulla részeg, se eleje, se vége nincs a mondanivalójának és persze nem tudod lerázni.

B-oldal: Valami maradandó élmény a színpadon, ami nem minden öt évben történik meg?

Gergő: Főleg balesetek kapcsán van sok tapasztalatom. Amerikában a CBGB's-ben egyszer eltörtem a kezem, az EFOTT fesztiválon a mikrofonommal fejbe kúrtam magam, szétkapta a fejem, ömlött belőle a vér, volt olyan, hogy a saját mikrofonzsinórommal megcsaptam, konkrétan megostoroztam magam, egy hurkát csináltam a hátamra. Egerben egyszer a szemöldökömet repesztette fel a gitáros. Az, hogy állandóan összeütközünk és kék-zöld foltokkal megyek haza, az alap. A feleségem mindig azzal fogad, hogy: "Na, ma mi jött össze?"

B-oldal: Tartotok-e valami kabala állatkát, vagy valami szakrális tárgyat a színpadon, illetve van-e valami rituálé a színpadra vonulás előtt?

Gergő: Fontos, hogy az ember ne csak úgy felmenjen a színpadra, adott esetben öltözzön át, például. Már mindent megcsináltunk. Azt is megcsináltuk, hogy totálisan átöltöztünk, azt is, hogy kiöltöztünk egy bulira. Azt is, hogy nem öltöztünk ki a bulira. Nem vagyok babonás, nem is adok a babonára, szerintem nem ezen múlik a jó buli. Az a lényeg, hogy a közönség jó legyen. Ha érzed a kisugárzást a közönség felől, az sokkal többet ad, mint bármilyen kabala állat. nincs olyan, hogy a dobra rárakunk egy mackót, vagy egy kis godzilla van a gitáron, nekünk sohasem volt ilyen. Még arra sem figyeltünk, hogy legyen háttérvászon, ami annyira ütős, aminek ott kell lennie, különben rossz lesz a buli. Csak rajtunk áll, hogy jók, vagy rosszak leszünk.

B-oldal: Pofátlanul fiatal az új dobosotok. A korkülönbségből adódóan voltak nehézségek a beilleszkedésben? A szülei mit szóltak?

Gergő: A szülei szóltak a legkevesebbet, mivel az apja Jankai Béla, a Prognózis billentyűse, aki ugyebár eleve rock 'n' roll arc. Abszolút nem volt ezzel gáz, sőt azért volt a legjobb Valentin a többi versenyzőhöz képest, akiket kipróbáltunk, mert benne volt a rock 'n' roll alapból. 17 évesen sokkal rock 'n' rollabb arc volt, mint sok 30 éves ismerősöm. Ilyen szempontból abszolút nem volt gáz a beilleszkedésével, nyilván érezzük azt, hogy fiatal, kicsit atyáskodóak vagyunk vele talán. Nagyon bírom a srácot, nagyon jó gyerek. Most végre lesz egy lemez, ahol dobol, mindenki el fog ájulni, hogy dobol, mindenki el fogja fogadni, de eddig senki sem problémázott ezen.

B-oldal: Az új tagok melyik régi számokat játsszák vagy játszanák szívesen?

Gergő: ebből óriási problémáink voltak például, amikor Szalkai Tibi volt a gitáros, meg Szabó Laci a dobos. Ők egy csomó számot nem szívesen játszottak. A mostani zenekar pedig mindenre nyitott. Például a Horrified by the Sun című első sikerünket azért nem játsszuk évek óta, mert se a Tibi, se a Laci nem volt hajlandó eljátszani, mert azt mondták, hogy ez idejét múlt, gáz, ciki, minek játsszuk. Én nem tartom annyira cikinek mert majdnem minden koncerten mindig ezt kérik. Ha már ez volt a vágyuk, kívánságuk, van egy csomó új számunk, azt mondtam rakjuk el, 1-2 évig ne játsszuk, aztán majd elővesszük. Pont az új tagok vetették fel, hogy mi lenne, ha játszanánk pár régi számot, ráadásul István, az új gitárosunk, kifejezetten Blind rajongó volt, ezért neki baromi nagy élvezet a régebbi dolgokról játszani, mert ő azzal szerette meg a Blindot. Én meg jól szórakozom, mert végre elővettük azokat a régi dalokat.

B-oldal: Kivel csinálnátok közös számot vagy közös koncertet?

Gergő: Közös koncertet? Bárkivel. Közös számot? Én sose vágytam Pamela Andersonra, egyik Playboyos csajra se, engem sokkal jobban feltölt az, akit látok az utcán. Sose voltak olyan vágyaim, hogy de jó lenne, ha Rob Flynn énekelne az egyik számunkban. Viszont hogyha együtt turnéznánk és azt mondaná Rob Flynn, hogy énekelne egy számban, akkor úgy írnánk meg azt a számot, hogy Rob Flynn énekelhessen abban a számban. A mostani lemezen úgy tervezem, hogy olyan emberek énekelhessenek, akiket ismerek és személyes jó barátaim. Most gitáros fog vendégszerepelni. A Napra zenekarból Both Miki fog szólózni a Painkiller című Judas Priest dalban. Gondoltam arra is, hogy Csihar Attilát elhívom, meg Harcsa Veronikát is szeretném elhívni. Imádom Harcsa Veronikát. Kifejezettem ilyen álom valaki nincs, aki de jó lenne ha énekelne. Talán a Billy-t a Biohazardból megkérném, vele jóban vagyunk. Őrá szívesen számítanék egyszer, de olyan igazi nagy vágyam nincs, talán már kiöregedtem, vagy nem tudom.

B-oldal: Az új dalok írásából kik vették ki a részüket leginkább?

Gergő: Édes Gergő, aki egy ideje már velünk játszik, ő a másik gitárosunk. Neki konkrétan volt vagy 20 száma, amit az évek alatt így összeírogatott. Azt fogtuk és meghallgattuk. Én azt gondoltam, hogy ki tudja milyen lesz, de baromi jók voltak. Ezekből összeválogattunk egy adagot, írt új számokat, illetve Szalkai Tibi is hozott 3 új dalt. Ezeket formálgatjuk, alakítgatjuk. Idáig soha nem csináltunk olyat, hogy demóztunk, idáig mindig az volt, hogy voltak dalok, amik tetszettek próbán, felvettük őket kazettára, hallgatgattuk, jó lesz, jó lesz, megírtam a szöveget a stúdió előtt, bementünk a stúdióba, ott énekeltem fel először a szöveget, kiadtuk a lemezt. Mindig ez volt, minden lemezünknél. Most demóztunk zenét, demóztunk éneket, most felvesszük a lemezt, nem adjuk ki egyből, ráhagyunk pár hónapot, hogy tudjuk hallgatni.

B-oldal: Olvasóink közül talán sokan nem tudják, hogy a Lost in Time klipetekkel komoly elismeréseket vívtatok ki és az MTV2-s szavazáson is ott vagyok. Hogy áll ez a dolog, mondanál erről pár szót?

Gergő: Ez egy olyan klip nekünk, ami sejtettem, hogy jó lesz, de hogy ennyire jól fog elsülni, azt nem hittem. Egy zenekar életében, a mi életünkben egyszer van, hogy egy klip ekkorát üt és nekünk ez az a klip. Különböző utakon elindult a videoklip, a legdurvább sztori az a Dillinger Escape Plan-es sztori. Itt játszott a Dillinger, csináltam velük interjút, beszélgettem Bennel. Nagyon kedves, nagyon nyitott volt, meghallgatott. Nem azt gondolta, hogy az amatőr magyar zenekar próbálja ráerőltetni magát, hanem még ő volt az, aki kérdezte, hogy mi hogy van. Meséltem neki erről a klipről, megmutattam, volt nálam akkor a klipből 20 másodperc, kurvára bejött neki, azt mondta, hogy mi lenne ha elküldeném, amikor kész van. Gondoltam persze, kamu, az amerikaiak ilyenek, persze haver, küldd, aztán semmi. Miután beszélgettünk, eltelt 3/4 év, elküldtem neki, visszaírt, hogy kurvára bejön neki, tovább küldte a Headbanger's Ball főszerkesztőjének. Azóta már lement háromszor is Amerikában. Ráadásul oda egy speciális NTSC formátum kell, itt Európában ugye PAL. Olyan feliratozási technikát kellett felrakni a videoklipre, amihez hasonló nálunk a teletexten van. Closed Captioning a neve, itt nem is létezik, nem is tud róla senki, majdnem másfél hónapba telt, mire megcsináltattam. Nem is itt Magyarországon, hanem kinn Amerikában, egy new york-i céggel. Lényeg, hogy elkészült, lement, jött sok reakció. Van pár negatív, de a legtöbb pozitív. Voltak akik azt mondták, hogy mi a faszt képzeltek ti magatokról, hogy a Metallicát meg Ozzyt megölitek. De borzasztó jó visszajelzések vannak, én nagyon örülök neki. Mindenki, akivel találkoztam, mondta, hogy én szavaztam, én szavaztam, ez nagyon jól esik, köszönjük szépen! (Azóta lezárult a szavazás, a több, mint 100 klip közül a Lost in Time a 18. lett az olvasói szavazáson és 15. a szerkesztőségin, le a kalappal, gratulálunk a Blind Myselfnek, és persze a klip készítőjének, Gróf Balázsnak - B-oldal) Először, egyedüli magyarként kerültünk a listára, amikor megláttam, azt mondtam, úr isten, erről álmodtam. Még annyit szeretnék ezzel kapcsolatban mondani, hogy Magyarországon nagyon sok zenekar kishitű. Rengeteg nagyon jó zenét játszó zenekar van itt is, de kint annyira telített a piac, hogy túl sok az, hogy innen is jöjjön egy zenekar. Ez a klip is csak azt bizonyította be - mert a zenét soha nem fikázta senki - hogy érdemes kitartani és jó zenét csinálni, mert jók vagyunk mi magyarok, csak nem feltétlenül fogadnak el minket külföldön.

B-oldal: Hogy áll az új lemez? Mire számíthatnak a rajongók?

Gergő: Minden Blind lemez egy olyan falat, mint Hófehérkének a mérgezett alma. Ami nehéz falat lesz, mert ez a lemez magyarul is lesz. Ez nagyon furcsa lesz azok számára, akik az eddigieket hallották. Nagyon sokat foglalkoztunk vele, az istenhátamögöttes Palikával írtam meg a szövegeket, viszont mégse lesz istenhátamögöttes az egész. Inkább együtt dolgoztunk azon, hogy az én gondolataimat olyan verzióba öntsük, ami más, mint amit eddig megszokhattál. Nyilván minden szót lehet majd érteni, ami miatt sokan valószínű meg fognak ijedni első körben. Azért szántuk erre magunkat, mert sokszor látunk értetlen arcokat és mivel Magyarországon van koncertjeink 60%-a, arra jutottunk, hogy muszáj, hogy megértsék az üzenetet, mert van üzenet, sokat foglalkozunk a szövegekkel. De eddig kb. 0 ember jött oda, hogy de jó ez a szöveged és vitatkozzunk a szövegekről. Amikor megcsináltuk a magyar szövegeket, már a zenekaron belül beindult a vita a szövegekről. A másik nagyon fontos dolog a lemezzel kapcsolatban, hogy megpróbáltunk olyan számokat írni, amik élőben jobban megszólalnak, mivel van egy-két számunk, ami lehet, hogy jó lemezen, de élőben nem jön annyira át minden szempontból. Nagyon sokat foglalkoztunk ezzel a lemezzel, én nagyon bízom benne, soha nem foglalkoztunk azzal ennyire, hogy a végeredmény jó legyen. Lehet, hogy túl sok lesz, ezt majd a közönség dönti el. Nagyon izgalmas lesz a fogadtatás.

B-oldal: Olvastátok-e már a B-oldalt?

Gergő: Már olvastam. Igyekszem figyelemmel kísérni minden születő zenei blogot. Sőt már én is gondolkoztam azon, hogy indítsak egy saját blogot, mert van egy csomó interjú, amit megcsináltam a Headbenger's Ballban és szeretném írásos formában is közölni, illetve vannak gondolataim, amit szeretnék kiírni magamból, már csak az idegesség miatt is. ezek nem is annyira a metállal kapcsolatosak, hogy mondjak egy példát, a Rudas Fürdő. Budapest híres termál fürdőiről - édesapám hidrogeológus - és ott van ez a Rudas Fürdő, ami kívülről úgy néz ki, mint egy hányás. Nem tudom elképzelni, hogy se az önkormányzatnak, se a Rudas Fürdőnek nincs annyi pénze, hogy felújítsák. Itt van a város közepén, minden külföldi elmegy mellette. Szóval ilyenekről szívesen írnék. Most kritikus leszek, de szerintem nagyon kevés az olyan internetes újság, ahol nem Ctrl+C - Ctrl+V híreket olvasol, hanem a szerkesztők átírják. Amikor a Planetz.hu-nál dolgoztam, ügyeltünk arra, hogy átírjuk a híreket, ezzel csalogassuk oda az embereket, ne mindenhol ugyanazt a szöveget olvassák.

B-oldal: Végül egy számot van lehetőséged kérni, amit a olvasóinknak küldenél.

Gergő: Az első kedvenc zenekar, ami nagyon szétütött, az a Sigue Sigue Sputnik, tőlük bármit. 

B-oldal: Köszönjük az interjút!

Blind Myself zenekar oldalai:
http://www.blindmyself.com
http://www.myspace.com/blindmyself