Kedvenc színészei, sportolói, írói, de még tv bemondói szinte mindenkinek vannak. Számomra – megszállott zenehallgatóként - az igazán fontos emberek azonban a zenészek. Az összes többi híresség, legyen szó bármilyen egyéb terület képviselőjéről, mind csak utánuk következik.
A világhírű emberek között azonban akad egy olyan csoport, amelynek tagjait nem a zene kapcsán ismeri a nagyközönség, de akik hobbiból elzenélgetnek, elénekelgetnek hol jobban, hol rosszabbul. Nos, őket az őszinte zeneszeretetükért becsülöm. Közülük válogattam egy csokorral.

Az arkansasi szaxofonos - Bill Clinton     

Igaz, őt konkrétan nehéz bármiért is becsülnöm, szóval mondjuk azt, hogy ő versenyen kívül indul, viszont ismertsége talán a legmagasabb. Bár Billy fiú állítólag kimondottan vonzódik a szaxihoz, erről egyértelmű bizonyítékot csak Monica vallomásában találtam. Mivel inkább a zenére koncentrálok most, lépjünk is tovább a „komolyabb” zenészek felé.


A genya zenebohóc - Hugh Laurie    

Hát igen, a nagyszámú fan által imádott House a sorozat alapján tényleg tud köcsög lenni, de közben rendkívül stílusos és szellemes is egyidejűleg. Azt talán kevesebben tudják, hogy a „doki” több hangszeren is elboldogul, előszeretettel bújik a zenebohóc bőrébe, előadásai pedig kimondottan viccesek. Remek a blues paródiája, a zongorán sem ügyetlen, miközben egyszerre gúnyolja Elton Johnt és Axl Rose-t, de a rengeteg ökörködés mellett „normális” előadásra is simán képes. Maximálisan szerethető!


A legendás new york-i - Woody Allen       

Az örökké depressziós kis ember igazán sokoldalú: filmjei klasszikusok és rendezőként is komoly sikereket arat. Az én szívembe a közelmúltban azzal lopta be magát, hogy Johansson és Cruz kisasszonyt sikerült belevinnie egy leszbi csók jelenetbe a Vicky, Cristina, Barcelona című új filmjében. A jelenetet látva kicsit csalódott voltam ugyan, azt hiszem, ha én rendezem a filmet, ebből sokkal többet kihoztam volna.
Hősünk zenével is foglalkozik, ki tudja, lehet, hogy terápiás célból nyúlt a klarinét után, de azt mondom, jól tette. A stílushoz annyira konyítok, mint Verebes mágus a modern labdarúgáshoz, de úgy látom, kimondottan színvonalasan fújja. Igaz, szólamát befejezve jellegzetes suta mozgásba kezdve totyog a színpadon, majd rövid áll- és seggvakarás után a nézőknek oldalt fordulva, a földet bámulva kőszoborrá merevedik néhány röpke percre, szóval az előadásmódja minden, csak nem gyilkos. Viszont miután visszatért a Föld nevű bolygóra, simán fújja tovább.
Itt meg leszedált Sólyom Lászlóként szólózik egyet.
Egyébként szerintem Spongya Bob szomszédját, az elcseszett életű, de imádnivaló Tunya csápot egészen biztos, hogy Woodyról mintázták, a lógó orr, az örök elégedetlenség, a klarinét, minden stimmel, baz!

A szerénytelen bájgúnár - Hasselhoff        

Bevallom, őt csak a vicc kedvéért szerepeltetem ilyen jó társaságban. Hogyan is lehetne komolyan venni Davidet? Gyerekként látni a Knight Rider-t és a Baywatch-ot, több mint elég volt ahhoz, hogy sose tudjuk őt elfelejteni. Az a piros gatya és a kvázi sportos testhez képest teljesen elhanyagolt, kilométeres póklábak… brrr! Ami érdekes, hogy Hasselhoff-ot általában színészként ÉS énekesként találod meg a neten. Vagy tucatnyi lemeze jelent meg! Hogy énekesként mégsem hallott róla a kutya sem? Szerinted miért…?
Nem szép más nyomorúságán mulatni, de hírhedt ittas jelenete annyira rock ’n’ Roll, hogy szigorúan pedagógiai célzattal megmutatom. Ezt bizony egy ’87-ben csúcsformában lévő Nikki Sixx sem csinálhatta volna különbül! Jobbulást, Dave! Végül a gyöngyszem videó, figyeld azt a mozgást!
 

 A vad sármőr - Russel Crowe  

Russelről rengeteget olvashatsz, a bulvársajtó és a paparazzik nagyon szeretik. Emberünk furán, leginkább néhány csapottal köszöni meg az érdeklődést. Nála ez valamiféle image lehet, azt hiszem. Szóval az a fajta srác, akivel kapcsolatban már semmin nem lepődsz meg. Legalábbis ezt gondolod. Viszont az énekhangja okozhat kellemes meglepetést, ha még nem hallottad! Egyértelműen megnyerő. Ha férfiként ezt nem így érzed, kérdezd csak meg a barátnődet… Engem szegény Jeff Healeyre emlékeztet mind a hang, mind a dal, persze a zseniális gitárhangok nélkül.
Az ember fazonban is hozott már ezt-azt, zenében is sokszínű. Ezen a fellépésén például laza cowboyként bizonyít.




A visszahúzódó basszer - Keanu Reeves  

Aki csak a filmjeiből ismeri, meglepődhet, az igazi rajongói biztos kívülről fújják, hogy Reeves egészen komolyan vehető zenekaros múlttal rendelkezik. A Dogstar nevű zenekarral több lemezük is megjelent, és azt kell mondjam, hogy ez már az a szint, amire még zenészként is büszke lehet az ember. Persze mondhatjuk, hogy a hírnév, meg a pénz, és ebben biztos van is valami. De akkor is, ez a muzsika vállalható. Nézd csak meg, hogy milyen sikonyálást rendeznek a kis japcsi csajok Keanut látva! Könnyen lehet, hogy a keleties fizimiskája is bejátszik, hogy ennyire csípik, nem tudom. Egyébként a rajongói beszámolók szerint a koncerteken egymást tiporták a jobbnál jobb puncik, szóval Reeves zenekarában trógerolni nem ugyanaz lehetett, mint egy szürke pénzügyi kontroller munkakörben sínylődni, nekem elhiheted. 


Az eszement komikus - Jack Black 

Imádnivalű fazon! Ha valaki, hát ő biztosan szereti a zenét! Ráadásul a rockot. Másképp nem tudta volna megcsinálni a Rock Sulit, sem megalapítani a Tenacious D nevű félig komédia-félig komoly rock zenekart.
De ha ez nem elég meggyőző, csak meg kell nézni, hogy mit művel a fickó a színpadon a hakni bandájával. Biztos ismeri a mondást, miszerint, ha szeretnél egy zenekart, végy egy jó dobost (ez valami olyasmi aranyköpés, mint a fociban a „végy egy kapust”), mert ő talált egy nem gyengét. Dave Grohl sokáig bírja komoly pofával, de a végén persze már szétröhögi magát a dob mögött ő is.
A Foo Fightersszel biztos nagyon egymásra találtak, mert több közös produkciójuk is fellelhető. Itt például a Back in Black-et hozzák meggyőzően, persze Jack itt is fenomenális. Ilyen újévköszöntőre én is kapható lennék!

A punk ringyó - Juliette Lewis   

Nálam az „amatőr” zenész kategóriában ő viszi el a pálmát. Igaz, amit ő csinál, az már nehezen nevezhető amatőr zenei produkciónak, de ha úgy vesszük, alapból mégis csak színésznőről beszélünk.
A címzést amúgy bóknak szántam, és fogadni mernék, hogy ez a nő annak is venné! Juliett kisasszony nagyon erős filmekben játszott – tegyük hozzá, többnyire szenzációsan. A Rettegés fokában még egy szende szűz lánykát alakít, hát, a színpadon látva őt, még nagyobb elismerést érdemel a színészi teljesítményéért. A csaj állítólag Brad Pittel járt jegyben, de azt hiszem, kiskanállal falta fel Brad fiút a cafka, úgyhogy házasság nem lett belőle. Így legalább több ideje maradt a zenekaráre (Juliette and the Licks). Ez a banda, a többieket nem lebecsülve, bizony csak róla szól. Juliette nem gyengén hozza a rock sztárt a koncerteken, színpadi produkciója, vadsága néha már Curt Cobain-t idézi. Talán nem véletlenül van olyan érzésem, hogy ha 25 évvel korábban születik, már ő is rég Hendrixszel és Joplinnal játszana egy csapatban… Mindenesetre azt kell mondjam, tökösebb a legtöbb férfi kollégánál, egyszerre vad és érzéki, lehengerlő előadó, és még a dalaik is teljesen rendben vannak!
Nézd csak meg a dallamos Purgatory blues-t, pimaszul mocskos és szexi Shelter your needs-et vagy Juliette forró csókját (Hot kiss) az alábbi videón. Várhatunk-e többet egy színésznőtől? Aligha.