Tegnap láttam életemben először az Erik Sumo Band-et, pedig már régóta terveztem, hogy megnézem őket (is). Kapóra jött az A38 koncert, melyre minden jegy elfogyott.

Az első meglepetésem ez volt, a második pedig az, hogy mostanában egyre több olyan koncerten vagyok, ahol - bár elég jól fogynak a jegyek - általános, hogy duruzsolás van a nézőtéren és nem igazi koncerthangulat. Valahogy itt is lassan melegedett be a közönség, avagy a fesztiválhangulat hiányzik már a népségnek, ezért csak sörözget és dumál mindenki és nincs nagy apokaliptikus egymásra találás zenész és néző között. A koncert így szépen csordogált, zömmel a The Trouble Soup album dala szóltak, mely pont tegnap jelent meg Németországban is.

Tövisházi Ambrustól megtudtuk, hogy a zenekar sofőrje ételmérgezést kapott, valamint, hogy a zenekarnak összesen 4 fiú gyereke és 2 lánya van (vagy fordítva?), de a show-t kétségkívül a két fronthölgy, Kiss Erzsi és Harcsa Vera vitte... Jöttek is az ismertebb és pörgősebb dalok is, például a Secon, a Trouble Soup, vagy az első albumról a My Rocky Mountain. Az albumverzióhoz képest élőben jobban tetszett a Disco in my Head is, de mégis a koncert (és az album) csúcspontja a pszichedelikus Good and Relieved volt számomra. Valahogy én még egy kis Pink Floyd-ot is kiérzek e dalból.

A zenekar pár ráadás dal után csendben távozott, a koncertterem szinte kiürült, Jon Kennedy (megpróbálok úgy nézni, mint aki tudja, hogy ki ő) pedig elkezdett lemezlovaskodni a sörözgető, dölöngélő bulizni vágyóknak, akik még nem ittak, vagy sétáltak eleget a koncert alatt...

Fotó: Merényi Dávid