B-oldal

Bréking! Ezek a srácok aztán nem szarral gurítanak. Nem teszik ki a kalapot a földre, nem várják, hogy szórd nekik az aprót, a magyar breakpápáról, Fenyő Miklósról pedig még nem is hallottak.

Talán azért, mert ők a Red Bull BC One 2009 breaktánc verseny első helyéért küzdő faszagyerekei. Legalább annyira meggyőzőek, mint az az elvetemült, aki 70 gramm fűből készít spanglit.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy minden idők egyik legjobb zenekara nem csak abból áll(t), hogy Radio Ga Ga, I want to break free és We are the champions... Hardcore Queen-rajongóként engem kifejezetten felháborít az a szűklátókörűség, mely néha ezt a sokszínű együttest körüllengi. 

A minap számomra is újként csapódott be az alábbi videó (pedig nehéz ilyet találni...), melyen az 1974-es Rainbow Theatre-ben tartott koncert egyik fennmaradt részlete, a Queen I. albumról származó Son and Daughter című dal látható.

Igazi glamrock, egy felső tamos Roger Taylor, a dal közepén gitárkiállás és szóló és persze frontemberkedés a szokásos levágott végű mikrofonnal. Micsoda idők lehettek ezek...

A videó megtekintéséhez KATT: Queen - Son and Daughter (Rainbow Theatre, 1974.03.31.)

Tegnap kezdődött és február 26-ig tart az ötödik alkalommal megrendezésre kerülő Képek Ideje Fesztivál a Trafóban. Filmek, tánc, animációs musical, avagy "különleges vizuális megoldásokkal, mozgókép és előadóművészet interakciójával kísérletező előadássorozat", mely a látogatókat várja.

Mármint azokat, akik ki tudják mondani a rendezvény nevét, mikor a jegyet várárolják.

Ha bekapcsolom a Jazzy rádiót, akkor pontosan ilyen zene szól. Ez volt az első benyomásom a Groovus Interruptus muzsikájáról. Letisztult smoothjazz, amiben felfedezhetőek Dave Sanborn, Marcus Miller, John Scofield és a hozzájuk hasonló hatalmasságok hatásai... Ja, és jól is játszanak, olyannyira, hogy nem kellene szégyenkezniük a világ bármelyik jazz fesztiváljának színpadán állva. Mindez azért is nagy dolog, mert a zenekar háromnegyede (négytagú a banda) nem is hivatásos zenész, hanem építési vállalkozó, telefonbolt-tulajdonos, informatikai project manager, meg ilyenek.
Riszpekt, tessék utánuk csinálni!

Szóval a Groovus Interruptus:

• Borkó Attila - szaxofon
• Miele László - basszusgitár
• Tóth Mátyás - gitár
• Csendes Péter - dob

A Jump Off című saját szerzeményükhöz (mert sok ilyen van ám nekik) készített a B-oldal egy kis videoklipecskét. Tessék ide, a play ikonra bökni! Jó szórakozást!

A B-oldalTV további videoklipjeit a http://b-oldal.tv és a http://www.youtube.com/boldaltv oldalon tekintheted meg!

A Massive Attack Teardrop című dala véleményem szerint a legnagyobbak közé tartozik. Én azokat hívom "nagyok"-nak, amik hatással vannak az emberre, akár észreveszi, akár nem. A dalszöveg kellemes, a dallam zseniálisan egyszerű és imádnivaló, az előadásmód pedig csillagos ötös.
A dal videóklipje egészen egyedi, csak annyi a probléma, hogy nem a teljes verzióját használja számnak. Ezt még egy 20 perces progresszív számnál meg is érteném, de e dalnál 1 percet levágni egyszerűen nevetséges. A teljes verzióért IDE tessenek kattintani, majd nézzük a feldolgozásokat.

Sajnos ez a szám rekorder a legpocsékabb feldolgozások tekintetében, pedig annyira nem is elénekelhetetlen a szám, mint mondjuk a The Great Gig In The Sky a Pink Floyd-tól.

Paul Rodgers a Queen+PR projekt után visszatért a Bad Companyba és a lenti videó alapján úgy tűnik, hogy a Queen-turnéról mentett pár szívecskés pólót is a Chuck Norris hasonmás énekes.

A banda a 2009-es koncertek után nemrég jelentette be, hogy 2010-ben is ad pár koncertet, sőt a bámulatos című "Hard Rock Live" DVD-vel hergelik rá a népet a reunionra. Szegény Paul, itt nem játszhatja a Free-klasszikus "All right now"-t...

Már csak 4 hónap és itt a fesztiválszezon! Azért addig is lehet hova menni, sőt, illik, még a februári cidriben is.

A legélelmesebbek egy hónapon belül láthatják a Nemjucit, a Magashegyi Undergroundot, A Kutya vacsoráját, a Zagart, a Turbo-t, a Hangmást, egy napon az IHM-et és az Óriást, vagy akár Eat me!-t.

Az A38 e hónapban két estén át látja vendégül a Budapest Bár produkciót, ugyanott tart prédikációt Henry Rollins, míg Borlai Gergő lemezbemutató koncertet...

Ennyit akartam mondani a hidegrekordról, a többit a NAPTÁRBAN megtaláljátok. Amit nem, azt ajánljátok ti a többi B-oldalt olvasó kisgyereknek!

A Music Channel Company nevű román cég Magyarországon is elindította két új zenecsatornáját, melyek január óta már tesztadást sugároznak. A két csatorna jelenleg csak a Digi hálózatában fogható, melyből az Music TV, a Viva és a Comedy Central hopsz, ezzel párhuzamosan kicsúszott.

A két új adó állítólag főleg hazai előadók klipjeit fogja sugározni, HD minőségben. A legfiatalabb generációt megcélzó Music Channel és a szélesebb zenei skálát kedvelőknek szóló H!T Channel érkezését a legnagyobb szkepticizmussal fogadom. Először is: mit jelent hogy a "legfiatalabb generációt megcélzó"? 12-14 éveseket fogják traktálni? Uramatyám, ráadásul még "célozni" is fogják őket. Már látom a sok emós, körömfestő, szemébe lógó hajjal rendelkező "zenészt", valamint a picsájukat riszáló 16 éves bijonszékat, akikből ezek szerint nem kaptunk eleget még a Viva TV-n.

Hihetetlen, hogy a zenei ízlést legjobban meghatározó korszakba mennyire bele lehet tenyerelni. Míg az én fiatalságom az MTV Europe Most Wanted, vagy a Headbanger's ball műsorán, Ray Cookes és Paul King szavain csüngve ismerte meg a ZENÉT (és az angol nyelvet!), addig a mostani ifjúság (marketinges nyelven szólva: "legfiatalabb generáció", pff) arcába rakják a szart, de előtte azt még ventillátorba dobva, hogy minden olyan legyen. Ékes példa a Viva TV "Szexi, vagy nem" bicskanyitogató alpárshow-ja, vagy csak lessünk bele egy Club Rotationba. Kiváncsian várom, milyen felhozatallal debütál a két új versenytárs...

Áááh, amúgy VH1-t és Disco Deluxe-ot kéne adni a népnek! (Jah, és B-oldalTV-t!) Na, mindegy, én úgyse kapcsolom be a tv-t, mert a zene nem abban van. Pedig lehetne abban is.

Áprilisban jön ki a pulifejű Slash első szólólemeze, melynek címe, most vigyázzál: "Slash". A Guns exgitárosa valószínűleg felnyitotta a Santana-féle receptkönyvet, mert első lemezéhez igazi sztárbagázst hozott össze és szerencsére nem a We are the World-öt vették fel együtt, hanem 13 dögös rockdalt, mindegyikben más-más vendégelőadóval. A lemezen a nagy öregek közül feltűnik Ozzy, Lemmy, vagy éppen Iggy Pop, a régi játszópajtások közül ott van Izzy Stradlin és Duff McKagan, az újhullámos-villantós vonalat pedig Fergie és Nicole Scherzinger képviseli. Elég jó elegy, első blikkre, annak ellenére, hogy a bicikligatyás nincs a csapatban.

A lemez anyaga:

01. Ghost (feat. Ian Astbury - The Cult és Izzy Stradlin)
02. Beautiful Dangerous (feat. Fergie - Black Eyed Peas)
03. Nothing to Say (feat. M Shadows - Avenged Sevenfold)
04. Crucify the Dead (feat. Ozzy Osbourne)
05. Promise (feat. Chris Cornell - Soundgarden)
06. By the Sword (feat. Andrew Stockdale - Wolfmother)
07. Doctor Alibi (feat. Lemmy - Motörhead)
08. Saint is a Sinner Too (feat. Rocco DeLuca - Rocco DeLuca and the Burden)
09. Watch This (feat. Dave Grohl és Duff McKagan)
10. I Hold On (feat. Kid Rock)
11. Gotten (feat. Adam Levine - Maroon 5)
12. We're All Gonna Die (feat. Iggy Pop)
13. Starlight (feat. Myles Kennedy - Alter Bridge)